Váczi Közlöny, 1889 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1889-08-18 / 33. szám

nyel, hogy jövőre ilyen „botrány“ ismétlődni nem fog. Legyen meggyőződve városunk hatósága, hogy lakos­ságunkból még nem halt ki a hagyományos kegyelet, s nemesebb érzés, melyei letiporni kár v.olna, s neki nem hivatása. Mi meg vagyunk győződve, hogy városunk min­den lakosa velünk érez. Audiatur et altera pars. Lapunk folyó évi 30-ik számában közlőit vczér- czikkünkre vonatkozólag a következő sorokat vettük, melyeket aduid; egész terjedelmükben, szó.szcrint. Tesz- szük pedig ezt azért, hogy olvasóink lássák, miszerint az ellen vélemény meghallgatásától nem szoktunk visz- szariadni. Szükségesnek találjuk azonban egyelőre észrevéte­leinket még a következőkben megtenni. Először is, miután a referada nem a rendőrség részéről’jött ha­nem azt egy „Váczvidéki“ úr irta, annak hitelét két­ségbe vonjuk; feltéve továbbá, hogy a közlőt! adatok hiteles forrásból kerültek is ki, mi azokat méltányoljuk, de azt vagyunk kénytelenek kijelenteni, hogy miután mi, a „Tűrhetetlen állapotok“ czimű felszólalásunkban a városi rendőrkapitány úr bel ügyeit egy szóval sem érintettük, a felhozott adatokkal felhozásainkat egy szóval sem látjuk megczáfolva, hanem igen is megczá- foltaknak látjuk azokat azon örvendetes tapasztalatok­kal, hogy a piac.zról a hagyma félék eltűntek, s azok csak a napi fogyasztásra szorittattak le; örvendetesen konstatálhatjuk azt is főleg, hogy — habár nem a saját nevében — is rendőrségünk felszólalásainkat még sem hagyja egészen figyelmen kivid, hanem azokra reflektál és önmagát igazolni megkísérli, noha ez csak akkor sikerülne, ha utolsó porczikáig tényekkel s nem szavakkal győzne meg minket hatalmas funkczióról. Hogy azonban rövidek legyünk, s rosszakarattal ne vá- doltassunk — még csak azt jegyezzük meg, hogy a nyi­latkozatbeli „jó tanácsot“ még a „Váczvidéki“ úrtól sem fogadhatjuk el; nem pedig azért, mert azt akarja, hogy ha rendet kivárnánk hát törüljük el vásárainkat, zárassuk be üzleteinket stb. Ezt pedig mi sohasem kíván­tuk ; hanem igenis követeljük azt, hogy normális ál­lapotokat és rendet lássunk. Egyébként a „Váczvidéki“ úr hangzatos válasza a következőleg szól: „Tűrhetetlen állapotok“ czim alatt a „Váczi Köz­löny 30-ik számában oly dolgok és állítólagos mulasz­tások soroltatnak fel, melyekkel egyedül a városi rend­őrkapitány vádoltatik egyenesen, bár hozzá teszi az érdemes czikkiró miszerint a rendőrkapitány „nem ér rá az ily apróságokra“ és hogy vádjai alaposságának mint egy nyomatékot kölcsönözzön, hozzá tesz egy zár­jel közötti kérdő jelet. Felteszem, hogy czikkiró nem annyira rossz aka­rat, hanem tájékozatlanságból eresztette világgá ezen hangzatos feljajdulást, mert ha feltevésem tévedésen alapulna s a rossz akaratot biztosan tudnám: czikké- ben felhozottakat annyira ignorálnám, hogy jelen s egyedül csak a nagyérdemű olvasó közönség tájékoz­tatására szolgáló soraim papírra tevéséhez hozzá sem fognék. Én tehát a rossz akaratot kizáró feltevés után in­dulva, konstatálom a következő tiszta tényállást, ugyanis: A rendőrkapitányi hivatalba f. év január 1 -tői be­zárólag julius 31-ig a következő számú ügydarabok érkeztek, nevezetesen: 1. A rendőrkapitányi hivatal iktató könyvébe 1044 2. A tanács által referálás végett kiadatott . 