Váczi Közlöny, 1891 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1891-11-22 / 47. szám

XIII. évfolyam. HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ 47. szám. Vácz, 1891. novemb m TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI Alii: negyed évre 1 írt ííO kr. házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : SO kr. Kapható: KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyürky ház.) SZERKESZTŐSÉ« ÉS li! ilSÓlIIVAT t L : Vácz, Gasparik-utcza 12. sz. alatt (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők). Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. fllIRlIETÉSEK : jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek. ,\ y i 1 t-í é r: sora ...........................................................SO kr Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 kr. Mégis csak haladunk! Anyagi haladásunkat mi sem bizonyihatjuk jobban, mint az, hogy kereskedelmünk és iparunk egyre emel­kedik s hogy az ezek emelkedését ezélzó közvetítő intézményeink folytonosan fejlődnek és tökéletesbednek. Anyagi haladásunkat tünteti fel azon terjedelmes jelentés is, melyet a kereskedelemügyi miniszter ter­jesztett elő a képviselőház elé, felsorolva abban a resszortja alá tartozó ügyek pontos és körültekintő figyelemmel ismertetett állását s feltüntetve benne összes múlt évi működését, Tekintettel arra, hogy a vaskos kötet könyvárusi utón nem kapható szolgálatot vélünk tenni olvasóink­nak, midőn azt, legalább főbb vonásaiban, az allábbiak- ban ismertetjük. Az út-, és középitészetröl szóló főrészben az állami közutak körül történt munkálatokat és intézkedéseket, j továbbá a törvényhatósági, valamint a községi közle­kedési és a községi közutakra, továbbá a közmunka- és a vámügyre vonatkozó adatokat sorolja fel, s végül az állami közutak állapotát ismerteti. A múlt évben szentesítést nyert útadó törvény van hivatva arra, hogy annak alapján az állami köz­utak hálózata véglegesen megállapittassék, hogy a hadászati fontosság mellett a forgalmi jelentőség is érvényesülést nyerjen. A közölt adatokból tudjuk meg azt. hogy állami közutaink kezelése és fentartására múlt évben fordított rendes kiadásaink összege a három milliót csaknem megközelítette. A posta és távírda fejlődése 1867 óta rohamosan haladt előre, sőt a telefon-intézmény fejlődésében is jelentékeny haladást képvisel a Budapest és Bécs kö­zött felállított állami távbeszélő. S kiváló gondosko­dásra mutat az, hogy a nagyobb városokban létesítendő telefonok állami kezelésben épülnek s tartatnak üzemben. A postatakarékpénztári chepue-forgalom közvetítése a múlt évben ruháztatott a posta- és távirdahivata- lokra. S ha meggondoljuk azt, hogy a belföldi for­galom, a be- és kivitel, valamint az átmeneti forgalom, mintegy 260 millió ügyet tüntet fel, s ha mindezekhez A „Yáczi Közlöny“ tárczája. Őszkor. Homályba bújt a nap sugára, Nem mosolyg a madár dalára, Kihalt a puszta táj. Mi lelke volt a zöld vidéknek, Elcsendesült a víg dal, ének, Elköltözött a kis madár. Elmennék én is szebb hazába, Mint az a boldog kis madárka Elment a tél elől; De bár a lelkem szállna, szállna, Itt kell vergődnöm e világba’ Reményem vesztve, tétlenül ! * * * Minden kezdetnek vége is van, A természetnek rendje ez; Gyöngét legázol az erősebb S egynek sírján más éledez. Fönséges, megkapó e rend itt, De oly kegyetlen, oly hideg, Hogy a szív, mely szeretni vágyik Parancsszavára megremeg ! * * * A nőkről. Már mindegy! Ha úgy akarja a Guszti bácsi, le­gyen meg az ő szent akaratja. Je dois eerire, mais quoi? írják, de mit? Nem kis dolog ám az egy erre nem hivatott embernek, levetkőzni a hétköznapi álla­potokat s olyanba vágni, a mihez nem ért. De ni-ni hát az az ambíció semmi?! Felébred bennem e gon­dolatnál a büszkeség! Hát nem dolgoztál már eleget az asztalfia számára? súgja valami. Juj! szinte bor­sódzik a hátam közepe, ha rágondolok,‘ hogy hányszor kerestem fel a szerkesztői irodát. Félve miként a tolvaj léptem át a küszöbét s mindig csak az volt a válasz: „Ez már még sem ide való.