Váczi Közlöny, 1890 (12. évfolyam, 1-51. szám)

1890-09-07 / 36. szám

XII. évfolyam.

36. szám.

'-J1

Vácz, 1890. szeptember 7.

KIölixotéHi ára: évnegyedre

..........................1 frt 50 kr.

házhoz hordással vagy postai szétküldéssel.

Egyes szám ára : 10 kr.

Kapható: KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyürky ház.)

Hirdetések:

Nyilt-tér:

a legolcsóbban eszközöltetnek

sora

..........................30 kr.

s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték

ményben részesülnek.

minden beiktatásnál . 30 kr.

A szerkesztőség és kiadóhivatal czirnzete: (hová a lap szellem1 és anyagi részét illető közlemények küldendők)

Vácz, Gasparik-utcza 151. sz.

Kéziratokat nem adunk vissza. — Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el.

Közgazdászai entelecheiák.

VII.

Ha Homár semmi egyebet nem ir vala mint ama fenséges részletet Iliászból, melyben Priamusznak festi utazását és megjelenését Achillesznél, hogy a csatában meggyilkolt fia, Hectornak hulláját tőle kikönyörögje; már ezen egyetlen művészi alkotás őt minden idők első rangú költőinek sorába helyezte volna. A világ irodalom nem mutat fel irót, ki egy, a fiától megfosztott atyának igazi mélységes és benső keservét; szaggató, dúló fájdalmát oly lélektani hűséggel, a keserv benső forrongásainak oly valódi festői mozzanatozásával képes volna rajzolni, mint ezt Hornér cselekszi. De még megragadóbb ezen részlet ama helye; midőn Priamuszt beszélteti Achillesz lábához borultan, hogy ennek harczias, mar- czona szivét könyörre ébreszsze és ha tetemeinek kiadására bírja. Itt annyira egyszerű, oly mély és tiszta motívumokat használ és azokat a meghatottság oly igazi és benső hangján adja vissza, hogy a klasz- szikai világ első rangú szónokai a rhetori előadás e remek példányát sehol utol nem érik. De a művészi alkotás valódi tetőpontját ott éri el, midőn a beszéd befejezése után a jelenet két alakját egymással kölcsönösen meg figyelteti, és egyik a másikat a lélek másmás mozdulata alapján egy pillanat alatt végtelenül becsülni és tisztelni kezeié. Sem Homér előtt, sem azután soha írónak eszébe nem jutott az a bátorság, hogy a lélek érzelmeinek mondhatni villanyszerü áradatát oly kevés, jellegző, és ábrázoló szavakban visszaadni megkísérelje.

A gyönyör hasonló érzelme árad szét lelkűnkön, midőn azon nagy angol történetírók és mélyen gondolkozó bölcsészek, mint lord Macaulay és Maldntosh Jakab gyönyörű műveit olvassuk a világ legelső népének az angolnak történelmi fejlődéséről. És ha Linné egy ártatlan, csekély, semmiségnek tűnő mezei kikirics szét- marczangolásánál az isteni imádat legmélységesebb érzelmeivel bámulja az Alkotónak átérthetetlen bölcse- ségét és jóságát, a növények nedvkeringésére és táplálkozására szolgáló szervek tökélyében és czélszerüségé- ben, és nem fojthatta magában vissza a természetszerű meggyőződést, vallomást az Isten létéről: úgy nekünk is mély hódolattal kell meghajolnunk egy legbölcsebb, legigazabb égi atya előtt, ki az emberek és népek napjait igazgatja; midőn éber figyelemmel szemléljük fejlődését az angol népnek. Hogy emelkedett a hatalom műveltség és jóllét legmagasabb fokára egy az idegen berontok által többször legigázott és meghódított ország. Mint lön képes egy parányinak mondható nemzet, melynek törvényei eleinte idegen nyelven Írattak saját nemzeti nyelvét, kevesebb mint egy század lefolyása alatt első rangú világnyelvvé emelni? Hogy lehetett egy nemzet a kaszt uralom zsarnoksága alá letiporva és ebből a leigázott nyomorult helyzetéből mint lett a polgári szabadság palládiumává? Érdekes látni, hogy egy fejedelmi önkények által lábbal tapodott ország mint emelkedett kevés idő lefolyása alatt a szomszéd államok irigységtárgyává és a föld minden népeinek tisztelet bálványává.

