Váczi Közlöny, 1891 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1891-05-31 / 22. szám

A rendező bizottság- első ülése június 7-én d. e. 10 órakor lesz Váczon a városházán melyre gróf Károlyi Sándor is megígérte megjelenését.

íme a tett előintézkedések képe. Adja Isten, hogy városunk méltán megállja helyét a tervezett kiállításban, s a kiállítás sikere nevezetes emlék legyen városunk haladásának történetében.

A „Vácz-vidéki egyetemi ifjak*4 köréből.

1891. május 15.

Épen hetet ütötte a Kalvin-téri templom tornyában, midőn beléptem a Báthori-kávéházba, hol tudvalevőleg a „Vácz-vidéki egyetemi ifjak köre“ szokta gyűléseit tartani.

A terjedelmes jegyzőkönyvet hónom alatt szorongatva, találkoztam a kávéház előtt az elnökkel.

— Hová mész ? kérdé.

— Megyek Báthoriba.

— Ilyen korán ?

— A gyűlés kezdetéig még cl akarom olvasni a lapokat.

— Jövök mindjárt én is, még egy kis dolgom van. Szervusz viszontlátásig.

— Isten veled !

Bementem a kávéházba. A leülés és egy adag fagylalt bekebelezése után (szörnyű melegem volt) elolvastam a „Pesti Napló“ esti számát; aztán a „Borszem Jankó“ akadt kezembe, azt is végig olvastam, majd a „Hét“ hetilapot forgattam végig.

Az órára néztem, 5 perez múlva 8 óra.

Kezdtem türelmetlenkedni. Az elnök azt mondá, mindjárt jön, a gyűlés 8 órára van kitűzve s rajtam kívül más tag nincs. Tépelődéseim közt betoppan az elnök.

— Végre valahára! Ez nálad a „mindjárt“?!

— Dolgom volt kérlek.

— Hanem úgy látszik, ketten leszünk. Nyolcz óra, s még senki sincs.

— Pedig azt mondták a tagok, hogy nyolezra itt lesznek?

— Ha csakugyan ketten leszünk, azért megtartjuk a gyűlést. Az alapszabályok szerint a gyűlés megtartható a tagok 2/3-dának jelen nem léte esetén is, ha nem tiltakozik ellene senki; én pedig azt nem teszem.

— Jól van, magtartjuk! Én elfogadom „egy hangúiéig“ dicsérettel ez e gyűlésen felolvasandó költeményeidet.

— Én meg viszont szintén „egy hangulag“ megválasztalak a szünidei bizottság elnökének.

— Hát titkár és pénztáros ki lesz, ha csak ketten vagyunk jelenleg választhatók és választók ? Az elnök három hivatalt nem viselhet!

— Igazad van! -- De nézd, itt jönnek már a kollegák, kitelik közülök az egész tisztikar.

S jöttek is, de kaptak is az elnöktől dorgatóri- umot, hogy 8 óra helyett 3/49-kor jönnek. Mentegette persze mindenki magát, ki mivel tudta, sőt egyik azt mondá, hogy ő 9 órára olvasta a gyűlés kezdetét. No de már ezt e szörnyű füllentést senki sem hitte el, mert j mindenki nyolezat olvasott.

— Tehát kezdjük meg a gyűlést, kezdé az elnök.

— Jegyzőkönyv; felvétetett stb. folytatá a jegyző.

—- Van-e valakinek kifolyása a kör t. tagjai közül

a jegyzőkönyv ellen? kezdé hivatalos komolysággal az elnök.

Miután általános „nincs“ volt rá a felelet, azt hitelesítették.

— A mai közgyűlés első tárgya, — vévé föl ismét a szót az elnök — a titkári beszámoló. Fölkérem tehát a titkár urat, szíveskedjék azt megtartani.

Általános csend következett erre. Egy eltévedt légy röpült valamelyik asztalra, s járásának neszét is hallottuk a csend közepette.

— És ha megtenném ?

— Akkor tudni fogom, hogy maga egy kiállhatlan ingerkedő és örül, hogy boszanthat!

— Szidike! — Felkiáltottam mélyen csodálkozásomban, kegyednek e hangja ismeretlen előttem! Oly könnyen felindul ellenem, pedig angyalszelidnck hittem mindeddig! Hogyan értsem ezt ?

— Ahogy tetszik! Felelte megvetéssel és varrását kezébe ragadta kirohant előlem.

A kis Róza ott tanult még mindig fönhangon és szorgalmasan. De amint Szidi kisietett, elhallgatva bámult utánna.

