Váczi Közlöny, 1889 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1889-08-18 / 33. szám

XI. évfolyam.

Előfizetési ára.: évnegyedre

..........................1 frt 50 kr.

házhoz hordással vagy postai szétküldéssel.

Egyes szám ára: 10 kr.

Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület.)

Hirdetések:

Nyilt-tér:

a legolcsóbban eszközöltetnek

sora

..........................30 kr.

s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték

ményben részesülnek.

minden beiktatásnál . 30 kr.

A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők)

Vácz, Gasparik-utcza 151. sz.

Kéziratokat nem adunk vissza. — Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el.

33. szám.

HELYI ES VIDÉKI ERDE KIT HETILAP.

Egy kis visszapillantás.

A váczi szent Rókus kápolna falán, ott függ egy szent fogadás, száznegyvenöt év óta.

Sohasem jutott senkinek eszébe e szent fogadást megtörni, csak az idén.

Városunk őszbeborult polgármestere, az általa is mindenkor példásan tisztelt ügyet egy pillanatra szem elöl vesztve, és a városi tanács a lisztes öreg úr oldala mellett volt az, mely jobb meggyőződése ellenére nem röstelte kimondani, hogy őseink szentül fogadott ünnepét a hetivásár nem zavarja, nem profanálja; hogy tehát megtörténhetik mind a kettő, megtartható a búcsú, de megtartható a hetivásár is.

Azóta megtörve a kép üvegje.

Ott függ a falon a szent fogadás profanáit betűje, törött üveg alatt.

A város dobosa pedig kiállott az útszélre, s kihirdette a határozatot. Aztán dobjára ütött, — de mellére is, mintegy megbánva a bűnt, mely elkövetve lön.

Mert a sz. Rókus ünnep iránti hagyományos kegyelet oly mélyen van bevésődve városunk lakosainak szivébe, hogy azt onnan kiölni bűn, valóságos merénylet. Itt nincs rang, nincs felekezet, mely sz. Rókus napját ünnepnek nem tartaná, sőt nem is közönséges, hanem őseink által szentül fogadott, kötelező ünnepnek tekinti azt.

És helyesen.

Ma már a 150-ik esztendő napjai múlnak felettünk, hogy ezen napot megünnepli nemcsak városunk, hanem a vidék is, oly pompával, mely ritkítja párját. Megjelennek ott évről-évre az erkölcseikben meg nem romlott hálás unokák, tiszteletben tartva őseik esküjét, mely mindnyájunkat kötelez. Megjelennek számosán a felekezetek tagjai közül is, jól tudva, hogy a csapás, mely városunk felett 150 év előtt elvonult, nem egyes osztályokat sújtott, hanem az egész várost. Közös cSapás volt az, közös a fogadalom is, melyet őseink tettek, örök időkre.

Ki az már most, ki ezen ünnepet lejártnak, elévültnek meri mondani? Hogyan mondható lejártnak egy ünnep, mely örök időkre volt fogadva? Ki meri azt elévültnek tekinteni? A város összes lakosságának hagyományos kegyeletét kicsinylőleg figyelemre sem méltatva, tekintetbe sem venni ?

De nézzük csak, mit is tartalmaz az alapító levél. Itt közöljük azt szóról-szóra, hogy olvashassa mindenki, eredeti szövege szerint, minden változtatás nélkül:

„Gróf Althann Mihály Károly, Isten és az Apostoli szent-Szék kegyelméből Érsek, Váczi Püspök, Szent- séges Urunknak, a Római Pápának Házi Fő-Papja és Segéd-Püspöke, Oppélni Fő-Esperes, Bor oszlói Kartonok, sz. Mór Gallipolisról czímzett Apátja, boldog emlékezetű VI. Károly Császárnak, és a dicsőségesen uralkodó Magyar- és Csehországi Királynénak Valóságos Belső Titkos Tanácsosa, Jerusalemi Szent János Máltai Dicső Rendjének Nagy-Keresztes vitéze és Viselője sat.

„Jóllehet ezen püspöki Vácz városa már akkor, midőn 1740-ik évi Augustus hónapjától kezdve a következett 1741-iki Január hó végéig Isten büntető keze és a kegyetlen döghalálnak ostora alatt nyögne, néniéiig jóságos cselekedeteken felül, mellyeknek gyakorlatát az isteni haragnak megengesztelésére magának kijelelte, azt is örök időkre fogadta, hogy szombati napokon délutá- nonkint magát a szolgai munkáktól me gtartó ztatandja, és jóllehet a nevezett város ebbéli fogadását mai napig megtartani igyekezett légyen; mivel mindazonáltal ugyanazon város időjártával felebbi fogadástételét, mellyhez külömben sem tulajdon megerősítésünk, sem a tisztelendő egyházi karnak beleegyezése nem járult, felettébb alkalmatlannak és terhesnek találta, némellyekre nézve pedig azoknak rossz példája, kik fösvénységből, vagy szükség által kényszeríttetve a szombati napot megszegték, hasonló eltántorodásra ösztönül szolgált: Ezekért a városi tanács két rendbeli kérelemlevelet nyújtott Élőnkbe, egyikében azémt könyörögvén, hogy előbbi fogadását vagy i n k át, b b s z á n d é k á t m á s fo g a d á s r a á t v á Hozta s s u k, mit mi püspöki szentszékünk tanácsával is eklcépen esz- közlöttük: „ „ Hogy t. i. évenként sz. Rókus hitvalló napja, mely Augustus hónap 16-án esik, szabályképen megünnepeltessék.

„„Ej napon, mint fogadott ünnepen, a városi lakosság minden, szolgai munkáktól magát megtartóztassa.

n„ Augustus hóna)) Ki-ám regvei a, székes föegyházból (illőin:: járd nini (Processi o) intéziessék a városon kinti

létező sz. Rókus kápolnájába, valamint az eddig is divatozott.

„„Az ajtatos körmeneten nemcsak a fŐtisztelendö Káptalan kanonokjai, és méltóságviselői, de a világi és szerzetes egyházi Rend tagjai egyszersmind, valamint az összes kézműves Czéhek, tulajdon keresztjeik, illetőleg zászló, és lobogóik alatt jelen legyenek.

„„Sz. Rókus kápolnájában egyházi beszédek és énekes sz. mise áldozat tartassanak, mélly alatt sz. Rókus hitvalló, sz. Sebestyén vértanú, Xavért sz. Ferencz hitvalló, és szűz sz. Rozália tiszteletére a város által önkéntes segedelmi ajánlat fog tétetni.

„Későbbi folyamodásában pedig leghálásabb köszönettel fogadja a városi elöljáróság iménti rend életeinket, és a jelenleg Váczon létező és külön elszámlált lö kézműves czéhek részéről ugyannyi forintokat évenként megajánlván, mind ezeknek püspöki levelünk által leendő megerősítéséért buzgóan esedezett. Ezeknek tehát következésében, bírván fŐtisztelendö Káptalanunknak, úgy [a világi és szerzetes egyházi Rendnek megegyezését, azon püspöki hatalmunknál fogva, melly a „ Pronunciandum“ szóval kezdődő III. különzet 1-sö szabályán, továbbá az ünnepekről értekező „ Conquestusa fejezetkén, végtére a Tridenti sz. Zsinatnak szerzeteseket érdeklő XXV. ül.

12. fejezetén alapszik, és melly Vili. Orbán pápának 1642-ik évében Septemberhó 13-án'kibocsátott és „Uni- versis11 szóval kezdődő határozata által, valamennyi egyházi jogtudósok állítása szerint csakugyan meg nem gyöngíti etett, ezennel rendeljük és határozzuk-.

„„Hogy ezentúl Augustus hónapnak 16-ka, úgymint sz. Rókus hitvallónak napja, mellyre, mint elébb érintőnk, ajtatos menetet, egyházi beszédeket, és énekes sz. misét tűztünk ki, rendesen megünnepeltessék, és e napon a lakosok magokat a szolgai munkáktól szorosan megtartóztassák. Az ünnepet azonban nem azért rendeljük, hogy mint szt. Ágoston doctor említi, e munkászünéttel a hívek gonoszul visszaéljenek, hanem inkább, hogy istenes tárgyakról, és azon jótéteményekről elmélkedjenek, mellyekbcn sz. Rókus, és egyéb védszentjeink esedezése által eddig elé részesültek. Ezt pedig jelen püspöki rendelvényünk erejével, e püspöki város összes híveire nézve, legyenek azok bármily rendűek, ha mindjárt szerzetesek vagy szabadalmasok is, legyenek továbbá bármilly nemű ' és állapotúak, ezennel kimondván, szigorúan meghagyjuk, és parancsoljuk, nagy örömmel és lelki gyönyörűséggel helybenhagyván, elfogadván, és megerősítvén azon lö frtnyi ajánlatot, melly eket a Czéhek sz. Rókus hitvalló, sz. Sebestyén vértanú, Xavért sz. Ferencz hitvalló, és szűz sz. Rozália tiszteletére évenként örök időkre, míg t. i. a világ állni fog, adományozni kívánnak. Végtére akarjuk, hogy azon fogadástétel, mellyet mai alulirt napon a püspöki város helyett a városi bírák, tanácsosok, és egyéb tisztviselők püspöki székesegyházunkban, sz. mise közben véghez visznek, minden évben Augustushó 16-án, sz. Rókus kápolnájában énekes sz. mise alatt, és pedig offertorium után ugyancsak a városi tisztviselők által, kik létezni fognak, megujítassék.

„Mindezeknek nagyobb erejére, hitelére és örökös emlékére jelen Rendelvényünket szerkesztetni és püspöki szentszékünk jegyzőkönyvében beigtattatni, hiteles másolatát pedig a városi tanácsnak kiadatni rendeljük és parancsoljuk. Kelt Váczon, püspöki lakunkban az ezer- hétszáz negyvennegyedik évi Deczemberhó 31-ik napján gróf Althann Mihály Károly Érsek, Váczi Püspök P. 11. Plattschleger János József szentszéki hites írnok.

„ Jelen k. püspöki rendelvényt eredetijéről híven lefor- díttatni s a hívek lelki örömére sz. Rókus kápolnájában nyilván kilétetni rendeltük. Kelt Váczon, September 13-án, 1846. Szarvas Ferencz s. k. káptalani Fő-Helyettes.

Ezen, itt idézett alapitó levélben világosan benne foglaltatik: hogy Vácz városa örök fogadást tett még 1741-ik évben, hogy minden szombat-délutánt megünnepel. De ezen fogadás megerősítést nem nyert, s nem is igen tartatott meg. Miért is : a városi tanács 1744-ik’évben folyamodott a püspökhöz, hogy a régibb (1.741) fogadást más fogadásra változtassa. A mi mégis történt, a következőkben :

1. 1744 óta sz. Rókus napja ünnepnap.

°2. A városi lakosságnak e napon szolgai munkát végezni tilos.

3. A sz. Rókus kápolnához körmenet tártál ik, melyen a néppel együtt részt vesz az összes papság és a czéhek zászlóik alatt.

4. A kápolnában sz. beszédek és ünnepélyes sz. mise tartatnak.

Mindezen pontokat a városi elöljáróság az összes lakossíig nevében köszönettel elfogadta és megfogadta. Sőt

5. Midőn a püspök azokat az összes hívekre nézve, minden különbség nélkül, kötelezővé tette, 1744 aug. hó 16-án a székesegyházban, a város nevében a városi bírák, tanácsosok és egyéb tisztviselők azokra ünnepélyes fogadást is tettek. S ezen fogadástétel örök időkre szólott, mig t. i. a világ állni fog.

Mivé lenne már most az eskü, mivé a legszentebb fogadás, mivé az emberi társadalom, ha ilyen ünnepélyes ígéret sem tekintetnék kötelezőnek ?

Midőn tehát városunk tanácsa a hetivásárt kido- boltatta, profanába sz. Rókus ünnepét, a mi azelőtt sohasem történt meg. Legalább ily alakban nem. Volt ugyan mindig valamilyes vásár, de sohasem a főtéren, hol a körmenet elvonul. Most azonban egészen a „szokásos“ hetivásár engedélyeztetett és doboltatott. Igaz, hogy aztán, mi teljes dicsérettel legyen mondva, nem tartatott meg. De az eddigi állapotnak me gbolygat ás a (is hiba volt. Mire való volt dobszóval engedélyezni olyasmit, a mi senkinek sem kell, s a mire senki sem számit, sőt rossz néven veszi ? mint az eredmény is megmutatta. Kiváló elismerés illeti meg azon iparos polgártársainkat, kik az előbbi évek kegyeletéhez hívek maradván, a híres hetivásáron részt nem vettek. De kinek is akart városunk tanácsa a „hízelgő“ engedélylyel kedveskedni ?

A bérlőnek.

Szép dolog biz ez ! Talán a világ is kifordult volna sarkából, ha ezen egy hetivásár elmaradottnak tekintetik !

A bérlő pedig jegyezze meg, hogy az ilyen munkán sohasem volt áldás. Eszünkbe jut Ezsau története, ki egy tál „lencséért“ minden jogát áruba bocsátotta. Vagy talán nem bízott, hogy Isten megadhatja neki más úton, a mit egy hitvány hetivásáron elveszít?

Kikérték a káptalan tanácsát is, s az beleegyezett, —- említette valaki.

S van olyan, a ki elhiszi.

Mi nem hiszszük. Nem hihetjük. Olyan káptalan még nem volt a világon, s reméljük nem is lesz soha, mely ily profanatiót jóváhagyjon, plane engedélyezzen.

De nem is engedélyezhet, azon egyszerű oknál fogva, mert jogkörébe nem tartozik.

De nem tartozik a város jogkörébe sem, melynek hivatalával járó kötelessége az ünnepet megtartani, másokkal is megtartatni, de azt módosítani, megszüntetni joga nincs. Vagy van-e joga az adóköteles polgárnak az adót eltörülni, mert az neki nem tetszik ? Vagy a katonának a hadi törvényeket módosítani, mert azok neki nem tetszenek ?

A mi káptalant illeti, hitelesen vagyunk értesülve, hogy a káptalan nemcsak hogy bele nem egyezett, de sőt meg sem kérdeztetett. A káptalannak mint testületnek, ezen egész ügyről tudomása sem volt.

Érdekes tudni, mi történt a kidoboltatás után.

Csakhamar nyilatkozni kezdett a megérdemlett szemrehányás, a város minden részében. Mindenki megbotránkozva vett tudomást a sajnos eset felől. Senki sem akarta hinni, hogy városunk hatósága ily határozatot hozni képes legyen. Erre még nem volt eset; az nem lehet ; hogy is történhetnék meg ilyesmi; beszélgették mindenfelé, mintegy megsértődve.

A káptalan gyűlést tartott, hol felolvastatott az alapító levél. Erélyes felszólalások történtek a tervezett profanatio ellexi, melyet a gyűlés minden tagja elitéit, önkénynek, merényletnek tekintett.

Következett aztán a polgármester leutazása a megyei alispánhoz, ki az idő rövidsége miatt nem tett kifogást a hetivásár megtartása ellen, csak azt kötötte a polgármester szivére, hogy zavar ne legyen.

Erre azután gondolkozóba esett a tanács a polgármesterrel együtt, maguk is megröstelték a dolgot. A város zúgott, éles kifakadásokat lehetett hallani mindenfelé, urak és szegény emberek, mindenütt a megfontolatlan határozatról beszéltek. Most már a tanács is „tanácskozni“ kezdett, mit előbb is megtehetett volna. Végre kimondotta, hogy igenis „lesz hetivásár,“ csakhogy „a városon kívül.“

S ezen határozatáért dicséretet érdemel.

Mert mindig szép, ha valaki beismeri hibáját, s még szebb, ha azt jóvátenni igyekszik is, legalább tehetsége szerint.

Az igazi bölcs azonban megfontolva tesz mindent.

Most pedig leteszszük toliunkat, azon édes remény-