Oly nemzet, oly nép ez, mely előtt nem elég saját sivár koponyánkhoz sült kalapjainkat imigy amúgy megbillentenünk.

Ez a nemzet, mely akár kézmű iparának rengeteg fejlődését, akár földmivelésének minden tekintetben bámulatot keltő haladását, akár hajóinak végtelen számát. akár kereskedelmi vállalkozásainak határtalan merészségét, akár azt a minden tekintetben meglepő állhatatosságot, melyet kitűzött czéljainak megvalósításában tanúsít, akár felülmúlhatatlan bölcseséggel rendezett gyarmat birodalmának csaknem átmérhetetlen terjedelmét vizsgáljuk és nyomozzuk, azon vallomás tételére ösztönöztetünk, hogy e föld nem mutat föl más nemzetet, mely vele az összehasonlítást kiállaná.

Ha tehát népünk boldogságát igazán, őszintén szivünkön viseljük, ha azok tartós, szilárd jólétén és boldogságán buzgolkodunk; akkor mindenek előtt amaz okok felderitésére kell kiváló gondot fordítanunk, melyek Angliát a hatalom és dicsőség oly magas polczára emelték, hogy birodalma ma már a két földgömb egyik szélétől a másikig terjed ki.

Valóban ha arról volna szó, hogy mikép lehet egy népet az elnyomatás, szolgaság, jogfosztás és elsze■ gényités utján vezetni, akkor habozás nélkül üthetjük fel a. föld bármely népének történelmét, de ha egy helyes kormányzati rendszer gyakorlati érvényesítésé! puhatoljuk; ha azt akarjuk kimutatni, hogy a népek történelmében valamivel több és jobb uralkodik, mint a véletlen vak eset és szeszélyes uralma; ha azt szándékozunk felderíteni miképen kell egy népet a polgári szabadság élvezetében megerősíteni, jólét és gazdaságban megszilárdítani, akkor Albion nyújtja nekünk azon nagyszerű látványt, melyből a szükséges útmutatásokat és tanulságokat levonhatjuk.

A tizenötödik század előtt Angliát politikai alkotmányának rendezése és szilárdítása foglalta el. És még ezen nagy munkában volt elmerülve, addig az élelmes, bevándorlóit, idegen elem magához ragadta a kereskedelmet, ők űzték a mesterségeket és közvetítették a forgalmat, különösen a Neerlandiak és a Hansa szövetség czime alatt híressé vált kereskedelmi városok bírták Londonban a legkiválóbb árúraktárakat. Ők importáltak saját iparuk termel vényeit, és ők voltak, kik az angol királyoktól vásárolt kiváltságok fejében csaknem korlátlan fejedelmi hatalommal rendezték a be- és kivitelt.

De a szaggatottság, beütések, idegen bevándorlás és sok más kedvezőtlen körülmények közepette, melyek kedvezőtlen behatással szoktak lenni a nemzetek gazdasági fejlődésére és vagyoni gyarapodására, az angol népnél voltak viszontag sok egyébb kedvező helyzetek, melyek nagyban képesítették, sőt határozottan előkészítették őket azon óriási fejlődésre, mely páratlanul áll a világtörténelemben.

Azon hatalmas nagy angol irók, kik az önérzet valami emelő önérzetével kézműves ipari termékeknek (manufactury of my history) nevezik nagyszabású történelmi munkálataikat a vallás szabadságot; az állam, költségvetésnek elkülönítését az udvartartástól; a független bíróságot; a sajtó szabadságot, mind oly té- nyezőkül tüntetik fel, melyek hathatósan mondhatni első rendű tényezői gyanánt működtek közre az angol közgazdasági állapotok kifejlődésére.

