Váczi Közlöny, 1891 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1891-07-12 / 28. szám
XIII. évfolyam. 28. szám. SZÉPIRODALMI HETILAP. Kapható : Áfigfc: negyed évre B frl *50 kr. házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára: 10 kr. KISS EKNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyiirky ház.) SZKRliUNXTÖNKU KS lii lltÓlEIVlT 1L : Váez, Gasparilc-utcza 12. sz. alatt (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők). Kéziratokat nem adunk visíza. 13 érment ellen leveleket nem fogadunk el. IIIlUHáTÍáSKK : jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek. j\ y i 1 1-1, é r : sora ...........................................................30 kr Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 kr. I A váczi csatákban elvérzett honvédek Íj lelki nyugalmáért a főlisztelendő káp- || gyász-istenitisztelet i julius hő 17-én (pénteken) reggel fél n nyolcz órakor tartatik meg a Hétká- polnában. E kegyeleles ünnepélyhez i|l a tekintetes hatóságok, testületek, egy- j letek és a l. ez. közönség tisztelettel li| Vaczon, 1891. julius hó 11-én. Az 1848—49-iki honvédek. § A hétkápolnai park. Ezelőtt nyolez esztendővel a „Pesti Hírlap“ egy tárczaczikket közölt „Egy elmaradott város“ czimmel, melyben mindent elmondott városunkról, csak azt nem, hogy ez előbbre ment volna egy lépéssel is a haladás dolgában annál, mint volt negyven évnek előtte. „Egyetlen kő sem változott itt, — mondja a czikk- iró többek között — még az a tüske bokor is ott van a nagy-uteza közepén, a melybe gyermekkorodban mezítláb beléptél. Haladásnak, átalakulásnak semmi nyoma.“ S eféle hangon ugyan csak ráolvas városunkra e jóakarónk minden rosszat, melyek ország-világ előtt nem a legszebb színben tüntethették fel Vaczot akkoron. Bár a czikkirónak mi akkor sem adtunk mindenben igazat, mert a túlzásig vitte a dolgot, sok állítását mégis csak el kellett ismernünk, s mellünket verve bánkódnunk a múlt idők mulasztásai felett. De hál’ Istennek, azóta sok minden megváltozott itten. Támasztott a jóságos Gondviselés oly ügybuzgó férfiakat, kik önzetlen fáradozásaikat a város jólétének emelésének áldozva, oly üdvös reformokat létesítettek, melyek maradandó emlékként fogják nevöket mindenkor őrizni. Nem akarjuk ez alkalommal elősorolni mindazon hasznos és üdvös intézményeket, melyek városunkban az utolsó évtized alatt létrejöttek, de annyi bizonyos, hogy városunk most már egészen máskép néz ki, mint azelőtt.. Sőt sok tekintetben nemcsak, hogy utói ért, de túl is szárnyalt igen sok provincziális várost. Nézzük csak, a kövezés dolgában mily szép eredménynyel dicsekedhetünk, mily sok utczánk van már koczkakövekkel ellátva s néhány év múlva az egész város ilynemű kövezettel fog bírni. Aztán tekintsük csak a dunai korzót, ez meg igazán büszkeségünk lehet, mert úgyszólván ritkítja párját. Alig van Duna melletti város, mely ilyen szép kőparttal dicsekedhetnék. Valóban nem hizelgünk magunknak, ha azon reményünknek adunk kifejezést, hogy ez legelső és legkedvesebb sétatere lesz városunknak, melynek hiányát eddigelé ugyancsak éreztük. Mindazonáltal nem szabad, sőt vétek lenne megfeledkeznünk a néhány év óta temérdek gonddal ápolt s sok fáradsággal és áldozattal fentartott hétkápolnai parkról, mely nézetünk szerint szép jövőnek néz eléje. Kik városunk helyrajzi viszonyaival ismerősek, tudhatják, hogy csak ez még ama helye Vácznak, a melyből lehet kellemes, üdülő sétahelyet létesíteni. S maga a hely méltó is arra, hogy esetleg áldozatok árán is átvarázsoltassék azon mezbe, melyet megérdemel. Életre való gondolat volt tehát e költői fekvésű hely rendezésének eszméje, melyet néhány év előtt pendített meg városunk egyik vezérférfija, ki belátva azt, hogy az eddig hasznavehetetlen Derecske idővel mily kellemessé változtatható át, hathatós befolyása folytán kieszközölte a városi képviselő testületnél, hogy az éven- kint bizonyos összeget fordítson ennek rendezésére, befásitására. S igy történt, hogy a derecskéi rét s a vele határos „Füzes-liget“ rendezés alá vétetett. Serényen folytak a planirozási, fásítási, kavicso- zási munkálatok. Szép kavicsos utak készültek mindenfelé. bokrok, cserjék lettek ültetve. A derecskéi tó vize, mely eddig csak bűzös kipárolgásával a levegőt fertőz- teté meg, lecsapoltatott, s a hétkápolnai forrás vizének bevezetése által folyóvá tétetett. A Gombás patakon át vezető hid által a derecskéi rét a Füzessel összekapcsoltatván, a közlekedés is megkönnyittetett. És éppen azon körülmény, hogy a város közve- tetlen közelében fekszik, nézetünk szerint a legjobb ajánló levél a szép fejlődésnek indult hétkápolnai park jövő felkarolását illetőleg, és ez okból kérjük is az intéző köröket, hogy a megkezdett munkát, mely igen szép sikerrel koronázta eddig is fáradságukat, tovább folytassák, mert városunk fejlődésében ezen egészségi szempontból is felette óhajtandó park bizonyára jelentékeny tényezőként fog szerepelni. D—r. Á közművelődési egyesületek érdekében. A fővárosi és a vidéki hazafias sajtó sohasem tagadta meg rokonszenvét a közművelődési egyesületek támogatásától. A kitűzött czél: Magyarország egysége, mindig hű támogatókra talál a hazafias sajtóban. Terjeszteni a magyar nyelv ismeretét, terjeszteni a magyar szellemi kultúrát, mindenkor egyik fő törekvése volt a hazafias sajtónak. S midőn a közművelődési egyesületek lobogói alatt egyesülnek Magyarország hölgyei; midőn országunk vármegyéi áldozatokat helyeznek a közművelődési egyesületek oltáraira, s kérvényeket intéznek kormányhoz és képviselőházhoz, hogy jótékony sorsjátékot engedélyezzen ; midőn az önálló törvényhatóságü és rendezett tanácsú városok hazafias közönsége is megteszi kötelességét ; midőn az ország legtekintélyesebb pénzintézetei és részvénytársaságai is meghozzák áldozatukat; s midőn végül az egyesületek és testületek is oda soraaz ő életét és az enyémet. Nem bírta sokáig a munkát, mert beteg lett. Elment vissza szüleihez, kik szemrehányásokkal fogadták. Másfél éves voltam akkor. Azóta ott jnevelkedtem. A nagyszülők nem tettek említést anyámnak férjéről, sőt inkább saját szájoktól vonták el a falatott, hogy csak beteges anyámnak adhassák. Nem segített rajta semmi. Egy nap ki kisértük oda, a hol pihennek az emberek: a temetőbe. Megállt a leány, megtörölte szemeit és pillanatig hallgatott, mintha ezt a kis időt anyja emlékének szentelné . . . — Szegény öreg szüleim, mennyit sírtak érte, én vigasztaltam őket, pedig jóformán nem is tudtam, kit vesztettem el anyámban . . . Ott maradtam nálok, habár olyan szegények voltak! Alig volt mit enni nekik, de azért járattak iskolába s mindent megtettek, hogy jó leányt neveljenek belőlem. Elvégeztem falun négy osztályt, tudok Írni, olvasni és számolni. Akkor egy este kint ültünk az eperfa alatt s eszembe jutott, hogy én elmegyek hazulról. Minek egyem én nagyszüleim kenyerét hiába — mondám nekik — majd keresek egy pár forintot a városban. Aztán elküldöm, csak éljenek nyugodtan. Nem akartak engedni. Azt mondták, hogy gyenge vagyok, még csak maradjak. Elszöktem és mikor szolgálatot kaptam, akkor irtani meg hollétemet és biztosítottam őket, hogy nyomorukon segíteni fogok. Két hónap alatt megtakarítottam hat forintot, el is küldtem nekik. Megköszönték. Ilyenkor tavaszkor történt. Egy este ott ültem a konyhámban. Egy férfi nyitott be. Eleinte kiáltani akartam, de ő intett és leült mellém. Elmondá, hogy ő itt a szemetethordó ember, ő engem már régóta ismer, mert ő az én — apám. Elhagyta a feleségét és most nem tudja hol van. Szeretne visszamenni. Felmutattam az égre. Megértette, mert úgy látszott, hogy könyezett. HalA „Váczi Közlöny“ tárczája. Betegség után. Megtörve, búsan ott feküdtem A betegágy párnái közt, Ó akkor minden, még az ég is Gyászos ruhába öltözött! Alig volt többé bús szivemnek, Mi enyhet nyújtott volna még, Hisz’ elnyomá a kín a vigaszt, Mit a reménybe’ lelheték. De érzem már újból erő'met, Érzem : az élet újra hív, ö lett újból a diadalmas S új vágyaktól feszül a szív. Csüggedve mily gyakran óhajték Halált előbb én balgatag, De ah ! ifjan örökre válni Oly rettentő a gondolat. Borult az ég, felhői közt nem Tud útat törni fénysugár S mégis nekem oly nagyon tetszik E fénye vesztett láthatár . . . Az egyensúly már helyre állott, Az élet újra szép leszen S ezért Isten csak téged áldlak, Mert vissza adtad életem! * * Lopott! — Rajz. — Irta: IDercséna^I Dezső. Oda künn csúnya hideg tavaszi idő volt, a tárgyaló terem mégis megtelt. Pedig nem* nagy dolog történt. Mindennapi eset: egy leány lopott. Az egybesereglctt tömegben erről beszélgettek. De uram • kezdé egy vörös képű öreg úr, — mi lesz már a világból ha egy alig 16 éves leány lopni fog? Hallatlan! Hatvanöt éves leszek, harmincz év óta a tárgyalásokon jelen vagyok és ilyen dolog még nem adta elő magát! Borzasztó ! — Eh uram, nem kell kétségbe esni a világ sorsa felett, szükség vitte rá a szegény leányt, a szükség . . .- Mit? szükség? Ebes volt? Menjen koldulni! vagy dolgozzék! Beteg volt? ment volna kórházba, vagy rokonaihoz. — De ha árva . . . — Piát más helyre, vannak még a világon jó emberek. De hát mire kellett neki a pénz? Mindenki hallgatott, a ki az elébb védte a leányt ő is csak annyit mondott: a szükség vitte a fő szerepet. Sokféle kérdezősködés volt a teremben, mindez megszűnt, mikor a vádlottat bevezették a terembe. Szomorúan tekintett szét a gyülekezeten. Rongyos és sánta volt. Kuszáit haja szemébe csüngött, de mind ez nem tett rossz hatást, sőt némelyek szánakoztak is rajta. Leül a vádlottak padjára, a bíróság is helyet foglal, aztán kezdődik a tárgyalás. — Kerekes Lidi állj elő — szól az elnöklő biró komor hangon. A kis sánta leány felkel s oda megy az elnök elé, ki elmondatja vele a lopás történetét. — Tekintetes törvényszék! Beismerem a lopást, tehát elmondom mint történt, de engedjék meg, bogy egy kissé élőbbről kezdjem. A nagyon komoly elnök bólint fejével, a vádlott pedig kezd beszélni. Eleinte félénk, lassú hangon szól, tekintete révedezik, de végre is bátorodik és erősen mondja el az esetet. — Faluban laktunk — kezdi a leány — kovács volt az apám. Eleinte boldog házas életet élt, de később tudja Isten! talán azért mert nagyon az ivásnak adta magát, gyakran bántalmazta anyámat. Legszomo- rubb viszonyok közt nevelkedtem fel. Beszélni sem tudtam, az apám már is elhagyott. Nyomorogva éltünk anyámmal, ki azután kapálni ment, hogy feltarthassa