Én dermedve maradtam a divánon. Kis idő múlva felkeltem, Rózához lépve kérdeztem:

— Nem tudja Rózácska, mi lelte ma Szidit?

— Szeszélyes, mint mindig! Felelt szomorúan a leányka.

— Szeszélyes? Én nem ismertem eddig szeszélyesnek.

— Igen, mert papám mindig mondja Szidinek: Vigyázz magadra Szidi, szeszélyeidet fel ne ismertesd Györgygyel, — mert nem vesz nőül!

Én elhallgattam. Vagy kétszer végig sétáltam a szobát, azután, hogy Szidi be nem jött, eltávoztam.

Künn az anya búzamosatással foglalkozott.

Kedvesen mondta, hogy minek megyek még el? Mindjárt itthon lesz a papa.

De én elmentem.

Három nap nem mentem Szidiékhez.

Éreztem, hogy történt bennem valami változás és többé nem imádtam Szidit . . .

Az atyja végre eljött hozzám. Jegygyűrűmet hozta vissza és igy szólt:

— Szidi leányom megfoghatlan makacssággal áll ! azon elhatározása mellett, hogy nem lesz az ön nejévé, i Azt izeni önnek: Mindez egy czérnaszál miatt van. ' Mi nem vagyunk okai a leány szeszélyének: sajnál- I juk a dolgot.

De mégis érdemelte ezt azon szép beszámoló, melyet a kör lelkes titkára Szenesy Aladár tartott, s melyet kívánatra, itt közlök:

1 Tisztelt közgyűlés!

Kisded körünk 3-ik évfolyamának záró közgyűlésére jövénk össze. S én itt állok önök előtt, hogy ez : év szellemi életéről képet fessek s működésünkről ; számot adjak a magyar szépirodalom barátainak, főleg í pedig körünket folyton-folyvást a gondos anya tekin- ! tétével kisérő váczi közönségnek, mely törekvéseinknek,

| az általunk esetleg felmutatott sikereknek bírái. Bátran, j hivalkodás nélkül azonban, állhatunk elébök, kötelezettségeinket mi érezvén legjobban, mi, kik a legszebb czélt tűztük magunk elé; az önművelődést és haladást.

S ha az általunk elért eredményt mérlegeljük, megnyugvást találunk a körünk iránt érdeklődő s szép- irodalmat kedvelő váczi közönségnek minden alkalommal tanúsított érdekeltségében, mely, a mint a múltra nézve az eredmény jelensége, úgy a jövőben aspiráczió- ink jogosultságának bizonyítékaként szolgál, s egybehangzó tanúságot tett a mellett is, hogy a mi körünk nem fölösleges, nem főkép Váczra nézve.

A váczi közönség, mely b. figyelme s megtisztelő érdekeltsége által minden alkalommal volt szives megajándékozni, örömmel tölti cl keblünket s kötelességérzetünket hívja ki, hogy a kölcsönbe nyert méltánylást s megtiszteltetést fokozott buzgalommal és törekvéseink eredményével fizessük vissza.

Működésünkben főleg arra törekedtünk, hogy az irodalom művelése mellett körünk és a váczi közönség között megteremtsük azon családias közvetlenséget, mely annyira kedves, és a siker hathatós eszköze szokott lenni.

Ennyit kitűzött feladatunkról s törekvéseinkről általában.

Áttérve körünk szorosan vett ez évi működésére, konstatálhatom, hogy mintegy 60 tag közül szellemi téren működött 26, és pedig következőkben: szavalat tartatott 21, mű érkezett be a pályázatokon kívül 23, volt két pályázat: az egyikre beérkezett 2 — az egyik pályanyertes — a másikra 4 mű; szabad előadás tartatott 4.

A kör tartott egy nemzeti ünnepélyt márczius 15-én s két estélyt.

Rendes gyűlés tarLatott 17, közgyűlés 2, a gyűléseken közép számítással 25-30 tag vett részt.

Összevetve tehát a kör ez évi működését az előző éviekkel, mindegyiket túlszárnyalta eredményével, de különösen a múlt évit.

S épen e körülmény öntsön belénk több buzgalmat és nagyobb erőt, hogy e téren mutassuk meg főképen, mennyire szent előttünk a kitűzött czél: önművelődésünk és a haladás.

Ezután a számvizsgálő-bizottság jelentése következett, majd nehány indítvány. Csak a nevezetesebbet említem meg, hogy t. i. Gerzselyi Arthur dr.-t. a kör megválasztotta köri orvosnak. Aztán pályázatot tűzött ki a kör egy szépirodalmi műre.

