Váczi Közlöny, 1889 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1889-12-29 / 52. szám
Beküldetett. Igen tisztelt kézből vettük a következő sorokat : Vdcz, 1889. deczember 28. A csatározás folyik minden oldalon. Háborúskodás városunk képviselőtestületében, a bizottságokban és a társas életben. Nem akarok recriminálni! Peccatur intra et extra muros. Pedig egyetértésre van szükségünk. Még sok teendő vár reánk! Még nincsen betetőzve a munka. A személyeskedés nincsen közügyünk előnyére. Ne legyünk két táborra felosztva, »itt kuruczok, ott labanczok,« hanem városunk érdeke egyesítsen bennünket egy táborba. Ne legyen irányadó a személyes ambitio és hiúság; ne azt nézzük, hogy ki, hanem mit mond. Városunk érdeke legyen ambitiónk; ezen jelszó legyen zászlónkra Írva, amely alatt küzdünk; ez törekvésünk, amely jobbjaink tevékenységére érdemes. Vállvetve, karöltve, egymást támogatva és buzdítva érvényesítsük tevékenységünket városunkért és kerüljük a személyeskedést, amely bennünket elválaszt, működésünkben ellankaszt, megbénít és jobbjaink visszavonulását eredményezi. Varosunk helyesen felfogott érdeke követeli a békét, az egyetértést, a közös munkálkodást. Azért béke legyen a földön, béke városunkban. Három rendkívüli közgyűlés. A f. hó 21-én megtartott városi közgyűlés az italmérési jog és fogyasztási adók mikénti kihasználása tárgyában következőleg határozott: 1. Mindkét jog kezelésével a már 3 év előtt szervezett fogyasztási adókezelő-bizottság „fogyasztásiadó és ital mérési jog-kezelő bizottság“ czimmel bízatott meg, akként azonban, hogy az ellenőrzés, az egyezségek jóváhagyása stb. a pénzügyi bizottságra ru- háztatott. 2. Minden bevétel a városi közpénztárban külön vezetendő naponkint zárlat mellett, kiadások pedig csakis a polgármester és a bizottsági elnök ellenjegyzésével érvényesíthetők. 3. A remélt jövedelem, a város szépitési, kövezési és csatornázási kiadásaira, illetve a „Zöldfa“ és „Fehérló“ vendéglők vételárának törlesztésére fordittatni határoztatott. 4. A fogyasztási adó kivetésénél a tételenkinti megadóztatás elve fogadtatott el, s a kiegyezés csakis csekélyebb magánfogyasztásnál engedtetett meg. 5. Az italmérési jog tekintetében a sörre és pálinkára az albérbeadás, a borra pedig a tételenkinti megadóztatás elve fogadtatott el. 6. A korcsmaszerüleg kimért borra, fogyasztási adó, italmérési adó, városi pótadó és illeték fejében hektoliterenkint 8 frtnak kirovása határoztatott el. 7. Az italmérési jogok engedélyezése a pénzügyi és fogyasztási adó s italmérési jog-kezelő bizottságra bízatott. 8. A bortermelők saját termésű boraik kimérésénél a törvényes adótétel és a városi adópótlék alá esnek. 9. Megengedtetett a kezelő bizottságnak az is, hogy a városi tisztviselőket és hivatalos közegeket a polgár- mester útján — esetleg — igénybe vehesse. 10. A sörmérési jogra és a „nagy sörházra“ vonatkozó árverési eredmény jóváhagyatott. 11. A „Korona“ vendéglő bérlete tárgyában megtartott árverési eredmény nem hagyatott jóvá s ameny- nyiben ifj. Korpás József által nagyobb utóajánlat adatott be, erre nézve f. hó 24-re uj árverés tűzetett ki. 12. A kizárólagos szeszmérési jog árverési eredménye, szintén nem hagyatott jóvá, hanem a f. hó 24-iki közgyűlésig függőben hagyatott. 13. A „kis sorház“ kérdése függőben hagyatott. A közgyűlés másik tárgyát a „Fehérló“ és „Zöldfa“ megvételi ügye képezte. A „Fehérló“ 1800 írtért, a „Zöldfa“ pedig 4000 írtért megvétetvén, minthogy ezen vétel a megyés Püspök által jóváhagyatott, szabályszerű tárgyalása az 1890. január 20-ára egybehívandó közgyűlés elé terjesztendő. . F. hó 24-én ismét rendkívüli közgyűlés volt, melynek egyedüli tárgyát a kizárólagos szeszmérési jog bérbeadása képezte. Weiner Ignácz felszóllittatott, hajlandó-e a Hexner Gyula által tett 100 frt többletet is megadni, s miután Weiner kijelenté,'hogy a Hexner által ajánlott 16,110 irtot évi bérként szintén megadja, ennélfogva a város képviselőtestülete a szeszmérési jogra nézve Weiner | Ignácz helybeli lakos ajánlatát elfogadta, s a bérbevételt jóváhagyta. A pénzügyi bizottság által f. hó 24-én tartott árverésen a „Korona“ vendéglő bérlete Breuer Miliály- fyal szemben évi 1800 frt bérért, ifj. Korpás József, a „Zöldfa“ 405 frt évi bérért Adler eddigi bérlő, a „Fehérló“ pedig 555 frt évi bérért Tokody Mihály javára l üttetett le. Tegnap, f. hó 28-án városunk képviselőtestülete ismét rendkívüli közgyűlést tartott, mely a következőleg folyt le: A „Korona“ vendéglő, a „Fehérló“ valamint a „Zöldfa“ árverési eredménye jóváhagyatott. A piaczi nagy pincze bérlete Reismann Ignácz részére évi 4b frt haszonbérért jóváhagyatott. Ezután a városi állatorvosi állás betöltésének kérdése következett. Egy kérvény érkezett be: Docskál Ven- j czel helybeli lakos okleveles állatorvostól, amit is a közgyűlés tudomásul vett és utasította a városi polgármestert, hogy a választási határnap kitűzése s a kijelölő választmányba két tagnak kinevezése végett megyei alispán úrhoz jelentést tegyen, a képviselőtestület részéről pedig a kijelölő választmányba Intzédy Somát és Csillon Izidort választotta meg. Tárgysorozaton kívül tett dr. Gsányi indítványt és pedig: 1. a kis-sörháznak ifj. Flaggenmacher részére leendő bérbeadása tárgyában, mely Gajáry Géza által tett azon módosítással fogadtatott el, hogy Weiner Ignácz is megkérdezendő, nincs-e a kis sörházra szüksége s ha igen, akkor H. és W. között árverés tartandó. 2. Egy bizottságnak választása iránt, hogy a catast. mérnökök jövő évben is ismét Váczra jöjjenek téli állomásra. A bizottságba Gsávolszky József, dr. Freysin- ger Lajos és dr. Gsányi János választattak be, és felhivattak, hogy a város nevében az indítvány értelmében a minisztériumnál lépéseket tegyen. Végül a polgármester kívánt boldog újévet az egybegyült képviselőknek, és semmi esetre sem volt szép, hogy ugyanezt a képviselők közül valaki viszont a polgármesternek nem tévé! ___ a. A m. kir. postatakarékpénztár 1888. évi működéséről*) A m. kir. postatakarékpénztár 1888. évi működésében mutatkozó eredményben az intézetnek immár három évet betöltő múltja nyer kifejezést. Vizsgálva az 1888-dik. év forgalmi adatait, a tőkék rohamos és túl- nagy összegekre terjedő felgyülésének képét hasztalanul keresnők azokban. Ámde a postatakarékpénztár aránylag fiatal intézmény nálunk, melynek még hódítania kell, czélja sem az, mint más magánintézeté, mely első sorban üzleti eredményekre törekszik. Mint állami intézet, mely kiválóan az apró tőkék megmentését és gyümölcsözőkké tételét, s igy közvetve a takarékossági hajlamnak élesztését tűzte ki feladatául; a nemzet gazdasági életében hasznos és fontos szerepet tölt be, ha bár lassúbb, de következetes arányokban szaporítja a hazai tőkét, s minél könnyebb és minél nagyobb biztosítékokat magában rejtő alkalom nyújtása által előmozdítja a takarékoskodás általánosítását-az országban. Ebben az üdvös irányban a postatakarékpénztár a lefolyt 1888-diki évben is tovább haladt.egy lépéssel. A közvetítő (összesen 3225) hivatalok, valamint az intézet budapesti főpénztára az említett évben összesen 3.595,294 frt 13 kr. betétet fogadtak el és 2.808,767 frt 59 kr. vissza fizetést teljesítettek; a fenn maradt betétek álladéka ennél fogva 786,526 frt 54 krral gyarapodott. Ehhez hozzávétetvén az 1887-dik év végén fennállott 2.141,318 frt 96 kr. a teljes betét állag az 1888-dik év végén 2.927,845 frt 50 kr. Számba véve az összforgalmat, a postatakarékpénztárnál forgatott összegek kitettek: 1888. évben 6.404,061 frt 72 krt., 1887. évben 5.368,856 frt 24 krt., 1886. évben 3.934.630 frt 56 krt.., összesen: 15.707,548 frt 52 krt. Az év folyamán összesen 56,830 betétkönyvecske állíttatott ki. A fenn álló betétkönyvecskék száma az 1888. év végével 129.887 volt. Főiem!itésre méltó, hogy a magyar szövegű betétkönyvecskék száma a múlt évhez képest jelentékenyen növekedett. A kiállított betétkönyvecskék közül ugyanis volt: 1886-ban. 1887-ben. 1888-ban, magyar szövegű 7O.60/o 69.4% 73.3 % „ német 21.1°/0 19.4% 17.3% „ horvátstb. 8.3°/0 H.2% 9.4 % A betevőknek foglalkozás, nem, életkor stb. szerint összeállított statistikája mutatja, hogy betevők részvételének viszony számai az előző évekhez képest lényegesebb eltérés alá nem estek. A gyermekek és tanulók ma is a legnagyobb számokkal szerepelnek, bizonyítékául az állami intézet nevelő hivatásának és a takarékosság terén is. Nem kevésbé figyelmet keltő a kézmű- iparos és gazdaközönségnek, úgyszintén a cselédeknek és napszámosoknak, bár lassú, de következetesen emelkedő jelentkezése a betevők sorában. Mig e foglalkozási osztályok 1887. végén 18,831. betevőt szolgáltattak, e szám 1888. végén fölmegy 23.711-re, tehát 4480 betevővel többre. A betétek darabszáma tekintetében első helyen ál- a budapesti kerület, melynek forgalmát egyébként a főváros lényegesen befolyásolja, aztán a soproni és pozsonyi kerületek következnek. Ha a kerületeket a betét összegek szerint csoportosítjuk, az első hely szintén a budapesti kerületet illeti, a második helyet a kassai kerület foglalja el, mely után következnek a soproni és pozsonyi kerületek. Érdekes e helyen rámutatni azon tényre, hogy a hivatalos adatok szerint hitelintézeteinknél a kisebb betétek az utóbbi évek alatt erősebben szaporodtak, mint a nagyobb betétek. Az 500 írtnál kisebb összegű takarék betéti könyvek száma 1884-től 1887-ig jobban szaporodott, mint az 500 írtnál nagyobb összegekről szóló könyvek száma. De ha csak az egészen csekély, a 10 írtig terjedő betéteket szemléljük is, arra a tapasztalásra jutunk, hogy azok évről-évre szaporodnak. Ez adatokból kitűnik, mikép a postatakarékpénztár egy részt a többi intézetek mellett terjesen betö.tiama szerepét, hogy túlnyomóan az apró tőkéket vonzza magéihoz, másrészt azonban még ebbeli szerepe betöltésében sem von el a közönséges takarékpénztárak üzletétől semmit, mert ezeknek kis betétjei nem csökkenő, hanem ellenkezőleg emelkedő irányzatot mutatnak. A minisztériumnak szándéka folytatni a külső szolgálat kiterjesztését oly annyira,, hogy az országnak lehe*) Baross miniszter jelentéséből. I tőleg valamennyi számottevő postahivatala egyszersmind a takarékosság ügyének szolgáljon. Ebbéli törekvésében számit a társadalom különféle tényezőinek, főleg a sajtoltak, a lelkészi, tanítói karnak ezen közintézet iránt mindig tanúsított támogatására, mely bizonyára a jövőben is elő fogja mozdítani azt, hogy a postatakarékpénztári intézmény közérdekű czéljának és feladatának megfelelhessen. _____ Látogatás Jókainál.*) — Csevegés. — E lapok tisztelt olvasói megbocsátnak nekem, ha a rendes tárcza mellett hazánk koszorús költőjénél: Jókainál tett látogatásomat irom le c sorokban, a mely látogatás nagyon közelről érdekel mindenkit, a ki lapunk nagy családjának barát- és ismerős köréhez tartozik. Bizony, gimnazista koromban, a győri benezések iskolájának padjában, midőn még csak úgy suttyomban olvasgattam Jókai regényeit, még álmodni se mertem volna, hogy én valaha színről színre fogom látni, sőt mi több: meg is látogatom a nagy irót. De hát a sors kereke össze-vissza hányja az embereket s igy engem is, mint szerény vidéki prókátort egyszerre csak a fővárosba röpített s én csakhamnr, az Írók és művészek egyletében, néhány év előtt a Strausz tiszteletére rendezett estélyen, nemcsak beszélni, de még tánczolni is láttam a bájos Ligeti Irmával Jókait s ahhoz a viharos éljenhez, a mely e tánezot kisérte, magam is szivvel-lélekkel hozzájárultam és hálát adtam a gondviselésnek, hogy ezt is megértem, hogy ifjúkori vágyaim első része beteljesült. S a második része? . . . No itt Brankovics György barátom vállalkozott a gondviselés szerepére, a ki az első havas reggelen azzal állított be hozzám, hogy: — Uram, uram, kiadó uram! A „Képes Családi Lapok“ már két év óta képezik a tulajdonodat s én még soha sem ejtettem ki azt a szót, hogy: „kell!“ most azonban határozottan kijelentem, hogy én az 1890-ik évfolyamnak első számát Jókai regénye nélkül meg nem szerkesztem, Jókai nekem minden áron kell! Hogy e lapok tisztelt olvasói tisztában legyenek egy szerkesztő „kell“-jének a fontosságával és jelentőségével, megsúgom önöknek, hogy ez éppen annyi, mint mikor a kedves feleség ajkáról hangzik el. A téli kabátba bújni s a kalap után nyúlni egy perez műve volt s csak az utczán jutott eszembe, hogy — hiszen azt se tudom, hol lakik — Jókai. Szerencsémre, az Andrássy-ut szögletén Komócsy József poétába ütköztem s ez útbaigazított ugyan, de bizalmasan meg is súgta, hogy Jókaihoz hiába fáradok, mert 1890-ben megírandó műveit már 1880-ban előre biztosították maguk számára a lap- és könyvkiadók. Ez ugyan hideg zuhanyként hatott reám, pedig úgy is hideg volt a légáramlat, de fülemben csengett még mindig szerkesztőmnek ,,kell“-je s én a Jókai előszobájába léptem be elszántan. Négy-öt urat találtam már ott, lap- és könyvkiadó volt valamennyi s hosz- szura nyúlt arczczal távozott valamennyi. Végre rám került a sor. Szemben állottam azzal a jóságos arczczal, rám tekintettek azok a szelíd, rokonszenves szemek, a melyekből én reményt merítve, jövetelem czélját s kérelmemet előadtam. Ah! Komócsynak igaza volt! Jókai hangja barátságos, megnyerő, de a válasz leverő vala! — Kész kéziratom nincs. Regényírásra nem vállaikozhatom, mert igen, igen el vagyok foglalva. — De nagyságos uram! — iparkodtam őt szerkesztőm „kell“-jére gondolva kapaczitálni. A „Képes Családi Lapok“ újévi száma Jókai neve nélkül csak nem jelenhet meg. Ezt csak be méltóztatik látni! — Nono, — válaszolá ő — csak ne oly tüzesen, kedves barátom, én sem fogok örökké élni! — A haza nevében kérem! — kiáltám lelkesülten, — ne gondoljon a halálra, a mely ellen különben is már biztosította halhatatlansága s igy én ismételve regényt kérek. — Meg lesz, meg lesz — feleié mosolyogva — de hogy mikor, azt meghatározni nem tudom. Talán az év folyamában, talán, de most nem lehet! A „talán“ mindig tövisként hatott reám; de most kétszeresen éreztem a szúrását s szomorúan elbúcsúztam. Útközben csak az a gondolat vigasztalt, hogy az én szerkesztőm „kell“-jénél mégis csak nagyobb úr a „nem lehet!“ Szinte örültem neki, miként fog az én Brankovics barátom a „nem lehet“ alatt öszsze ros- kadni! És . . . Nem roskadt össze kérem, még csak csüggedés se mutatkozott az arczán, leült nyugodtan az Íróasztalhoz, irt Jókainak egy szép levelet s csodák csodája, már harmadnapra kezeink közt volt Jókai legújabb „Kassai Dániel“ czimű regényének az eleje, a következő szellemes sorok kíséretében: Tisztelt barátom! Andrássy Gyulától hallottam, hogy Ígérni nehéz, megtartani már könnyű: ezért én is sietek valami könnyű munkával beváltani a nehezen tett Ígéretet.. Rövid időn küldöm a folytatást. Szives üdvözlettel maradok Bpest, 1889. 5. 12. igaz hive Jókai Mór. íme, lapunk tisztelt olvasói, igy jutottunk mi s igy jutnak 1890. évi január hó 1-én önök is lapunk hasábjain Jókai Mór egy eredeti regényéhez, melynek már a kezdetén is véghetetlen jóizűt kaczagtunk mi, s a mely valóságos élvezetet fog nyújtani önöknek is. Én pedig életem legszebb napjai közé számítom azt a napot, midőn Jókait a saját otthonában láttam s jövőben még nagyobb respektusom lesz a szerkesztő „kell“-je előtt. l)r. Murányi Annin. *) A »Képes Családi Lapok« 51. számából.