“ Kezdték tönkre tenni bennem a magasratörő am­bíciót. Tetszik tudni, olyan formán gondoltam én azt ki eszmém volt mint Sipulusznak — hogy ha nem az óriási hirlapforgalmat adjuk, s figyelembe veszszük, hogy a postaszolgálatot a miniszter oly színvonalra emelte, mely az adott viszonyok között minden jogos igényt kielégíthet, akkor el kell ösmernünk azt, hogy e téren óriási haladást konstatálhatunk. A posta és távírda fejlődését leghatalmasabban bizonyítják a statisztikai adatok. így 1868-ban 1337 postahivatal és 349 távirdahivatal működött, inig múlt évben már 4308 postahivatal s 1804 távirdahivatal állott a közönség rendelkezésére. A postatakar ékpénztári intézmény a lefolyt évben bevezetett cheque- és clearingforgalom által szintén örvendetes haladást mutatott, s az uj üzletág jövője a legszebb remények táplálására jogosíthatja fel a jelentést tevő minisztert. A jelentés ismertetésében elértünk azon főrészhez, mely az ipar- és belkereskedelemmel foglalkozik. A köz­lőit adatokból úgy tűnik ki, hogy a miniszter az ipar és iparfejlesztés terén bizonyos fokozatos rendszer alkalmazása mellett iparkodik a mutatkozó hiányokon segíteni. Rendszerében nemcsak a terv domborodik ki teljes egészében, hanem látjuk egyszersmind az eredményeket is. Az iparoktatás állapotát nagyon kedvező világításba helyezik a közölt adatok; de örömmel veszszük tudo­másul azt is, hogy mily széles alapú tanulmány tár­gyává tette a miniszter azt a kérdést, mily módon lehetne a hazai kisipar állandó foglalkoztatását és egyúttal versenyképességét biztosítani; a közvetítő kereskedelem emelése érdekében egy magyar kereske­delmi társaság létesítésének kezdeményezése, s annak elősegítése szintén csak örömmel tölthet el bennünket, ha termékeink kiviteli értékesítésére gondolunk. A gyári és háziiparra vonatkozó intézkedéseit nagy horderejűeknek tartjuk. A gyáriparnak nyújtott állami kedvezmények nemzetgazdasági jelentőségét beismerve, azt is kell emelnünk, hogy a háziipar fej­lesztését a leghazafiasabb intentio sugalja, az tudniillik, hogy az újabban nagy mérvet nyert kivándorlás lehe­tőleg korlátoztassék. is leszek Jókai Mór Nr. II. de legalább árnyékában meghúzhatom magam Veray János vagy Dura Máté vagy Pinkenstein Jakó mellett, kinek legújabb munkáját, a mint hallom, az akadémikus elbírálók ki szándékoznak adni olcsó kiadásban. És valóban már-már kétségbe­estem szép reményeim teljesülhetéséről. De ime a jó Guszti bácsi aligha meg nem neszelte bajomat s mivel jól is ismert s talán attól is félt, hogy még engem is bellebbezni találnak azon messzire ellátható impozáns épület egy szobájába, a mely a Zugliget és Svábhegy regényes pontjairól félelmetesen int felénk, elhatározta hogy megment. De hogyan ? Beszélek, úgymond, öcsémmel s ráveszem hogy Írjon, majd csak akad valami jó a sok rossz közt s ha igen, meg lesz mentve. A sok unszolásnak engedtem, s megígértem, hogy csakugyan fogok Írni, ha üres óráim akadnának, me­lyeket hasznosabbra nem tudnék felhasználni. Halo­gattam, halogattam, de lelkiismeretem nyugodni nem engedett, folyton azt súgva: ígértél, hát tartsd be szavad, különben nem vagy magyar ember. Nekem sem kellett több, legérzékenyebb oldalról támadtak meg e szavak. — Én, a ki Tisza mellett láttam először napvilágot nem lennék magyar! Kissé haboztam, s mint a szerelmesek szokták az akáczfa levelét tépegetve kíváncsian hajtogatni, én is kezdtem mondani: írok —, nem írok —, irok — nem irok . . . s a vége mindig az lett — irok, mert muszáj, (ígéret) a mit úgy hívnak „nagy úr“. Ilyenformán nem mondhattam, hogy : „Ne hagyd magad Schlésinger“ hanem csak azt s elég szomorúan : „Add meg magad Schlésinger“ Eddig csak megvolnánk, most jön a java? — Miről ? Divat leíráshoz (pedig itt az uj saison) nem értek, szerelmeskedésről zengeni nem tudok, lovaim, kutyáim, mókusom (félre ne értsenek kérem!) pipáim az olva­sót nem érdeklik. Minden tárgy ki van merítve, kezdék boszankodni! ! — Ahá! meg van! ! Egy van még talán, a mit nem lehetett teljesen kimenteni s nem is lehet, úgy vélem laikus eszemmel: — A nőkről irok. Szegény nők! gondolják ugy-e átlagukban —mást sem tudunk most, mint a nőket szidni. Szakiskoláink és házi-ipari tanműhelyeink műkö­dését és hatását teljesen kielégítőnek tüntetik