Váczi Közlöny, 1890 (12. évfolyam, 1-51. szám)
1890-12-21 / 51. szám
XII. évfolyam. 51. szám Vácz, 1890. deczember 21. < \---------:----------------,—^ <? SOlöfi/.olési ára: évnegyedre .....................................1 frt 50 kr. házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára: lO kr. Kapható: KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyürky ház.) Hirdetések: Nyilt-tér: a legolcsóbban eszközöltetnek sora .....................................30 kr. s többszöri hirdetésnél kedve/,-' Bélyeg illeték ményben részesülnek. minden beiktatásnál . 30 kr. j A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők) Vácz, Gasparik-utcza 12jl51. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. — Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Karácsonyra. A keresztény világ évről-évre a gyermeki szív benső áhítatával üli meg a betlehemi isteni kisded születése ünnepét. Az Isten dicsőségét hirdeti az egyház e napon, a testté lett Igének zeng hálaénekeket. A templomokban felhangzó glória lelkünk elé varázsolja a távol keletet, feldereng lelkünk előtt Betlehem környéke, a városka egyik végén szegény istállóval, és az istállóban egy nő, kinek nincsen párja, ölében gyermekével, kinek angyalok vannak szolgálatára, kinek mégis já- szolv szolgál bölcsőül, és szegény anyjának kebele szolgál menedékül a rázó hideg ellen. S a kisded, ki királyi palota helyett a szegény hajlékot válaszíá születése helyéül, nem más, mint a királyok királya, a népek atyja, a világ világossága, ki égből hozott tanainak erejével át- alakitá az egész emberiséget, s kit magasztalva imád az egész kereszténység. ... Az ige testté lön . . . Leszállóit atyjának kebeléből a földre Istennek egyszülött fia, és szeplőtelen anyjának szűz méhéből magára öltvén emberi természetünket, mint testvér a testvérek között, úgy jelent meg közöttünk, csupán avégre, hogy bennünket e siralomvölgyében meglátogasson, szenvedéseinkben megvigasztaljon, minden nyomorunkat velünk megoszsza, elménk homályát meg- világositsa, sebeinket megorvosolja, a halált halálával meggyőzze, számunkra a föltámadást és az életet biztosítsa, az üdvösség s boldogság útját megmutassa. E végre lett az Ige testté, lett az Isten emberré, hogy az emberért, alattvalójáért, bűnös szolgájáért vérét ontsa és váltsála végett maga-magát áldozatul hozza. Ez a.z Ige megtestesülésének czélja. És mi következik ebből ? Ki számlálja, ki számlálhatja meg mindazon áldásokat, melyek az Ige megtestesüléséből az emberiségre áradoztak ? ! Mily vigasztaló, mily lélekemelő tudnunk, hogy nem hiú bálványok, minőket az egyébként oly mívelt Hellas és Latium népei imádtak, nem gyarló, fogyatkozásokkal terhelt istenek tartják fölöttünk a világ kormányát kezökben, hogy nem Mohamed-féle vaksors uralkodik rajtunk. nem értelmetlen, érzéketlen, öntudatlan semmi játszadozik az ember életével és sorsá- al; hanem hogy isten él, uralkodik fölöttünk, ki gondját viseli az emberiségnek, ugyannyira, hogy nem átallott leszállani közéje; Isten, ki oly érző szívvel bir, oly jóságos Isten, hogy tudomásul veszi, nemcsak tudomásul veszi, hanem meg is osztja velünk könyeinkef, szenvedéseinket, küzdelmeinket; Isten, ki oly kegyes, hogy kegyességében leereszkedik hozzánk, magunk természetét véve magára föl, saját vérét és életét áldozza fel értünk . . . Tudnunk, hogy van Isten és gondviselés, hogy atyánk van az égben, kinek irányában gyermekek és testvérek vagyunk egymáshoz; tudnunk, hogy az Isten maga a jóság, a köri yörület, a részvét, a szeretet ezt tudnunk, ezt az Igének megtestesülésében látnunk, mily áldásos reánk nézve. Legédesebb visszaemlékezésünk születésnapja tehát a bethlehemi születésnap. Őrizzük meg ezt. az emléket minden boldogságunk és szerencsétlenségünk közepette. Az öröm, a boldogság és megelégedés honoljon e nap szivünkben, s a szeretet hevével j mondjuk az angyalok énekét: »Dicsőség a magasságban Istennek, Es békeség a földön a jóakarattá embereknek!« . . . A képviselőválasztások tanulsága.*) Városunk adófizető polgársága a múlt vasárnapon egyik legszebb polgári jogát: a választási jogot gyakorolta s mondhatjuk oly feltűnő érdeklődéssel, aminőt ily alkalmakkor eddigelé nem tapasztaltunk. A városnak mind a három kerületében reggeltől estig talpon volt a polgárság és különösen a délelőtti órákban sűrű csoportokban özönlött a szavazó-úrnák felé. Délután már kissé megcsappant az érdeklődés, de azért a szavazatszedő-bizottságnak a rövid időközökben jelentkezett szavazók elég dolgot adtak. A szavazás mind a három kerületben reggel pont 9 órakor kezdődött s délutáni 4 órakor ért véget s miként az eredmény mutatta, mind a három kerületben az összeirt 1500 szavazásra jogosultaknak felét meghaladó száma érvényesítette vótumát. A választás mindamellett városszerte példás rendben folyt le. Meglátszott a szavazók nyugodt magatartásán, hogy mindegyikük érett megfontolással és befolyásolni nem engedett önálló elhatározással adta be szavazólapját. Ezen jelenség elég élénken tükrözi vissza a felébresztett érdeklődés intensitását. Mint más alkalommal, úgy most is történtek kísérletek, a békés egyetértés megzavarására. De hasztalan ! mert a sógorság elvesztette varázserejét s nem talált többé fogékony talajt éretlen magvainak elhin- tésére. Nem használtak e tekintetben sem a csempészett, sem a csalárd utakon szerzett meghatalmazások — de még a forgalomba hozott azon hírek sem, mintha a választás alkalmából antiklerikális áramlat uralkodnék s hogy a polgármester „egyes osztályok tagjaival akarná a kiesett városi képviselők helyét betölteni." A választók józan többsége túltette magát az efféle szólamokon, melyeket az előttünk fekvő névsor különben is elég eklatánsul megczáfol. De beszéljenek a tények ! Mind a három kerületben beadatott összesen 792 szavazat, melyből az első kerületre 293, a másodikra 274 és a harmadikra 225 szavazat esik. Az első kerületben kimaradtak: Zemanovich József, Máté János, Mikuska János, Vörös Mátyás és Krancz Ferencz." — Megválasztattak egészen uj képviselőkül: Bal ás Lajos (püspöki titkár), D o c s- kál Venczel (állatorvos), Krakker Kálmán (siket- némaintézeti gondnok), S i r á k y Lajos (iparos), N e i s z János (iparos), Tóth Márton (gazdálkodó), Neszveda Gyula (káptalani hivatalnok) és Pilz Sebestyén (földműves). A m á s o d i k kerületben k i m a r a d t a k : Meiszner János, Fodor Imre, Potóczky Soma, Bezdek János és Racsek János. — Megválasztattak egészen uj képviselőkül: Meiszner Rudolf (kereskedő), Almássy János (iparos), Dr. Gsáky Tivadar (irgalmasrendi főorvos). Csili on Izidor (takarékpénztári hivatalnok), Vida Vilmos (siketnémaintézeti tanár), Dr. Nagy Ármin (járási orvos), Dach Samu (kereskedő), D o b ó István (gőzhajózási ügynök) ésUdvardi János (építkezési vállalkozó). A li a r m a d i k kerületben k i in aradi: Kurdy Dávid (földmivés). — M e g v á 1 a s zt a 1.1 a k mint egészen uj képviselők: KI apa ti János (iparos) és Szekeres István (kereskedő). Vegigtekintvemost már úgy a kimaradt,míntazujon- nan megválasztott egyének névsorán — kiknek nevei mellett épp az ellentét szembeállítása czéljából tüntettük fel társadalmi állásukat — kiváncsiak vagyunk, hogy miféle bölcs elme képes abból azt kisütni, hogy a választás egyes osztályok diadalra jutásával végződött, vagy hogy a választás alkalmával antiklerikális szellem mutatkozott volna? Hiszen az első kerületben csak két földmives és annál több intelligens úri ember, köztük a kimaradt Máté János helyett Bal ás Lajos, vagy a harmadik kerületben kimaradt Kurdy Dávid *) Miután lapunk az időnként felmerülő eszmék tisztázására mindig készséggel enged teret, a képviselőválasztásokról szóló ezen referádát a hozzáfűzött reflexiókkal együtt közöljük. Szeri: földmives helyébe : KI a p a t i János és Szekeres István kerültek az uj képviselők közé. Egyedül a második kerületben kerültek be a többség bizalmából Dr. Nagy Armin (köztiszteletben álló járási orvos) és Dach Sámuel (tekintélyes nagykereskedő) a képviselők közé, kiknek intelligencziájához, vagy ,egyéni tisztességéhez pedig gáncs hozzá nem férhet. És ezt, ha tekintetbe veszszük, miszerint e kerületben a szavazóknak ’Ig-ét éppen az izraeliták szolgáltatják, méltányosnak találjuk. De a valóságban nem is létező antiklerikális vel- leitásokról szólva, tehet-e a polgármester és annak pártja arról, hogy a képviselőtestületben éppen a kiváló képességekkel és egyéni tulajdonokkal megáldott Dr. F r e y s i n g e r Lajos játszsza a vezérszerepet s hogy éppen Reiser Bela szerzett évek óta magának oly bokros érdemeket a pártban, hogy a polgármester őt a legmeghittebb barátjai egyikének vallhassa ? Valamint ezen körülményből nem magyarázható ki reakczió a köztiszteletben álló klérussal szemben, melynek számos tagja különben is jelentékeny tényezőként van a a képviselőtestületben elismerve: úgy abból sem, ha feltéve, hogy polgártársaink közül némelyek vallási szempont hangoztatása mellett óhajtottak volna képviselőkké választatni, • -- kisebbségben maradtak volna. De feltehető-e a polgármesterről, akit éppen szigorú vallásos elveiről ismer a város közönsége, hogy antiklerikális törekvéseket megtűrne a pártjában? Annyi tény, hogy a polgármester sohasem titkolt vallásossága mellett a kor szellemének hódol s úgy a magán érintkezésnél, mint a bizalmi állások betöltésénél nem a vallás kérdését, hanem az egyéni érdemet bocsájtja előtérbe. Ezt pedig, ha tekintetbe veszszük, hogy városunkban 5 vallásfelekezet ven, melyek éppen szivjó- ságáért és igazságszereteteért becsülik a polgármestert — csak raczionabilis eljárásnak tekinthetjük a polgár- mester részéről, ki a város összeségének a feje! Az antiklerikális mozgalmat tehát városunkban csak némelyek vélték ,láthatni. A választás eredménye azonban azt mutatja, hogy városunk közönségét az egyes bizalmi állások betöltésénél nem vallási szempontok vezérelik. Az események fényesen igazolják, hogy közönségünk oly egyéneket választott legutóbb, akik erre, oly hosszú éveken át a közügyért fáradva, érdemeket szereztek. Mi csak szívből gratulálhatunk a választásokhoz úgy a polgármesternek, mint a józan magatartást tanúsított választó közönségnek — és csak részvéttel tekinthetünk arra az ellenáramlatra, mely csempészett meghatalmazások és a korteseszközül oda dobott frázisok árán is csak ()9„ mond: hatvankilencz szavazatot (ebből 25-öt az I. 41-et, a II. és 3-at, a III. kerületben) tudott a polgármester-párt 723 szavazatával szemben mind a három kerületben összehozni! Sincerus. Tisztujitás előtt. Megyénk alispánja a jövő 1891-ik év január havának 3-ik napját tűzte ki az általános tisztujitás határnapjául. Választás alá kerülnek a főispán által végleg kinevezendő rendőrkapitányon, városi főorvoson és az élethossziglan megválasztott jegyzőkön kívül, az 1884-ik évben és időközben megválasztott összes tisztviselők, köztük a 10 hóval ezelőtt megválasztott polgármester is. A tisztségek között legfontosabb a polgármesteri s igy mi sem természetesebb, hogy első sorban ezzel kívánunk foglalkozni, fentartván azonban magunknak, hogy észrevételeinket a többi tisztségek betöltését illetőleg jövő alkalomra teltessük meg. Hogy álláspontunk felől olvasóinknak kellő tájékozást nyújthassunk, kénytelenek vagyunk a közfigyelmet a múlt év mozgalmas eseményeire ráterelni, midőn Réty Ignácz polgármesternek visszavonhatlanul beadott lemondása következtében a kedélyek teljes forrongásban voltak s két harczra kész tábor állott szenvedélyes küzdelemre egymással szemben. Lapunk ez alkalommal várakozó álláspontot foglalt el, nem akarván közvélemény megnyilatkozásának elébe vágni; s csak akkor, midőn a közvélemény tiszta hangjait sikerült a széleskörű korteskedés zajából kivennünk : szólalt meg lapunk is, mint a közvéleménynek hivatásszerű leg hű tolmácsa. Álláspontunkat nem is volt okunk megbánni, mert Gajary Gézát a közvélemény jelölte ki a polgármes■ Lapunk mai számához fél ív melléklet van csatolva, ‘32(pf|
