Váczi Közlöny, 1890 (12. évfolyam, 1-51. szám)

1890-03-06 / 10. szám

A sorozás eredménye a következő:

Az első korosztályból, mint 1869-ben szülöttek közül: Kis Ferencz mint egyéves önkéntes. Zab János, Bukodi József, Steiner Emanuel már a múlt évben mint egy éves önkéntes besoroztatott, Galambos György, Demmeí Ferencz, Holmann Ignácz, Franyó Ferenc/,, Weszelovszky Béla, Morlin Zsigmond, már a múlt évben mint egy éves önkéntes besoroztatott, Ácsai Márton. Nyáry Béla, Stern Gottlieb, Rákóczy Géza mint egyéves önkéntes már besoroztatott, Miroisz János, Pótlék József, Drajkó János. Márik Lajos, Mayer Móricz, Oroszky Lajos, Müller János.

A második korosztályból, mint 1868-ban szülöttek közül : Stern Hermann, Dora Mihály, Haffner János, Balogh Gergely.

A harmadik korosztályból, mint 1867-ben szülöttek közül: Stein Vilmos, Meinhardt János, Kovácsik Sándor. Kolmann József, Steiner Jakab sorozhattak be a cs. és kir. közös hadseregbe.

Mint kevésbbé alkalmasak a cs. és kir. közös hadsereg póttartalékába besoroztattak és pedig a harmadik korosztályból: Gsekó Mihály, Varsányi Pál, Bódi István, Viszus Mihály, Breuer Fülöp, Kohn Sámuel Mészáros János, Regner Juda.

A m. kir. honvédséghez a harmadik korosztályból: Sipos Sámuel, Pápa János, Nyári Imre, Grósz Gusztáv.

A m. kir. honvédség póttartalékába a harmadik korosztályból: Czák Gyula, Bader Ferencz, Laczi István soroztattak be.

A közös hadsereg nyilvántartásában álló hadkötelesek közül: Schneller Dávid, Kovács Péter, Krakker Géza, Neisz István, Tőig Vilmos, Lázár Károly, Pajor János, Szinay Ferencz és a honvédség nyilvántartásában álló hadkötelesek közül: Viskana .János, Ruzics József, S. Kurdi János, Barna János, Krenedits Ferencz soroztattak be.

A magyar ipar jövője.

Hogy a magyar ipar és vele az egész iparos osztály nincs irigylésre méltó helyzetben, azt tudjuk és tudja mindenki: még az is, akinek Magyarország köz- gazdasági viszonyairól csak halovány fogalmai vannak csupán. Épp ez az oka. hogy kormány férfiak és szakkörök egy idő óta az ipar fejlesztésének problémáját úgyszólván a napi kérdések közé vették föl és a jó ügyhöz méltó buzgalommal tanácskoznak és ankettez- nek. hogy a fejlődés és fölvirágzás törvényeit, kétséget kizáró biztossággal megállapíthassák és mint egyedül üdvözitő módot elfogadásra ajánlják az iparos közönségnek.

Sok kísérletet tettek e téren, de minden komolyabb eredmény nélkül ; az akarat, talán a szakismeret is meg volna az illető körökben s ha mindezek daczára a kívánt eredményt elérni nem tudták, annak egyedül az az oka. hogy a szakférfiak jóakarata gyakran alárendeli magát egyesek önös érdekeinek és a kormányférfiak buzgalmát félrevezetik az érdekcsoportok féltékeny üzérszellemének besugásai.

Ennek a sajnálatos ténynek aztán rendesen az a következménye, hogy a szakközönség a kormányra, a kormány a szakközönségre, a szegény iparosok pedig mind a kettőre és ez örökös czivódásban az egyedüli nyertes a külföldi ipar, mely drága és rossz produktiói- val elárasztja hazai piaczunkát.

Újabban ismét kísérletet akarnak tenni a magyar ipar fejlesztése érdekében és ezt illetékes helyen egy uj iparbank fölállításával vélik legbiztosabban elérhetni.

