Váczi Közlöny, 1890 (12. évfolyam, 1-51. szám)

1890-05-04 / 18. szám

Május. Te kedves drága egyetlen szépségű májushó,^ lég­üdvözölve, mert te hirdetsz a szenvedő emberiségnek reményt a jobb jövőre, derengő napjaiddal, zöld lomby jaiddal! A zengedező madárkák is csak te benned örülnek és a fiatal szivek szerelmi dalra kelnek, földi boldog­ságot sejtve, és áradozva. Csak egyetlen osztálya van az emberi társadalom­nak, mely búsan, lecsüggesztett fejjel tekint a májusi első napokra. Ez a házatlanok osztálya, kiknek any- nyiszor kell változni kicsi bútorzatuk rongálásával, és keresve a kényelmet, mit (kevés pénzért) soha meg nem találnak! Ezek nem melegülnek fel a május mosolyától, mert a gond, küzdés borút von elibük még a viruló természet daczára is. Házbér fizetés, ez a rém üldözi a szegényt, kinek alig van betevő falatja, de annál több gyermekkel áldá meg az ég. És még is, el kell azt ismerni, hogy pénzért is nagy jótétemény idegen egyénektől, hogy házaik egy részét a házatlanokkal m e g o s z-t j á k. Sok háztulajdonos rá is van szorulva, a filléreket összerakni, mit jogosan követelhet, de viszont a keser­vesen keresett pénzért éppen oly joga van követelnie a lakónak, hogy a kibérelt helyiség rendben, tisztán adassák használatára. Igaz, hogy sok lakó elrontja az ép lakást is, de nagy méltánytalanság, hogy az uj lakó piszkos helyi­ségbe menjen, miután fizet! És pedig azért fizet, hogy egészséges, világos és nem nedves lakása legyen, melyben egészsége ne rongáltassék! Mert ha a családfő nincs is mindig a lakásában, de ott élnek gyermekei s talán beteges neje, vagy öregjei. A sötét nedves lakások száma nagy, melyre senki sem figyel, hisz a szegénynek minek a tiszta jó lakás ? Neki nem kell fényűzési világosság, ha nem lát, gyújtson gyertyát! . . . De uraim, kiknek a végzet úgy kedvezett, hogy házzal bírni szerencsések, tekintsenek körül legalább egyszer-kétszer egy évben, tisztittassák a kitisztitni, ja­víttassák a kijavitni valókat házaikban, szemeik előtt tartva Krisztus urunk azon mondását: Ügy cseleked­jetek másokkal, mint ti magatoknak kívánjátok, a hogy veletek mások tegyenek. Az egészség alapja a jó, tiszta, világos száraz lakás. Ebben vidám kedélyt nyerhetünk s nem esünk különféle nyavalyák martalékául. És kiknek a sors nem adott házat, iparkodjanak lakásaikat rendben tartani, sok elmulasztott takarítás rontja a helyiséget és kárára lesz a következő lakónak is. Pedig mindig kellemes, ha rendben hagyott la­kásba mehet az ember. De keserves azt kitisztittatni saját tárczájából, mit piszkosan talált a lakó. Az emberi boldogság alapja sok apróságból áll, összevéve lehet tökéletes; ha kiki szivére veszi feleba­rátja javát s elősegíti tőle telhető részvéttel, akkor könnyebben lehet elviselni az életterhet, mely úgy is súlyos, ha nincs is még jobban nehezítve. Melegítse tehát emberbaráti szeretet keblünket, hogy a hit és remény felemeljen gondjainkból s valamennyire ki legyünk békülve sorsunkkal. Süssön vidám arczokra a májusi nap és adja Isten, hogy szivünk is felmelegüljön általa. Kívánunk mindenkinek békességet és mindenekfe- lett jó egészséget, jó lakásokat a lakóknak s jó lakókat a háztulajdonosoknak. V. Gaál Ka 1*0lin. CSARNOK. Apróságok az Alföldről. ti. A régi favilágban Félegyháza fölállított egy uj akasztófát az ő határában. Egyszer hoznak egy embert Kistelekről s az Ítélet értelmében arra akarják föl­akasztani. F. város polgárai azonban közgyülésileg til­takoztak ellene, hogy arra idegenek akasztassanak „mert“ mondák az indokolásban, „mi ezt az akasztó­fát a mi és gyermekeink számára állítottuk.“ * * * „Kírem alásan“ mondja a kutyanyaki czigány a plébánosnak: „nagy lelki aggodalmaim vannak!“ „Ugyan mi?“ Kérdi az. „Hát azs én Rókus fiam kényvibe ázs ván, hogy elsí a keresztsíg, utolsó meg a házasság. Mán akarki irta, nem jó ván ázs megírva; mert hisen elésír meg kell házsason ni, hogy ázs ember keresteltethessen !