Váczi Közlöny, 1889 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1889-06-02 / 22. szám
XI. évfolyam. 22. szám. ldlöliz«ítési íírsi: évnegyedre ..........................1 frt 50 házhoz, hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára: lO kr. Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület.) kr. Hirdetések: Nyilt-tér: a legolcsóbban eszközöltetnek sora ..........................30 kr s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték ményben részesülnek. minden beiktatásnál . 30 kr. Vácz, 1889. ETILAP. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők) Vácz, Gaspari-k-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. — Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Ipariskolánk kiállítása. A törvényhozás alig végzett valaha üclvösebb és eredményeiben áldásosabban kihatóbb munkát, mint akkor, a midőn a magyar ipar tévelygő hajóját czélirányos törvények által biztos révpartra helyezte. Régen hangoztatott óhaja volt ez iparosainknak nem csak, de magának az államnak is érdekében állott ezen féltékenyen őrzött gyermekét a tespedéstől megóvni, a mi az uj ipartörvény által sikerült is neki. Az ipar testületek már is észrevehető nyomokat hagynak áldásos működésük által az ipar terén ; mint a méhkas egyesitik magukban az egyes iparágakat és a felügyeleti jog gyakorlása mellett megvédik úgy egyesek, mint a testületet alkotó többség érdekeit. Az ipartestület és a város által egyaránt fenntartott ipariskolák pedig oly üdvös intézménynek bizonyultak, melyek az államnak szellemileg is képzett iparosokat szolgáltatnak. S ezekben rejlik iparunk felvirágozásának jövője. A mai kor fejlettebb igényei és az ipar terén világszerte kifejtett versenyzés ugyanis nem csak szak-, de czi- vilizaczionális ismereteket is követelnek az immár intelligens számba menő iparosoktól és az utóbbit éppen az ipariskola van hivatva a jövő iparosaiba beoltani. A városunkban fennálló ipariskola már megnyitása évében megfelelt a hozzá kötött várakozásnak és az év végén megtartott vizsgálatokon adott szabatos feleletek, úgy a városház tanácstermében közszemlére kitett és szép technikával elkészített tárgyak valóban a legszebb reményekre jogosítottak fel bennünket. Azóta évről-évre örömmel konstatáljuk a fokozatos haladást úgy a szellemi, mint a kiállított tárgyakból kivilágló szakismeretek tekintetében s midőn ezt ezúttal registráljuk : elismeréssel hajóÄ „Yáczi Közlöny“ tárczája. Amulva látom . . . Ámulva látom, de nem értem Te csalfa büszkeségedet ! Kiért rajongtál, kit szerettél, Mint unt játékszert elveted ! . . . Játékként elveted ! Mint felhő képe, kebeledben Úgy változik a szerelem ? Mulékony álom csak szerelmed, Csalfán játszottál énvelem ! Csak játszottál velem ! . . . Pedig ha tudnád ! . . . oh ! ha tudnád, Mily őszintén szerettelek ! Őrült voltam, rajongtam érted, Szent volt előttem a neved ! Szent volt nekem neved ! S még egyszer őrült tudnék lenni, Hogy csak még egyszer lássalak, Hogy szivem forró szerelmével, Egy percznyi üdvvel, rövid kéjjel Csókoljam újra ajkadat! Csókoljam ajkadat!... Sah. Az utolsó Kis-Kun. Irta: Ibvdl és záros Sárxclor. (Folytatás.) Mi a rnenydörgős adtál, csinálsz megint te!.. Hivatok ni. Visszafele!, hogy hiszen tegnap mondtam én ( lünk meg az annyira buzgó ipariskolai bizottság működése előtt, mely időt és fáradságot nem kiméivé lelkiismeretes ambiczióval tölti be tisztét. S ha Csávolszky József és Dr. M i 11 é n y i Gyula kanonokoknak vannak érdemeik a köz- és a tanügy körül: úgy első sorban az ipariskola fel virágozása körül szerzett érdemeik számíthatnak minden oldalról elismert méltánylásra. Az ipariskolai növendékek ez évi fáradozásának anyagi eredményét a múlt csütörtökön (május 30.) mutatta be az ipariskolai bizottság és tanítótestület városunk érdeklődő közönségének. A tárgyak ezúttal is a városháznak e czélra átengedett tanácstermében voltak egész napon át közszemlére kiállítva. A kiállítást Dr. Mi 1 tényi Gyula ipariskolai igazgatónak tartalmas beszédében előterjesztett kérelmére Gajáry Géza városunk főjegyzője és Dr. Franyó István iparhatósági biztos, Krancz, Vörös és Udvardi ipariskolai tanítók és a szép számmal egybegyült közönség jelenlétében — nevezett napon reggeli 9 órakor Réty Ignácz polgármester elismerő szavak mellett nyitotta meg és délután ö órakor Dr. Franyó István szépen előadott beszéddel zárta be, mely így hangzik: Örömmel tapasztalhatja mindenikünk, hogy mióta a ezóh rendszer bilincseibe vert iparunk a békók alól felszabadult, s mióta bölcs törvényhozóink az iparnak teljes szabadságot biztosítottak: iparnnk’napról-napra, évről-évre nagyobb haladást tanúsít; ezen haladást legszembeötlőbben vehetjük észre iparos tanonczaink- nál, melynek főrúgója az ipartörvény azon üdvös intézkedésén alapul, hogy a tanonezok oktatása kötelezővé tétetett; mert mig egyrészt szükséges, hogy az inas mesterségét mesterénél jól kitanulja, addig másrészt még szükségesebb, hogy tanonczaink abban maradt iskoláztatása, kiképeztetése s szellemi előmenetele az ipariskolában folytatását találja, mert csakis az ipariskolában tett haladás és az értelmes mesterek jó in- i dulata és tanításától függ iparos tanonczaink kiképeztetése, és csak egyedül igy sikerülhet az Európa többi neki, hogy annak a kutyájának a szájára kellene valamifélét tenni, mert meg talál valakit harapni. A kutya- ságát, csak az embert eszi a méreg. A szolgáló meg veszi a fejő edényt, de a rosszabbikat, a melyiknek nincs feneke, és feji ám bele a tejet hűségesen. És a ragyogós adtáját, még akkor sem veszi észre a dolgot, mikor a tej ott folyik tengerszámra az istálló közepén. Én nem tudom, mi a kő lelhette ezeket. Erzsiké csak hallgatta atyját, még csak el sem is mosolyogta magát. Ő is megváltozott, igen nagyon. Vele is történt valami, csak hogy azt még nem tudta meg senki, csak az udvar hátulján levő virágos kis kertje. Egy-két nap óta ott tölté minden szabad idejét. Mosolygó volt a tiszta ég. Melegen sütött le a nap az ég kék tengeréről. Halkan zörgeték a magas nyárfák gazdag lombjaikat, vígan daloltak itt-ott ágaikon elrejtve a kicsiny dalos madárkák. Virágról-virágra röpkédének a háncs-szárnyú lepkék, gyorsan futának a kis kert ntain a tarka hátú kis bogarak, s hangzott onnan a földekről a nyájak kolompjainak, csengőinek gyönyörű danája, és hangzott a magasból a szárnyát rezegtető kis pacsirtának siró éneke. Mi szép, mi kedves harmónia ez. Oh mi édes tudat, hogy élek. Gondoló merengve Erzsiké. Hallani az édes hangokat, látni e nyíló virágokat, mosolyogni a göröngy között törtető bogárka ügyetlen törtetésén, látni c gondtalan lepkéket, hallani a madárka csicsergő énekét, gyönyörködni az égbe nyúló fa lombjain, az ég tiszta kék tengerében, s látni rajta azt a remegő szárnyú kis pacsirtát ott magasan, közel az éghez és hallani bájos énekét. Oh mi szép, mi hajoló. És Erzsiké ott. áll kis kertjének közepett, néz', gyönyörködik mindenben és hallgatja a szivet vidító hanállamaiban annyira előhaladott iparra nézve a versenyt kiáltanunk. Ezen rohamos előmenetelt évek óta örömmel vcsz- 'szük észre, és nem mulaszthatom mindnyájunk örömét, elismerését és köszönetét kifejezni első sorban az ipariskolai bizottság tekintetes igazgatóságának, továbbá az ipariskola lelkiismeretes buzgó és fáradhatlan tanítóinak, kik tanonczaik kiképzését annyira szivükön vi selik, s ennek, mint láthatjuk, mily szép eredmény lett a következése, végül minden egyes iparosnak, kik tör- hetlen szorgalom és fáradság mellett tanonczaikat odáig vitték, hogy ezen meglepően szép kiállítást rendezni képesek voltak, fogadják mindezért a közönség részéről is a hála és elismerés méltó kifejezését. Az iparhatósági biztosnak ezen emelkedett hangon elmondott szép beszéde után a városi polgármester rövid bevezető szavakkal a kiállítást bezártnak jelentette ki. Csávolszky József ipariskolai bizottsági elnök vette fel ekkor még a szót s az ipariskolai bizottság nevében is megköszönte az ipariskola igazgatójának s tanító karának azon fáradozásait melyeket az ipariskolai tanonezok kiképzése körül oly önfcláldozóan tanúsítottak. S felkérte őket, hogy az ipariskola ügyét jövőre is ily szép eredményre vezessék. A mi a kiállított tárgyakat illeti ezek csin- és technikai ügyesség tekintetében most sem maradtak az előző évek eredményei mögött; csakis a kiállított tárgyak száma csökkent meg, a mi abban leli magyarázatát, hogy ez évben oly nagy számban szabadultak fel a tanonezok, hogy a kiállítás csakis a kezdők produktumára szorítkozhatott. A mily megelégedéssel szólhatunk a kiállítás eredményéről, ép oly érdeklődéssel nézünk az ipariskolának legközelebb megtartandó vizsgálatai elé is, melyre közönségünk figyelmét előre is felhívjuk. Bálámból*. Bérmálás után. ii. Városunk polgármestere tudatta azzal a deputa- tióval, a mely két hétnek előtte kísérte a nagylelkű főpapot a város határáig, midőn elindult hosszú és Nem először lát ily gyönyörű képeket, nem először hallja e szép hangokat és még is, neki úgy tetszik, most lát, most hall először. Lehajol, elriaszt egy lepkét és letöri virágát egy violának. Nézi, mosolyog rá, de . . . tűnik mosolya, majd kipirul arcza, és a virágra hullik két ragyogó köny- cseppe. Megrezzen, körül tekint, elhajítja virágát és fut, fut a kertből. Hiába futsz te már, hiába űzöd magad, a nyíl megért, s a sebet kebledben hordozod. Oda rohan atyjához, nyakába csimpaszkodik, csókolja arczát, hol éri. Olyan piros ez a gyönyörű arcz, olyan bíbor színű, mintha pirositóval lenne befestve. Bent a szobákban csendül a hangja, betölti a vidám dal a házat, az udvart, még az utczára is kihat. Megy ott éppen Jancsi, s a hangra megrezzen; megáll, és az arcza, az a barna arcz, halovány szint ölt. Talicskán tolt volna haza a laposról agyagot la- pasztáshoz, de levágta a hangra talicskáját, oda ült tetejére, térdére ereszté könyökét, kezére fejét és andal- gott, merengett azokon a szép hangokon. Nehéz sóhaj száll, lebben el ajkáról, mig szabadon hagyott keze ökölbe szorul és a szemekben két küny- cseppct morzsol szét. Leste már régen, a kerítés hasadásain Marcsa, a nagy szolgáló Jancsit. Látta, mint vágja le talicskáját, mint halványul el arcza, mint ül le búsan és hogy két könycseppet morzsolt szét szemeiben. Változást idézett elő Marosában is a látomány. Tehát igazam van, mondá halkan Marcsa, igazat láttam én. Istenem, Istenem. Minek is születtem én erre a világra. Minek ériem én meg azt a perczct, mi