De daczára azon óriási tiszteletnek, melylyel egész lényemben ezen mély és nagy gondolkozók iránt eltelve vagyok az általok imént elősorolt dolgokat közgazda- sági tényezőkül vagy egyátalán el nem fogadom, vagy csak a legszigorúbb fentartások között.

Mert hogy soron kívül egynél többet ne említsek föl, csupán a független igazságszolgáltatásra hivatkozom. A jelen élő nemzedék, elég szerencsétlen volt az igazságszolgáltatás hatféle változásán keresztül menni, melyek iránt egyetemes volt a panasz és zúgolódás, de annyi jogos panaszra, oly kétségbeejtő mértékére az igazságszolgáltatásnak, az emlékezet nem utal vissza mint a minőket néhol az oly méreg drága áron szervezett, és elviselhetetlen költségekkel járó független igazságszolgáltatás okozott, mely a népnek hitét és bizalmát a jogban és igazságban teljesen megrendítette. A mi a szabad sajtót illeti, avval meg egészen gyalázatos módon lyukadtunk ki. Ötven krajezáros zsurnalisztáink egy kupicza pálinkáért egyetlen egy polgári erényt sem hagynak bemocskithatlannak.

Érett erkölcsös népnél, pénzszerző és munkabíró társadalomban mint conservátiv és tisztító tényezők nagyban munkálhatnak a fent említett dolgok a népek jólétére. De elszegényedett, a tudatlanság állapotában hagyott, józan eszében és ép erkölcseiben megtámadott nemzeteknél a függetlenség és szabadság mindennemű alkalmazása csak nagyobb elfajulásokat fog feltüntetni.

A valódi szerencsés helyzetek az angoloknál szerény véleményem szerint egészen másban keresendők. Volt náluk egy negativ körülmény, mely a nélkül hogy szójátékkal akarnék élni valódi positiv alapját vetette meg nagyságuknak.

Ez a körülmény hogy éghajlatuk kedvezőtlen volt a szőlőtermelésre. Már Horatius és vele együtt Róma minden gondolkozó írói, a nélkül, hogy nemzetgazdá- szati ösztönöknek hódoltak volna, a Rákokat ezen atléta borivó népet olyanul tüntetik föl, kik féktelen czivakodások, vad tivornyák, henye dőzsölések és a testi kíváncsiság ernyesztő üzelmei közt töltik napjaikat, kikre tehát menthctlen megsemmisülés vár. Sőt már az ősi mithologia a centaurok vesztét a bor mértéktelen élvezetében tünteti föl.

A két nagy klasszikus nemzet, a görög meg a római közös fölfogással és megegyezéssel, a czivako- dást, versengést, a kósza szerelmet, dölyföt, önteltséget, hitetlenséget, a szent dolgok iránti tiszteletlenséget mind oly förtelmes vétkekül tüntetik fel, melyek első gyökérszálaikat oly emberek keblében eresztik le, kik az elégen jóval fölül szoktak a garatra felönteni.

És bizonyára ha az olcsó zónarendszer majdnem potomnak nevezhető árán bejárjátok Európa városait és találtok polgárokat, kik éktelen zajongások között már a délelőtti órákban meglepik a bor és sorházakat, szállókat és kupcsinákat, azon városok gazdászati viszonyait a legsiralmasabb helyzetben fogjátok találni.

Erkölcseinek tisztaságát, elméjének üdeségét, keblének romlatlanságát, izmainak szívósságát, karjainak edzettségét, inainak ernyedetlenségét, kedvének munkásságát, akaratának aczélosságát, figyelmének sokoldalúságát, észleleteinek mélységét, tapasztalatainak gyakorlatiasságát, ha nem is egészben, de nagyrészt kényszerű józanságának köszönhette az angol.

Mikor még egyetlen és utolsó garasa volt, nem lehetett neki beinnia; — mikor már forintjai gyűltek, sokkal önérzetesbbé vált, mintsem hogy barommá igya le magát.