“ * * * Sz. alföldi városban a nép szakértőleg változtató It egy szent ének szövegén s ezt a részét, hogy: „Há­romságban egy szent Istent áldjon minden nemzetség,“ igy énekeli: „Három zsákban egy szem sincsen, adjon minden nemzetség.“ * * * Fölkerült az alföldi paraszt „P es “-re. Bemegy egy vendéglőbe, hogy majd ebédel. Elébe adnak mindjárt egy német étlapot. A magyar csak nézi, nézi a czifra bötükct, de sehogysem Ludotl. eligazodni rajta, mert hiszen a ma­gyarból is csak az öreg betűket ismeri, azonban ne­hogy tudatlannak látszok, oda bök egy sorra s mu­tatja a kellnernek, hogy azl hozzon. Nemsokára hozzák a megrendelt valamit, mi nem volt más, mint babfőzelék. A parasztnak nem igen tetszett, mert hiszen olyant otthon is ehet, de mivel j már ezt hozták, úgy gondolta, hogy köteles elfogyasz- ani. Neki fanyalodott tehát és ette. Előtte egy német ült; az öreg magyar irigy szemmel nézte, hogy csirke pecsenyét falatozik. Szörnyű gusztusa jött rá. Égyszer csak hallja, hogy a kellnerhez igy szól a német, ki azalatt elfogyasztotta a csirkét: „repetir!“ Ahán! gondolta az atyafi, most már tudom, hogy kell mondani. Majd rendelek én is. — Valahogy ke­servesen begyűrte a babot s nagyon keményen oda kiáltott a kellnernek: „repetir!“ — Elképzelhetjük, mily nagy volt megbotránkozása, mikor nehány perez múlva a várva-várt csirke helyett, megint egy jó tá­nyér babot telepit az öreg paraszt elé a kellner! * % „Három bolondot ismerek a föld hátán!“ Mondja az atyafi írástudó arczczal borozás közben az ő kedves testvérsógorának, „a papot, a kántort, meg a küldő- söprőt!“ „Ugyan, ugy-e?“ tűnődik amaz „lám, lám, osztán mé?“ Hát mert a pap fölül re veszi magára azt a szép tiszta fehér inget; a kántor meg akkor énekel, mikor más becsületes ember sír s a kéményseprő ott is vakaródzik, a hol nem viszket.“ * * * Bonton egy atyánkfia fölépítette egész honyhazai művészettel az ő kedves keresztkomájával a házat s aztán közös bölcs tanácskozás után fölvésték a hom­lokzatára az építés idejét e szellemes bekezdéssel: Épült itt helyben stb. * Az X-i mészáros uj czímert festetett, mely egy ökröt ábrázolt s arra támaszkodva egy csinos öltözetű embert. „Ugy-e pompásan elvagyok találva, sópor, azon a czimeren!“ Kérdi büszkélkedve a mészáros. „Maga, maga csak, csak!“ — szól azj neki. „De azt nem tudom, hogy az az úr kicsoda ott, aki kigyelmedre támaszkodik!“ * * * „Halli-e komám,“ mondja az atyafi a másiknak, „nézzen szét kee a vásárban a lovak közt!“ ,.Má’ arra nem vállalkozom“ mondja a lelkisme- retes koma, „mer’ mé’, azé’, hogy a lovakhol nem ér­tek. Hanem má' ha ökrökről van szó, akkor magam is ott vagyok !“ * * * A kutyanyaki szamár egyszer egy regényes kiné­zésű árok szélén legelészett. A csacsi azonban termé­szeténél fogva igen materiális természetű lévén, nem nagyon érdeklődött a vadon szépségei iránt, hanem egy tövises levelű növény szúrt inkább szemet neki az árok túlsó oldalán szamár-gusztust keltő széles, zöld levelével s nagyon megkívánta, (hogy boldog állapotban volt-e, arról nem nyilatkozik a krónika). — Azonban mivel az árok igen mély és széles volt, nem juthatott hozzá s utána való keservében fájó szive megre­pedt . . . A rege szerint azért hívják még ma is azt a füvet szamártövisnek. * * Latyák majszter házában a patkányok igen elsza­porodtak és sok kárt tettek. Azért megbízta az inast azok pusztításával. Az inas azonban könyen vette a dolgot és semmi kézzel fogható eredményt nem tudoLt fölmutatni. Azért a majszter uram aztán egyszer le­vitte őt fülénél fogva a pinezébe „egész figyelemmel“ s reá zárván az ajtót, azt mondta, hogy mig legalább három patkányt nem fog, addig nem ad vacsorát neki. Nehány óra múlva, miután már gyanús lett előtte a hosszú csendeség, lemegy megnézni, hogy mit csinál az inas. „Fogtál-e már Gazsi?“ „Igen is, majszter uram!“ mondja infámis kész­séggel az inas az álomtól szemeit dörzsölve. „FIányat?“ kérdi a majszter. „Hát azonkívül,“ feleli az inas nagy komolyan, „amit most lesek, ha még kettőt fogok, épen három lesz!“ Gyűjtötte: Egy, aki odavaló. Városi és vidéki hírek. — Személyi hírek. Bednár József nyugalma­zott becskei plébános áprilhó 29-én Becskét elhagyván városunkba tette át lakását. — Baksay Károly szent­széki jegyző áprilhó 29-én tette le a budapesti tud. egyetemen a hittudományokból a negyedik (utolsó) szigorlatot, s igy legközelebb „hittudor“-rá fog avattatni. = Megyés püspökünk ő exciája áprilhó 24-én Dányban szolgáltatta ki a bérmálás szentségét. A tisz­teletére adott lakomán, mint onnan írják, tizenöten voltak jelen, közöttük Majthényi István orszgy. képvi­selőnk is. 0 exciája, habár Mácsáról Dányig négy óráig tartott a fárasztó út, kitünően érzi magát. Dány- ból Nagy-Kátára, innen T.-Szelére ment át megyés püspökünk, hol ápril 26-án 800-nál többet részesített a bérmálásban. 27-én délután érkezett püspöki kőrút­jában Ujszászra, a hol nagy bandérium fogadta és ki­sérte az impozáns diadalkapun keresztül a városba. Fogadtatására megjelentek az Orczy br. család tagjai, közöttük a miniszter is. A püspök megtekintette a kegyúri család által építtetett szép román stilü templomot és gaz­dag felszerelését, melyben másnapi miséje alatt Orczy Tekla bárónő és Takács Mihály, a kir. opera baritonistája énekeltek. A püspök által megáldott orgonán ifj. Orczy Andor báró és Noszéda Gyula karnagy játszottak. Dél­ben a püspök tiszteletére a bárói család fényes ban­kettet adott, melyen jelen volt Majthényi István orsz. képviselőnk is. = Kinevezés. A hivatalos lap május 1. száma szerint az igazságügy miniszter Dr. Kovách Ödönt, váczi kir. járásbirósági gyakornokot a váczi kir. járás- bírósághoz aljegyzővé nevezte ki. Gratulálunk ! = Uj földesúr. A múlt év folyamán híreink rovatában szellőztettük, hogy Latinovits Reginától a környékbeli szegények őrangyalától szándékozik meg- ! fosztani a végzet; e hírünk, sajnos, be is teljesedett, j ugyanis a báró Rudnyászky-féle családi birtokot, a mely a 40-es évektől fogva sokszor cserélte gazdáját, most legújabban Dr. Robi esek József, budapesti ügyvéd vásárolta meg 180,000 írért jelenlegi tulajdo­nosa: Latinovits Albin cs. és kir. kamarástól, ki is kedves családjával julius havában Gráczba vonul. t Kisérje a szegények áldása s mindnyájunk emléke uj j lakhelyére. = Helyreigazítás. Lapunk múlt számában Neszvecla püspök nekrológjában az elhunyt születéshe­lye Püspök-Hatvan nógrádmegyei községnek voll je­lezve, pedig az Pest-Pilis-Solt-Kis-Kúnvárrnegyében van, mit ezennel helyreigazítunk. — A kath. Legényegylet áprilhó 27-én ünne­pelte alapittatásának 27-ik évfordulóját. Az egylet tagjai jelenvoltak a felsővárosi plebánia-templomban l/2\\-kov mondott szent-misén, s ott a dalárda szép énekeket zengett. Este 8 órakor pedig az egylet helyiségében fel­öl vasásssal egybekötött estély tartatott. Az estélyt a dalárda egy jól előadott dallal nyitotta meg, mely után Scherer István siketn. int. tanár tartott felolvasást „A takarékosságról s önsegélyző betétekről,“ melyben a 20 krajezáros betét szövetkezetek hasznos és czélszer.ü voltát fejtegette s ügyes példákkal világította meg. A felolvasás sikerültét legjobban jellemezzük ha azt mondjuk, hogy a napjainkban „népszerűtlen czirnű“ fejtegetést a jelenvoltak mindvégig feszült figyelemmel hallgatták s megtapsolták. A következő számot szava­latok képezték. Szavaltak a következő egyleti tagok: Czilling Mihály (Szt. István: Sujánszky Antaltól), Vladár István (János gazda: Petőfi Sándortól), Ko­vács József (Véres napokról álmodom, Petőfi Sándor­tól), Szikora János (Isten hozzád, Bajza Józseftől), Hermann Balázs (Halovány katona, Petőfi Sándortól), Fancsik Imre (Hymnus, Sujánszky Antaltól), Csillag Mihály (Mária szózat, Bállá Mátyástól), Czilling Mi­hály (Ima a hazáért, Sujánszky Antaltól). Minden egyes szavalaton meglátszott a szorgos készület s a szavaló ügyekezete, s be kell vallanunk, hogy meg voltunk velők elégedve. Csak iparkodjanak magukat továbbra is gyakorolni s nem kételkedünk, hogy idővel közülök többen egészen kifogástalan szavalok válnak. Értelmes előadásuk dicséretet érdemel. Aztán ismét dal kö­vetkezett Balogh Ferencz vezetése alatt. A jelen­voltak valamint a dalokat, úgy a szavalatokat is élénk tetszéssel fogadták. Végül Kanda István elnök mondott köszönetét a megjelenteknek, valamint a felolvasónak, az egylet tagjait pedig lelkes szavakban munkásságra, becsületességre, erkölcsösségre buzdította, szavait a megyés püspök ő exciája éltetésével fejezvén be. Azt mondanunk sem kell, hogy az estély végeztével egy pár forduló következett. = Csatornázás. A múlt számunkban említett csatorna ásatása serényen halad előre. A hétfő-esti zápor helyenkint beomlasztotta ugyan, de immár ezen a bajon is segítve van. A hét folyamán kiásták a siket- néma-intézet felől vezető csatorna-ágat is. Csontok a mélyebb ásatás alkalmával már nem igen találtattak. A Curia-szálloda előtt régóta elfödött kútról is levették a széles követ, a kútat kitisztották, s ismét használható állapotba helyezik. Tehát egy közkúttal több lesz. Na­gyon helyesen! = Az írgalmasok múlt hó 28-án Pozsonyban tartomány-főnököt választottak. Provincziális Fűzy Szaniszló lett. Váczi házfőnökké Szlovik Bertalant vá­lasztották meg, dr. Szeitl Szervácz István, városunk szü­lötte továbbra is a budapesti ház főnökje marad s mint kormánytanácsos vesz részt a szerzet gondjaiban. — Jegyzői képesítés, llanekker Antal volt városi napidijas, Kohlmann István helybeli festő iparos sógora, jelenleg püspök-hatvani helyettes jegyző legutóbb Budapesten egyhangúlag képesnek nyilvánít­tatván. mint halljuk, a legközelebb megejtendő főjegyzői állás elnyeréséért szintén be fogja adni kérvényét. = Küldöttség. A „váczvidéki egyetemi ifjak körének“ kéttagú küldöttsége f. évi április hó 30-án délelőtt tisztelgett Gajáry Géza polgámesternél, Dr. Freysinger Lajos kir. közjegyzőnél Gsávolszky József székesegyházi kanonoknál, Dr. Gsányi János ügyvéd és szerkesztőnél és Dr. A r g e n t i Döme kir. tanácsosnál, s átnyújtották nekik a díszokleveleket, melylyel a kör tiszteletbeli tagjai sorába iktattattak. Csávolszky kanonok ez alkalommal 15, s Dr. Ar- genti Döme 5 frtot adott át a küldöttségnek a kör czéljaira. = Gyászjelentés. Alulírottak mélyen szomoro­dott szívvel tudatjuk úgy magunk, mint Hermin, Irma és Annuska gyermekeink nevében, szeretett kedves gyermekünk Margitkának, f. évi május hó 1-én reggel 4 órakor rövid szenvedés után történt gyászos elhuny­tál. Az égbe költözött kis angyalunk földi maradvá­nyai f. é. május hó 2-án d. u. 5 órakor fognak a középvárosi temetőben levő családi sírboltba örök nyu­galomra helyeztetni. Vácz, 1890. május hó 1-én. Áldás és béke poraira! Meiszner János és neje Tragor Anna. — Csinosodunk! A Báthory-Miklós-utczában fekvő Battha-féle házat az uj tulajdonos Majthényi Péter a nyár folytán renováltatni fogja. Az 1848/9-iki szabadságharcz alatt c ház volt a hadvezérek főhadi szállása s a gróf Ráday Gedeon miniszter és volt or­szággyűlési képviselő választási mozgalmait is e házból intézték nem egyszer. = Vácz remete laka. [Évek előtt még muto­gatták a „Szarvashoz“ czimzett vendégfogadóval szem­ben fekvő Krezsák-féle házban azt a fülkét, a melyben állítólag Vácz remete tartózkodott. Lapunk a legna­gyobb készséggel ád helyet minden oly népmonda vagy hitrege felelevenítésének, a mely Vácz remete nevéhez vagy kilétéhez fűződik; meg kell menteni minden kis hagyományt, a mely ma még népünk köztudatában felismerhető. = Adomány. A nienhely részére Cs. T ó t h Jánosné egy szakasztó babot és Lenhardt Ignácz két kilo zsírt adományozott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom