Váczi Közlöny, 1890 (12. évfolyam, 1-51. szám)

1890-12-07 / 49. szám

49. szám.

XII. évfolyam.

. A

Váoz, 1890. deczember 7.

B<ilöfi7.eté$i ára.: évnegyedre.....................................1 frt 50 kr.

házhoz hordással vagy postai szétküldéssel.

Egyes szám ára : IO kr.

Kapható: KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyürky ház.)

Hirdetések:

a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesülnek.

Nyilt-tér:

sora

.....................................30 kr

Bélyeg illeték minden beiktatásnál . 30 kr.

/I szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők)

Vácz, Gasparik-utcza 121151. sz.

Kéziratokat nem adunk vissza. — Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el.

A városi képviselők választása előtt.

A legutóbb tartott képviselőtestületi közgyűlésen a polgármester előterjesztése folytán szóba került a folyó év végével kilépő azon harmincz városi képviselő helyének választás utján leendő betöltése, a kik ily minőségben még 1884-ben lettek a képviselők közé beválasztva. A közgyűlés többsége természetesen csak annyiban határozhatott e kérdésben, amennyiben helyes- lőleg járult hozzá a polgármester azon előterjesztéséhez, miszerint a megye alispánjánál a képviselők választása határnapjául e hó 7-ike (vagyis a mai nap) kérelmeztessék kitüzetni.

Ránk nézve az, váljon a választások a mai, vagy a legközelebbi napok egyikén fognak-e megtartatni, teljesen közömbös, mert mi azokban aktiv részt külömben sem veszünk; bennünket csupán a választások erkölcsi oldala érdekel és ez az: hogy a harmincz uj képviselő megválasztásánál mily szellem vezérlendi a választó közönséget — s hogy most, midőn a választás nagyobb fontossággal bir, mint a minővel valaha is birt: nem üti-e fel fejét az a veszedelmes hydra, mely a széles körre húzódó rokoni s a még messzemenőbb egyéni érdekek felburjánzásának nyújt tápot?

Örömmel tapasztaltuk a közel múltban, hogy a városi képviselőtestület, szakítva a régi erkölcsökkel, nem engedé magát kicsinyes érdekek vagy a sógorsági és komasági kötelékek által befolyásoltatni, hanem a város jól felfogott érdekeit szem előtt tartva juttatta mindenkor a polgárság elveit diadalra.

A képviselők eme helyes irányba terelt aktivitását a jövőre is fentartani és biztosítani, kell, hogy mindenkinek forró óhajtása legyen, a kinek csak a város, és nem az egyesek érdeke áll szemei előtt. Ez pedig, csak az által érhető el,

Ä „Yáczi Közlöny“ tárczája,

Borongva száll . . .

Borongva száll az őszi est le Hegy-völgyet gyászsötétre festve,

Kibontja fátyolként az árnyat . . .

Halálán sír, zokog a nyárnak.

Hűvös, ködös, bús őszi alkony Miként a szó panaszló ajkon ;

Sóhajjá van, de nincs derűje Didergve omlik lombra, fűre.

Deres, fagyasztó szemfedője Bús hervadásból fonva-szőve,

Amerre hull, amerre téved Fonnyadva megszakad az élet.

Dereslő lombnak csepp virága Ne bújj, ne rejtőzz, mind hiába!

Szilaj szélvészek zúgva várnak Virág is kell a zord halálnak.

Árván tekintek a nagy éjbe,

Lehull szivemnek sok reménye:

E táj, mely még mosolygni látott Terem e majd nekem virágot?!

Lévfiy Mihály.

Emlékezés IVIária-Czeilre.

A Mária-ünnep alkalmából, midőn, különösen nyári időben, ajtatos hívők seregei zarándokolnak a .Vlária-kogylielyekre, eszembe jut azon zarándoklásom, melyei nemrég, a múlt nyári szünidőben tettem. Nekem is volt kérni valóm, mint a hozzánk érkező hívőknek, volt kérésem, melyet a mária-czelli templomim n személyesen óhajtottam égi anyánk elé terjeszteni.

ha az összes községi választók bizalma oly egyéneket küld a képviselőtestületbe, kik nemes hivatásuk tudatában képesek lesznek amaz irányt ezután is fentartani és biztosítani.

És éppen ezért emeljük fel szavunkat, s intjük választó polgárainkat, hogy jól gondolják meg, mily fontos jogot gyakorolnak akkor, midőn képviselőiket választják.

