Váczi Közlöny, 1889 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1889-06-02 / 22. szám

fáradságos bérmálási útjára a hívek ezreinek megadni a hit vigaszát, hogy ő Excellentiája vasárnap délután négy óra tájban érkezik Gödre. A küldöttség, melyhez még a kerület képviselője Majthényi is csatlakozott, ugyanazon sorrendben indult meg a szeretett püspök fogadására, melyben rend szerint kisérte volt tizennégy nap előtt a határra. Ugyanaz a két lovas rendőr díszben, egészen magyarosan strucztollas kalpaggal, ugyanaz a két parádés huszár tarsolyosan a honoratiórok kocsiján ; válogatott nyalka, délezeg legény mind a négy.

Alig hogy betértünk a „Kincsem“ fogadóba Eme- rich Lajos rendőrkapitány parancsot ad a két lovas rendőrnek, hogy lovagoljanak tizenötszáz lépésre előre és ha észreveszik a püspök négyes fogatát, en pleine carriére vissza, jelenteni! A lovas rendőrök alig érték el a gödi dombot, mely az országúton van, már is jöttek jelentést tenni. A küldöttség kijött az országúira és körébe gyűlt a vendégfogadó népe is. A püspök a hintóból észrevette, hogy várják őt az ő szeretettjei, az eső daczára kiszállott a hintóból és kegyesen meghallgatta dr. Frey singer Lajos igazán lelkes beszédét, melyben elmondá, hogy dr. Schuster Constantin követi a régi nagy püspökök traditióit, azoknak minden fényes tulajdonaival ékesíti nevét és emeli egyházának fényét! A körülálló közönség és a küldöttség megéljenezte dr. Frey singer Lajos meleghangon tartott — az eső miatt — rövidre szabott beszédét- mire a püspök e kedves ügyelem által meghatva válaszolt. Ú Excellentiája elmondotta, hogy ő magát városunk atyjának tekinti és a város boldogulását szivén hordja. Szavait kitörő lelkes éljenek szakitik félbe, mire ő Excellentiája a küldöttség minden egyes tagjával kezet szorított. -- De minden múlandó biztositó szónál ékesebben beszélnek a nagylelkű püspök tettei, mert e város minden lelkes fiának szive örül midőn látja, mint emeli vissza régi szép fényére a nemes főpap, dicső elődének a bíboros Migazzinak nevét, az általa épült püspöki rezidentiának restaurálását eszközölve. Mert hiszen, — úgymond a nemes főpap e sorok szerény Írójának — Migazzi óta alig történt a városban meg az egyházmegyében építkezés; minden nagyobb mű az ő nevének nagyságát bizonyítja — és ennek a dicső főpapnak a nevét és emlékét akarja ő Excellentiája méltó fényében ragyogni látni. Nemes szívnek nemes ambitiója!

A hét kápolnánál megdördültek a mozsarak, meg- kondultak a harangok, jelezve a főpásztor megérkezését székvárosába. Az egész úton mindenütt tisztelgett város közönsége, amely a szakadó eső daczára ellepte a város fő-utezáját. Mire a lovasrendőrök, a polgár- mester, a püspök és a küldöttség fogatai a székes- egyházterére értek, a közönség egészen ellepte a főteret és a mozsarak dörgésén, a harangok zúgásán túl- hangzott a lelkes nép üdvözlő „Éljene“ a mit az szeretett főpásztorának kiáltott „Isten hozott!“ gyanánt.

A residentia előtt az egyházmegyei papság üdvözölte püspökét és a residential előtt megáldva a népet honoratiorok által kisérve tartá bevonulását a püspök.

A fogadtatás nem volt mesterkélt és annál lelkesebb. A nép ar.czán látszott az ihlettség, midőn szeretett főpásztorát újra üdvözölhette székvárosában. Ezt nem lehetett „csinálni“ ezt a szív diktálta!

A nép örült püspökének, a püspök meg. népének.

Hálát adunk érte az Egek Urának! Az Isten hozta őt vissza közénk, az Isten t a. r t s a ő t m e g m i n é k ü n k !

B.

A sorsjátékok és az értékpapírok.

A hazánkban, és ezt megelőzőleg Ausztriában is életbe léptetett, uj sorsjegy-törvény közgazdasági fontossága mindenesetre abban is keresendő, hogy a véletlentől függő hirtelen vagyon-szerzést lehetetlenné tenni, illetve megnehezíteni kívánja. Czélja tehát követkor Jancsit megláttam. Hej, szegény a lány, nincs öröm néki a világon. Jancsi, te Jancsi, ha a szivembe látnál ? ! . . . Nem látsz te oda be, mert nem akarsz. Nem érted te meg kérő, esdeklő szavam, mert nem akarod. Ott van, kibe bele szerettél, — de ne hidd, hogy valaha még kezét is megfoghasd.

— Már megint lopod a napot te ! . . . Hangzott Mátyás uram szava. Hogy te mindig rá érsz azon a kerítésen kibámulni.

Megrezzent Marcsa a hangra, s felkapta az imént letett tálat, hogy folytassa munkáját.

Abban a tálban csont s zöldség darabok voltak, a kutyák fazekába valók.

Megy Marcsa s a csont, meg zöldség darabokat valahogy egyik kezébe szedte, a tálat meg a kutyák fazekára hajította. Csont, meg zöldség helyet a tálat.

Menydörgő lobogós adta! . . . Káromkodott Mátyás uram. Örökös kár, örökké csak rongálás.

Jön a kis ajtón Jancsi, s tolja talicskáját, s mikor a szemétgödörhöz ért, bele fordította az agyagot.

Mátyás uram azt hitte, megpukkad.

— Hát te meg mit csinálsz? . . .

Azt hitte az a szerencsétlen fiú, zavart fejével, hogy most is a tyúkok ólját tisztítja, (ép tegnap délután volt az a munka,) s a talicska tartalma oda való.

Pedig hát a laposról, lapasztáshoz szükséges agyag lett volna az.

Mátyás uram meg, bogy ne kelljen tovább mérgelődni, bement a szobába, hogy ne is lássa, mit is csinál az a két megbomlott.

Eljött az este, s a gyönyörű holdvilágtól I tin<lór i: ■- seri kivilágított estén ott ábrándozott kis kertjében Erzsiké.

Megnyíltak ajkai, s mint a szerelő édes jó anya szokta gyermekét, úgy ő kedvesen dalolgatoll virágni- mik, mintha altatta volna azokat.

kézé lesen eltörölni — a szükség parancsa szerint - minden oly intézkedést, mely a hirtelen vagyon-szerzést elősegítheti, végpontjában pedig megfelelni ama közérdeknek, mely a kis lutri eltörlésében nyilvánul.

Hogy az uj sorsjegy-törvény e végczélok előkészítésére szolgál nem tagadható, mert e törvény intézkedéseinél fogva már a jelenben is megszorítja a sorsjegyek forgalmi képességét, jövőre pedig uj sorsjegyek kibocsátását —- kivévén állami vagy közhasznú czélokra — majdnem lehetetlenné teszi.

Figyelemre méltó intézkedéseket foglal magában a magyar törvény, különösen az Ígérvény üzletet illetőleg is, mely szerint Ígérvények csak is 100 frt névértékű sorsjegyek után adhatók ki és ezek is csak üzleti helyiségben árusíthatók el. A törvény eme intézkedése hazánkban annál is fontosabb, mert az eddigi, mondhatni e téren zilált viszonyok mellett, számos visszaélésnek tág tere nyílt a nélkül, hogy a tájékozatlan és megkárosított igérvény-vevő teljes kárpótlást nyerhetett volna.

Egészben véve az uj sorsjegy-törvény követelménye gyanánt jelentkezik a. szocziális alapokon berendezett modern államéletnek, melyben csak a tisztességes munka párosulva az okszerű takarékossággal bir jogosultsággal.

Egyébiránt, a modern nyugati államokban a nálunk most e téren kezdeményezett intézkedés — már nagyon régi keletű, miért is a nyugati államokban úgy a sorsjegy mint a kis lutri vagy épen nem, vagy csak annak egyik neme áll még fenn. így például Angliában a sors- j jegy és lutri — a mi fogalmaink szerint teljesen isme- | rétién intézmény. Francziaországban pedig csak a községek voltak feljogosítva — kormány engedélye mellett, beruházási kölcsönöket, sorjegy alakjában felvenni. Poroszország minket megelőzőleg az utolsó állam, mely még 1871. évben kimondotta, hogy sorsjegyek ezentúl csak végszükségben és kizárólag állami czélokra bocsáthatók ki.

De másutt is, a hol a kis lutri pénzügyi viszonyoknál fogva nem volt megszüntethető, intézkedések tétettek, hogy az esetleges nyeremények ne készpénzben hanem más érték alakban adassanak ki.

így például Olaszországban — a kis lutri nyereményei olasz posta-takarékpénztári könyvecskékben fizettetnek ki, ez által is jelezni akarván, hogy a pénz megtartására csak egy mód szolgál és ez a takarékosság.

Hazánkban sajnos e két szélsőség a kis lutri és a posta-takarékpénztár — még nem találta fel összekötő pontját — de sőt ellenkezőleg a kis lutri nagy kárára van a posta-takarékpénztári intézménynek, a mi a mostani viszonyok mellett a dolog természetében rejlik, mert hiába, nagy azok száma még most is, a kik a bizonytalan nagyjában ki nem zárt könnyű vagyonszerzésnek elsőbbséget adnak, a hosszú éveken át takarékosság utján minden bizonynyal megszerezhető jólétnek. A könnyen vagyont-hajhászók nem azt nézik, hogy hány azon ezrek száma, a kik elbuktak, hanem csak azt, hogy hány azon egyesek száma, kik jólétüket a saját szerencséjüknek és a szerencse keréknek köszönhetik.

Visszatérve az uj sorsjegy-törvénynek az Ígérvény üzletre vonatkozó intézkedésére, kétségtelen, hogy az ígérvény-üzletnél egyesek által elkövetett visszaélések szoros kapcsolatban állanak az értékpapír üzletnél is oly gyakran tapasztalt visszásságokkal, melyek a tárgy természeténél fogva törvényhozási intézkedést nem mindig igényelhetnek.

Ismeretes, hogy a szelvényes értékpapíroknál — a folyó kamatok a leszámolási napot megelőző napig hozhatók az eladó által számításba; önkényt értetődik, hogy a megvett értékpapír szelvénye a vásárlás napjától az esedékesség napjáig a vevő javára kamatozik.

Ezen számítási mód ellen bizonyára nem lehet senkinek sem kifogása, mert mi sem természetesebb, hogy azt, a minek élvezetébe lépett, meg kell térítenie

Ott pipázgatott ambitusa előtt Mátyás uram s űzé gondolatait.

Mi boldog ő, mi boldoggá teszi napjait ez a virágszál. Mi is volna ő a nélkül a lány nélkül?

Hanem, ha egyre gondolt, a jövőre, az elszomorította. Ki lesz a vő? . . . Azt nem tudta.

Körül hordom lelki szemeit a városban, hogy hátha találna valakit, ki vőnek való volna? . . . Nem talált senkit, de senkit.

Nem kérdené ő, mije van, miféle hivatalba van. Hála Isten, van neki, meg még lányának is (anyai juss) elég. Ha nem is százezrek, de tisztességes summa.

Kun legyen először, hogy neki is tessék, ez a fő ; másodiknak eléggé tanult ember is; harmadiknak derék, szép is, hogy Erzsikének is tessék.

Majd megtanít az idő mindenre, gondola, s bere- keszté a jövőbeni tervezgetést.

Jönni akar már a kertből Erzsiké, mikor a kerítésen keresztül oda röpül lábai elé egy nagy csokor.

Megijed tőle, és fut-fut.

Vagy félóra múlva kisompolyog, megkeresi a csokrot, s szobájába viszi.

Nézi, vizsgálja, s talál a közepén egy kis levélkét. Trul-pirul, majd körül néz, látja-e valaki - . . . Nem látott senkit.

Kibontja a levélkét, s olvassa. Mi van abba Írva? ... Semmi csak egy kis dal.

»A virágnak megtiltani nem lehet.«

Négy sorból állott az csak.

Olvassa az utolsó sort, s ekkor az utczáról hangot | hallott. Mi az? ... Mi hang az? ... i

Olt. hangzik ablakához közel, hogy:

»A virágnak megtiltani nem lehet.«

az esedékességig, pedig a vevő csak a saját tőkéjét kamatoztatja.

Mind a mellett előfordultak, hangsúlyozzuk, csakis szórványosan esetek, midőn a tájékozatlan értékpapir- tulajdonos oly nemű fölvilágositást nyert, hogy az illető eladó — az értékpapírt olcsóbban adja el, mint bármely más bankház — ajánlatának pedig olyképen tartotta szavát, hogy a következő esedékességű szelvényt az értékpapirosról levágta és a vevőnek az értékpapirosért csupán csak a napi árfolyamot hozta számításba. Az értékpapír, ily számítás mellett a vevő előtt olcsóbbnak látszik, holott nem csak hogy nem vette előnyösen az értékpapirost, hanem tényleg kárt szenvedett mellette; mert a megvett értékpapír a legközelebbi szelvényesedékességig mitsem kamatoz, holott az eladó az eladott értékpapír kamatját élvezte, illetve a szelvény beváltásnál élvezi.

Mi sem ajánlatosabb tehát, mint az, hogy értékpapírjaink beszerzésénél keressük fel azon forrásokat, hol a legnagyobb pontosságra számíthatunk és a hol az értékpapir-vevők közt nem tétetik különbség az iránt, váljon az illető az értékpapírok számos szövevényes számításaival és kezelésével tisztában van-e vagy sem.

E czélnak megfelelő állami intézményünk a postatakarékpénztár, melynek értékpapír üzletága is egyre nagyobb lendületet vesz, fényesen beigazolván ama várakozást, hogy nem csak a takarékosságot, hanem könnyű hozzáférhetőségénél fogva az értékpapíroknak a társadalom minden rétegében való terjesztését napról- napra fokozni hivatott.

Városi és vidéki hírek.

= Személyi hírek. Megyés püspökünk ő ex ej a tegnap Budapestre utazott. — Gróf K á r o 1 y i Sándor e hét folyamán, szerdán városunkban időzött megyés püspökünk ő exciája látogatása végett. — Csá- volszky József kanonok ő nga, egyházmegyei tan- felügyelő, ez idén jelen lesz a fél egyházai elemi iskolák vizsgáin. Ez alkalommal egyszersmind tanácskozni fog a leánynevelő-intézöt ügyében is a képviselő-testület által kiküldött bizottsággal. (FE és Viel.) — V a r á zs éj i Béla, az újpesti polgári és elemi iskolák hitoktatója s lapszerkesztőnk fia f. évi junius 1-én a budapesti m. kir. tud. egyetemen az egyházjog tudorává avattatott fel.

— Bérmálás Mogyoródon. Megyés püspökünk bérmautját múlt hó 2G-án fejezte be Mogyoródon, hová előtte való nap délutánján érkezett, Kapczy Vilmos járási főszolgabíró és Odray János gödöllői plébános és egyházi tanfelügyelő kíséretében. A község- határán Dibusz N. jegyző és Szedoglavits Ferencz plébános üdvözölték ő excellentiáját. Másnap 150 hívőnek osztá ki megyés püspökünk a bérmálás szentségét. 0 exciája tiszteletére megjelentek között voltak: Bossá- nyi László, orsz. képviselő, Tóth József, pestmegyei tanfelügyelő, Illek Vincze újpesti, Kratochvil József csömöri, Tanács József fóthi plébánosok. Délután ő exciája Fóthon keresztül utazván, megszemlélte annak díszes templomát, majd gróf Károlyi Sándor családját látogatta meg, s azután visszatért székvárosába.

= Nagylelkű adomány. A gyermek-menház felszerelési költségeit 100 frt erejéig Villásy István székesegyházi kanonok úr magára vállalta. Midőn ezen szép tettéért az iskolaszék elnöksége ő ligának köszönetét nyilvánítja, fogadja részünkről is a szegény gyermekek javára tett nagylelkű adományért köszönetünket.

= Beszámoló. Majthényi István vácz-kerületi országgyűlési képviselő politikai beszámoló beszédjét f. évi junius 2-án délelőtt 11 órakor a „Curia“ vendéglő nagy termében tartandja, melyre a t. váczvárosi választó polgárságot ezennel tisztelettel meghívom. Vácz, 1889. junius 1. Dr. Kiss József, a függetlenségi párt elnöke.

= Born L. czirkusztársasága múlt pénteken keztc meg előadásainak sorozatát a vásártéren. LTgy a

Elfújja gyertyáját, oda fut az ablakhoz, néz vizsgaszemekkel az éjbe, és egy szép, magas fiatal alakot lát, a mint dalát végezve elmegy ablaka elölt.

ü az! . . (J az! . . Suttogd Erzsiké, s azt a kis papirt oda emelte ajkához, úgy összecsókolta.

— Ejnye te kis bohó, mondd Mátyás uram lányának, mi bajod? . .

Feltűnően viselte magát Erzsiké. Alig birt kedvével.

Csevegett, mosolygott, dúdolt, csókolta, ölelte atyját.

— Szép álmokat apuskám! . . köszönt Erzsiké atyjának.

— Neked is.

— Nekem szép álmom lesz! . . Tudja miről álmodom? . . Virágról, madárról, napsugárról.

— Az szép álom lehet. No hát csak álmodjál.

Éjfélt ütötte a torony órája, mikor Erzsiké ablaka

alatl a czigányok gyönyörűen húztak:

»A virágnak megtiltani nem lehet.«

Éjjeli zenét adott valaki.

Felugrik ágyából Erzsiké, s oda megy az ablakhoz vizsgálódni.

Látott valakit, de nem „őt“.

Bent a másik szobában, gondolt az alatt valamit Mátyás uram.

Azt gondolta, hogy mily hamisak ezek a lányok, hogy úgy rá tudják szedni még atyjukat is. Azért volt. hát az a mondás, hogy én szépet álmodom.

De ki lehet most már ez a valaki, a ki éjjeli zenét adott! . . Ez már úgy látszik, Erzsikével szót váltott.

— Óh Istenem, sóhajtá, csak olyan legyen, minőt vömnek óhajtok. Hatalmas Isten, adj olyant, ki derék, becsületes, tanult, kit Erzsikéin is szeret s legyen kun. mint én.

(Folytatása követkőzik.)

■