Váczi Közlöny, 1889 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1889-04-28 / 17. szám

ság“-ot ajánljuk, mely nemcsak minden tekintetben magyar, hanem úgy kormányzó-testülete, mint vagyonánál fogva, (50,000.000 forint) legalább is ép oly biztosítékot nyújt feleinek, mint bármely más hazánkban működő idegen intézet.

Kelt a magyar gazdák jégbiztositási szövetsége felügyelő bizottságának 1889. április hó 16-án tartott üléséből.

Hazafiui üdvözlettel A Magyar Gazdák Jégbiztositási Szövetségének Felügyelő- és Vizsgáló- Bizottsága: Gróf Jankovich László elnök, valóságos belső titkos tanácsos, a Somogymegyei gazdasági egylet elnöke, Herczeg Thurn-Taxis Egon, alelnök, Melczer Gyula alelnök, Borsodmegye alispánja és a borsodmegyei gazdasági egylet elnöke.

Hangverseny.

Derék fiuk ezek a mi jogászaink! A husvét-hétfői mulatsággal ugyancsak kitettek magukért. Igaz ugyan, hogy a „Váczvidéki egyetemi ifjak köre“ rendezte, de privatim mégis a jogászok feje fájdult meg a sok gondban, az ő lábuk fáradt ki a sok futkosásban. De háUrogy is ne ! mikor némelyek oly nagyon kéretik magukat, mig valahová elmennek. Pedig az egyetemi ifjaink által rendezett hangverseny minden tekintetben kielégítette még a nagyobb igényiteket is.

A hangversenyt csak 3/49-kor lehetett megkezdeni, mert a közönség régi szokásához Inven most sem jelent meg pontosan. A program első száma volt Steiner Aladár gyönyörű, hangulatteljes „A vándor-dalnok“ ez. költeménye, melyet Szénessy Aladár hatásosan adott elő. Legyen azonban szabad úgy a pathoszra, mint a szinészies taglejtésre nézve némi mérsékletet ajánlanunk.

Ezután következett Gaál Pál zongorajátéka; az igen kifejlett technikát igénylő Liszt-féle 6. Rhapsódiát helyes színezéssel és impozáns erővel adta elő. A zenedarab előadása után felhangzó taps jutalmazta szép játékát. A program harmadik számát Zelovich Kornél felolvasása képezte. Elismeréssel adózunk képességének, de különösen vállalkozásának, mely legyőzte a tudományos tárgyú felolvasások iránt való előítéletet. A taps és elismerés, mely felolvasása után felhangzott, bizonyította, hogy hatást ért el.

A következő szám képezte az ünnepély fénypontját. Azokat a bús, Rákóczy-féíe kesergőket Kiss Ella úrhölgy oly megindítóan adta elő a czimbalmon, ez igaz magyar hangszeren, hogy a régi idők emlékei mindmegannyi élőkép gyanánt vonultak el lelki szemeink előtt. A magyar dalok is, melyeknél a kíséretet az Ulrich Károly urat ért gyász miatt Berényi Lajos úr volt szives elvállalni, teljesen sikerültek. Az utolsó hang után felhangzó tapsvihar nem szűnt meg, mig a magyar dalokat meg nem ujrázta. Az udvarias rendezőség díszes nemzetiszint képező csokorral, melynek szalagja az egyetem négy színét viselte, lepte meg a fiatal művésznőt.

Ötödik szám volt Gabányi „A kakasülőn“ ez. monológja, előadva Strausz Zsigmond által. Strausz urat hallottuk szavalni márczius 15-én s már akkor is mindnyájunkat meglepett e téren való készültsége. Most e nehéz műfaj előadásánál is oly otthonos, elegáns mozdulatokat használt, hanghordozása oly természetes volt, hogy bizonyára megérdemelte az elismerést a közönség részéről.