1775 3. Az állat egészségügyi nyilvántartásba . . 80 4. A marha vágási lajstromba.................G29 5. Toloncz ügy ...................................... 59 G. Erdei kihágások iktatójába............. 118 7. Cseléd könyvek kiállíttattak ............. 90 8. Igazolási jegyek ................................. 5G 9. Házalók nyilvántartásába .................. G7 10. A magyar állam kötelékéből elbocsájtottak nyilvántartásába ........................................ 1 11. A szeszes italok árulhatására engedélyt nyert egyének nyilvántartásába................... 33 12. Vácz város kötelékébe felvett egyének nyil­vántartásába .................................................. 3 13. Hivatalvesztés és a politikai jogok gyakor­latának felfüggesztésére Ítélt egyének nyil­vántartásába .................................................. 9 14. A feltételes szabadságra bocsájtott egyének nyilvántartásába ........................................ 2 15. Szoptatás és dajkaságba kiadott gyermekek nyilvántartásába ........................................ 10 1G. A városban előfordult balesetek és neveze­tesebb bűnesetek nyilvántartásába ... 5 17. A megye területéről kitiltott egyének nyil­vántartásába .................................................. 3 18. Helybeli illetőségű egyéneknek más hatóság által történt cselédkönyvveli ellátásáról ve­zetett nyilvántartásába .................. 2 19. Az elveszett, erdőőri eskü bizonyítványok megsemmisítéséről vezetett nyilvántartásba 3 20. Azon egyéneknek nyilvántartásába, kik más községben nyertek illetőséget......... G 21. Állat beteg ülések nyilvántartásába ... 3 22. Kézbesítések jegyzékébe .................. 144 Tehát összesen: 4142 drb érkezett s el is intézhetett. Már most ki intézte el ezen ügydarabokat P 1. Fabriczy Nándor felfüggesztett rendőrbiztosnak beosztatott 74 drb, ebből elintézelt 2G drbol, ebből visszament az irodába ismét 48 drb. 2. Bartos Ferenez rendőrbíztösnak kiosztatott 19; maradt tehát a rendőrkap Hánynak 4097 drb mondva négyezer és kilenczvenhél. drb ügy igtal.ni, fogalmazni, leliszlfizni, beborilékozni, levéltározni slb., melyek fe­lében tárgyalás, tanúkihallgatás, ilélel- vagy végzés hozatal slb. eszközöltetni.I. Nátha, már most ily fonlos ügyek elintézése mellelI nem ügyel, jobban mondva nem ügyelhet az olyan csekélységekre, mint a minőketjjfelso- rol a czikkiró, lehet-e őt kötelesség mulasztással vá­dolni akkor: a midőn mind ezen ügyek elintézéséhez csak egy dijnok, a jó öreg Regele bácsi személyében van hozzája adva? Azt hiszem nem, és ebből a meg­győződésemből kifolyólag nem is mondóim meg, hogy ha van egy átalán kötelesség mulasztás, a mit külön­ben határozottan tagadok, akkor annak a vádja kit terhel? ítélje meg a czikkiró maga. Azonban hogy jámbor óhajai teljesüljenek, szol­gálok egy tanácsosai: el kell törülni a heti és országos vásárokat, ki kell kergetni a várost és a kereskedőket kereső vidékieket, szóval be kell záratni az üzleteket és söpörtetni, tisztiitatni öntöztetni az utczákat — akkor lesz oly tisztaság, hogy az elégedetlen elem laktopánban sétálgathat, — ellenben fizethetné is a vám és kövezet­vámból befolyó jövedelmet, a többi . . . veszszen el. Egy váczvidéki. Egyről-másról. Az uborkaidény kellő közepén vagyunk. Az unalom üt mindenütt tanyát; lőház, kaszinó, kávéház csak úgy tátong az ürességtől. A társadalom pihenőt tart, — majd az mondtam, hogy téli álmát aluszsza. Az igaz, hogy volt egy hangversenyünk a múlt csütörtökön, de az sem a mi érdemünk. Eljöttek ne- liányan Budapestről, hogy lethargiánkból fölrázzanak minket . . . Bizony nálunk a farsangot kivéve, mindig holt­évad uralkodik, mert nincs, aki vállalkoznék egy kis élénkséget önteni társadalmi életünkbe. Pedig egy kis fáradsággal mily eleven várost le- i hetné csinálni Váczból! * * * Azt mondják, nincsenek helyeink, hol kellemesen szórakozhatnánk, hová kirándulhatnánk. A kik ily szegénységi bizonyítványt állítanak ki városunkról, nem gondolják meg, hogy olyan regényes fekvésű helyekkel, mint például a kies „Buki-sziget“ és csárda, a „Gombkötő-sziget“, „Gselőte“, „Pokol-csárda“, stb. kevés város dicsekedhetik, és mi még sem tudjuk felhasználni a természettől nekünk adott kincseket, mert hát — „messze“ (?) vannak. * * * Még a „polgári lövölde“ is „messze“ van sokak­nak, s ezért ezen igazán gyönyörű nyári helyiségünk­ben is nap-nap után üres asztalok között sétál a ven­déglős. Pedig hát kell-e ennél kellemesebb hely ? * * * Szélcsend uralkodik társadalmunk minden réte­gében. Műkedvelők, lőegylet, zeneklubb stb. mind azok között foglalnak már helyet, melyekről elmondhatjuk, hogy — voltak. * * * Majdnem ugyanezt kell mondanunk a tűzoltóegy­letről is. Ha a pusztító elem a múlt héten nem látogatta volna meg városunkat, talán nem is tudnék, hogy tűz­oltóink is vannak. Bizony az egykor oly virágzó, szép számú tűzoltó­ság ma már csak romjaiban áll főn, s jelen szervezete mellett, bármily dicsérendő legyen is egyes tagok igye- I kezete és önfeláldozása, magasztos feladatát csak rész- , ben oldhatja meg. Csak azt az egyet említjük, hogy félóra is bele : telik, míg néhányan a vész helyén megjelenhetnek, a j nélkül hogy a késedelem miatt hibáztathatok volnának. | A kik pedig még távolabb laknak csak jóval későbben keríthetnek elő, hogy a magokra vállalt nemes czélnak minél üdvösebben megfelelhessenek, s polgártársainknak a veszélyben hasznos segítségére legyenek. S ha megjelennek, akkor sem segíthetnek úgy, a hogy akarnák, mert a lajt üres, víz a házaknál nincs. I lelyesebb szervezetet óhajtunk. De óhajtjuk, követeljük, hogy a városi rendelet­nek, mely szerint nyári időben minden háznál víz legyen készletben, mindenki megfeleljen. S ezt vala­kinek szigorúan ellenőrizni is kell. Ha nem teszi, ő is oka a szenvedett károknak. * * * Sajnos körülmény a lakosság nagy részének kö­zönyössége is, tűzveszély idején. Mert ma már népünk — elég sajnos — a közös veszélyt nem tekinti közösnek, s a tűzoltók ügyessé­gére bízza a pusztító elem fékezését, inig ő ölbe tett kézzel szemléli polgártársainak veszedelmét. Nem lehet tehát csodálkozni azon, hogy szél­esen cl claczára is k i 1 e n c z h á z a t pusztított el a romboló vész. Mi lett volna velünk, ha szél van?! * * * A mire égető szüksége lenne városunknak, elég szomorú, hogy sehogy sem tud létrejönni; értem a tüz- o 11 ó i ő r t o r n y o t. Pedig ennek nagy