Váczi Közlöny, 1890 (12. évfolyam, 1-51. szám)

1890-12-21 / 51. szám

téri székre, mely akkor bár nagy küzdelmmeel, de annál nagyobb dicsőséggel ültette ől, az egyéniségét megillető, díszes állásba. Hogy Gajáry Gézi. mikép telelt meg nehéz hiva­tásának s mikép czáfolta meg a működéséhez egyesek részéről hozzáfűzött ferde kombinácziókat: arra lelel­jenek a konkrét tények. Első sorban az a kérdés, beváltotta-e Gajáry Géza mindazt, amit megválasztatása alkalmával dörgő elje- nektői kisérve ünnepélyesen megígért ? Mi, akik a polgármester, működését lépésről-lépésre éber figyelemmel kisértük erre jó lelkiismerettel határo­zott igen-nel válaszolhatunk s ezzel válaszol azon te­kintélyes párt is, mely a polgármester személye mellett mindvégig lelkesedéssel kitartott. Igaz, hogy a polgármester annak idején nem Ígért — miként mondani szokás — : fűt-fát a város közönségé­nek, hanem erejének mérlegelésével s a rendelkezésére álló rövid néhány hónap szem előtt tartásával csak annyit jelenteit ki székfoglaló beszédében, hogy minden erejével oda fog hatni, miszerint a város és az „általa szeretett, kedves nép“ javát és érdekeit hathatósan elő- mozditsa! A polgármester hivatalos működésének beköszön­tőjéül első sorban a v á rosi t isztvisel ő k e t szorította kötelességre és pedig kettős ok­ból : Első sorban, hogy a hivatalos órák elhanyagolása által tekintélyükben csorbult tisztviselők re n o- m é j á t helyreállíts a. — másodszor — és a mit első sorban kellett volna említenünk, — hogy a gy ors és egy öntető köz igazgatá sna k vesse m eg a 1 a p j á t. Még élénken emlékezhetnek vissza olvasóink, mily reakcziót szült a polgármester ezen s főleg az ezt kö­vető ama intézkedése, melylyel a tisztviselőket a kép­viselőtestületi közgyűléseken való pontos megjelenésre szorította; pedig a polgármesternek szabályrendeletileg indokolt intézkedéseit éppen a tisztviselőknek nem illett megfelebbezni, akiknek érdekeivel a p o 1- g ár mester elődjétől eltérői eg, a sajátéit identifikálta. Nem kisebb fontossággal bir a polgármesternek azon rendeleti intézkedése sem. melylyel a jegyzői iro­dában alkalmazott n a p i d i j a s o k n a k a v árosho z v aló viszonyát szabályo z t a. Azon tevékenységet illetőleg pedig, melyet a pol­gármester a lakosság érdekében kifejtett elég, ha azon önfeláldozó munkásságára utalunk, melyet az a d ó- ki vetések alkalmával tanúsított. Mindenki tudja, mekkora rémületet keltett akkorában a kereseti adóknak aránytalanul magas felemelési tervezete, me­lyet a pestvidéki pénzügyigazgatóság a város nyakára leküldöt s hogy ezek redukálása körül a polgármester széleskörű összeköttetés utján gyakorolt közbenjárásáé az oroszlánrész: azt talán esküdt ellenségei sem tagad­hatják meg tőle. — Ez azonban csak csekély része annak, amit a polgármester hozzáfordult felek érdeké­ben zajtalanul végzett. Hogy mit tett Gajáry Géza a város felvirágozása érdekében ezen rövid 10 hónap alatt, melyet mint polgármester töltött a városházán, beszéljenek mellette: a dunaparti vaskorlát ingyenes m e g- szerzése, — a sertésaklokhoz vezetendő v a s u 1 i mell é k vá­gány és a Kis-Váczon létesítendő v a s u t i megáll ó- liely iránt indított mozgalom folytán tett sikert Ígérő lépései. — a szomszédos községeknek törvénykezési csatlako­zása ügyében tanúsított eljárása, a z amerikai szőlőtelepnek a kormánynál kieszközölt támogatás mellett való felállítása, ­A „Yáczi Közlöny“ tárczája. Megnyugvás. Ili. »Merengő szárnyakon Lelkem feléd repül. E szív imádata Téged karol körül Tiéd a gondolat, Mit lelkem megterem, Mi szentet gondolok, Tenéked szentelem.