A hangverseny méltó koronáját képezték a Berényi Lajos által előadott Schubert és Raff-féle „ Impromptu “ -k. Azok a gyönyörűen kiemelt pianok, az a finom ala- kitó képesség, a futamoknak és tizenhatodoknak minden egyes hangot kiemelő előadása, mind arra engednek következtetni, hogy a fiatal virtuóz elsőrendű művészszé fog kifejlődni. Közkívánatra még pár magyar dalt játszott igaz magyar érzéssel.

A javaslatot megszavaztam.

Nehány nap múlva megjelent Czingár Dániel pro- totypikus alakja a hivatalban. Sovány volt. kopasz volt, hebegett, köhögött. — Kell-e több? Kezében hatalmas esernyő, a fején semmi sem, mert nagy szélű kalapját a kezében tartotta, liajá pedig szót se érdemel. Rendkívül bő nadrágja, kabátja ügy lógott rajta, mintha fogason volna.

A kölcsönös bemutatások után nem sokára távozott, mert mondá — neki még dolga van otthon.

Estére a Pereczben, — kiáltottuk utána.

Megtagadta a feleletet, mint Hamlet atyjának a szelleme. Eltűnt.

Néhány napig úgy csendesen eljárogattunk egymás mellett a hivatalba. Ött diskurálni kezdettünk Czingár collégánkkal, de a Pereczről hallani sem akart.

Elmúlt néhány hét, akkor már türelmét vesztette a testület és hangosan kezdték debattálni a dolgot: hogy minek nekünk olyan ember, aki collégáival még a Pereczbe se megy. Meg kell ezért interpellálni.- Semmit se tegyetek, — szólt Kormos. — Itt a Falstaff, ez legközelebb elmegy a famíliába s ott fogja felszólítani Czingár collégánkat, hogy jöjjön a Pereczben ami körünkbe. Akkor aztán kisül az igazság; hogy ő (Czingár) nem akar-e? vagy nem ereszti-e az asszony?

— Helyes, — kiáltották valamennyien s nekem akarva, nem akarva bele kellett nyugodnom a nihilistáé on vent határozatába.

Fölvettem a vezérczikkes kabátomat, (egyszer irtain czikket a fényűzés ellen, abban dühösküdtem, hogy sok ember csak a kabát után becsüli az embert. A véletlen úgy hozta magával, hogy akkor ez a kabát éppen uj volt, ezért elkeresztelték az uj habitusomat vezérczikkes kabátnak,) és elmentem Gzingáréklíoz az egész utón elmélkedve verdiktem döntő argumentjeiről.

— Be mersz menni? — szakitá félbe a csendet Kormos, aki elkísért.

— Be biz’ én.

A hangversenyhez a zongorát özv. Varga Jánosné volt szives átengedni.

A hangverseny után a fiatalság tánezra perdült és kitörő kedvvel rakta reggeli 4 óráig. A négyeseket 34 pár tánczolta. Jelenvoltak : Özv. Balláné, Benczéné, Dobóné, dr. Freysingerné, özv. Forgóné, özv. Giffingné, Gondáné, dr. Huzelláné, özv. Imreyné, íinrey Istvánná, Jakabffyné, özv. Kacskovicsné, Kiliánná (Bodony), dr. Kissné, Kiszely Malvin (Bpest), Kováchné, Körtvélyessyné, Kremniczkyné, Kreneditsné, Kresákné, dr. Krnoné, özv. Kubányiné, Lexa Emma, Margitsné (Bpest), özv. Penczné, Reitterné, Schaffranovics nővérek, özv. Schátzné, Schuster né, özv. Vargáné, Velzer Kálmánná, Velzer Lajosné.

Továbbá: Bencze Margit. Giffing Ida, Gonda nővérek, Kacskovics Sárika, Kapeller Róza (H.-M.-Vásárhely), Kilián nővérek (Bodony), Kiss Anna és Ella, Kmegy Mari, Körtvélyessy Eszti, Kresák Giziké, Osoha Gizus (Bpest), Pencz Laura, Piványi Gizella (Bpest), Reitter Lolti, Schätz Margit, Schuster Irma, Varga Adrienné, Velzer Margit, Wilsch nővérek. (Bpest).

Castor és Pollux.

Színház.

Mostoha telünk volt: a legnemesebb és legszebb szórakozást, mely szivet lelket egyaránt gyönyörködtet, nélkülöznünk kellett. Ez a színház! 'Örülnünk lehet, hogy végre akadt színtársulat, mely hajlandó volt Váczra jönni, és lesz alkalmunk mindennapi aléltsá- gunkból kissé ébredezni. Lesz alkalmunk nemcsak a jelentéktelen mindennapi eseményeket elreferálni, miből aztán a rettenetes trics-tracs, ellenségeskedés, kicsinyes irigykedés persiflálódik, hanem foglalkozhatunk kissé a nagy világ embereinek fenkölt ideáival !

Ezt méltán mondhatom. Erről tanúskodik az igazgatóság bejelentett műsora, mely a főváros tőszomszédságában teljes elismerésben részesül a fővárosi sajtó részéről. Nem dilletantizmus az ő működésük. A sajtó nyilatkozata műélvezetről előre biztosit.

Sokszor hallottam ugyan : „hja, nem nemzeti színház.“ Ne feledjék azok, kik igy vélekednek, hogy a magyarnak csak egy fővárosa és csak egy pesti színháza van ; nem úgy, mint a németnek, angolnak, olasznak, vagy másnak is, hogy a saját nemzetisége körében számtalan Budapesthez hasonló színpadot talál; — mondom, a magyarnak csak egy van, az pedig az összes jeles tehetségeket magához ölelni nem képes. A mi vidéki színészeink között számtalan és számtalan olyan tag, sőt társulat van, mely a jobb Ízlésnek teljesen megfelel. E várakozással léphetünk Bokodiék színházába és abban csalódni nem is fogunk.

Adja az Ég, hogy ők sem csalódjanak bennünk ! Ne mondhassák a nemzet napszámosai rólunk, hogy nekünk művészet nem kell, hanem egy kóklernek a bohóságain vagyunk csak képesek*mulatni!

Thalia temploma a nemzetek temploma. Ne mu- laszszuk el e templomnak meghozni áldozatunkat, mert oltárán a nemzet dicsősége: a nemzeti szellem!

A francziák szellemessége a vígjátékban meglepő, azért tört magának utat az egész világon ! így lett minden színpad kedvenezévé a „Válás után“, melyet színészeink bemutatóul választottak.

Városi és vidéki hírek.

= Egyházi zene. Hu svét vasárnapján megyés püspökünk ő Excellentiája pontifikáit fényes segédlettel a székesegyházban. Ez alkalommal a székesegyházi zenekar Schiedermayer nagy C) miséjét adta elő. A Schicdermayer-féle misék tudvalevőleg ritka vendégei a székesegyháznak, oka részben a misék terjedelmében, részben azon nehéz feladatban rejlik, melyet a sopran énekesnőnek meg kell oldania. A múlt vasárnapi nehéz és fárasztó soló, melyet Beniczky Matild k. a., oly

— Az igaz: az ilyen újságíró nép nem törődik semmivel.

És nagyon okosan, ha nem törődnek minden pity-poty dologgal. Mi lehet a következménye annak, ha én most bemegyek ? Legfölebb az, hogy Czingárné ő nagysága dühösködik. — Mit törődöm én plane egy asszony dühével.

— Majd gorombáskodik.

— Az sem segít rajta, mert nem acceptálom. Csak számot tevő emberek gorombaságai vétetnek figyelembe, másé nem.

— Hát csak eredj.

A kapu Czingáréknál nappal is zárva van, hát még este !

Mielőtt azonban becsengettem volna, azt javasoltam Kormos collégának, hogy nézzünk be az ablakon. Csúnya dolog biz’ ez, de néha hasznos.

— Hogyan ? — kérdé Kormos.

Az igaz, magasan vannak az ablakok.

Kormos igen jó szivü ember volt; olyan, aki sokszor még az ellenségnek is oda tartja a hátát. Lehajolt neki vetette fejét a falnak.

— Állj rám, — szólt.

Nem kellett több, mert jónak láttam először egy kis áttekintést nyerni a hareztéren.

Nos, mit látsz? — kérdé Kormos, mikor stabille állást foglaltam a hátán.

Az asszony olvas újságot, Czingár collegánk pedig dajkál. Altatja a piczit. Nem hallod a dalt ?

„Alszik a baba, alszik-szik. A mama olvas addig-dig.“ - Csicsija! Te rossz kölyök! Ma nem akar aludni, — ésujrakezdé: „Alszik a baba, alszik-szik. A mama olvas addig-dig.“

(Folytatása következik.)

elragadóan énekelt, ismét meggyőzött mindenkit arról, hogy a kisasszony a fokozottabb igényeknek és a hozzá fűzött reményeknek teljesen megfelel, igy mi sem áll útjában annak,'hogy e misékben gyakrabban gyönyörködhessünk. — Húsvéthétfőjén Neszveda István félsz, püspök ő méltósága czelebrált a nagy misén, mely alkalommal végre a székesegyházi zenekar első hegedűse is megszólaltatta oly ritkán hallatni szokott sólóját. Beniczky Matild k. a. sólója mellett, ez képezte a mise fénypontját. A magasabb hangok oly tiszták, művésziek és oly finom érzékkel voltak előadva, hogy kívánatosnak tartanók, ha a karmester úr gondoskodnék arról, hogy ily sólókat gyakrabban hallgathasson a székesegyház ajtatos közönsége.

— Tahy Elek temetése. Husvét vasárnapján ment végbe a város előkelő közönségének osztatlan részvéte mellett. A közkeclveltségü Tahy bácsiban sok jó tulajdonság egyesült, szerette, becsülte őt mindenki. Halálát rövid 18 órai szenvedés előzte meg, melynek csiráját azonban régóta érezte s ez volt oka gyakori kedvetlenségének, különösen utóbbi időben. A temetési szertartást Markovics Lázár apátkanonok végezte segédlettel, a sírnál pedig dr. Huzella Mátyás aljárásbiró a következő beszéddel búcsúzott el: Tisztelt gyászki- séret! Midőn e helyen, az enyészet mindent feledésbe boritó otthonában megjelenünk s érezzük a titokteljes borút, mely lelkünk szárnycsapásainak határt szab s eszünkbe juttatja: mik vagyunk, miből alkottatánk: nem dobban e meg mindnyájunk szive s nem kérdezzük e önmagunktól némán: mi van hát ott, túl azon a határon ? Néma rcsignatió erre a felelet. E megdöbbentő kérdésre nincs válasz s az ezen kérdés nyomában támadó fájdalomra nincs balzsam. Midőn azonban már minden elhagyott, mi az életből mint vágy, gyönyör és boldogság mosolygott felénk s látjuk túlvilágba révedező szemeink előtt tisztulni a homályt, mely a véghatárt mint átháthatatlan lepel takarja; egy érzés támad bennünk, melynek határa leborulni készt a nagy mindenség előtt s önkénytelenül tör ki ajkunkról a felkiáltás: Igen!. Van túl világi élet, van örökkévalóság, van Isten! Kedves barátunk, szelíd pályatárs, ki éveken keresztül köztünk éltél, azok között kikkel a hivatás napról-napra össze hozott: mi, átadunk téged a túlvilágnak, az örökkévalóságnak, az Isten kegyelmének. Egy fölöttünk Ítélő s minden nagyhatalmasságot összetipró erő kiragadott téged a mi körünkből, a nélkül hogy búcsút mondhattunk volna neked; és épen ezért távozásod nekünk rendkívül fájdalmasan esett, mert hiszen az oly megdöbbentően gyors volt s oly készületlenül talált mindnyájunkat. Oh de a te távozásod nyomán egy drága virág, a pietás hervadhatlan virága, az emlékezet fakad, melynek illatát szívni oly édes lesz mindég mi nekünk. A váczi kir. járásbíróság egy buzgó, önérzetes és tapasztalatokban gazdag munkatársi veszített benned. De megürült helyed, a hivatalnoké pótolva leend. Oh de a jó barátot nem lehet pótolni soha sem. A mi kárpótlásunk csupán az emlékezet. Kedves Pályatárs, kit pár pillanat múlva e rögös hant takar — ez az emlékezet a mi örökünk s mi annak sziveinkben adunk méltó helyet. A te hivatali ügybuzgóságod; lelkiismeretes szorgalmad, rendszereteted példaképen áll előttünk. Te ember voltál az emberek között. A te nemes szived, megnyerő, kedves modorod s fenkölt gondolkozásod, mely annyi jó barátot s tisztelőt szerzett neked, nem múlnak el a gyarló szervezettel együtt. Látunk mi téged továbbra is. Arcz-vo- násaid s nyílt mosolygásod, mely szelíd kék szemeidből reánk árasztá melegét, a te szép emlékedet mindannyiszor felújítják lelkűnkben. Fogadd kedves halott búcsúját pályatársaidnak, rokonaidnak, barátaidnak. Legyen könnyű neked a föld melyben pihensz. A mi keblünkben emléked örökké élni fog. Isten veled! Az engesztelő sz. miseáldozat f. hó 24-én mutattatott be a Fe- rencziek templomában. Ny. b!

= Buza-szentelés. A sz. Márknapi buzaszen- telési szertartás nagyszámú közönség részvéte mellett ment végbe f. hó 25-én. A szertartást dr. Czettler Antal prépost-plébános végezte.

= Értekezlet. Az egyházmegyei nyugdíj-intézet épületének kiépítése ügyében f. h. 26-án Sponer József apát-kanonok elnöklete alatt értekezletet tartottak az intézet központi bizottságának helybenlakó tagjai. Az értekezlet a Casino azon óhajtását, hogy az építendő nagyterem 11 méternyi széles legyen, elfogadhatónak nem véleményezi, bár a kiépítést s az egész épület külsejének egyidejű restaurálását teljesen helyesli. Az értekezlet véleménye közöltetni fog a központi bizottság külső tagjaival is, észrevételek tétele s jövendő határozat-hozatal czéljából. Minthogy az értekezlet a casino részéről is teljes garancziát kíván, melynek módozatai szintén több időt vesznek igénybe, az egész ügy némi halasztást szenved.

= Eljegyzések. Schreiner Ede kereskedő eljegyezte özv. Krakker Károlyné kedves és művelt leányát Rózsik át. Az esküvő május hó 5-én 1/21 órakor a székesegyházban fog megtartatni. — Hausner József beszterczebányai m. kir. épitész-mérnök müveit leányát Emmát a napokban jegyezte el Rappens- berger Endre városunk szülötte, m. kir. erdő-gondnok. — Scheicher Vilmos f. h. 22-én váltott jegyet Fabó Antal köztiszteletben álló iparosunk kedves leányával, Erzsiké kisasszonynyal. Tartós boldogságot kívánunk frigyükhöz!

= Megkerült ágyteritő. Nem közönséges ízlés, csinos ágy térit őket gyűjteni. Ilyennek birtokában volt B. L. úr is, melytől a nagyhéten valami hívatlan vendég megfosztotta. A dolog azonban elég közönséges befejezést nyert, minthogy a tettes a csinos ágyteritőt forgalomba akarta hozni a piaczon. Gyanús lévén a szerzés módja, kérdőre vonatott a jutányos elárusító s töredelmesen bevallotta, hogy ő azt egy nagy házban szerezte. Nem volt más teendő, mint sorba járni a n a g y házakat, melyek egyikében csakugyan meg is került a jogszerű tulajdonos, ki vagyonát vissza is kapta. A tettes elvette jutalmát, — a hűvösön.