fontosságú ügye a ráült évben oly szépen felkarol látott, s a. kezdet nehézségeivel meg- Icüzdve már gyűjtés is rendezi etett annak létesil lieté- sére, de ezen ügyben is, mint oly sok másban, beállott a slagnáczió, s így a jó Eg tudja, mikor lesz belőle valami. * * * Furcsa igazság-szolgáltatásról hallottam a napokban. A bírói processus előidézői azon szelíd állatok vol­tak, melyekről a rómaiak történelme is megemlékezik ; csakhogy mig ott a eapitolium megmöntőiként szere­pelnek, itt veszedelmet idéztek elő «Tunó madarai. Az eset ugyanis a. következő: X. polgártársunknak néhány hídja, véletlenül a li- losha. tévedi s a. szomszéd kukoriczását a nagy szélvi­har előtt kissé megdézsmálta, azaz hogy csak megdézs­málta volna, ha idejekorán ki nem űzetik onnét. A szomszéd ugyanis látva, hogy kárttevési szándékkal lép­nek ez állatok földjére, rögtön mint tolvajokat befo­gatta és zár alá tétette, nem engedvén nekik annyi időt sem, hogy a kukoricza zöld leveleiből jóllakhattak volna. X. polgártársunk hallva a szerencsétlenséget, a szomszédot a ludak kieresztésére kérte fel, megígérve az általuk tett kár megtérítését, s egyúttal felhívta szomszédját kárpótlási követelésének előadására. Ez a Indáknak pár pereznyi ott időzése alatt oko­zott kárért 5 irtot követelt, mely összeget a ludak tu­lajdonosa sokalván, a városi rendőrségnél panaszt emelt ezen önkényes eljárás ellen, s kérte a. kár megállapítá­sát szakértő által az ő jelenlétében eszközöltetni. Megjegyzendő, hogy mint 5 fitos kártérítési kere­set a városi bagatell-biróság jogkörébe tartozott, de ez elakarván hárítani magától az ügyet, hites becsüs által vétette fel a kárt, ki azt netto 20 frt 50 krban állapí­totta meg, csak azért, hogy ezen kényes ügy a járás­bírósághoz tereitessék, s ezen úton egy ügytől megme­nekülhessen a városi igazság-szolgáltatási közeg. Most már csak azt szeretnek tudni, vájjon a ludak váltak-e elefántokká, mikor ide betévedtek, vagy pedig a becsüs szeme látott tízszeresen, hogy annyit számit föl az okozott kárért, a midőn a tulajdonos maga is csak 5 frtot követel. Hiszen a földön jelenleg meglevő összes termés a burgonyával együtt, melyben kárt okoz­hattak, alig ér többet 20 frt 50 krnál! Sapienti sat. Laurus. Városi és vidéki hírek. = O felsége a király születésnapja alkalmá­ból ma megyés püspökünk ő exeiája ünnepélyes hála­adó istentiszteletet tart a székesegyházban. = Személyi hir. Ő felsége domokosi Bülőni Kálmán G-ik honvédhuszár ezredbőli századosnak őr­nagyi helyi alkalmazásra való előjegyzését legkegyel­mesebben elrendelte. Őszinte szívből gratulálunk e köz- kedveltségű tisztünk legközelebbi előléptetéséhez. = Szt. Rókus napját, városunk fogadalmi ünnepét, az idén is szokott fénynyel és pompával ünnepelte meg lakosságunk. Az ünnepélyes körmene­ten részt vettek az összes papságon kívül a különféle egyletek és testületek zászlóik alatt s a város és kör­nyék híveinek ezrekre menő sokasága. A körmenetet dr. Czettler Antal káptalani kisprépost, felsővárosi plébános vezette, ugyan ő végezte a nagymisét is. A magyar szentbeszédet Szabad József, püspökhatvani esperes-plebános tartotta, ki eszmékben gazdag és va­lódi szónoki hévvel előadott beszédében elmondá sz. Rókusz hitvalló életét és szenvedéseit, majd a földi szenvedésekről szólt s fejtegető azon erőt, melyet a hit nyújt az élet viszontagságai között. Németül Nieder­mann Márton karkáplán, tótul pedig Schloszár János sződi s. lelkész mondottak emelkedett szellemű beszé­deket. = Gyászisteni-tiaztelet tartatott f. hó 13-án a székesegyházban az elhunyt Bonn az Sándor Csanádi püspök lelki nyugalmáért. Az ünnepélyes requiemet Kanda István prépost-kanonok végezte. = Verseny-szántás. A pest-pilis-solt-kiskun megyei állattenyésztést előmozdító egyesület f. évi aug. hó 29-én d. e. 10 órakor Vácz város határában fekvő Clarisse házi (Piufsich) pusztán díjazással egybekötött szántó-versenyt és cseléd díjazást tart, felhivatnak a pályázni óhajtók, hogy a helyszínén az elnökségnél jelentkezzenek. Vácz. 1889. aug. hó 5-én Rudnyánszky László s. k. t. főszolgabíró, mint ideiglenes elnök. = Vasárnapi munkaszünet. Hazánk fővá­rosa mint tudva van, az ünnepek méltóságára sérel­mes munkák tiltását, mely országos törvényen alapszik, már foganatba vette, mi onnan is kitetszik, hogy a tilalom áthágása miatt már többen meg is lettek bün­tetve. Annál feltűnőbb, hogy városunkban, mint püs­pöki városban, ily tilalomról némelyek még tudomás­sal sem bírnak. Megbotránkozással kell pl. felemlíte­nünk, hogy a most épülő „kötő-szövő gyár“-ban f. hó 11-én, valamint 15-én is, a kőművesek, nem respek­tálva a vasárnapot, kényük kedvöl- szerint dolgoztak. Szeretnők tudni, kinek engedélyével történik mind ez? Vagy nálunk már minden szabad? már végkép kiirtani akarnak népünk szivéből minden liszteletet, kegyeletet, az isteni és emberi törvények iránt? Vagy a munkás­nak talán pihenés sem kell már? Vájjon ‘egyedül Csak az anyagi haszon lesz-e már csupán minden telteink­nek legfőbb rúgója? A vallás-erkölcsi kötelmeket pe­dig lábbal tiporhatja akárki? Mivé leszünk, mivé lesz népünk, ha Istenétől, vallásától, lclkiismeretétől is meg­fosztja a kaján nyerészkedés? Ismételten tiltakozunk a vasárnapok és ünnepek durva megsértése ellen. — Nyílt köszönet Balambér úrnak. Romhány augusztus 15-én 1889. Igen tisztelt Balambér úr! On szives volt e becses lapok aug. 4-iki számában a vám és helypénzek szedése körüli visszaélések, — nemkü­lönben a „rendőr urak“ basáskodása ellen felszólalni. Hála istennek, hogy találkozott végre egy bátor férfiú ki a „jött ment“ falusiak érdekében is síkra kel. Egé­szen úgy van, mint Írni tetszik. Szivemből irta ki so­rait. Csak azzal toldom meg, hogy a „rendőr urak“ basáskodása némelykor brutalitássá fajul. Erre nézve akárhány konkrét esetet tudnék felhozni. Fogadja ké­rem igen tisztelt Balambér úr, őszinte, nyílt, bátor fel­lépéséért, meleg köszönctünket és hálás elismerésünket ! A mi a helypénzt illeti, szab,adjon csak röviden kér­deznem: Vájjon ha a falusi gazda gabonáját nem vá­sári napon s egyenesen rendes kereskedőjéhez viteti, tartozik-e a vámilletéken kívül helypénzt is űzetni? Kérdi „Egy falusi.“ = Helyreigazítás. Lapunk mull heti vezér- czikkébe saját hibánkon kívül oly drasztikus sajtóhibák csúsztak be, melyek annak egyes helyeit érlelmetlenné, sőt zavarossá, lelték. Ezen, ránk nézve is kellemetlen inczideiiséii, olvasóink szives elnézését kérjük. Külön-

Next

/
Oldalképek
Tartalom