fel a jelentés bő adatai. A kőzszállitások ügyéről szóló rész fölötte érdekes, s behatóan ismertet meg a miniszter azon czélzatával, hogy a kisiparosok ügyét nagyon is szivén viseli. Az országos vásárok szaporítását a miniszter a mennyire lehetett akadályozta. A mintegy 1600 köz­ségre vonatkozó s munkában lévő vásárjegyzék mielőbbi kibocsájtása kilátásba van helyezve. A házalási ügyben Ausztriával tárgyalások foly­nak, s a versenyt, a mennyire lehetséges volt, minden­kor kozlátozta. S miután a jelentés ezen része szól még a zálog­házakról, ipari szabadalmak-és áruvédjegyekről áttér a vasutügyre és hajózásra, melyek a minister jelenté­sének több mint felét foglalják. Érdekes képet nyújt a hazai vasutügy fejlődése 1890- ben. Térszüke miatt tüzetesebben nem foglalkozhatván ezzel, csak egy-két összehasonlításra terjeszkedünk ki. Így egyebek között: A forgalmi eszközök állománya 1890. év végén 73 mozdonynyal, 434 személy- és 1.911 teherkocsival nagyobb volt, mint 1889 év végével. Első és másodosz­tályú mozdony volt 1889 végén 1.604, 1890 végén 1.677 ; üzleti pályakilométer után 1889-ben 0.147, 1890-ben 0.149. Személykocsi volt: 1889 végén 2.652, 1890 végén 3.086; üzleti pályák összkilométerenkint 1889- ben 0.240. 1890-ben 0.274. Teherkocsi volt 1889 végén 35.583, 1890 végén 47.494 ; üzleti pályák összki- lometerenkint 1889-ben 3.214, 1890-ben 3,272. A vonatforgalomban az összes vonatok által meg­tett vonatkilométerek mennyisége volt: am. kir. állam- vasutakon személyszállító vonatoknál 1889-ben 9,062.41 7, 1890- ben 10,803.296, teherszállító vonatoknál 1889­ben 11.271.144, 1890-ben 13,038.469, munka és anyagvonatoknál 1889-ben 435.946, 1890-ben 582.044, az összes vonatoknál 1889-ben 20,769.507, 1890-ben 24,423.809 vonatkilométer. A m. kir. államvasutak vonalain az öszszes uta­Szinte hallom, mint mondogatják többen: miért nem ir a csillagokról inkább. Ne méltoztassanak megijedni! Nem akarom én a titkos fátyolt háborgatni, melyet napjainkban oly sok­szor szeretnek félrehúzni, hogy „kitűnjék a titok.“ Nem, ezt én elítélem, s mielőtt tovább mennék ezt felelem a felvetett kérdésre: Miután az egész életemen át az égiekkel igen ke­veset foglalkoztam, az égür lakosai között igen kevés ismerettséggel bírok, s igy ha már csillagásznak kelle lennem, inkább választom vizsgálódásom tárgyául a földi csillagokat, melyek kevés költői képzelődés segít­ségével bátran összehasonlíthatók az égi testekkel. Igaz ugyan, hogy erre ismét azt mondhatnák, könnyű és szerfölött kényelmes az én helyzetem a va­lódi csillagászokéhoz képest, miután a földi csillagok hozzám leggyakrabban csak kézzelfogható távolságban vannak, velem beszélgetnek, néha reám is mosolyognak, ámde a nap, ezen mindnyájunk által leginkább ismert álló csillag, tőlünk több millió mértföldnyi távolságra esvén, ennek a természetét, fényét, foltjait és járását­kelését kutatni, tanulmányozni szerfelett sok nehézség­gel jár. Azonban bizonyos tekintetben a csillagászok helyzeté mégis előnyösebb az enyémnél, mert a nap köztudomás szerint élet és öntudat nélküli égi test lévén, de különben is a czivilizáczió jótéteményeiben nem részesülvén, nem csak hogy a mostani emberek kíván­csiságával nem törődik, sőt Józsue kora óta tudtommal még senkivel sem állok szóba és igy ha egyik, másik tudós csillagász vizsgáló tornyában kényelmesen el­helyezkedve Uchatius távcsővel felfegyverzett szemeit rászegezi, a szegény nap mi rosszat sem sejtvén oda mutatja fényes sugárzó arczát leplezetlenül és igy csak is a csillagász vagy műszere gyarlóságának tulajdonít­ható, ha a nap kifogástalan szépségű és tisztaságú ar- czán állítólag létező és a mostani bizonyosan nejeik vagy kedveseik által befolyásolt tudós csillagászok ál­tal észrevett szépséghibákat, csekély nehány százezer négyszög mértföld területű napfoltokat, már sokkal előbb fel nem fedezték. De ez még semmi, a csillagá­szok sokkal tovább mennek az udvariatlanságban, mindannyian összebeszélnek, kiváncsi szemeikkel lépten nyomon követik, ott állanak ha felkel, hogy pongyo­lában lássák, nyomon követik ha lenyugszik, úgy hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom