Váczi Közlöny, 1890 (12. évfolyam, 1-51. szám)

1890-09-07 / 36. szám

■

tésre és fejlesztésre behatással levő minden csepp körülményt. A növények és fák ojtásának és nemesítésének minden legparányibb fokozatait. Szédületes az a mi ezen és sok más ezer alig felsorolható téren történik. Mint a mily szédületes az a rengeteg semmi, a mit a mi indolentiánk ezer év óta felmutatni képes. Tanulmányozzátok és figyeljétek a tényeket. És minden nagyság, minden hatalom kulcsa, a vagyon és boldogság forrása. Aristotelesznek eme felbecsülhetetlen nagy örökét az angol szerzetesek mentették meg Anglia számára és dicsőségére.

Kossuth nővérének fogadtatása városunkban.

Reiser Béla ügyvéd szívességéből lapunk múlt számában közöltük a hirt, hogy Ruttkayné asszony, Kossuth Lajos nagy hazánkfia nővére és hűséges ápolója Turin felé való visszautaztában, Budapestről jövet városunkat is útba ejti.

Reiser ügyvéd, P o 1 ó n y i Géza levélbeli értesítése folytán, főleg, miután a hir egy újabb keletű levél utján teljes megerősítést nyert, lelkesedéssel látott hozzá a reá bízott szerep végrehajtásához, melynek eredményéről, valamint a fogadtatás megállapítandó részleteiről, az itt közölt értekezleten számolt be. Értekezlet a Curiában.

Mindenekelőtt Reiser Béla ügyvéd lendületesen elmondott beszédben tett jelentést eljárásáról. Nevezetesen: Felkérte az összes egyleteket a megjelenésre. Kieszközölte a pályafőnöktől, hogy a közönség a pályatesten felállhasson. Felkérte a polgármestert, hogy engedje át ez alkalomra a város ereklyéjét képező 48-as nemzetőri zászlót, valamint hogy taraczkok dur- rogtassanak. A rendőrkapitánynál kieszközölte, hogy a rend fentartása végett rendőrök rendeltessenek ki, úgyszintén megkereste a tűzoltóparancsnokságot, hogy a tűzoltók vonuljanak ki és segítsék fentartani a rendet. Végül felkéri a polgármestert, hogy az üdvözlőbeszéd tartását fogadja el.

Miután emez indítványát a jelenvoltak harsány éljenükkel támogatták, a legnagyobb figyelem közt emelkedett fel G a j á r y Géza polgármester.

Örömmel és büszkeséggel tölti el keblét az, hogy egy ily, alig újra ismételhető alkalommal ő reá esett a választás e megtisztelő tisztség betöltésére. De mély fájdalommal bár, a megtiszteltetést el nem fogadhatja. Kifejti, hogy állásának elfoglalásakor megfogadta, hogy hivataloskodása alatt politikát nem fog űzni. Politikai szavazatával nem kíván élni, szóval a pártok felett kíván állani s miután Ruttkayné fogadtatása a kegyelet dolga, ezen ünnepély p á r t- s z e Éji pontnak u g y a n n e'm tekinthető, de minthogy egyesek félre magyarázhatnák, el nem fogadhatja a megbízást.

Bár mindenki tudta méltányolni az okot, a mely miatt polgármesterünk a felajánlott megtiszteltetést visszautasítani volt kénytelen, mégis mindnyájunknak nehezünkre esett e körülmény. Erre Dr. Kisst kérték fel a beszéd megtartására. Kiss a megbízást harsány éljenzés között elfogadja.

Az értekezlet befejezése előtt Dr. Freysinger sajnálatának adott kifejezést, hogy az értekezleten jegyzőkönyv nem vezettetik; mert igy módjában állt volna Reiser Béla ügyvédnek ez ügybeni buzdó fáradozásaiért köszönetét szavazni. Reiser el nem fogadhatja a köszönetét, mert ő csak kötelességét teljesítette. Erre általános figyelem mellett Kurdy Bálint állt fel, és sikerült felszólalásainak számát ismét szaporította. Reiser, úgymond, csak kötelességét teljesítette. Ő pedig, ha kötelességet kell teljesíteni, mindenkor fáradhatatlan.

Fogadtatás a pályaudvarban.

A programúihoz híven tegnap d. u. fél 3 órakor j gyűltek össze, nagyrészt ünnepi ruhában, az ünnepség ! vezérférfiai a városház-téren, ahol Jóska czigány bandája a Kossuth-nótát játszotta. A menet a nemzetőri zászló alatt — melyet Nyári Ferencz vitt - 3/43 órakor indult meg és kevéssel 3 óra előtt ért a vasúthoz, ahol nagyszámú disztingvált közönség gyűlt egybe.

A közönség a pályatesten szorongott, ahol a rendőrök tartották fen a rendet. Tűzoltót azonban egyet sem láttunk. Szerencsére nem sokáig kellett várakozni a különben is türelmetlen közönségnek. Csakhamar egy taraczkdörgés jelezte a futárvonat közeledését. Most hágott a szorongás a tetőfokára. Mindenki előretolakodott, hogy az ünnepelt honleányt közelebbről láthassa. A rendezők csak nagy nehezen tudtak maguknak utat törni.

A berobogó vonatot nagy éljenzés, a czigányok „Rákóczy“ indulója és taraczklövések fogadták. Egy első osztályú bejáróján csakhamar látható lön Polónyi Géza országgyűlési képviselő oldalán Ruttkayné asszony, aki talpig feketébe volt öltözve, fején magyaros fejkötővel. Erre a polgárság, élén a polgármesterrel, azon kocsihoz vonult. Arczárói a meghatottság jelei tükröztek vissza, s kendőjével megeredt könyeit törülgette. Szem nem maradt szárazon ama megható jelenet láttára, midőn Dr. Kiss József lelkes beszédére a nagy honleány zokogásba tört ki.

Dr. Kiss Józsefnek rövid, de hazafiasságot visszatükröző lelkes beszéde ekként hangzik :

„Mélyen tisztelt Asszonyom!

Kossúth választó-városának összes polgárai nevében a legmelegebb hazafiúi érzelmekkel üdvözlöm Önt.

Az ön dicső testvére volt az, kiben a kor géniusza revelálta magát, hogy az ország egyes nagy erények által többé fen nem tartható.

Ő tehát tizenöt millió polgárt hivott meg a nagy nemzeti munka betetőzéséhez.

Az Isten avval fizesse meg buzgó fáradozásait, hogy hunyó szemei sugarai egy boldog polgároktól lakott független magyar haza képét ölelhessék föl.

isten tartsa és vezérelje!“

Szavai végeztével Reiser Béla ügyvéd egy igazán remek, piros, fehér és zöld virágokból kötött élővirágcsokrot nyújtót át Ruttkaynénak, a váczi polgárság nevében, melynek vérvörös szalagján a következő felirat ragyogott:

„Kossuth Lajos Nővérének

Vácz Város Polgárai 1890. szept. 6.“

Ruttkayné könyezve mondott köszönetét s az a nehány szó, a melyet a szív legőszintébb megilletődése adott ajkaira, visszhangot keltett bennünk is s elszorult kebellel néztük az agg honleányt, a nagy hontalannak gondos ápolóját s bizony sokan voltak, akiknek szemeiben fölcsillant a szív harmatja . . .

Még egy-két pillanat s újból mozsárlövések üdvözölték a megindult vonatot s az egybegyült sokaság a legszentebb érzelmekkel oszlott szét.

Magyar gazdasági gépipar.

Ama sajnálatos események után, melyeknek színhelye külföldi intrikusok aknamunkája következtében a magyar fegyvergyár volt, kedves szomszédaink máris készek a magyar ipar fejlődő képességéről olyan hangon beszélni, mely kétségbeejtően hasonlít a halotti beszédhez, melyet nevető örökösök tartanak záruló sírok fölött.

A fegyvergyár gyászos bukását fölhasználni vélik

a magyar ipar életrevalóságának czáfolatára és ahol csak alkalmunk nyílik, csipkedik-ütik a magyar ipart a fölfufalkodott gőg ama kicsinylő kifejezésével, mely egész a sárga földig képes lerántani mindent ami érdekeiknek nem áll szolgálatában, vagy egyenesen érdekeik ellen merészkedik fönállásáért küzdeni.

Mikor a konkurrenczia egészséges versenyét ily módon beteges irigykedéssé fajulni és az üzleti elevenséget az üzérfurfang nyegleségeivel felcserélni látjuk: akkor a hazafias sajtó köteles kettőzött erővel foglalni állást a hazai ipar mellett és kimutatni, hogy a külföldi verseny ráfogásai üres szappanburékok csupán, melyek a levegőben röpkedhetnek, de szétpattanásukkal ártalmunkra nincsenek.

Nem árthatnak az ily kiszínezett ráfogások a magyar iparnak, mert vannak ipartelepeink, melyek rövid idő alatt olyan virágzásra tettek szert, hogy még a mindent sötéten tekintő rosszakarat is elnémulni kénytelen. Tényekkel szemben megszűnik a kétség vitatkozása és ott, ahol eredményeket mutatnak föl, hiába beszélnek meddőségről.

Az „Első magyar gazdasági gépgyár részvény társulat“ egyike azon magyar ipari telepeknek, mely gyökeresen képes desavouálni mindazt, mit rosszakaróink a magyar iparról forgalomba hozni törekednek. Csak nézzük meg gyári telepét, mely a fővárosban a külső váczi-körút 7. szám alatt van berendezve!

Ennek a részvénytársaságnak az üzlete ma már oly virágzásnak örvend, hogy egy maga is igazolni volna képes a magyar szorgalom és iparképesség feltételeit. Áruinak rendkívüli jósága olyan széles piaczot biztosított önönmagának, hogy az idén külföldről is számosán érkeztek a megrendelések és a gyár, mely első sorban magyar kommittenseit igyekezett kielégíteni, kénytelen volt nem egy esetben a külföldi megrendelést mellőzni.

A gyár, mely áruinak szolidsága következtében nagy liirre kapott, a legnagyobb erőfeszítéssel dolgozott az egész nyár derekáig és ma mégis teljesen kifogyott a készletből, annyira, hogy üzlethelyiségében és raktárában egyetlen gép se maradt vissza, daczára hogy munkásainak a számát megháromszorozta és éjjeí- nappal dolgoztatott.

íme egy példa a sok közül, mely világos bizonyítékul szolgálhat arra, hogy a magyar ipar nemcsak életképes, de hogy a magyar munka szolidsága és a magyar kéz ügyessége immár elismerést követel magának a külföld előtt is.

A magyar gazdaközönség, melynek érdekei a gépgyár érdekeivel úgyszólván összeforrnak, legközelebb állanak egymáshoz; az egyik támogatása a másik jólétének az alapvetője. Ezt szem előtt tartva, a gépgyár első sorban azon van, hogy a magyar gazdák köréből vett megrendeléseknek eleget tegyen és hogy ezt annál nagyobb pontosággal megtehesse, a magyar gazdák igen helyesen cselekednének, ha géprendeléseiket nem az utolsó pillanatra hagynák, amelynek hátrányát az idén — sajnos — oly sok gazda érezte meg. Alig van község, melyben ne sinylené legalább egy gazda, hogy megrendelésével megkésett és akkor jött, mikor a szükséglet már a körmére égett.

Kívánatos volna, hogy gazdák szükségleteiket jó előre tudatnák a gépgyár üzletvezetőségével, mely az ekkép nyert időt képes volna a megrendelt gépek esetleges tökéletesbitésére, vagy a viszonyokhoz való ido- mitására is fölhasználni, mi által a gazdaközönség érdekeit még fokozottabban is szolgálhatná és a magyar ipartelep iránti bizalmat a legszélesebb körökben terjeszthetné és teljesen kiszoríthatna minden tákolmányt amit a külföld ránk erőszakolni igyekszik.

ben egyik sem érné meg az első születésnapját. Hiába, rossz a világ, kiveszett belőle a morál. Ez a két cseléd nyíltan mutatja, hogy milyen a vallástalan ember, — lelkiismeretlen.

Ilyen magánbeszédet folytatott az ezredes ur. Teli volt boszúsággal. Léptei egyre gyorsultak Egyszerre hirtelen megáll a kocsiknál, félrehúzza a függönyöket s a gyermeket — átcseréli.

— így ni! — szólt elégedetten, miután végezte dolgát, — hadd tudják meg azok a szerencsétlen anyák, hogy kire bízzák a legféltettebb kincsöket. — Aztán, mint ki dolgát jól végezte, leült előbbi helyére.

Minthogy dél volt az idő, a két cseléd is előkerült s a nélkül, hogy csak egy tekintetre méltatnák a gyermekeket, hazafelé, tolták a kocsikat.

Az ezredes vagy ötven lépésnyi távolságban követte őket, azon szándékkal, hogy szemtanúja legyen az anyák kétségbeesésének, mikor saját gyermekük helyén egy idegent találnak. Terve szerint mikor a rémület és jajveszékelés tetőpontra hág, ő előlép, elmondja a cseléd bűnös gondatlanságát s a kicserélés történetét.

A cselédek egy keresztutra fordultak; az egyik csakhamar befordult egy ház kapuján, a másik tovább haladt.

Az ezredes ez utóbbit követte.

Ez meg egy emeletes ház kapuján tűnt el.

Már most nincs egyéb hátra, mint valami ürügy alatt ide bejutni. De mi legyen az az ürügy ? Megvan! A kapun fölirat volt, mely szerint a házban egy bútorozott szoba azonnal kiadó.

Nem kellett több; az ezredes bátran nyitott be s egyenesen az emeletre tartott, a hol a cseléd, miután megmondta neki, hogy mi járatban van, a szalonba eresztette, ő pedig ment ezt tudomására hozni ő nagyságának.

0 nagysága nem jött azonnal s igy az ezredesnek ideje volt körülnézni. Az asztalon katonai könyvek és iratok hevertek, a falon pedig egy huszártiszt arczképe, valószínűleg a házi úré, függött. Mindez arról győzte meg őt, hogy katona házánál van.

Már kezdte bánni az egész dolgot . Szive erősen dobogott, mert minden pillanatban várta az anya velőtrázó,

Ä „Yáczi Közlöny“ tárczája.

Volt tanítványom emlékkönyvébe

i.

Szivedbe néztem jó leányka,

A míg elmédet oktatám :

Tündér világot láttam ott benn,

A boldogság ült trónusán. —

Oh mondd leányka, jó szivedben Hagytál e még egy kis helyet ?

Emlékszel e még néha arra,

Ki téged még mindig szeret ? . . .

II.

Emléket kérsz e könyvbe tőlem is,

Mert igy szokás, kiírom hát nevem,

De a hová téged beirtalak,

Ott jó leány ! nem olvas senki sem.

R. I.

Nem sikerült hadicsel.

— "V. IE3_ után. —

Irta: Varga Ifcvdlüh-á.l'y.

Sebők ezredes egy nagyobb hadgyakorlat alkalmával valami véletlen folytán Lovával elbukván, úgy megsérült, hogy a további szolgálatra képtelenné lelt. Nyugdíjazták.

Hogy friss levegőt élvezzen, s hogy szórakozzék, minden délelőtt, miután elköltötte reggelijét, kirándult a városligetbe. Itt egyet-kettőt sétált, aztán egy félreeső padra leült. Rágyújtott havannájára s vagy a sétálókat nézte, vagy ha gyermekek tévedtek közelébe, azokkal csevegett.

Megjegyzendő, hogy az ezredes ur agglegény létére nagy kedvelője volt a gyermekeknek. A mikor csak szerét Lehette, mindig szóba eredt a kedves apróságokkal, s úgy elgyermekeskedett velők, hogy azok csakhamar megbarátkoztak vele, sőt, miután már azt is megengedte nekik, hogy ezukorért a zsebébe nyúljanak, annyira mentek, hogy egyáltalán nem respektálták aranyos gallérját. Olykor annyira beporozták, hogy zsebkendőjével volt kénytelen tisztitkozni.

Egy tavaszi reggelen igen kevesen voltak a városligetben. A hely, hol az ezredes ült, néptelen volt s hogy mégis legyen mivel foglalkoznia, egy hangyaboly fürge munkásait vette szemügyre.

Ekkor tűnt fel a fasornál két cselédleány egy-egy gyermekkocsival. Az ezredes felé tartottak s a szomszéd padnál, egy terebélyes platán árnyékában megállották. A két kocsi egyforma volt, csak függönyük színére különböztek; az egyik piros, a másik kék volt.

A leányok a két kocsit egymás mellé tolták, aztán mint vezényszóra, egy-egy kaucsokcsöves tejjel telt üveget vettek elő s a csecsemők szájába adták. Aztán leültek a padra s össze-vissza fecsegtek. A kocsik éhes lakói mohón szívták az üvegek tartalmát. Az ezredes kedvteléssel nézte őket, s látva mint szorongatják kezeikkel a gyorsan ürülő üvegeket, elmosolyodott.

A két gyermekkocsi, mellettök a felpiperézett dajkák s a harczedzett katona, költői ellentétet képeztek. Igazán művész ecsetjére méltó jelenet volt ez.

Az ezredes ur, mivel elszívta már szivarját s az idő tizenegyre járt, tokjába tette szivarszivóját s haza készült. De mielőtt még felkelt volna, a két leány elvette a gyermekek szájából a kiürült palaczkokat, a függönyöket leeresztették s azzal, mintha csak megígérte volna az ezredes, hogy vigyáz addig, minden aggodalom nélkül ott hagyták a kocsikat s a másik fasor végén levő társaikhoz mentek.

Milyen gondatlanság, — dörmögle az ezredes, — a cseléd mind egyforma. Itt hagyják a két gyermeket minden felügyelet nélkül ; jöjjön valami harapós kutya, vagy rossz ember, vagy egy száraz ág essék rajok . . .

Ámbár már itt volt az ideje, hogy haza menjen, mégis lemondott szándékáról. Élővett egy másik szivart és rágyújtott, aztán mint valami silbakos furvézer járt föl s alá a két kocsi mellett.

Ha tudnák csak azok az anyák, hogy milyen hiénákra bízzák szemök fényét, bizonyosan megölné őket az aggodalom. Csakis az őrző angyal menti meg a veszedelemtől ezeket a kis ártatlanokat, mert külön