< Nyizsnyay. Ha fáj e szív sebe Epeszt a lellá-kín, És nincs, ki részt vegyen Keblemnek sóhajin : Szived a résztvevő Kínomban egyedül. Merengő szárnyakon Lelkem feléd repül. Lázong a test, a vér, Oh nagy veszély gyötör! Segélyt ki ad nekem . . . ? Elveszt a bűn-gyönyör . . . Szived ad szent erőt, Ölén a szent kegy ül. E szív imádata. Téged karol körül. Kitárod karjaid Te is, óh én felém ! Mint dános egykoron Szűdön merengek én. Kern félek semmitől, Jézus, te vagy velem; l'iéd a gondóiul, Mi l lelkcm m egI er cm. a fő gymnasium jövő fenntartása és egy pol­gári i sk o 1 á n ak városunkban leendő felállítása ügyé­ben folytatott tárgyalásai. és végül a Dunagőzhajózási társaság igazgatósá­gával a g ő z h aj ók kiköt ő helye tárgyában foly­tatott alkudozások, melyek bár eddig positiv ered­ményre nem vezettek, de tapintatos eljárással akként vannak előkészítve, hogy megegyezés esetén reményünk van arra, miszerint a múltban elszenvedett csorbulásért kárpótoltatni fog városunk. Nem hagyható említés nélkül a polgármesternek azon intézkedése sem, hogy a városnak ingyenes kincs­tári lovakat szerzett s az évtizedeken át rendezetlenül álló városi levéltárat, — melynek részére tágabb he­lyiségeket is készíttetett — oly rendbe hozatta, aminő­vel ma kevés város dicsekedhetik. Igazságtalanok lennénk azonban, ha mindezen re­form-műveletek felsorolásánál a pénzügyi bizottság el­ismerést érdemlő tevékenységéről meg nem emlékez­nénk, melynek tagjaival a polgármester szövetkezve könnyebben elháríthatta az útjában állott akadályokat. E sokoldalú ténykedés mellett a polgármester nem hagyta figyelmén kívül a városnak reprezen- taczionális tényez ő it sem. Ezek között első helyen ádl azon lélekemelő ünnepély, melylyel városunk közönsége a polgármester kezdeményezésére p ü s p ö- k ü n k ő excellencziájá n a k ö0 éves ál d o- z á r i év f o r d u 1 ó j á t oly osztatlanul megünnepelte. Ama leereszkedő és nyájas fogadtatás, melylyel ő exciája a hozzámeneszteti küldöttséget fogadta és a megha­tottság pillanatában ajkairól elhangzott azon kijelentés, mely szerint ,.p ü s p ö k i fáradó z á s á n a k g y ü- m ö1c s e i I első so rb a n s z é k városána k kedvel l n é p e v a n hivatva élvezni" — re- mélleni engedi, hogy a nagynevű főpap támogatásra szorult, szegény városunkat is kegyeibe fogadja. Ugyancsak a polgármester kezdeményezéséből vá­rosunk az a r a d i emlék ü n n e p é Íven is mél­tóan voll képviselve. Nem hagyhatjuk említés nélkül azon reformot sem, melyet a polgármester a rendőrök oktatását s újabban azok ruházatát illetőleg életbe léptetett. Ha mindezek mellett tekintetbe veszszük azt, hogy a p o l g á r m este r. hivatalbeli ressortjának teendőit nemcsak hogy el nem hanyagolta, hanem a gondosabb feldolgozást igénylő ügydarabokat önmagának kiosztva, n agyobb s z á m o t p r o d u k á 11 az elinté­zett ügyek ez évi s t a t i s z t i k á j á b a n, m i n t b á í' mely m ás városi hivatalnok: valóban nem csőd á 1 k o z u n k a z o n, h o g y e g v j ó- n e v ű p u b 1 i c z i s t á. n k G a j á r y Gézának p o 1- g á rmeste r r é tört é n t megválasztatás á- r ó 1 értesül v e, V á c z v á r o s á n a k g r a t u Iáit a szerencsés választáshoz! Ily előzmények tudatában könnyen érthető azon hatalmas párt rendületlen kitartása, mely Gajáry Gézát a győzelemre segítette s a jövőben is győzelemre segitendi. A képviselőválasztás eredménye és statisz­tikája. Az I. kerületben (alváros) leszavazott 293 vá­lasztó, kiknek szavazatai következőként oszlottak meg, a rendes tagságra kapott: 1. Balás Lajos 288, 2. Schmidt Ferencz 286, 3. Huj János 283, 4. Siraky Antal Lajos 274, 5. Docskal Venczel 272, 6. Krakker Kálmán 271, 7. Prokop Károly 268, 8. Neisz János 260, 9. Tóth Márton 260, 10. Kátay Ferencz 259, 11. Zemanovich József 25. 