Figyelmeztetjük azonban őket arra, hogy a most kilépő képviselők sorában vannak olyanok, kik képviselői hivatásuknak minden tekintetben megfeleltek, kik tehetségükhöz mérten iparkodtak mindig a választóknak beléjük helyezett bizalmát kiérdemelni. Ezeknek helyét tehát újakkal alig lehetne okszerűen pótolni, sőt ezeknek elejtése határozottan káros volna a város érdekében. Ellenben kívánatos azokat be nem választani, kik hat évi mandátumuk alatt legcsekélyebb bizonyítékát sem adták annak, hogy képviselői megbízatásuknak megfelelni törekedtek volna. Ezek helyett tehát iparkodjanak a választók oly elemekei behozni a képviselőtestületbe, a kik abba friss szellemet oltani képesek lesznek, és e megtisztelő állásra érdemesek is.

Ne feledjék el végül azt, hogy a mostani képviselőválasztásoknak még azért is nagy fontossága van, mert a tisztviselő választás küszöbén állunk, s igy a most választandó képviselők is jelentékeny tényezőként fognak szerepelni azon egyének megválasztásában, kikre a város vezetése fog bízatni.

Vegyék tehát eme önzetlen figyelmeztetésünket a választók fontolóra s bízzanak meg a jövőben oly férfiakat érdekeik képviseletével, kik arra személyes érdemeket szereztek, vagy a kiknek képzettsége és tapasztalatai e fontos állás lelkiismeretes betöltésére elég garancziát látszanak nyújtani.

Mária-Czell! van-e a művelt keresztény világban, ki e helyet legalább névleg ne ismerné? Alig hiszem. Ott, hol az ausztriai és stájerországi havasok égbemeredő csúcsaikkal uralják a vidéket, magas bérezek által minden oldalról elzárt völgyben épült ezen díszes házsoraival pompázó falu, mely csinos utczáival, ékes bazárjaival, s száznál több vendéglőjével városnak is beillenék. Vájjon az a vadonba elvonult szerzetes, ki ezelőtt nyolez századdal a csodatevő Mária- képet kifaragta, sejthette-e, hogy e hely valamikor oly nevezetes bucsújáró hely lesz, s a kis czella helyén, hol a világ zajából elvonulva szolgált lelke üdvének, oly impozáns gót-izlésü templom emelkedhetik, mely dúsan aranyozott tornyaival és keresztjeivel oly gyönyörű látványt nyújt a vadon csendjében?

Szándékom volt ez útat egészen gyalog tenni meg, de időm rövidsége miatt csak Szt. Pöltentől mentem gyalog, odáig pedig részint hajón, részint vasúton jutottam.

Szt.-Pölten csinos városka; gyönyörű házai és nagyszabású klastromai által kellemesen lepi meg az utast. Itt a völgy egészen kiszélesedik. A távolban dél felől a stájer havasok emelkednek messze elterülő hegylánczaikkal és megszámlálhatlan hegycsúcsaikkal, köztük az „Ötscher“ (a szláv eredi után „Othza“ a hegyek atyja) emelkedik ki a többi közül, mely éppen Mária-Czell felett van és uralja a vidéket. Tapasztalt utasok elbeszélése szerint Mária-Czellt csak ezen hegyről láthatni meg a távolból s minthogy a körülte levő kisebb bérezek a völgykatlant minden oldalról elzárják, mig az utas egészen oda nem ér, sehonnan meg nem pillanthatja. Elhatározóim tehát magamban, hogy ezen hegyre, ámbár a veszélyes hegymászásoktól mindig tartózkodtam, mégis felmegyek. Szt. Pöltentől Lilienfeld, alig félóra vasúton, határállomása a felső-ausztriai vasútvonalnak. Innen csak omnibuszon vagy kocsin lehet közeledni Mária-Czellhez. Meghálás a „Három

Küldöttség a földművelésügyi m. kir. miniszternél.

Gajáry Géza polgármester és dr. Freys inger Lajos kir. közjegyző, pénzügyi biz. elnök, városi képviselő, múlt csütörtökön f. hó 4-ikén tisztelegtek küldöttségként gróf Bethlen András miniszternél a képviselőtestület megbízásából, hogy a város részére ingyenesen átengedett díszes vaskorlátot a város nevében megköszönjék. A miniszter külön kihallgatáson s a legszívesebben fogadta a küldöttséget s nemcsak arra nézve tett Ígéretet, hogy városunkat mielőbb meglátogatja, de biztositta is városunkat, hogy az amerikai szőlő-telep felállításánál elegendő mennyiségű ingyenesen adományozott vesszőkkel, másrészt amennyire lehet még pénzzel is segélyzendi.