A kormány az uj iparbanknak adóelengedési és egyébb kedvezményt akar nyújtani, viszont a létesítendő iparbank köteles iparvállalatoknak és egyes iparosoknak hitelt nyújtani s igy azokat pénzzel támoMondják, hogy a báró nem igen sajnálta : hanem amit megígért, meg is tartotta: hogy a Viki neveltetéséről gondoskodni fog.

Bevitette egy kolostorba; fizetett érte, a mennyit kértek s csak annyit kötött ki, hogy papot, vagy inkább szerzetest neveljenek belőle és ne hagyják a világgal érintkezni.

Viktor sem azt nem tudta, hogy került ő a eon- victusba, sem azt, hogy ki fizetett érette. Később, mikor e felől kérdezősködött, azt felelték neki paptanárai, hogy érte nem is kell fizetni: őt csupán a jó magaviseletéért és a szorgalmáért látják el olyan úri módon, mint a többieket.

Mondták is a többiek:

— Milyen szerencsés egy fiú ez a Lányi Viki; hogy dédelgetik, hogy el látják mindennel s még sincs senkije, aki követelné tőle időszakonként, hogy: mutasd hát a bizonyítványodat! miért költöttünk rád?

Nem volt ő sem a tanulásával,- sem a. viseletével felelős senkinek.

Szerencsés íiú!

Igaz, hogy nem is nagyon volt mi egyébért őt felelősségre venni, ha csak azért nem, hogy társai közt ő volt az első mindenben, a mi szép és jó.

Egyébként igen magábazárkózó gyermek volt Viktor. Neki nem volt külön pajtása. Egyik társát sem szerette jobban, mint a másikat. Nehéz volt őt meg- haragitani, hát jóban volt mindenikkel.

Bármi diákcsiny történt a kolostorban, Lányit nem is kérdezték. Nem volt'ő benn egy konzorcziurnban sem.

Bizony csak Lányinak van szerencséje; ő minden büntetést kikerül!

Es ő maga gondolkozott azon legtöbbet — mihelyt gondolkozni kezdett hogy miért is olyan szerencsés ő tulajdonképen? Mert szerencsétlenebbnek érezte magát annál, a kit mindennap bezártak.

De szívesen elvennék egy teli szekundás bizonyítványt, lei volna, a ki nekem is mondaná: de ezen- j ti11 jobban iparkodjál fiam! Még az sem fájna, ha i megverne érte. . .

S mikor ilyesmil gondolt, oda bujt el, :i Imi senki í

gatni. Az ily törvényjavaslat örvendetes lépés ugyan az iparpártolás terén, ámde elég-e a magyar ipar üdvösségének az az adóelengedés, melyet a nagy tőkének nyújtanak azért, hogy iparvállalatok támogatása czimén annál könnyebben bocsátkozhassák nyaktörő speku- lácziókba a kisebb iparosok megkárosítására.

Mert ha az uj iparbanknak nem a kis iparos segélyezése, hitellel való támogatása lesz a valódi czélja, akkor az uj pénzintézet csak .szaporítani fogja ama tőkegyüjtödék számát, melyek mindannyi forrásai a kis ipar romlásnak.

Ha az előzményeket és az uj pénzintézet létesítése körül fáradozó körök ügybuzgalmát vizsgáljuk, kétségtelenné válik, hogy itt bizonyos magánérdekek akarnak rendezni hajtóvadászatot a hasznos és jövedelmezőnek ígérkező területen.

Mert ha nem az volna a czél, akkor egyátalán nem volna értelme az uj bank alapításának. Ahoz, hogy valamely pénzintézet az iparnak kölcsönt nyújtson, nem kell uj bankot fölállítani, hanem elegendő volna egy vagy több, már létező bankintézetnek adóelengedést vagy egyéb állami kedvezményt nyújtani, ha az iparososztály hitel igényeinek kielégítésére kötelezné jnagát alaszabálvilag.