12. Krancz Ferencz 22, 13. Mi­Tiéd, mert én neked Oltárod zsámolyán Éltemnek napjait Tudod, feláldozám. Azóta csak te vagy Szerelmem, mindenem, S mi szentet gondolok, Tenéked szentelem. Pombszky József. Miért nem házasodik meg? — Humoreszk. ­irta: Som.cg’yi ID. Dezső. (Fotytatás és vége.) „Tisztelt úr! típ .........nek régi előfizetői vagyunk, tehát ren­desen olvassuk. Engem leginkább az apró hirdetések rovata érdekel. Itt olvastam az ön sorait. Miután a megkívánt feltételeknek teljesen megfelelek és úgy ér­zem, hogy rokonszenvezni is tudnék önnel, tehát indít­suk meg a levelezést, és azután ha egymásnak megtet­szünk, találkozhatunk is. Leveleket ily czim alatt: „De a mama meg ne tudja“ küldje Gödöllőre. Addig is tisztelem N. K.“ Ez állt a levélben. Ez nekem tetszett, tehát a le­velezés megindult, hanem ő mindig igen rövideket irt, mert a „marná“-tói félt, hogy ha hosszasan ir, az meg­fogja tudni és akkor fuccs mindennek. No de ezt nem bántam. írtam én egész iv leveleket s igy azon vettem észre magam, hogy teljesen bele vagyok bolondulva ezen nőbe. Nevét sohasem irtain ki, mindig csak N. K. volt a levél alá Írva. Így folyt a levelezés vagy fél évig. Nem gondolod barátom, mily nagyon szerettem ezt a nőt! Egy levelemben (körülbelül a negyvenedik lehetett) ezélzásf tettem a találkára, s másnap jött válasz, hogy a „mama“ nem lesz otthon egy hét múlva, tehát jöjjek ki Gödöllőre majd olt. a többit, elvégezzük. 0 egy ko­kuska János 21, 14. id. Korpás József 20, 15. Vörös Mátyás 20, 16. Sztrecskó János 17, 17. Marossy Fe­rencz 3 szavazatot s igy az első tiz választatott meg rendes tagul. A póttagságra: 1. Neszveda Gyula 271, id. Korpás József 270, 3. Pitz Sebestyén 268. 4. Rada Elek 20, 5. Marossy Ferencz 19, 6. Prokop Ká­roly 19, 7. Zemanovich József 3 szavazatot kaptak s igy az első három választatott meg póttagul. A II. k e r ü 1 e t b e n (belváros) beadott 274 sza­vazat közül a rendes tagságra nyert: 1. Weisz- barth János 271, 2. Meiszner Rudolf 271. 3. Almássy János 258, 4. Dr. Csáky János Tivadar 2u6, 5. Csillén Izidor 225, 6. Vida Vilmos 249, 7., Mandits János 249. 8. Olaj Ferencz 248, 9. Dr. Nagy Ármin 243, 10 Csépi regi Mihály 234, 11. Racsek János 41, 12. Meiszner János 24, 13. Bucsek István 21, 14. Bezdek János 15. 15. Dr. Lengyel Soma 13, 16. Acsay Mihálv 12, 17. Fodor Imre 12, 18. Csekó Pál 12, 19. Ernyey János 10, 20. Hufnagel Imre 7, 21. Fiiser Imre 6, 22. Krc- nedits Ferencz 5, 23. Mayer Sándor 3, 24. Pertzián Vilmos 3, 25. Dach Samu 2. 26. Balás Imre 2, 27. Rudnyánszky László 1, 28. György Mihály 1 szavaza­tot s igy közülök az első tiz választatott meg rendestagul, A póttagságra: 1. Dach Samu 248, 2. Dobó István 238, 3. Udvardy János 142, 4. Ernyey János 88, 5. Mandits János 14, 6. Racsek János 11, 7. Balás Imre 9 8. Olaj Ferencz 8, 9. Bezdek János 2, 10. Dr. Nagy Ármin 3, 11. Fiiser Imre 2, 12. Dr. Lengyel Soma 2. 13. Deutsch Mór 1 szavazatot kaptak s igy az első három választatott meg póttagnak. A IIP kerületben (Kis-Vácz) beadott 225 sza­vazatból a rendes tagságra: 1. K. Gsereklye Ist­ván 225, 2. Bónis János 225, 3. Tokody Mihály 224. 4. Öreg Kozma Gábor 224, 5. Klapati János 223, 6. ifj. Szekeres István 223, 7. Kresák József 222, 8. ifj. Gsepregi József 218, 9. M. Kurdy Lajos 218, 10. Fűi­tek Mihály 203, 11. id. Kurdy Bálint 3, 12. Torday János 2 [szavazatot nyervén az első tiz választatott meg rendes tagul. A póttagság r a: 1. Sz. Tóth János 225, 2 Öreg Furtek József 215, 3. Özv. Kurdy János 2 sza­vazatot nyertek s közülök az első kettő lett a meg­választott póttag. Ezek szerint tehát kimaradt az első kerület­ben a régiek közül: Zemanovich József, Máté János, Mikuska János, Vörös Mátyás, Krancz Ferencz. Be választatott u j: Balás Lajos, Siraky Antal Antal Lajos. Docskal Venczel, Krakker Kálmán, Neisz János, Tóth Márton, Neszveda Gyula, Pitz Sebestyén. A II. kerületben kimaradt a régiek kö­zül: Meiszner János, Fodor Imre, Potóczky Soma, Bezdek János. Beválasztott újak: Meiszner Rudolf, Almássy János, Dr. Csáky Tivadar, Gsillon Izidor, Vida Vilmos, Dr. Nagy Armin, Dach Samu. Dobó István, Udvardy János. A ül. kerületben kimaradt a régiek kö­zül: Ifj. Kurdy Dávid. Beválasztott újak: Klapati János, ifj. Sze­keres István. A kimaradt s beválasztott uj képviselők vallását, tekintve mind a három kerületben kimaradt: Római kath. 9, református 1, ág. ev. 1, kik helyett — ide számítva az uj póttagokat is — a beválasztott uj kép­viselők között van: római kath. 16, református senki, ág. ev. senki, görög kath. 1. izraelita 2. Társadalmi állásukat tekintve a kimaradottak kö­zött volt; Az úri osztályhoz tartozó 4. iparos 6. föld­műves 1. — Az egészen újonnan választottak között van: az úri osztályhoz tartozó 11, iparos 6. földmives 2. —a. csiban fog várni és egyik lónak füle mellett piros sza­lag: a szerelem színe lesz. így megegyezve a dologban, majd kiugrottam a bőrömből örömemben. Végre valahára tehát megláthatom azt, kié oly sokáig vágytam ! Elő vettem a levelet, és csókjaimmal halmozóm az aláirt nevet. Tudod mi volt oda Írva? Csak most volt aláírva a keresztneve: Kunigunda. No a név nem tetszett; jobban szerettem volna, ha Jolán, vagy Mariska vagy Irma nevet visel, de azért még ez sem volt baj. — Hát mi volt már a baj? kérdem tréfálódíva. — Mindjárt rátérek, válaszolt Béla. Mily hosszú volt e hét nekem ! Voltál-e már sze­relmes ? Nem, felelém vígan. — No akkor nem is tudod mi az a szerelmesnek egy hétig várni. De végre ez is elérkezett. Főnökömtől kértem két napi szabadságot, s vágtattam ki egy bérkocsin a köz­ponti pályaudvarba. Alig hogy kiértem a vonat indult s csak annyi időm volt, hogy a jegyet megválthattam. Magam voltam egy másod osztályú kupéban. Az ablak mellé ültem és néztem a vidéket. Azaz nem is tudom, láttam-e azokat a helységeket, melyek mellett a vonat elrobogott, mert fejem tele volt gondolatokkal s ezek nem hagytak nyugodni. Vagy másfél órai utazás után végre megérkeztem. Nagyot lélekzettem és kiszálltam a kupéból. Sietve néztem körül az állomáson, vájjon vár-e ott a bérko­csi. Csakugyan ott voll. Körül kémleltem vájjon megvan-e a. lónál az ismer­tető jel? A kocsis nem volt ott, tehát bátran szem­ügyre vehettem a lovakat. A táltosokhoz közelitek s látom, hogy ott az ismertető jel a piros szalag. A lovat örömemben meg akarom simogatni, az oldalba rúg. No szervusz tizenhat forintos fekete nadrág! A patkó végig hasította. Zavaromban kinyitom a zárt kocsi ajtaját és vissza riadok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom