Váczi Közlöny, 1891 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1891-04-19 / 16. szám

lője .azon nemes irányú törekvéseknek, amiket az illető helyi lap programmjában kijelölt, s megvalósítani iparkodik.

Általában véve azonban azt tapasztaljuk, hogy az úgynevezett tollforgató intelligenczia többnyire nem támogatja lapját azon arányban, amelyben szellemi tehetségeitől joggal várnunk lehetne.

Pedig tehetné! De nemcsak tehetné, sőt kötelessége is volna sorompó elé állani mindannyiszor, amikor egy- egy megoldandó társadalmi kérdés felmerül, vagy valamely, a közre kiható tény megvalósításával foglalkozunk.

Az intelligencziának szellemi közreműködése azon város és vidék műveltségére, s fejlődött gazdászati és kereskedelmi viszonyaira mintegy reáüti a bélyeget, s következtetést hagy vonnunk egyebekre is. A művelt intelligenczia közreműködése első életföltétele a vidéki lapnak.

Minden vidéknek meg van a maga specziális érdeke, ezen érdekek küzdtere a helyi sajtó, s a küzdtér porondján kell, hogy méltó harezosok jelenjenek meg, mert a csatározás csak úgy lehet érdekes.

S ha a vidéki sajtó, a helyi lap, mindennemű, a közjóra üdvös hatású társulási, vagy egyéb eszmét, mely időnkint felmerül, lelkesedéssel pártol; ha a vidék specziális érdekeinek buzgó harezosaként mutatja magát; ha mindenkor honett iparkodik maradni; ha a személyes érdekek zsoldjában nem áll; s ha az egyszer hangoztatott helyes elvek következetes keresztülvitelének feladatát tűzte ki: akkor ez a vidéki sajtó, ez a helyi lap, teljes önérzettel szólíthatja fel szellemi közreműködésre az i n tel 1 i gén ez i át, mely bizonynyal nem is fog késni a megjelenésben.

Sokat, nagyon sokat lehetne még az intelligencziának a vidéki sajtóra való jótékony hatásáról szótanunk, de ezt hagyjuk ; egyszerűen csak arra hivatkozunk még, hogy az olvasó közönség az intelligenczia és a vidéki sajtó frigyét a legszebb, legdrágább kapocsnak tartja, mert hozzá is közelebb hozzá; s büszke öntudattal tekint intelligencziájára, mert megnyugvást szerez arra nézve, hogy a társadalom, melynek körében mozog, életképes, hasznos tagokkal dicsekedhetik.

Medor.

Felhívás.

Nagyérdemű közönség!

A váczi önkéntes tűzoltó egylet sokak előtt tán lehetetlennek is látszó dologba fogott, midőn a város biztonságára és egyúttal szépítésére tüzürségi torony építését tervezi. E terv megvalósításával egy régi kö/.ös óhaj teljesülne, de e megvalósítás sok fáradságba és költségbe kerül. Az érte való fáradozást szívesen magukra vállalják egyletünk lelkes tagjai, de a költséget csak annak a nagy közönségnek áldozatkészsége adhatja össze, melynek biztonságát oltalmazza egyletünk.

És mert az áldozat nagyobb összege soknak nehezére esnék, a tűzoltó egylet az építendő torony költségére havonként egy kisebb öszeget kér. E havi segélyt aként tervezzük, hogy városunk minden jóakaratú polgára, ki a város haladását és biztonságát szivén hordja, 25 hónapon át havonként 20 (húsz) krajezár csekély összeget fizetne e czélra. Csak 600 előfizetőt véve is számításba, évenként 1500 forint jönne be ez utón, mi két év alatt 3000 frtot tenne. Ha hozzá adjuk ehez a már eddig e czélra gyűjtött 1000 frtot, mely a váczi takarékpénztárban kamatoz, 2 év alatt megvalósulna régi kívánságunk s maga a város is egy szép toronynyal diszesednék.

