Váczi Közlöny, 1891 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1891-07-12 / 28. szám
koznak a békés küzdelmet hirdető lobogó alá; akkor nem szabad elmaradni attól senkinek, hogy az eszme nemességét pártolva, a törekvést és a kitűzött czélt, társadalmi úton, a legelterjedtebb irányban fejleszsze. Szellemi pártolás mellett az anyagi eszközök előteremtése a fődolog, hogy a közművelődési egyesületek feladataikat sikerrel oldhassák meg. A magyar közművelődési egyesületek érdekében szólalunk fel, mert daczára annak, hogy az eddig sokfélül zaklatott társadalom óriási áldozatokat hozott a messze jövőbe kiható nemzeti szent ügy oltárára, mégis lehetetlen elfojtanunk azon fájdalmas sóhajt, hogy a közművelődési ügy érdekében még nem indult meg az akczió az egész vonalon. Az eszme, amit ez alkalommal felvettünk, nem éppen uj, mert másnak agyában is, bár más alakban, megfogamzott már. De hogy fölvetjük, annak czélja nem más, mint hogy általános elterjedést nyerjen, amit bizonyára mi óhajtanánk legjobban. Tudjuk azt, hogy az ügyes-bajos embernek mennyi temérdek dolga van a különböző búrokban, s mennyire örvend akkor, ha udvarias felvilágosítások által helyes útra tereltetik s ügyének állásáról teljes és tiszta képet nyerhet. Az ilyen búrokba naponként igen számosán látogatnak el, s ha felvilágositást nyerhetnek, a lekötelező köszönetnyilvánítás részükről nem is marad el. Midőn az útbaigazítás az illető tisztviselőnek kötelessége, akkor a közönség feltétlenül meg is várhatja tőle azt, hogy azt a legudvariasabb alakban nyerje meg, mert hát az önérzetes s kötelességtudó tisztviselő jól tudja azt, hogy ő első sorban is a közönség szolgája. De másként áil a dolog akkor, ha a felvilágosítás-nyújtás már az egyéni és magán szívesség jellegeit tünteti föl, a mikor az illető nem is veheti zokon, ha egyszerűen, de udvarias módon elutasittatik. Ily esetekben mily jótétemény volna a közönségre nézve az, ha a bárókban egy persely alakú pénzszekrény volna kitéve ezen felirattal: „A hivatali szolgálattal összeférő apró szívességekért az x .... i köz- művelődési egyesület javára.“ Nem akarjuk ezt tovább részletezni. Ennek kiszi- nezését az olvasóközönségre bízzuk. Csak azt jegyezzük meg, hogy az ez utón adományozandó fillérekből éven- kint ezerek folynának be; s hiszszük, hogy hazafias tisztviselőink a közművelődési egyesületek javára szívesen hoznák meg azon áldozatokat, mit időveszteség czimén igényelne tőlük a közönség. Nem ringatjuk magunkat illúziókban, mert tudjuk mi azt jól, hogy amit más nemzeteknél az állam eszközöl, azt nálunk a társadalom és egyesek kötelessége létrehozni; s igy nem is tételezzük fel, hogy az alantas hivatalok minisztériumai egy ily irányú és tartalmú körrendeletét kibocsátanának. De minden hazafias érzelmű havatali főnök, álljon bár nagyobb, vagy kisebb hivatal élén, saját hatáskörében is megteheti azt, hogy egy ilyen persely-szekrényt állíttat fel hivatali helyiségeiben, s utasítja alantas tisztviselőit, hogy a kötelességükből nem folyó felvilágosításokért és apróbb szívességekért fizettessenek mindig a perselybe néhány fillért. És a hazafias közönség szívesen fog áldozni, s a fillérekből észrevétlenül keletkező ezerek megtermik gyümölcseiket! Corydon. lottam egy-két szót anyámtól, apámról és igen vágytam látni őt. itt állt előttem, — rongyosan. Nagyságos elnök úr! nem bántam bármily rongyos is volt, én csak a párnát láttam abban az emberben, felébredt bennem a gyermeki szeretet és össze-vissza csókoltam őt.- Betanultad édes lányom mindezt — ugye? mondá gúnyosan az elnök. — Betanultad? A tavaszi napsugár besütött az ablakon s ott játszott a leány ruháján, ki megsimitotta borzas haját s nem hagyta magát zavartatni, tovább beszélt: — Aztán kért tőlem pénzt. Az nap kaptam a havi béremet: odaadtam, egy krajezár Inja sem volt. Elfogadta és köszönés nélkül elment. Mindennap eljött, kért tőlem enni, megosztottam a falatomat mindig biztatott, hogy elmegy haza, bocsánatot fog kérni a nagyszüleimtől, mert anyámat oly nagyon bántotta. Mindig ijesztgetett, hogy ha nem adom oda pénzemet, megöl engem, azután magát. Pedig hát olyan szívesen adtam oda neki pénzemet és ő elköltötte rögtön — pálinkára. Hazulról pedig mindig jött levél, hogy nem gondolok rajok, mert sohasem irok nekik, sem nem küldök semmi pénzt. Erre eljött az apám és elmondtam neki a mi a levélben volt s kértem, hogy az 5 forintot, (mit azon nap kaptam) elküldhessem szűkölködő nagyszüleimnek, kik annyi jót tettek velem kiskoromtól fogva . . . Nagyon mérges lett. Én vagyok neked az apád — mondá — először engem tartozol eltartani, azután fia valami marad, akkor küldhetsz nekik is, nézd milyen rongyos a nadrágom, add ide csak a pénzed, veszek újat! Bizony olyan rosszul nézett ki a ruhája s én odaadtam neki a béremet, hogy vegyen magának tisztességes nadrágot. Másnap azért ismét csak oly rongyosan, piszkosan jött el, mint azelőtt. KliIla minden pénzét. A gazdasszonyom pedig már nem tűrte apámat és elküldte a konyhából, hol majdnem egész nap tartózkodott. En is ul.ii.na mentein, mert azt hittem, hogy nekem atyámat minden áron fel kell tartanom. f Krenedits Ferencz. — 1829—1891. — A pünkösdi ünnepek alatt néhány év előtt irók, J művészek és képviselőkből álló kis társaság látogatta 1 meg a siketnémák helybeli kir. intézetét, a kirándulók két tagja veterán írónk Degré Alajost is fölkeresni ! óhajtván, Krenedits és én vettük át a vezető szerepet s a délutáni órákban az egész társaság kedélyes csevegés közt indult meg Degré tusculanuma, a papvölgyi szőlőhegyek ózont lehelő lankás dombjai felé. Siposs bácsi, kinek a középvárosi sirkert ez időben napontai kiránduló és szórakozó helyét képezé, éppen ekkor távolitá el a temető roskadozó szűk kapuját, hogy helyébe a mai díszes bejárót helyezze; a kiemelt kapu szabad betekintést engedett az örök nyugalom e csendes otthonába s a páronként haladó társaság a temető előtt ismét egy csoportba verődött; a budapestieknek feltűnt a temető bejáratától balra eső művészi kézzel kihasított s mintegy oda lehelt első sírhely, melyben Krenedits Fercncz szülői és elhunyt gyermekei aluszszák örök álmukat. Ki hitte volna akkor, hogy rövid idő múlva ő is e csendes tanya néma lakója lesz, pedig igy van; ott nyugszik ő már szerettei között; fáradt teste ott pihen s nyugtalan lelke talán ott szövi tovább eszme- j világán» félbeszakított lázas álmait; nyugodjál csen- j desen, álmaidat ne zavarja semmi; a kegyelet ápolni : fogja sírhelyedet s fejfád fölött pacsirtadal és fülemüle I csattogás fog felhangzani, mintegy igazolva azt, hogy , csak folytatólagos és nem teremtő minden jelen em- , berisége és népe. Krenedits Ferencz városunk fia volt, itt született ő 1829. évi január hó G-án, atyja jómódú polgár volt, ki gyermekei nevelésére talán erején túl is sokat áldozott. A mozgalmas 48-adiki napok alatt ő is hátat fordított az egyetemi épületnek s mint tüzér résztvett a szabadságharcz hősi küzdelmeiben. A világosi katasztrófa Nagy-Váradon találta s besoroztatván, mint közember Königgrätzbe került; a katonaságnál töltött idejét arra használta fel, hogy magát az eddig passzióból űzött rajzolásban rendszeresen kiképezze. A siketnémaügy szolgálatába 1853. évi január hóban lépett be s pályáján fokozatosan előléptetve, 1889-ben mint igazgató került az intézet élére. Mint igazgató lázas tevékenységgel fogott az intézet ügyeinek rendezéséhez; neki köszönhetjük, hogy a váczi intézet egyszersmind tanitóképezdévé fejlődött, s miután meggyőződött, hogy kellő számú tanerők kiképzése a váczi intézetben rendkívül sok költséget igényel és emészt föl, addig jött, ment, kért, könyörgőtt és tervezgetett, még végre sikerült elérnie, hogy a budapesti paedagógiumban siketnéma tanítók kiképzése czéljából 1889-ben a tanfolyam megnyílt; régi óhajtását, hogy a rendes tanári állások szaporitassanak s rendszeresítessenek, a folyó évben teljesítette a vallás- és köz- oktatásügyi miniszter. Nagy tevékenységet fejtett ki az intézet belső berendezése körül, de szerencsés keze volt az alkalmazottak megválasztása közben is, s a jövő jobban fogja méltányolni, mintsem mi, a jelen munkásai, mindazon alkotásokat, melyeket Krenedits kezdeményezett, s ha rövid, csak három évre terjedő igazgatói működésének eredményeit már most veszszük szemügyre, el kell ismernünk, hogy azok maradandó nevet biztosítanak létesítőjüknek az intézet fejlődésének történetében, mert a ki tudja, mily lassúsággal mennek végbe nálunk a legcsekélyebb reformok is, mint tűnik el év, év után, mielőtt egy megszokott irány Munka és pénz nélkül bolyongtam az utczán. Apám fenyegetődzött, hogy meggyilkolja a volt gazdámat, mert elestem a keresettől!! . . . Akkor is a maga hasznára gondolt!! Egy hét múlva kaptam helyet. Oda is eljött apám. Ott is én tartottam. Ismét jött hazulról levél, melyben mindenre kértek, hogy összegyűjtött pénzem küldjem el, mert abból a rozzant viskóból is ki kergetik őket és akkor kezűkbe vehetik a koldusbotot! . . . Szegények! nem is tudták azt, hogy egy árva fillérem sincs, mert apám minden pénzemet elszedte . . . Magam előtt láttam a kis szobánkat, azt a kis kertet, melyben oly sokat játszottam és nagy fájdalom fogott el. Gazdámnak volt sok pénze ; belemarkoltam és — elszöktem. Hogyan kerítettem meg a kulcsokat, nem tudom már, mert akkor nagy lázban volt az egész testem. Nem néztem mennyit vet Lem ki, csak siettem haza, hogy még idejekorán jöhessek a pénzzel. Lábamat a tüske, a kő megvérezte, akkor lettem sántává, mert apám előző nap elvitte minden ruhám a zálogházba, csak ujjasomat és egy szoknyámat hagyta meg, a mi éppen rajtam volt . . . Mikor elhagytam gazdámat, nem szóltam neki, mert tudom, elvette volna még ezt is. Pedig nagy szükség- volt ám rá. Olyan örömmel fogadták a pénzt, de engem is! Kifizették adósságukat és éltünk tovább otthon boldogan. Nem tudtam, hogy bűnt követtem el, mert hiszen nagyszüleimnek loptam, kik oly sok jót tettek velem . . . A leány sirva fakadt. A bírák összenéztek. A vádló mondá beszédét. Az elnök pedig oda szól a közeli bíróhoz. — ügy-e felmentjük őt? . . . A másik is oda fordul : Kérem egy kis pénzt is adunk neki — ugye ? .. helyet ad egy jobbnak, az tiszteletre fog gerjedni azon vasakarat és szívósság iránt, melylyel eszméinek megvalósításáért küzdött. A midőn életünk fele részén túl vagyunk, bizton elmondhatjuk, hogy több és néha kedvezőbb emlékünk pihen a föld alatt, mint felette, de sajátságos jelenség maradi hogy a kultúra munkása munkakedvét e körülmény nem lohasztja, s gyakran minél több emléke kerül a föld alá, annál több gyönyört képes meríteni munkájának sikeréből, s a mi kezdetben keserű munka volt, az később élvezetté válik, s a mi olykor-olykor csak közömbös eszköz volt valamely különleges czél elérésére, az a legtöbb esetben maga is értékessé lesz. Szerette a szépet, nemest, s tisztelte másokban az érdemet; nincs a városban egylet, melyben kiváló szerepet nem játszott volna, vagy melynek keletkezése nevéhez ne fűződnék; az önkéntes tűzoltó-egyletnek ő volt a megteremtője, a rózsa kultuszt, mely jelenleg annyira el van terjedve, szintén ő teremtette meg Pestmegyében s elmondhatjuk, hogy az Váczról indult ki. Műkedvelő hölgyeink kedvesen emlékeznek ma is azon végtelen türelemre, melylyel az egyes színdarabok előadását lehetővé tette. Hasznos, kellemes működésének emléke sokáig fogja még a közbeszéd tárgyát képezni, de a hol neve fel fog emlittetni, mindenki nyugodtan elmondhatja róla : aludjál csendesen, betöltőd tisztedet. V. ifC x * Az elhunyt temetése e hó 10-én ment végbe rendkívül nagyszáméi közönség részvétele mellett. A ravatal a siketnéma-intézet kápolnájában volt fölállítva, s itt szentelte be a koporsót a szertartást végző Marlcovics Lázár apát-kanonok, mely után a dalárda megható éneket zengett. A temetésen megjelentek a városi ösz- szes hivatalok és testületek elöljáróságai, a budapesti, rákospalotai tűzoltóság küldöttsége, a Saxlehner-féle gyár tűzoltói s a váczi önkéntes tűzoltók teljes számmal, kik a gyászkocsi előtt haladtak ; a tűzoltók után vonultak a fecskendő és a szerkocsi, mely utóbbin voltak elhelyezve a nagyszámú koszorúk. A család koszorúin kívül még a következőktől voltak koszorúk: Krenedits Ferencz igazgatónknak — a siketnémák intézetének tanári és tisztikara; Szeretett t. b. főparancsnokuknak — váczi bajtársai; Ö. T.! — Betöltőd tisztedet!; felejthetetlen barátomnak — Walser Ferencz; Az iglói önkéntes tűzoltó-egylet — a IV. országos tűzoltó-gyűlés érd. elnökének; A fővárosi önk. tűzoltók — szeretett bajtársuknak; A legjobb barátnak —- Krakker Kálmán és neje; A nemeskeblű rokonnak — Jászberény; Isten veled! — Maliid és Róza; Ödön; Paula; Vida Vilmos és neje; Taritzky Ferencz és neje; Kozák nővérek. A sírnál a szertartás végeztével Scherer István ' szép emlékbeszédet tartott, méltatván az elhunyt érdemeit. Midőn a koporsót lebocsáták a sírboltba, három lövés dördült el, s a tűzoltók harsonája imára vezényelt. Haláláról családja; a siketnémák kir. orsz. tanintézetének tanári testületé, tiszti személyzete és növendékei; a váczi önkéntes tűzoltók adtak ki gyász- jelentéseket. A család által kiadott jelentés következő volt: Özvegy Krenedits Ferenczné sz. Kováts Innocentia és gyermekei Krenedits Ödön, Erzsébet és férje Krisz- tinkovich Ede, Ferencz; továbbá Krenedits Imre, Matild, Betty és férje Ozoróvszky János, Mária, Rózsa özvegy Rákóczy Jánosné fájdalomtelt szívvel jelentik, bogy felejthetlen férje, atyjuk, testvérük Krenedits Ferencz, a siketnémák váczi m. kir. országos intézetének 'igazgató-tanára, munkás életének 62-ik, boldog házasságának 38-ik s tanári működésének 40-ik évében, sok szenvedés s a halotti szentségek ájtatos fölvétele után ma éjjel y4l órakor szívbaj következtében csendesen jobblétre szenderült. A boldogultnak hült tetemei f. hó 10-én, délután 4 órakor fognak a nevezett országos intézet kápolnájában a róni, katholikus anya- szentegyház szertartásai szerint beszenteltetni s a középvárosi sirkertben örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szent-miseáldozat folyó hó 11-én reggel 7 órakor fog a felsővárosi plébániatemplomban a Mindenhatónak bemutattatni. Vácz, 1891. julius 8-án. Áldás és béke poraira! A váczi kiállítás részletes programmja. (Folytatás.) IV. Csoport. Gyümölcskiállitás. A kiállítás czélja: okszerüleg közrehatni a gyümölcstermelés általánosítására egyfelől a különböző éghajlatok, fekvés és talaj szerint legjobbaknak bizonyult fajokra való rátnu- tatás, másfelől a termelési helyeknek a fogyasztó közönség előtt való felderítése, illetve ez utón a termények kelendőségének előmozdítása által. Minden egyes gyümölcsfajból 5—10 drb jól csomagolva, a kisebbekből egy tányérra való küldendő be s minden egyes darab gyümölcs papírba göngyölve, faj önkin t elkülönítve, elnevezési jegyekkel látandó el. Elfogadtatik: mindenféle friss, aszalt, ezukrozott vagy egyébként feldolgozott gyümölcs, gyümölcsbor, csemeték, törpefák stb. Továbbá: faiskolák és gyümölcsöskertek tervezetei, s ezek berendezését feltüntető térképek. Kiállíthatok e csoportban a gyümölcs-kertészeti eszközök és gépek. V. Csoport. Konyhakortészeii czikkek. Kiállitásuk- I nak czélja bemutatni a különböző konyhakertészeti ! termelvényeket s ezek magvait. A kiállítás, tárgyát ké- ! pezik tehát mindazon czikkek, melyek a konyhakertészet keretébe esnek; ilyenek: zöldség, főzelék, (bab, borsó, lencse stb.) fűszernövények s ezek magvai s különféle termelési adatok. Megnevezendő a termelési hely s az évenként elad- i ható mennyiség. VI. Csoport. Gabona nemnek. Ezen kiállítás czélja ■ a különböző vidékeken termelt gabonanenuieket esetleg feldolgozott alakban is bemutatni.