Érdekes s e sorok Íróját, könnyekig megható volt ez a miniszteri fogadás s ezért lehetetlen az részletesebben is nem közölnöm.

Midőn a városi polgármester a miniszternek magát bemutatva dr. Freysingert bemutatandó ennek nevét mondá ki, a küldöttséget e pillanatig a szokásos chablon- szerüséggel fogadó miniszter arcza egyszerre felvidult s két gyorslépést téve önkénytelenül dr. Freysinger felé őt átölelni akarta, majd egy szivar dobozt véve elő a küldöttséget ebből, de sőt még székkel is megkínálta. Dr. Freysinger Lajos azonban — akit a polgármester a miniszternél a beszéd tartására felkért — nem a régi jó barátot s padpajtást, hanem a minisztert volt felkeresendő, s elmondta „a kegyelmes miniszter urnák“ a város köszönetét s szép beszédben kérte a jövőben pártfogását. Az egész fogadás tehát a kellő ünnepélyeséggel a szokásos formaságok szoros betartásánál folyt le, a miniszter azonban, aki küldöttségünket külső fogadó terme ajtajáig kikisérve is kitüntette, midőn ettől elbúcsúzott, külön s utóbiztatásként kezét dr. Freysinger vállára téve ezen szavakkal búcsúzott „Szervusz Lajos, reméltem nem sokára látni fogjuk egymást.“ Egy titkon lepergő könycsepp a régi jó barát arczárói elárulta előttem, hogy dr. Freysingert miként hatotta meg ezen jelenet s viszont a miniszter szavai meggyőztek arról, hogy az nemesszivü nagy jellem, aki nem tagadja meg régi jó barátait.

De azért is megemlítésre méltónak találom ezt, hogy közönségünk tudja miszerint dr. Freysinge r által is szerencsés összeköttetésünk s eredményekre van kilátásunk a m. kir. földmivelésügyi minisztériumban.

liliom“ ez. vendéglőben, mely a lilienfeldi klastrom tulajdona. A zárda a cisterci szerzeteseké, magas hegykúpon áll, mely a szűk völgyet uralja, gyönyörű templommal. Lent a völgyben a „Kreisbach“ patak habzik rohamos futással.

Lilienfeldtől egy napi fárasztó gyaloglás után Thür- nitzen át a „Kreisbach“ hatalmas fenyvesekkel koszo- ruzott gyönyörű völgyén, kristálytiszta patak mellett, mely verespettyes pisztrángokban gazdag, s hol pompás havasi lég éleszti a keblet, hatalmas bérezek között, hol a nyár tikkasztó hősége alig érezhető, elébb a „hét forrás“ vizéhez értem, hol Wagner György gazdag bécsi polgár kápolnát építtetett 1729-ben Isten dicsőségére, s onnan rövid pihenés után Annaberg-re jutottam, mely csinos alpesi falu szép templommal, hol a bucsujárók rendesen sz. misét szolgáltatnak. Ezen hely 927 méternyire fekszik a tenger színe felett. Innen nagyszerű kilátás nyílik az 1892 méter magas „Öt- scherre“, (mely az ide való népnek időmutatója) és a szédítő mélységben elterülő alpesi völgyekre. Meghálás a „Hotel zur Post“ ez. vendéglőben. Másnap reggel 8 óra után indulás Wienerbruck felé, hova 3 órai gyaloglás után a Joachimbergen keresztül, melyen szintén csinos kápolna van, hol a bucsujárók ájtatosságot szoktak végezni, 11-kor érkezés Wienerbruckba, hol pihenő és ebéd a „Gasthof zum Lassingsfall“ ez. vendéglőben. A vendéglős nagyon előzékeny, szimpatikus, jól megtermelt stájer ember, dicsekedett, hogy nagyon gyakran vannak püspökök, érsekek nála megszállva. Az igaz, hogy szállodája-fényesen van berendezve minden rendű és rangú utasok számára. Innen alig 10 pereznyi útra van vadonban, borzasztó sziklák között az óriási vízesés, hol az Anna patak 30 méternyi eséssel hűl alá rettentő zuhogással, mely messzire elhallatszik.

Alig akad utas erre felé, ki e nagyszerű természeti ritkaság megtekintését elmulasztaná, a hová veszély nélküli karfákkal ellátott hegyi út vezet fel. Touristák innen