Vagy nem czélszerűbb volna-e az újabb alapítás koczkázatának elkerülésével egyszerűen állami kedvezményben részesíteni a vidéki pénzintézeteket és ily módon a vidéki iparososztályt kiemelni abból a kátyúból, melybe a sanyarú hitelviszonyok rántották?

Ha a kormány által benyújtott törvényjavaslatban elvül kimondatnék, hogy az uj iparbank abban különbözzék a már fönálló pénzintézetektől, hogy mialatt az utóbbiak csak kellő garanczia és jótállás mellett nyújtanak hitelt, addig az uj pénzintézet a hitel megszavazása körül egyedül csak a megszorult iparos egyéni megbízhatóságot, szorgalmát és képességét veti latba, mondjuk, ha az uj pénzintézet a már létező bankintézeteknek nem csak győzelmes konkurrense, hanem a törekvő, de a szegény iparososztály igazi és önzetlen jótevője akar lenni, akkor az állami kedvezmények nemcsak jogosultak, de hasznosak is volnának és minden áron azon kellene lennie, liogy az uj iparbank létesítése akadályokba ne ütközzék.

De miután az uj bank valójában nem lesz egyébb oly pénzintézetnél, mely kápráztató frázisok hangoztatása mellett csak versenyt akar csinálni a már létező hitelintézeteknek, valóban lehetetlen elfojtani azt az aggodalmat, hogy ez esetben is csak önös érdeknek sikerült diadalt ülni az országos érdek fölött.

Mert ha az iparosnak pénzre lesz szüksége és nem fog tudni kellő jótállókat szerezni, ne higyje, hogy az uj iparbank kölcsönt fog adni neki. Ha pedig ilyennel rendelkezik, akkor ugyanoly kamatláb mellett bármely pénzintézet szívesen leszámítolja a váltóját. Akkor hát mire való az uj iparbank ?

C S A R N O K.

Pénz a koszorúkban.

(M. H.) Mikor egy tudóstól azt kérdé valaki, hogy melyek a legdrágább kövek, a tudós kivezeté a kérdezőt a temetőbe s rámutatott a drágábbnál-drágább sírkövekre. Ha valaki azt kérdezné manapság, hogy hol látni legdrágább koszorúkat, bizonyára Budapestre hozná el a kérdezőt a tudós és rámutatna egy fővárosi jobb módú temetésre. Nem egyszer van alkalmunk bámulva csodálni a koszorús kocsira felrakott temérdek koszorúk szépségét és drágaságát. Elismerem, hogy a kegyelet, a sajnálkozás, a fájdalom érzete helyezi azokat oda; de más kérdés, vájjon helyes-e ez? Nem lehetne-e ezt

sem akadt rá. Mikor jól ki-irta magát és újra látták, akkor már megint az a szende, kedves, komoly Lányi Viktor volt, a kit tanárai példányképül állítottak oda a többi tanítványok elé.

Hanem magukban mindig hozzátették a tanár urak is, hogy: Viktor igen szerencsés fiú; nagyon jó természete van.

. . . És elteltek a gyermekévek a nélkül, hogy tudott volna valaki arról a temérdek éjszakáról mikor a többi „szerencsétlen“ iskolatárs a játszi gyermekkor természetes gondtalanságában is kifáradva boldogan aludt, — melyeket — s minél nagyobb lett, annál gyakrabban gondolkozással és zokogással felváltva, virrasztott át a szerencsés fiú.

Annyit tudott magáról, hogy ő nagyon szerencsés, mert miatta halt meg az apja; talán az anyja is.

Az ilyesmit a jó ismerősöktől szokták megtudni a gyermekek.

Valami méltóságos ural is hallott emlegetni oLt- honn kis korában; de biz ő még akkor nem értette, hogy mit beszélnek róla. Azóta meg nem hallott egyebet a praelectiónál.

Bizony csak azért volt ő neki olyan „szerencsés szive“ — halvány volt szegényke, a mi az ő melancho- iikus, csinos vonásait még rokonszenvesebbekké tette, mert azon törte a fejét minden szabad órájában, hogy ugyan miért halt meg az apja ő miatta, hiszen alig ismerte őt: csak annyit tudott róla, hogy áldott, jó ember volt.

Micsoda, titkolódzás volt az ő anyjánál mindig, a mire élénken emlékezett ? Ki .volt az a nagy úr, a kit annyiszor emlegetett? Csak nem az az irtóztató ember, a kihez ő egyszer még piczike korában az anyjával elment, s aki olyan csúnyán lármázott, meg ha- donázott s végül az anyját vele együtt kikergette?

Mintha csak azóta mindig maga előtt látta volna azl a borzasztó embert, úgy emlékszik rá. Mert azontúl még úgy sem szerette az anyja, mint azelőtt! Még az nap megverte, bár ő nem tudta, hogy miért. Hej ! ez a verés még most is nagyon fáj ! . . .

(Folytatása következik).

a kegyeletet, sajnálkozást, fájdalmat, részvétet másként | is kifejezni, olcsóbban, impozánsabbul, szebben, kegyeletesebben ?

Az a sok pénz a koszorúkban az idegen szemlélő előtt nem annyira a veszteség fájdalmát, mint inkább a luxust, a vagyoni kérkedést juttatja eszébe. A fájdalomnak czifra külsőségbeni kifejezését még az ó-világból örököltük. A régi rómaiak igyekeztek minél több zokogó asszonyt fogadni fel a kiterített halott mellé. Nálunk ma külön kocsikat gyártanak a halottkisérő koszorúk számára. A temetés rendező szolgák valódi művészetre vitték a felezifrázás mesterségét, hogy a látványosságban a közönség annál inkább gyönyörködhessék.

Az egyszerű koszorúk belülre és alólra kerülnek, csak aranybetüs, széles szalagjuk lóg ki a kocsi oldalán, mig ellenben a legdrágább, az óriás nagyságával imponáló legszebb koszorúk, másfél öles hosszú, fehér- selyem szalagjaikkal s tenyérni vastag aranybetüikkel, ott pompáznak szépen kívül, a többiek fölött köröskörül, hogy a bámészkodó tömeg irigykedve csodálhassa azon gazdag ismerősök kegyeletét, kik 200 forintos koszorúkkal is képesek kifejezni fájdalmukat.

A sáros utczákon, kellemetlen, zord időben is a szegény kenyere után lótni-futni kénytelen, leaszott képű öreg anyókák, megtört erejű napszámosok s kolduló árva gyermekek, sóvárogva tekintgetnek e reájuk nézve egész kincset hordozó koszorús kocsikra.

A halottat eltemetik s a drága koszorúk, gyönyörű fehér szalagjaikkal néhány hónap múlván csak" egy virágcserépbe való maroknyi porrá változnak át; a pompás temetés emléke elmosódik.

A halottnak elég van téve, a nyomorgó, élő, szenvedő emberekre nem telik tőlünk semmi!

Nem helyesebb, magasztosabb volna-e a kedves halott iránti fájdalom s veszteség kifejezésére, ha a helyett, hogy drága szalagokra oda czifráztatjuk e szavakat „felejthetlen jó barátunk“, „tisztelt főnökünk“, „kartársunk“, „fiunk“, „atyánk“ stb. a pénzt nem a szalag- és virágkereskedőknek juttatnék s nem elrot- hadásra a földnek szánnók, hanem összeraknánk egy alapítványra, a kedves nevének megörökítésével valamely szegény gyermekkórházban, vagy rokkant ápol- dában.

Nem volna-e ez szebb, nemesebb s talán még az elköltözött lelkének is üdvösebb, kedvesebb! ?

A pénzszórás a temetési koszorúkra valódi mániává kezd nálunk fejlődni. Nagy jót tehetnének előkelőbb köreink a mérsékeltebb vagyonú középosztály- lyal, ha kezetfogva visszaterelnék a temetési meneteket a régi egyszerűséghez, legalább az nem erőltetné magát az utánzásban, vagy valami nemesebb czélra igyekeznének összegyűjteni a drága koszorúkra szánt összegeket.

