Váczi Közlöny, 1891 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1891-11-01 / 44. szám

ahol szárnypróbálgatásai a nyolczvanas évek elején megjelenvén, a figyelmet magukra vonták. -Azután ha­ladt folytonosan előre, öntudatos szorgalommal, hatá­rozott. czéllal abban az irodalmi genreben, melyet nagy- képüsködö akadémikusok módjára szeretünk „se hús, se hal“-féle kifejezésekkel aposztrofálni, s melynek a neve: rövidebb lélek .etü elbeszélés, egy szóval: rajz. „ Részemről nagyon különösnek találom azl a gú­nyolódó hangot, melylyel a kothurnus után még ma is kapkodó némely irodalmi Cerberusunk az elbeszélő költészet e legújabb gyermekéről szól. Mert hát szerinte mindaz az irodalmi műfaj, mely széles alapokon induló szövevényes természetű konczepcziók alkotására nem csa­logatja az irót, gyenge szárnycsattanás, egy napos életű tiszavirág az irodalomban. A magam részéről éppen ezl a felfogást találom én különösnek és indokolatlannak most, mikor az irodalomban is helyet talált magának az a szabadság, mely feszes, nehéz békóval nyűgözni nem akarja a szellemet, hanem szabad röpidést enged neki. A művészetek között határt vonni, mesgyét jelelni ma már abszurd törekvés, meghaladott álláspont. S éppen ezért, amint magasztos hatással lehet ránk egy kolosz- szális arányokban tartott nagyszerű festmény, úgy kedves illúziókba ringathatja lelkünket egy tenyérnyi nagyságú genrekép is, feltéve hogy művészi kéznek a nyomát viseli magán egyik is, a másik is. 'Tegyünk már most innen egy lépést az irodalomba, lépjük át azt a képzelt határt, mely felől a chablon barátai annyit álmadoztak s tanuljuk meg azt a nem mai keletű igaz­ságot, hogy nemcsak az a regény lehet irodalmi mű­faj, mely seregestül vezeti elénk a cselekményt moz­gató, vagy a körül csoportosuló alakokat; hanem egyet­len egyén lelki életének ügyesen ellesett és papírra vé­teli vonása is számíthat mindazoknak a figyelmére, a kik az esztétika felcsillanását nagyban és kicsinyben egyaránt észre tudják venni. Mert, mikor a Ryeridák forrása körül annyi ezren tolongnak, ugyancsak szűk- keblüség lenne csak azokat tartani a múzsa kegyelt­jeinek. a kik nagy kortyokban itták a szellemek éltető vizét, inig a többségben levő seregtől, mely szóraja oltására talán csak egy-két enyhítő cseppet kaphatott, megvonják az elismerés egyetlen szavát is. Ha ez a felfogás mepállná a helyét, akkor a mai franczia iro­dalom egyik jeles elbeszélője: Guy de Maupassant, csak a 99-ik kategóriába kerülne az elbeszélők sorozatában, mert „távirati rövidséggel irt apró históriái“ oLt. jelel­nék ki az ő helyét a 20 kötetes Ponson du Terrail, s még egy tuczat hatáshajhászó felfújt Írói nagysággal szemben. A dolog pedig úgy áll, hogy Guy de Mau­passant stílusának klassziczitása, kompozicziójának vir­tuozitása, s á jellemzés shaksperei ereje, által játszva gyűri le bőbeszédű, de keveset mondó versenytársait. Indokolt lévén immár ez a diskusszió tárgyát ké­pező irodalmi műfaj, a mi fiatal elbeszélőnket sem ér­heti ennélfogva a vád, hogy irói erejét ily rövides lélekzetü történetek alkotásával próbálta meg. ircsete, melylyel alakjait festi, avatott kézre vall, mert szétfo­lyó, halvány tónusokkal nála nem igen találkozunk. Igaz ugyan, hogy Rembrandt színező erejével nem dicsekedhetik, de színeinek meg van a sajátos frisse- sége, üdesége, és ezzel hatni is Ind. Szerzőnk inkább a kedély embere lévén, mindegyik rajzában az emberi szív érzelmeinek hullámzását rajzolja, ügyesen juttatva kifejezésre azt, amit rajta kívül százan, ezren éreznek. Munkáinak majdnem mindegyikén ott van a hervadó ősz melankóliája, a szenvedő lélek érzelmes panasza, mely által annyi közvetlenséggel tud reánk hatni. Egy szó mint száz, a ,, Váczi Közlönynek“ nincs mit bánnia azon, hogy ezt a fiatal elbeszélőt ő vezette be először az irodalomba! Lévav Mihály. s azután nyakába vette a világot, hogy most már ő keresse meg azt a kis kenyeret, mely megmenti őket az éhenhalástól. Házról-házra járt hivatalért, de hiány­zott a jó barát; nem volt protekezió. Végre is itt egy kis fiút, amott egy kis leánykát vezetett be a tudo­mányok csarnokába ; egyik helyen keserűséget, a másik- helyen pedig gúnyolódást kellett tűrnie, s ő mégis oly néma volt, mert bár fájt lelkének a megvetés és rá­galom, de azért bízott az Istenben, hogy majd jő egy jobb idő is, mikor mindezen bajoknak vége lesz, s csendes családi körében nyugodtan hajthatja nyuga­lomra fáradt tagjait. Tehát nevelő lett, s óráról-órára járt egyik háztól a másikig; mikor pedig izzadtan, fáradtan ballagott a csendes viskó felé, már várta az anya ölelő karja, ki megsimogatta holló fürtjeit, letörölte arcza izzadságát, s őrködött fölötte, nehogy valami gonosz ellenség ezt a kincset is elrabolja tőle. Hiszen most már újra jól érzik magukat. A gyalulatlan deszkák eltűnnek, a nyoszolyát már kényelmes ágy váltja föl; a kopott öltözet helyett újak és szebbek díszelegnek, s az a komor fal is megnépesedett, mely előbb oly durván meredt a szemlélőre, s ha valaki betoppanna c szerény­hajlékba, lelke fölmagasztosulna, mert boldogságot lát­na fölvésve minden egyes darabra. De ime újra beköszönt a leggonoszabb vendég; újra megcsattogtatja szárnyát a vészmadár, s ha be­tekintesz a csendes házikóba, csak jajgatást és sírást fogsz hallani és ha még most sem indul meg szived, akkor nem is ember, hanem kőszobor vagy, kinek mindegy, ha a derült nap mosolyog, vagy pedig az orkán üli diadalát. A sok munka kimerítette Gyurka fiatal testét is, s most olt fekszik tehetetlenül, könyörtelenül. Az édes anya éjjel-nappal virraszt ágya mellett, s lesi a pilla­natot, mikor nyitja ki üveges szemeit. S talán még könnyebben viselné a szenvedést is, de az asztalfiók kiürül, a szép ruhák lassan a zálogházba vándorolnak: az ékszerek eltűnnek, s végre pusztán áll a kunyhó, s még csak egy darabka fa sincs, melylyel a dermesztő hidegei, eloszlathatná az anyai gondosság. Az özvegy Városi és vidéki hírek. = Püspökünk ő nagyméltósága a hél folya­mán néhány napot a fővárosban töltött. = Egyházmegyei hirek. Kápláni minőségben áthelyeztettek: Tóth .Mihály Mácsáról Mezőtúrra, innen Klárik László Lőrinczibe, innen Horváth Béla \ ácz- szt. Lászlóra, innen Mayer László 11. M. Vásárhelyre. = Kinevezések. Az igazságügyi miniszter Széky Eerencz nagy-onyedi kir. orsz. fegyintézeti ellenőri a váczi fegyintézethez gondnokká, a nagy-enyedi fegyin­tézet ellenőrévé pedig egyelőre ideiglenes minőségben Röder Antal, váczi fegyintézeti gondnokot nevezte ki. = Hivatalos vizsgálat. Dr. ITirkó László, me­gyei főorvos, a jövő hét folyamán a helybeli gyógyszer- tárakat meg fogja vizsgálni. == Iskolaszéki ülés. A római kath. iskolaszék ma, azaz november hó 1-én délelőtt 10 órakor a leány­iskola tanácstermében ülést tart a következő tárgyso­rozattal: 1. Elnök és gondnok jelentése. — 2. Közép­városi temető-felügyelő választás. — 3. A tanítók ké­relme. — 4. Számvizsgálók jelentése. — 5. Folyamod­ványok landij