A havi járulékokat az ezzel kerületenként megbízott két-két önkéntes tűzoltó fogja beszedni és minden fizetés hirlapilag lesz nyugtázva. A havi járulékok egy évre előre is megválthatok 2 frt 50 krjával. A fizetés

Barrrátom képtelen vagyok gondolkozásodat követni.

Azt látom Simi. Ha kívánod megmagyarázom! Ugy-e tettem előtted említést a pusztán barangoló farkasokról ide jövet. De hát a pusztai betyárokat elhallgattam ugy-e? ügy hiszem, szegény Simon báró.

Nos tehát biztosítalak, hogy az itt annyi, mint a réten a gomba; minden bokor tele van úton álló akasztófa virággal, pláne télen.

Alphons valóban? te pajti ne tréfálj.

Szavamra nem tréfálok, mond csak mit csinálna ez a hölgy ha nem volna a lövés művészetébe úgy begyakorolva ?

Érthetetlen vagy barátom.

Ejh — ejh. Hát ki sem mozdulatna a kastélyból hószámra. így meg még a farkas vadászatokra is követi a férjét, ha neki tetszik. Nem hiszem, ha a hírhedt Tigris Jóskával összetalálkozna, hogy még csak egy arczizma is elárulná, hogy fél. De nem is lenne rá oka.

Az egoista báró erősen fújta a füstöt, hogy az által mosolygó vonásait elrejtse s a halálra vált véres verejtéket izzadó Simon arczát zavartalanabb gyönyörűséggel szemlélhesse.

Mit mondtál az imént, Tigris Pista, vagy Jóskáról ? kérdé el nem titkolható remegéssel a hangjában Simon.

Én? hm. Sokat lehetne arról mondani barátom, lia elkezdeném, holnap reggel sem lennék kész vele.

De hát ki ő tulajdonképen ?

Alphons szánakozva nézi Simont felvont szemöldökei alól.

Hogyan pajtás? Hát még hírét sem hallottad! na ez derék, pedig nálunk még a verebek sem csiripelnek másból az eresz alatt, mint az ő borzasztó kegyetlenségeiről. Na . . . amice te ugyan elmaradtál a mai zuzrnarás világtól.

De végtére még sem tudom, hogy kiről beszélsz.

Hát Tigris Jóskáról, arról a hires haramia betyárról, a ki csak annyival rosszabb csivasz farkasnál,

kötelezés a tullapon foglalt kötelező nyilatkozat aláírásával történik.

Ez az a csekély áldozat, melyet városunk tűzbiztonsága érdekében két éven át kér egyletünk a nagyérdemű közönségtől s bízunk benne, hogy városunk nemeslelkü polgársága tömegesen fogja pártolni tervünket, s nem fogja megtagadni szerény kérésünket. És ekkor Isten segítségével már két év múltán állani és őrködni fog fölöttünk a tűzörtorony, hirdetve a jövendő időknek városunk polgárságának nemes áldozat- készségét. Vácz 1891. ápril hava.

A váczi önkéntes tűzoltó egylet.

Városi és vidéki hírek.

= Diszokmány. Dr. Freysinger Lajos közjegyző városi képviselő, bokros érdemei elismeréséül a képviselőtestület által múlt évi deczember hó 31-én tartott közgyűlésben Vácz város díszpolgárává választatott meg. A neki átnyújtandó diszokmány a napokban készült el s a hét folyamán a délelőtti órákban a polgármesteri hivatalban bárki által megtekinthető.