• De mert bora nem lévén, üdítő és edző italoknak mégis erő és kárpótoló szükségét érezte: kénytelen volt mesterséges italok előállításával foglalkozni, mely körülmény őt ideje korán a mezőgazdasági iparra szoktatta. De mert a termelő gazdaság czikkeiből jó és czélszerü italokat csakúgy termelhetett, ha a termények minél kitünőbb és válogatottabb példányait állította elő, ennek folytán már a legrégibb időre nagyobb fokú mezőgazdasági kultúra üzésére és fejlesztésére lett sarkallva.

A "második igen szerencsés körülmény az angolokra nézve, a zárdái intézmény volt. Sokan talán paradoxonnak fogják találni, hogy egy nagy protestáns állam fejlődésének alapköveit, oly határozottan katho- likus jellegű intézményekben keresem és kutatom, mint a szerzeteseké. Pedig mégis úgy van. Ha a zárdái élet a maga üdvös behatásait teljes erejében ki nem fejleszti a britt földön és a pomeranok között, úgy sem Angolország, sem Poroszhon a hatalom ama magas fokozatát nem érik el, melylyel mai napság dicsekszenek. Nekem e sorokban nem lehet egyébbel, mint az angol gazdasági állapotok fejlődésével foglalkoznom, azért a pomeraniai zárdák egész más jellemű behatásait teljesen mellőzöm. Emlékezetbe csak azt akarom hozni, hogy az angol szerzetesek voltak az elsők, kik rendszeresebb földmivelésre oktatták a népet, kik kitűnő, minta gazdaságaikkal amily csábitó példát adtak egy oldalról az angol földmivelőknek, más oldalról pedig ki kell emelnem, hogy a zordonabb és ködösebb angol éghajlat barátságtalan volta eme szerzeteseket erősen kényszeritette a klasszikusok tanulmányozására. Mivel a bujdosó poharak kocziMásaiban alig gyönyörködhettek, magasabb szellemi gyönyörök élvezetébe merültek el.

Az ó-kori remekírók buvárlata egészben véve inkább hátránynyal van ugyan a közgazdaságra nézve; miután a rómaiak a kereskedelmet és az ipart valamint az avval foglalkozókat nemcsak nem becsülték, hanem határozottan megvetették, mint például Cicero a kereskedőket. De van az ó-kori irók között egy kinek tanulmányozása kimondhatlanul nagy hatással van a reál tudományokra ép úgy, mint az alapos gondolkozásra és az ítélet józan és szabatos alkotásra, ez Arisztoteles. Az angol szerzetesek pedig már természetűk komolyságánál, szelleműk tartalmas voltánál fogva különösen vonzódtak e hatalmas gyakorlati szellem, eme nagy praktikus gondolkozó felé és annak beható tanulmányozására.

Arisztoteles kiindulás pontja pedig a tapasztalat, az inductiv módszer. Jelszava megfigyelni a tényeket úgy a mint a természetben, a történelemben az ember belsejében jelentkeznek. Arisztoteles, tehát a megtörtént dolgokban, az adott tényekben helyezvén álláspontját; — a tények és dolgok minél nagyobb számát gyűjtötte egybe, hogy azok mély és kiterjedt megfigyelésből az igazságot, azaz a tények és dolgok fentartó alaptörvényeit felderítse. Arisztotelesnak soha egyetlen tanítványa olyan pontossággal és lelkiismeretességgel nem látott a tények tanulmányozásához, mint eme szerény, munkás, pontos zárdái szerzetesek. És a mit ők tettek, arra oktatták híveiket.

Vegyétek ma az angol szaklapok bármely számát kezeitekbe, azok most sem foglalkoznak semmi egyébbel hivatásszerűbben, mint a tények megfigyelésével. Valóban hol vagyunk mi ahhoz az angolhoz ki pontos megfigyelés alá veszi minden eledel naponkinti behatását az emberi és állati testre, minden ital üdítő és frissítő képességét, minden mezei munkának a körülményektől függő ezerféle eredményeit, az állattenyész-