elengedésért. = A difteritisz városunkban még mindig je­lentkezik szórványosan. Az elemi iskolákban több nö­vendéket támadott meg, miért, is dr Ilörl Péter városi főorvos úgy az iskola, helyiségekben, mint a tanítók állal összeirt torokbajos iskolások lakásain vizsgálatot tartott, s minthogy a. bajt veszélyesnek találta, a felső és alsóvárosi összes elemi, valamint a középvárosi leányiskolák 1—G. osztályait tegnap nyolc/, napi idő­tartamra bezáratta. A középvárosi fiú osztályokban és a leányok ipariskolájában azonban az előadások ren­desen folynak. = Lövészet. A váczi iőegylet múlt- vasárnapi dij-lövészetére a budapesti lövész-egylet hét tagja rándult városunkba, névszerint: Welsch Emil, Arn­stein Mór, JBenkö Eerencz, Wolf D. György, Jellenek Antal, Detsényi Gusztáv és Ludwig N. János. Saját czélészt is hoztak, hogy a lövések jelzése egészen a budapesti lőház szokása szerint menjen. Reggeli 10 órától este 5-ig mintegy 600 lövés történt. Szeget nem lőtt ezúttal senki, négyes kört is csak a budapesti lőház két jeles lövésze, Wolf és Benkö talált, hármas is kevés volt. S igy a mély lövésekre kitűzött dijak közül kettő ki nem volt adható. Annál fényesebb volt az eredmény a körlövéseknél. Huss lövésből a feketébe talált — és ez a lövés tudományának próbaköve - Benkö Eerencz 17-szer, Welsch Emil 16-szor, Jellenek Antal 15-ször s Tragor János 13-szor. Ok voltak a körlövésre kitűzött négy dij nyertesei, inig a mély lö­vésekre Benkö Eerencz és Wolf D. György nyerte a kitűzött négy dij két elsőjét. A dijakból hatot a váczi Iőegylet adott, kettőt pedig a budapesti lövészek hoztak, kik ezúttal is megmutatták városunk iránti meleg ra­gaszkodásukat s megígérték, hogy a mint tavaszszal a lövészet megkezdődik, rendes vendégei lesznek lőliá- zunknak. Addig azonban ott soknak kell megtörténni. Mindenekelőtt saját fegyvert kell szerezni minden lövé­szünknek és azzal serényen gyakorolni magát, hogy versenyre szállhasson. A lövőteret is máskép kell be­rendezni. Meg kell hosszabbítani, a czélész számára védő sánezot huzni s mozgó czéltáblát állítani, hogy a inai kezdetleges állapotnak vége szakadjon. Mert úgy, a mint ma lőházunk van, ott semmiféle nagyobb sza­bású lövészet sem tartható. = Halottak estéjét-ez idén is kegyelettel tartja meg a kath. Legényegylet. Délután 5 órakor fog ki­vonulni a temetői lionv.-síremlékhez s ott egy gyászénék elzengése után Bokor József egy 1. tag szavalni fogja Dr. Varásséji Béla „Fohász“ czimü alkalmi költeményét. Ezután Kovács József egyl. tag saját szerzeményű al­konyéi kiapadnak; egyet sóhajt, s mikor gyermeke el­szunnyad, csendesen, csak úgy lábhegyen kilopódzik, s nemsokára azt látjuk, hogy a mások házánál der­mesztő hidegben ruhákat mosogat; mikor pedig este haza tér, befűt a rideg szobába, meleg vacsorát készít., s azután újra virraszt, hogy másnap, harmadnap me­gint kezdhesse a rettenetes munkát. Végre megkönyörült az isteni irgalom. Felgyógyul a félve őrizett kincs, s őrangyala kalauzolása mellett egy kedves vagyonos családhoz kerül. Nyájasan fo­gadják a szegény gyermeket, s őrizetére bízzák a csa­lád szeme fényét, égy pajkos kis fiúcskát, ügy látszott, hogy sorsa megfordul. A gyermek, kit nevelésére bíz­tak, gyorsan haladt előre, s igy az ő becsülete is nap- ról-napra emelkedik. Miértne? hiszen eladó leány van a háznál, ki régóta epedő szemekkel nézi a deli ifjút, s minden vágya csak abban öszpontosul, vajha megér­tenék egymást! Vajha jőne egy alkalmas pillanat, mi­kor elrebeghetné az édes szót: Szeretlek ! — Ugyan de hova gondolunk? Hiszen nem tudjátok, hogy az a bájos leány dúsgazdag, s csak nem fog egybekelni ilyen földönfutóval, kinek csak reménye és bizalma van, de egyebe semmi ? S mégis miért csevegnek szün­telen a kertek gyönyörű virágai között? Miért várja mindennap egy-egy rózsa a boldog ifjút? — Szerelem ! te édesajkú madárka! Miért röpködsz e szegény gyer­mek körül, hiszen jól tudhatod, hogy azon óriás űrt le nem ronthatod soha? Azt akarod talán, hogy újra boldogtalan, újra földönfutó legyen ? Nem ! — Boldog­ságot akar teremteni; kicsalja őket a százados fák ár­nyába, s elrebegik: szeretlek ! égőn szeretlek! . . . Igen! de hát a jövő? — A jövő? Az már az övék. Hiszen a jó szülők mindent tudnak; érzik a szerelem hatalmát; ismerik a vallomást; tudják a gyermeksor­sát, s nincs más akadály, csak hivatalt szerezzen, melyre házasodhatik. Dehát mibe kerül ez ilyen nagy úrnak, mint Földi uram ? Tekintélyes, hatalmas, s csak egy szavába kerül, és megvan minden. Úgy lelt. A gyermek csakhamar hivatalt kapott, ! s annyira szivén viselte sorsát, hogy nem volt a hiva­talban nálánál pontosabb ember. Elöljárói rendkívüli kalmi versét szavalja el. Végre a Hymnus elzengése után az alelnök imája fejezi be az ünnepélyt. — Köszönet-nyilvánitás. A sz. Vincze-egylet perselyeiben befolytak a következő adományok: Müller Antal vendéglőjében I frt 02 kr., a „Curia“ szállodá­ban 52 kr., Pertzián G. özv. kereskedésében 50 kr., Kohlmann István üzletében 50 kr., a kis Sorházban 43 kr.. Kübl János üzletében 33 kr., Szadovszky Lajos vendéglőjében 14- kr. Mely szives adományokért hálás köszönetét mond az egylet 149. r. gyűlése. — Hálás köszönetét mond az egylet azon öt frtnyi kegyes ado­mányért is, melyet Rundnyánssky László úr egy „meg­nyeri fogadás“ cziinén az elnökséghez beküldeni kegyes­kedett.. = Előléptetés. A novemberi előléptetések alkal­mával a helyben állomásozó honvédhuszár ezrednél Valovits Mihály hadnagy-kezelőtiszt főhadnagy-kezelő­tisztté léptettetett. elő. Gratulálunk! — A váczi torna-egylet alakuló közgyű­lése. Következő sorok közlésére kérettünk fel: Felké­rem mindazon urakat, a kik egy helyben alakuló „torna-egylet“ létesítése érdekében kibocsátott aláirási- ivet aláírtak, valamint azokat is, a kik a nemes ügy iránt érdeklődnek, miszerint a városháza tanácstermé­ben f. ho 3-án, kedden d. u. 6 órakor tartandó alakidó közgyűlésre megjelenni szíveskedjenek. Váczon, 4891. október hó 31-én. A bizottság nevében. Urssiny Ar­nold, s. k. = Katonai szemle. A tartalékos honvédek hiva­talos szemléje‘kedden és szerdán tartatott meg a Curia szálló termében. = A váczi „vörös-kereszt egylet" mull va­sárnap elnök-választó gyűlést tartott, miután a nő­osztály elnöke, özv. Krenedits Ferenczné úrnő lemon­dását már régebben beterjeszté, a férfiosztály alelnöke, (xosstonyi János pedig elhalt. Megválasztattak a nő- osztády elnökének: Tarcsay Jánosné úrnő, a férfi osz­tály alel nőkévé: dr. Freysinger Lajos eddigi titkár, tit­kárrá: Vida Vilmos volt pénztárnok, pénztárnokká végre Fodor Imre, ki a pénztáros tisztét már régebben is viselte. Ez alkalommal az egylet alapszabályainak újabb módosítását is köztudomásra hozzuk, miután azok a fiókegyletek nagyobb önállóságát s a helyi közhasznú működés fokozását czélozzák. így az uj alap­szabályok 13. tj-a értelmében minden fiók egylet maga szabja meg tevékenysége irányát a jótékonyság és emberbaráti cselekedetek terén, a 15. íj. szerint pedig a fiókegyleti vagyon évi kamata, az általa rende­zett mulatságok jövedelme, a kizárólag részére tett adomány ezentúl egészben a fiókegylet szabad rendelke­zése alá esik és annak á/3 részét saját belátása szerinti emberbaráti czélokra azonnal fel is használhatja. Ez uj intézkedések azt hiszszük csakhamar üdvös hatással lesznek a nemes hivatáséi egylet életére, melynek az volt eddig baja, hogy háború nem létében alig volt műkö­dési tere. A váczi fiókegylet a városi kórházban egy külön kórházi osztály felállítását, tűzte ki czéljául s csütörtökön GsávolszJcy József elnök s az az uj elnöknő már a helyiséget át is vették a város polgármesterétől. Egyelőre hat ágy lesz teljesen felszerelve és felállítva, s a tagok cselédei ingyen gyógyítást fognak nyerni az uj osztályban. A felszerelés már egészben meg volna, csak a vánkosokba való toll hiányzik még, melynek az egylet tagjai már régen megígérték összeszedését és a takarók, melyekről az uj elnöknő a sajátjából ígért gondoskodni. E jótékonyság volt az uj elnöknő beköszöntője s azon Ígérete, hogy tavaszszal egy na­gyobb szabású ünnepély rendezésével fogja gyarapítani az egylet pénztárát. Fogadja érette mindnyájunk köszö­netét és üdvözletét!-= Az első hó. A kedvezőtlen őszi időjárás, mely esőtlen volta miatt annyi gondot okoz gazdáink­szeretettel karolták föl, s nem volt egyetlen nap, hogy dicsérettel ne halmozták vo’na el jótevője előtt. így ne csodálkozzunk azon, ha csakhamar a magasabb hi­vatalok közül választottak neki egyet, melyben most már teljes erejével dolgozhatik, s kedves édes anyjának teljes kényelmet nyújthat. Hálát rebegett tehát a Mindenhatónak, hogy az ő jóságos keze ily hatalmas pártfogásban részesítette, mert hiszen a megpróbálta­tás csak arra szolgál, hogy kiismerje lelkünk erejét, s hitünk szilárdságát. Évek múltak. Gyurka vidán volt, mint a madár és se ha egy panaszszót nem hallott ajakéról senki sem. Gyakran elandalgott édes arajával, s mikor hivatalos dolgait elvégezte, nem egyszer lehetett látni, mint ünnepli a szenvedéseket, melyekkel végzete már oly igen sokszor sújtotta. Ügy látszik azonban, hogy a sors még mindig nem elégelte meg a szenvedéseket! — Egy szép reggel hivatalos személyek lépnek Gyurka szobájába, s a törvény nevében fogolynak nyilvánítva, elhurczolják. Az emberek suttogtak, a kis lakást fene­kestül fölforgatták, s mindenütt csak azt lehetett hallani; ez a szerencsétlen fiú óriási sikkasztást köve­tett el,jj mert (meglopta az állam pénztárát, s most lakol- nia kell, mivel nem volt hűséges cselédje gazdájána. Mint a villám, oly gyorsan járta be e hir az egész várost. — Nem volt. egyetlen lélek, a ki azt merte volna kérdezni: hátha nem igaz! hátha csak reá fogják gonosz ellenségei! — Nem! nem volt bá­torságuk ezt kérdezni, hanem sértett büszkeségükben egytől egyig elfordultak tőle, hogy tanácstalanul ki­szolgáltassák a bírák szigorú hatalmának. Még az a leány is, ki csak nemrégiben is oly epedve várta jöttét, s kinek legszentebb az volt, ha vele csak egy perczet is tölthetett, elfordította arczát, s utálattal _ gondolt a perezre, melyben vele először találkozott. Átkot szórt szerelmére; széttépte a legdrágább emlékeket, s azután Isten hozzádot mondott örökre. De mit beszélek? Volt egy szenvedő lélek, ki, mi­dőn meghallotta e szomorú hirt, aléltan rogyott a pa­dozatra ; volt egy megtört beteg, kinek arczán csak a szenvedés sirt és jajgatott, de a kihez ép oly durvák

Next

/
Oldalképek
Tartalom