Ezek után felállt az elnök, s miután röviden előadta a lefolyt év nevezetesebb mozzanatait a határozott haladást konstatálta, beszédét e szavakkal zárta:

„Most pedig megköszönve azon bizalmat, melyet a t. kör belém helyezett s melynek megfelelni mindvégig szent kötelességemnek tarrottam, de melyet, hogy annak eleget tettem-e, megbirálni a t. kör illetékes: tisztemet, valamint tiszttársaimét a kör kezébe helyezem.“

Igazán nem tudtuk, örüljünk-e úgy a titkár, mint az elnök által konstatált határozott haladásnak, vagy szomorodjunk e pillanatban az elválás miatt. Középutat tartva, mosolyogtunk. De e mosolygásban is volt valami fájdalmas. Elhagyni — habár csak rövid időre is — egy oly kört, melynek tagjai igazi barátságban, testvéries egyetértésben éltek mindvégig, melynek bclé— Szidit én sem értem, ezt feleltem, de örvendek, hogy visszaadta szabadságomat, mielőtt szerencsétlenné lettünk volna.

Én is vissza adtam az ő gyűrűjét.

Mielőbb más vidékre rendeltettem magamat és a Szidi emlékét négy év teljesen kitörlé szivemből.

Egy napon igen csinos ifjú hölgyet láttam az oda való özvegy öreg vasárusnéval a folyamparti sétányon.

Rendkívül megtetszett a szép teremtés. Hisz nősülni vágytam és szemmel tartottam a leányokat.

Ismertem az öreg asszonyságot, a fia jó barátom volt. Üdvözlésére siettem, s üdvözlém a karján lépdelő szép ifjú hölgyet is. Bemutatott neki az öreg asszonyság, s őt is megnevezte nekem.

Nagy bámulatomra e szép leány egykori arám Szidi nővére volt, a kedves Róza! Nagynénje a vasá- rosné magával hozta ide pár hóra.

— A kedves kis Róza! kiáltám meglepetve.

— Én vagyok, ugye nem ismert volna fel ? . . . Én pedig azonnal felismertem.

Csevegtünk aztán sokat. Oly megállhatós voltam, egy szóval se kérdeztem Szidit. De ő hozta fel.

— Tudja-e György bácsi, hogy Szidi férjhez ment, s már két buksi fia van. A piczikéket jól elveri, mikor az urára mérges!

Olyan mérges menyecske lesz Rózácskából is?

Kérdém tréfásan, de elbámultam, a mint azt felelte rá: Csak akkor tudhatná azt meg, ha az ön neje volnék!

— Hát akar nőm lenni ? Megkérdém nem sokára, mert sokkal jobban bele szerettem, mint Szidibe valaha.

Az őszinte kedveske bevallotta, hogy örömest lesz nőmmé, mert már akkor szerelmes volt belém, mikor iskolai feladványait neki kijavitgattam.

S két hó múlva nőmmé is lett . . . Mikor Szidi félbosszúsan kérdé, hogy történt ez? Azt feleltem:

„Egy czérnaszál miatt.“

letét soha nem zavarta meg a visszavonás és ellenségeskedés szenvedélye: valóban nehezünkre esett. Hiába, az elválás mindig fájdalmas lesz, ha olyanoktól válunk meg, kiket szeretünk.

Merengésünkből a korelnök csengetyűje' riasztott fel, ki a szünidei bizottság megválasztását rendelte el. Általános lelkesedés közt választottuk meg újból elnökké Tragor Ignáczot. pénztárossá Weisz Sándort s titkárrá Kurdi Bélát.

A pénztáros szabadkozott, de megvigasztaltuk, hogy nem lesz sok dolga. Tudvalevőleg nagyon lelkiismeretes hivatalnok, ki a la Wekerle, nem ugyan az állam, hanem a kör háztartásában visszaállította az egyensúlyt.

Egyszer valaki hátralékban volt a tagsági díjjal. Megfogja a zöld asztal mellett:

— Adj kérlek egy forintot kölcsön.

— Szívesen : tessék!

— Köszönöm. Itt az első negyedévi tagsági dij, itt a nyugta róla.

Persze az nagyot nézett, hogy igy is lehet beszedni a tagsági dijat.

Gyűlés után küldöttségileg megköszönve Báthori- nak a terem átengedését, bankettre gyűltünk össze, mely fesztelen jókedvben folyt éjfélig.

De akaratom ellenére nagyon is hosszú referádával 1 untattam a t. olvasót. Szolgáljon mentségül az hogy | ezen iskolai évben ez az utolsó referádám. Ha.a kör i bizalma jövőre is megtisztel a referensi tiszttel, a szer- j kesztő úr engedőimével bátor leszek igénybe venni a t. olvasó türelmét hasonló czikkeimmel.

