Váczi Közlöny, 1890 (12. évfolyam, 1-51. szám)
1890-07-06 / 27. szám
XII. évfolyam. 27. szám. Váoz, 1890. Julius 6. uuuíl ES VIDÉKI ERDEKU, TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI HETÍLA Elöíi/.etési ára: évnegyedre ..........................1 frt 50 kr. házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára: 10 kr. Kapható: KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyürky ház.) Hirdetések: Nyilt-tér: a legolcsóbban eszközöltetnek sora ..........................30 kr s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték ményben részesülnek. minden beiktatásnál . 30 kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czim'zete: (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők) Vúcz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. — Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Mozgalom az adóemelés ellen. E hó 11. és 12-ik napjain ismét felhúzzák a városház tanácstermében a koriinát és eljátszszák a három évenkénti ismétlődéséből borzadalmasnak megismert, kopott tárgyú tragédiát, melynek »adókivetés« a czime. Városunk közönsége méltó aggodalommal tekint a közelgő napok izgalmai elé, mert a múltban szerzett szomorú tapasztalatok árán előre sejti az adótárgyalások irgalmatlan konklúzióját, mely újabban fokozott adóterhek fizetésében kulminál. Mi a közönség aggodalmát indokoltnak találjuk, mert a budapestvidéki pénzügyigazgatóság által városunk hatóságához közhirrététel végett felküldött és a lefolyt héten városunk számvevőjegyzői hivatalában megtekintés végett kitelt kivetési lajstromokban tervbe vett kirovások, oly horribilis felemelésekről tanúskodnak, melyek tényleges kivitel esetén, amúgy is anyagi tönk szélén álló népünket, a teljes pusztuláshoz vezetnék. Eddig legalább az volt a szokás, hogy a javaslatot a város számvevő jegyzője terjesztette elő és az államkincstár kiküldöttje is kellő tájékozás végett feljött ez alkalomra városunkba; igy az eleve értesült érdekeltek valamennyire mégis védekezhettek a jogtalan megterheltetésekkel szemben. De most, úgy látszik, a kincstár maga vette kezébe az egész adóügyet és a viszonyok előzetes megismerése nélkül egyszerűen a saját észjárása szerint késziti és küldi fel a lakosság nyakára az előirányzatot, melytől — félő — hogy a tárgyalások során sem lesz hajlandó eltérni. Ily körülmények között, ha csak azt nem akarjuk bevárni, hogy a kincstár képviselője fejünkre diktálja a nagy adót, tekintettel az idő rövidségére, haladéktalan akcziót javasolnánk polgártársainknak, melynek az volna a czélja, hogy a pénzügy miniszA er küldöttségileg kéressék fel a túlzott mértékben kirótt jövedelmi adó alább szállítása iránt. Javasoljuk pedig ezt azért, mert Esztergom városa, melynek anyagi, ipari és kereskedelmi viszonyai épp oly kétségbeejtők, mint a mieink, hol a pénzügy igazgatóság ennek daczára indokolatlan adóemelést kísérelt meg: a lefolyt hét folyamán oly eredményeket ért el a javasolt eljárással, mely elkeseredésüket teljesen lecsillapította. A pénzügyminiszter ugyanis meggyőződvén, hogy a város fedjajdulása nagyon is indokolva volt, nyomban utasította a pénzügyigazgatóságot, hogy a jövedelmi adótárgyalásoknál a. kincstári előadó a bizalmi férfiak előadásához tartsa magát és hogy a kivető bizottság határozatát semmi körülmények között se fellebbezze meg, még akkor sem, ha a javaslatot a bizottság el nem fogadja is, hacsak nem kézen fekvő, hogy a bizottság a kincstár érdekét sértette meg. A miniszter ez alkalommal azt is kijelentette, hogy az adóemelést nem találja indokoltnak és hogy ellene van minden olyan adóemelésnek, mely az egyes adózok kereseti viszonyaival ellentétben áll. Ennél még kedvezőbb eredményt ért el Monor város III. oszt. kereseti adóval (tulajdonképen nálunk is erről van szó) sújtott polgárainak küldöttsége, mely f. hó 1-én jelent meg a pénzügyminiszternél sérelmeinek orvoslása végett. A miniszter a küldöttséget igen kegyesen fogadta; és azonnal intézkedett a tárgyalások elhalasztása, az adó javaslatok revideálása és a konkrét viszonyoknak megfelelő leszállítása iránt. Biztosította egyúttal a, küldöttséget, hogy egészen nyugodtam, hazatérhetnek, mert ő nem fogja megengedni, hogy bárkin is igazságtalanság követ!essék. el. A miniszter Ígérete és kijelentése nem volt csak aféle puszta frázis, melylyel a küldöttséget le akarta volna a nyákáról rázni, mert mikorra a küldöttség haza tért, már azon hir fogadta, hogy a miniszter az adótárgyalások elhalasztása iránt tényleg megtette, az intézkedéseket. Ezen praecedensek, — melyeket csak a kedélyek előkészítése végett hoztunk tel — úgy hiszszük, elég nyomósak arra, hogy belénk is kellő bátorságot öntsenek a Budavárához vezető nehéz útra. Ha Esztergom és Monor városok elég jogezi- met találtak arra, hogy a felemelt adók ellen reku- ráljanak, mennyivel inkább — sajnos — teheti azt Vácz városa, melynek hajdani fénykorát, gyenge szemmel is látható bizonyítékok: a kopár szőllÖ- hegyek, dokumentálják. Kereskedelmünk pang, iparunk úgy szólván szünőfélben van, népünk nyomorog és eddig is csak roskadozva bírta el a nagy adók súlyát. Mindenki bízott a jövőben, várva-várta az uj adójavaslatot, mely hivatva lett volna lakosságunk elviselhetlen terhén valamelyest könnyíteni. —- E helyett azonban ránk jött a pénzügyigazgatóság molocbja, mely városunkban oly elkeseredést keltett, hogy sokan kereskedésük megszüntetésével és egy boldogabb országba való kivándorlásnak eszméjével foglalkoznak. A III. oszt. kereseti adó nem kevesebb, mint 50 egész 200(j-al lett a pénzügyigazgatóság javaslatában íelebb emelve, hozzá még oly aránytalansággal, mely a teljes tájékozatlanság bélyegét süti az egész javaslatra. így pl. egy kisebbszerű kávémérés tulajdonosának kereseti adóját 16 írtról 62 fríra. emelik fel, mig a látogatott kávéházak adója alig mutat 10j} emelkedést. Egy szegény ácsmester adója, ki csak másodrendű munkákat végez 18 írtról 46 írtra van felébb emelve, mig a jobb módú és keresett ács adója 46 írtról 56 írtra emeltetik. Hol tehát itt az arány ? De menjünk tovább és lássuk a kereskedők adó előirányzatát, hol az arányosság ugyan már szembeötlőbb, mintáz iparosok osztályánál, de az adóemelés ezeknél is a méltánytalanság azon fokát éri el, ahol megszűnik a boldogulás. A. pl. fizetett 102 irtot és most 158 írtra van felvéve; — B. fizetett 70 irtot és most 122 írtra van előirányozva; — C. 17 írtról 80 frtra avan- zsirozoll; — D. 105 írtról 150 frtra; — E. 48 írtról 102 frtra; — F. 40 írtról 80 írtra; — Gr. 30 írtról 60 frtra — és igy tovább. De álljon itt tájékozásul, még néhány adat: X. gyáros, ki Budapesten külön fizeti üzlete után az adót, 157 írtról 300 frtra; — Y. gyógyszerész 75 fiiról 145 frtra; — Z. ezukrász 25 írtról 57 írtra van a pénzügyigazgatóság javaslatában felvéve, holott mindnyájan tudjuk, hogy annak a gyárosnak, gyógyszerésznek és ezukrász- nak évi forgalma nem szolgál oly kereset alapjául, mely a túlzott fokú adóemelést indokolhatná. Még a helyi sajtónak mindenki előtt ismert, több veszteség, — mint nyereséggel működő kép- Selőit sem kímélte meg a pénzügyigazgalóság. Ezek adója is 25 frtnyi többletet mutat a javaslatban. Mindezek reméljük, elég meggyőzően beszélnek czikkünk azon czélja melleti: hogy itt haladéktalan akczióra van szükség. Sokat várunk ugyan az adókivetési bizottság hígjaitól; mint viszonyaink közvetlen ismerőitől, de mit használ ezek jóakarata a pénzügyigazgatóság omnipot’encziájával szemben? Ez esetben csak egy segíthet rajtunk: maga a pénzügyminiszter, ki ha viszonyaink felől kellőleg informáltatik, bizonyára tőlünk sem fogja jóakaró támogatását megvonni. Fel tehát a munkára, mert az idő rövidsége »iám proximus ardet Ucalegon«-t kiált! Az ipariskolákról. Magyarország földmivelő ország, lakosai többnyire gazdák és a mit a föld terem, azt az emberek hasznosítják saját czéljaikra. Ebből a jövedelemből fedezik összes fizikai és szellemi szükségleteiket, ez képezi munkájuk, reményeik, vágyaik foglalatát és a kinek földbirtoka nincsen Magyarországon az a „jó társasághoz“ nem tartozhatik és bátran el lehet mondani rólunk, magyarokról, hogy itt az ember csak a föld- birtokosnál kezdődik. S hogy ez miért van igy, annak egyedüli oka az, hogy még nem ismerjük az ipar áldásait, nem tudjuk a képzettség, a művészi Ízlés és a szorgalom értékét a gazdasági termés terén eléggé megbecsülni. Évszázadok mostoha viszonyai hozzászoktattak bennünket ahhoz, hogy összetett kézzel nézzük mit hoz elő az anyaföld, melynek megtermékenyítéséhez nem annyira az emberi ügyesség, mint inkább a természet ősereje járult és majdnem feleslegessé tette ez erőfeszítést. Kényelmes munkája után kényelmesen élhetett a magyar gazda és eszeágában sem volt. hogy ezt a paradicsomi állapotot a modern szerzési módok bármelyikével is felcserélje. Csak igy volt lehetséges az, hogy Magyarországban olyan nehezen fejlődhetett az ipar. Még most is mennyi küzdelmébe kerül, hogy első kísérleteinek szárnyait a világpiacz versenyében meg ne pörkölje. A fegyvergyár ime kénytelen lesz üzemét megszüntetni; pedig ez a nagy iparvállalat ugyancsak nem panaszkodhatik az ! illetékes tényezők rosszakaratáról, közönyéről. Meg kell buknia, mert nincsen ereje, nincsen lelke, mely arra a magasra emelkedhetnék, melyet hasonló ipartelepek külföldön elfoglalhatnak. És ez erő, e szellem hiánya nem Magyarország lakosainak róható fel, hanem kizárólag annak az általánosan uralkodó nézetnek, mely szerint mindenre inkább akad pénzünk, csak ipariskolák felállítására nem, csak olyan intézmények létesítésére nem, melyek a lakosság iparműérzékét fejleszthetnék. Az egy budapesti ipariskola képviseli nálunk az ipar tudományának művészetének templomait. Ez pedig vajmi kevés a boldogulásra. A magyar ipar prosperálásának, felvirágzásának első magvait az ipariskolában . vetjük el, a hol az ifjúság első sorban fogékonynyá tétetik az iparszellem követelményei iránt. Ha ezt, a fogékonyságot az iskolában nem ömlesztik át a lelkekbe, soha jó iparosokra nem számíthatunk. Azért kell üdvözölnünk minden oly kedvezményezést, mely az illetékes körök figyelmét erre terelni igyekszik és sohasem szűnő hazafias buzgalommal minden alkalmat arra használ fel, hogy az ipariskolák felállításának s a meglevők fejlesztésének szükségét hangsúlyozza. Félévi kimutatások. G aj á r y Géza polgármester f. hó 4-én terjesztette be a megyéhez a szokásos félévi kimutatásokat, amelyekből közöljük a következőket: 1. A város ü g y f o r g a 1 m a az elmúlt félévben : beérkezett 3098 ügydarab, múlt évről hátrálékban maradt 95 drb, összesen 3193 ; ebből elintéztetett 3055, a f. félévre maradt hátrálok 138 drb. A beérkezett ügyek közül 2396 hatósági és 468 rendőri volt. Az elintézést és fogalmazást 6 tisztviselő végezte, kiknek tevékenysége a részükre kiosztott ügydarabok szerint a következőkben adható: Gajáry Gézapolgm. elintézett GS8 dbot, hátrálékban maradt dd dbhal Emerich Lajos rlc. » 358 » » » 28 » Korpás Márton I. tan. » 652 » » » 48 » Dr. Franyo Istv. II. » » 219 » » » 1 » Dr. Zechmeister J. jző » 207 » » » — » Fóthy Gyula sz. jző » 162 » » » — » Ezeken kívül a polgármester végezte f. évi május j hó 20-ig az összes jegyzői teendőket; Emerich Lajos pedig az összes rendőri, l)r. Franyó István az összes