Városi és vidéki hírek.

= Személyi hírek. Megyés püspökünk ő exciája múlt pénteken Budapestre utazott, részt veendő a főrendi ház gyűlésein, s e hét elején tér vissza. — Dr. Argen ti Döme, kir. tanácsos, a hasonszenvi orvosegylet örökös tiszteleti elnöke s városunk díszpolgára gyengélkedés miatt váczi lakásán betegen fekszik.

= Emlékvers Haynald bíborosnak. Ku- tserik Sándor, a váczi kegyesrendi ház aranymisés áldozó papja, a koronás arany érdemkereszt tulajdonosa, a kalocsai szentszék ülnöke, Haynald Lajos biboros- érseket, mint egykori tanítványát, jubileuma alkalmából klasszikus nyelvezetű latin ódával üdvözlé. A 33 versszakból álló költemény közelebb megjelent igen díszes nyomtatásban folio alakban A szerkesztőségünknek beküldött példányt köszönettel vettük.

= Márczius tizenötödikének méltó megünneplésére nagyban folynak az előkészületek városunkban. A „Váczvidéki egyetemi ifjak köre“, a műkedvelők dalos köre testületileg fog kivonulni e nap a honvédemlékhez, hol alkalmi szónoklatok és énekek fognak tartatni ez alkalommal. Este bankett lesz.

= Egyházmegyei hírek. Nagy Lajos ideigl. kisegítő Vacsról hasonló minőségben Puszta-Péteribe a betegeskedő Tóth Ferencz lelkész mellé, K a 1 v o d a Ferencz nógrádi káplán pedig szintén ideiglenesen Or may Antal gyöngélkedő esp.-plébános mellé Rét- sághra rendeltetett. Draveczky Adolf káplán Uj- Hartyánból Mácsára helyeztetett át.

= Igazgató választás. A váczi .„Ipar és kereskedelmi hitelintézet“-nél Fölsingcr József lemondása folytán e hó 16-án fog az uj vezér-igazgató választása eszközöltetni. A részvényes urak figyelmét különösen felhívjuk, hogy csakis oly egyént állítsanak az intézet élére, ki annak kezeléséről bő ismeretekkel bir, mert ezt kívánja a részvényesek, de egyúttal az intézetet igénybe vevők: úgy a pénzeiket elhelyezők, mint a kölcsönt kérők érdeke.

— Búcsú. A helybeli irgalmas rendiek templomának búcsúja tegnap volt, istenes sz. János napján. Egyházi beszédet Genzor József fegyházi lelkész mondott. Hívek szép számmal voltak jelen.

= Városi közgyűlés tartatik ma vasárnap f. évi márczius hó 9-én délután 3 órakor Vácz város tanácstermében a következő tárgysorozattal: 1. Megyei alispáni végzés az állatvásároknak az engedélyezett határnapokon leendő pontos megtartása lágyában. —

2. U. a. Gallé József volt t. ügyész kegydija jóváhagyása tárgyában. — 3. Tanácsi előterjesztés a homoki és közös iskolai földek bérbeadása, — 4. U. a. a pozsonyi dunai hajóhíd esetleges megvétele, —- 5. U. a. a Váczon létesítendő phylloxera-telep, — 6. U. a. a j „Fehér ló“ és „Zöldfa“ vendéglők megvétele ügyében j 150/1889. sz. alatt hozott kgy. határozat jogerőre emelkedése, — 7. U. a. az utczák kövezéséhez szükségelt I kövek biztosítása iránt kötött szerződés jóváhagyása, — 8. U. a. az izr. status-quo hitközség által építendő új iskola ügyében 10/1890. sz. a. hozott kgy. végzés j jogerőre emelkedése, — 9. U. a. a tállyai Kossuth 1 templom helyreállítási költségeire könyöradomány meg-