I _ Most pedig illő, hogy a többi tisztviselővel együtt j én is letegyem tisztemet a körnek, mely meg bízott az I írással, a t. szerkesztő úrnak, ki helyet adott annak, | s a közönségnek, mely elég türelmes volt azt elolvas- ' ni, — kezeibe.

Isten önökkel! Tudósító.

Az alsófokú kereskedelmi és ipariskola ez évi kiállítása.

A váczi alsófokú kereskedelmi és ipariskola kiállítása múlt vasárnap tartatott meg.

A kiállított tárgyak, úgymint: a tanonezok kézimunkái, rajzai és írásbeli dolgozatai a városház e czélra átengedett tanácstermében voltak közszemlére téve délelőtt 9 órától délután 4 óráig.

Városunk közönsége egész napon át tömegesen vonult a kiállítás színhelyére, hogy megtekintse a fiatal iparos nemzedék minta-munkáit, melyek az idén sokkal nagyobb számmal voltak, mint az előző években.

E körülmény örvendetes tudomásul szolgál arra nézve, hogy a városunkban fenálló ipariskola nemcsak minden tekintetben megfelel a hozzáfűzött várakozásnak, de évről-évre fokozatos haladást is mutat fel úgy szellemileg, mint a szakismeretek tekintetében.

Kiállíttatott összesen 234 tárgy 204 tanoncz által. Leginkább kitűntek az asztalosok, az esztergályosok, a. kőfaragók, a nyomdászok és hentesek munkái.

A kiállítást Gajáry Géza polgármester nyitotta meg, s ugyan ő rekesztette be délután 4 órakor, miután előzőleg Vörös Ferencz ipariskolai h. igazgató röviden ismertette a tanoncz-munkakiállitás eredményét s az ipariskola kiható erejét az ipar fejlődésére.

A kiállításról mindenki a legnagyobb megelégedéssel távozott.

Óhajtjuk, hogy ipariskolánk az eddigihez hasonló mértékben fejlődjék és virágozzék a jövőben is.

Városi és vidéki hírek.

= Bérmaút. Püspökünk ő nmltósága múlt pénteken délután 2 órakor főpásztori útra indult, mely alkalommal több községben bérmálni is fog. A püspöki palotában megjelentek tiszteletére a ft. káptalan több tagja, a papság, növendékpapság, ott láttuk Maj- thényi István orszggy. képviselőnket, a polgármestert, a római kat.h. iskolaszék s városi képviselő-testület több tagját, stb. Ó nméltósága, miután a rövid szavakban tolmácsolt jókivánatokat szívélyesen fogadta, a jelen- voltak lelkes éljenzése között távozott, kíséretében Kal- voda Ferencz udvari papjával. Majthényi képviselő Gajáry Géza polgármesterrel s még számosán elkísérték úri fogatokon ő exciáját a határig. Isten áldása kisérje apostoli útján !

= Űrnapi körmenet. Űrnapján, szentegyházunk ezen fönséges ünnepén, püspökünk ő exciája mondott ünnepélyes szentmisét a székesegyházban, s ugyanő tartotta a körmenetet is. Az egyes oltároknál adott áldáskor a szintén kivonult katonaság sortűzzel tisztelgett. Az idő borongós volt, ez azonban nem tartotta vissza a hívők beláthatlan sokaságát, hogy a fényes ünnepélyen részt vegyen.

= Személyi hir. Balás Lajos, püspöki titkár, tegnap szülőföldjére: Becskére utazott, hogy jelen legyen a bérmáláson, melyet ott püspökünk ő nmltósága a mai napon végezend.

— A hangverseny, melyet Kaczér Margit kisasszony Ney Dávid a m. kir. operaház első baritonistája, Strümpfler Ignácz hegedűművész, a m. kir. operaház tagja a váczi műkedvelői dalegyesület közreműködésével kedden (jun. 2.) a lövölde dísztermében rendeznek, igen látogatottnak Ígérkezik. De nem is csoda, hiszen oly ritkán van alkalmunk ily művészi előadást élveznünk, milyen e hangverseny lesz. A műsort már múlt számunkban közöltük.

= A Kossúth-tóri közkút helyrehozatása iránt tett múltkori felszólalásunknak még is volt eredménye, mert az két nap alatt használható állapotba helyeztetett.

— Színészeink múlt vasárnap tartották búcsú előadásaikat több műkedvelő szives közreműködésével, mely alkalommal a közönség szép számmal volt jelen. Színészeink innen Újbányának vették utjokat.