= Orgyilkos merénylet a székesegyházban. Vérlázitó esetnek volt színhelye pénteken reggel a székesegyház, melynek Kanda István kanonok, az áldott jólelkű pap, a szegények és elhagyatottak kegyes jótevője, majdnem áldozatául esett. Ugyanis Csermák Antal csizniadiamester, kit az angyali szívjóságu kanonok úr hosszú időn át segélyezett, adományaival elhalmozott, azzal rótta le háláját iránta, hogy jótevőjét a templom oltáránál revolverrel súlyosan megsebesité. Csermák az utóbbi időben társai előtt jótevőjét többször fenyegette s rögeszméjét a nevezett napon végre is hajtá. Midőn a kanonok úr miséje végeztével az oltár lépcsőjén térdelve imádkozott, Csermák hozzálépett s revolvert rántva elő, azt közvetlen közelből fejére sütötte. A golyó azonban szerencsére csak a fejbőr alá fúródott, valamint a második lövés golyója is, melyet a megsebesült kanonok úr visszafordulván, elölről kapott. Erre a merénylő maga ellen irányzá a fegyvert, meglőtte magát, mire holtan terült el a földön. A megsebesült kanonok úrnak még volt annyi ereje, hogy a sekrestyébe vánszoroghatott, honnét csakhamar lakására szállították s a rögtön megjelent orvosoknak, dr. Bolgár Lajos- és Krémer Gyulának, sikerült a golyókat hamarosan eltávolítani. Az egyik golyó a koponya hátsó részén akadt meg s összelapult,a nélkül azonbanhogy komolyabb sérülést okozott volna. A kanonok úr állapota, mint örömmel jelezhetjük, nem ád okot az aggodalomra, s miután sebláz eddig nem mutatkozott, fölgyógyulását bizton reméljük. Közönségünk osztatlan szeretetéről tesz tanulságot azon őszinte részvét, mely sokakat a kanonok ur beteg ágyához vonzott a szörnyű eset hallatara. Adja Isten, hogy mielőbb teljesen fölépüljön! — Az öngyilkossá lelt merénylő holttestét a rendőrség bonczolás végett még a reggeli órákban a városi kórházba szállíttatta.

= Az alispán marad. Pestmegye e hó 13-án

tartott évnegyedes közgyűlésén a megye bizottsági tagok szokatlanul nagy számmal jelentek meg, melynek egyik főoka az alispán marasztalása volt. A gyűlésen a beteg Beniczky Ferencz főispán helyett Földváry Mihály elnökölt. A nagy zajban alig hallható hangon mondta el, hogy ő az 1889-ik évi tisztujitást előkészítő konferenczián kijelentette, hogy 1891. április havában le fog mondani alispáni állásáról. Tette ezt önként, abban a hitben, hogy az uj törvény már 1891-ben életbe lép. Bár ez nem történt meg, tekintettel az adott szó szentségére, lemondását fentartja, noha éppen a közelmúltban a bizalom és szeretet sok megható jeléhogy az a vérét szívja ki az embernek, ez meg a a pénzét. S ha úgy tetszik ő kegyelmének, a vérét is, tette hozzá, szépen szívódó tájt szipkájában gyönyörködve.

És miféle világrészben tartózkodik ez az emberevő rinoceros ?

Most nevet ám csak nagyot Alphons báró!

Hát még nem hallottál róla szerencsétlen. Ott van ő mindenütt, s még sincsen sehol. Olyan ő mint a nap! ott van előtted, melegét érzed arezodon, s ha elakarod fogni, nincsen sehol. 0 az alföldi puszták királya, uralkodó fejedelme, az átutazók inquisitora. De sokszor megesik, hogy mentő angyala. Legtöbb- nyire a csalányosi puszta felé látni. Hanem ha a kirendelt pandúrok ott keresik, egyszer csak jön a hire, hogy már a hetedik határban fogdossa el az arra járó úri hin tót, meg az átutazó kereskedő kocsikat.

Nála a jelszó : pénzt, vagy életet. Ha nincs pénz megelégszik az élettel. Oh ő nagyon derék ficzkó.

Ah!!! (mély sóhaj) messze van ide az a Gsalányos ?

Alig félórányira. Ide látszik az a zizegő nád vetés, az már az ő határába vág. Ott szokott elrejtőzni az abajdoezos láp közé a bandájával; nem megy oda ntánna senki, mert elnyelné az ingoványos láp, ki nem tudja a járást benne.

Te báró nem jobb lenne akkor más utat választani hazafelé, esdekelt fogvaczogva Simon. Szegény hetvenhétszer megbánta már, hogy a világra jött.

Ah mit gondolsz, legalább elmondhatod, hogy éltél át már igazi betyár kalandot, ha ugyan Tigris Jóskának megtetszik a fizimiskád és ha le nem üti fejedet árva nyakadról.

Simon báró olyan volt, mint a gyermek, a kit megijeszt az éjszaka sötétje s nem meri kimeresztett szemeit egy helyről levenni, ahol a képzelt rémet véli látni.

Rémlátásra nyitott nagy szemekkel mered a mindjobban közeledő láp felé, ajkán elhal a szó, arczán a szín összetett kezeit görcsösen egymásba szorítva, iparvei találkozott. Beszédje végeztével az alispán elhagyta a termet. Erre Csávolszky József kanonok indítványozta, hogy a közgyűlés az alispán lemondását ne fogadja el s őt hivatala továbbvitelére kérje föl. Az indítvány zajos helyesléssel találkozott, mire a közgyűlés egy bizottságot küldött az alispánért, a ki néhány perez múlva elfoglalta helyét, köszönetét mondván a bizalomért, a melyet iránta a közgyűlés nyilvánított, egyúttal kijelentvén, hogy e bizalom előtt meghajlik s elhatározásának ellenére továbbra is megmarad alispánnak, mit a jelenvoltak zajos éljenzéssel vettek tudomásul.

— A székesegyház a benne pénteken reggel elkövetett gyilkossági kísérlet és öngyilkosság bűntényei által megszentségtelenitve lévén, az egyházi szabályok értelmében bezáratott s benne az istenitisztelet tartása mindaddig nem tartható, míg újbóli felszentelés által nem reconciliáltatik. Az ünnepélyes felszentelés holnap (vasárnap) reggel 6 órakor fog megtörténni.

— A Székesegyház-tér rendezése már befejezéséhez közeleg. A templom környéke minden oldalról be van fásitva s a planirozási munkálatok nagy része is már eszközölve van. A tér tehát kellő díszét nem sokára meg fogja nyerni. Csak még az a kérdés, mi történik az útba eső pincze-lejáróval, mely a teret nemcsak díszteleniti, de egyenesen közveszélyessé vált, miután a planirozás következtében meglehetősen kiemelkedik a földből s a járó-kelőknek nagy akadályul szolgál. Nézetünk szerint, mint rendőr-ellenes dolgot, okvetet- lenül el kell onnét távolítani, s ezért ismételten felhívjuk reá az illetékes körök szives figyelmét. Ha már teszünk valamit, a félúton nem szabad megállanunk !

— Fogadalmi templom Kispesten. A váczi egyházmegyéhez tartozó Kispest község polgárai mozgalmat indítottak egy díszes templom építésére. E végből Bibényi Antal plébános és Horváth Imre elnöklete alatt, templomépitő egyesületet alakítottak, a mely megkérte Dr. Schuster Konstantin megyés püspökünket, hogy vállalja el a fővédnöki tisztet. O nagyméltósága azt szívesen elvállalta, biztosítva az egyesületet, hogy mozgalmát a legmelegebben fogja pártolni s egyszersmind az adakozást 1000 frtal meg is kezdte. Az egyesület kérelmére ő felsége megengedte, hogy a templomot „Rudolf fogadalmi templominak nevezzék. Az egyesület alapszabályait a napokban nyújtotta át egy küldöttség megerősítés végett a belügyminiszternek, egyszersmind kérve támogatását. A miniszter megígérte, hogy az ügyet beható figyelemre méltatja.

=- Színészet. Biztos forrásból értesülünk, hogy Pesti Ihász Lajos és Dobó Sándor társigazgatók színtársulata e hét folyamán a Curia szálló nagytermében meg fogja kezdeni előadásait. Nevezetesen : Huszárszere- lem, A vr.Uni nász, Szegény Jonathán, A becsület, Elektra, Az apósok, A nagy Galeotto, Katonás kisasz- szony, czinüi darabokkal fognak a nagy érdemű közönségnek kedveskedni. A jól szervezett színtársulatnak saját zenekara is van.

= Adókivetés. Az 1891 —1892. évi időszakra kivetendő III. oszt. kereseti adó és a nyilvános számadásra kötelezett egyletek- és vállalatokra rovandó adónak megállapítása végett a bizottsági tárgyalások a váczi adókerület alább megnevezett községeire nézve a következő sorrendben fognak Vácz városháza tanácstermében megtartatni. Éspedig f. évi ápril 23-án: Sződ, Újpest, Rátótli, Kis-Szt.-Miklós, Veresegyháza, Csornád, Vácz-Hartyán, Bottyán, Fóth, Rákos-Palota és Csővár. Folyó évi ápril 24-én: Mácsa, Szilágy, Ácsa, Tóth-Györk, Kis-Némedi, Dunakesz, Zsidó, Püspök- Hatvan, Vácz és Kis-Ujfalu. Egyben megjegyeztetik, miszerint minden adóköteles érdekének védelmére személyesen megjelenhetik, vagy magát egy a községi

kodik egymáshoz verődő fogait megkeményiteni. Alphons báró még sohasem részesült hasonló élvezetes látványban.

Legalább elmondhatod fővárosi barátaidnak, hogy ezt a kalapot, mely a fejemen van a Tigris Jóska golyója fúrta át a kellő közepén.

Már alig választotta el őket négy-ötszáz lépés a nádas szélétől. Simonnak jéggé fagyott minden csepp vére az ereiben.

Egyszer csak két lovas bukkan elő. a ritkuló nád közül. A szépen világitó teli hold még a lovak sziliét is megengedi különböztetni. Sötétsárga az egyik, fehér deres a másik, fölsallangozott lengő sörényük hosszan úszik utánuk a levegőben. A két lovag csak úgy a szőrén üli meg a nemes fiatal csikókat. Vágtatva közelednek, mikor már majdnem húsz lépésnyire beköze- litik a szánt, ki lehet venni a pitykés dolmányra vetett ezüst gombos kaczagányokat, a csipkés szélű nyakkendőt, az egyiknek igazi magyar fajta pörge kalap van a fején féloldalt vágva, még a kusza selymü árva- lányhaj bokréta sem hiányzik mellőle.

Simon a pisztolyok után kutat szemeivel. De oh fatum, azok nincsenek most sehol. Most jut eszébe, hogy ott feledték azokat a Tiszai kastély előszobájának valamelyik fogasán.

Most már nincs más hátra, mint — — — puff, hangzik két hatalmas lövés, a levegőbe. Ott süvít el az egyik a vágtató lovak füle mellett. A másik meg irányt vesztve belefuródik az ölnyi vastag hóba.

Aladár bátorítólag szól Simonhoz. Ne félj semmit bárócskám, és keresi a revorvereket, melyek, nem kis megütközésére nincsenek sehol. Alphons csak mosolyog.

Megállj : vagy lövök, hangzik egy harsány kiáltás, az árvalány hajas kalapu gentleman részéről.

Aladár a ficzkándozó lovak közé suhint, ezek meg akarnak indulni, de a másik alacsonyabb legény az első vezeték zabláját megragadva, megállásra kényszeríti őket. Az elsők kapálódznak, a hátulsók egymás hátára ágaskodva nyerítenek. A kocsis káromkodik. Aladár a lovakat üti. A betyárok, — mert világos, hogy azok — jobbra-balra lövöldöznek.