Váczi Közlöny, 1889 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1889-05-05 / 18. szám

Színház.

Bokodiék társulata múlt szombaton kezdette meg előadásait „Válás után“ czimü kitűnő í'ranczia vígjátékkal. A’vigjátékban, melynek sikere a legjobbak közé tartozott, az volt a szomorú, hogy nem volt közönség, de éppen nem volt. Pedig Hevesi Gábor Duval Henrijét, Bokodi Bourganeufje, Ács Irma Bonivardnéja megérdemelte volna a teli házat. A többi közreműködő is dicséretet érdemel.

Vidor Pál „Ingyenélők“-je szintén kis számú vasárnapi publikumot vonzott. Hanem a kik ott voltak láttak olyan „aranyos“ Sárit, milyent nem mindennap lehet látni. Ez a naiv kis parasztleány, ki azt a piros kendőt olyan kedvesen tudta ránézi gát ni gyöngysor fogai között, felejthetlen lesz. Hát mikor énekelt egy kéz sem maradt veszteg! Hiszen azt nem mindenki tudja nótába foglalni és megmutatni, hogyan maradnak a lányok otthon és ha „megvénülnek“, hogyan kötnek! Bokodi becsületes korcsmárosa versenyzett az előbbivel a sikerben. Jó karikatúra volt, van is hozzá hangja, játéka. Jani az egyűgyű parasztlegény szintén megérdemelte dalaiért a tapsot. Hevessi itt is megállotta helyét, csak néha nagyon szaporán beszél, különben ügyes bonvivant. Jól játszott a többi is, kiváltképpen Berzsenyiné maradt mindvégig sikeresen a vén parasztasszony modelljében.

Szerdán „Franciion“ előadása uj műélvezetet nyújtott. Bokodiné ragyogtatta jeles drámai tehetségét a czimszerepben. Hangja, alakja, játéka oly jól illett a franczia világba: Franc-illőn szenvedéseibe, szenvelgő modorába, merész, gyors elhatározásaiba, hogy Pálosban azt mondanák: e szerepet Dumas neki irta!

Csütörtökön Moliére „Fösvény“-ét játszották, ismét kis közönség előtt. A mily remek a darab, oly remekül alakított a czimszerepben Bokody. A 4-ik felvonás nagy jelenetét nem egyhamar láttuk oly megrázó hatással előadva, talán Tóth Józseftől — régen. Az előfüggöny lebocsátása nélkül mind az öt felvonás egy folytában való lejátszását jó gondolatnak tartjuk, de mégis helyesebb lett volna a felvonásközök alatt nagyobb szüneteket tartani; erre szüksége van a közönségnek, talán az előadóknak is, kik mindannyian derekasan megállták helyöket.

Hanem az igen tisztelt közönséghez volna ezúttal néhány szépen kérő szavunk.

íme, egy derék, jóravaló, tisztességes, komoly törekvésű szinésztársaság kopogtat be hozzánk bizalommal, csupán egy hóig akar lenni vendégünk, mulatta- tónk, -— és pártolás hiányában kénytelenek tizednapra búcsút mondani, és milyen búcsút! — Uraim és hölgyeim ! Az eddigi pártolás mellett nem voltak képesek színészeink a mindennapi kenyeret megszerezni! — Nem borzasztó-e ez ?! — Csakhamar elhagynak bennünket; ma, kedden és szerdán játszanak még. Ma az „Uzsai gyöngyöt“, eme kitűnő uj népszínművet; kedden „A rezervisták“-at, Rákosi Viktor e pompás, mulattató vig életképét, mely éppen Váczon történik s éppen a „Curia“ vendéglőben; szerdán pedig búcsúelőadásul Bokody Antal színész-életének 30-ik évfordulóját óhajtja megünnepelni körünkben Moliére „Képzelt beteg“ vígjátékéban, melyet hogy szintén kitünően fog személyesíteni, arra nézve elég garantiát nyújt Harpagonjának kiváló alakítása és osztatlan sikere.

Uraim és hölgyeim !

Mutassa meg Vácz város intelligentiája, legalább e három utolsó előadáson, hogy még tud lelkesülni a művészetért, hogy rideg részvétlensége által nem fogja lerontani régi jó hírnevét, hogy szives pártolása által egy tisztességes színtársulatot kiszabadit

Egy ötletem támadt.

— Nagysád miatt ötven forintot nem veszthetek. Kedves férje lesz szives valami iratot hozni magával, melylyel bebizonyítja, hogy nagysád csakugyan a régi Dühövényi családból származik.

— Kételkednek ?

— Igen nagysád.

— Úgy ? Eredj el Danikám, szólt férjéhez, — mutasd meg nekik, hogy milyen famíliából származom.

így sikerült magammal csalnom Danit, kit ezen megjegyzés után is szívesen láttak collégáink.

Ekkor letette az esküt a Perecz alkotmányra s azóta eljön rendesen minden szombaton, sőt neje küldi azon reményben, hogy a férjének ott alkalma lesz valamivel róla dicsekedni.

No hiszen ha hallaná, hogy elmondjuk viperának, áspisnak, Xantippenek, sárkánynak? Jaj volna akkor neked Czingár Dani! De igy járjon minden férfi ki feladja jogát. Csakhogy Dani collégánkhoz már van egy kis bizodalmunk, hogy kigyógyul! A minap annyi lélekerő volt benne, hogy azt merte mondani:

— Ha perelsz asszony, elmegyek hazulról.- Oh, az az átkozott Falstaff!

— Hadd el, ő téged mindég dicsér.

— 1gazán ?

— Ha mondom.

— No, lám! Nem hittem volna soha!

És ime ez volt Czingár Daniné ő nagysága gyenge oldala. Ezzel sikerült őt lefegyvereznem.

Dani collégát pedig a Pereczbcli kugliprédiká- cziók hozták észre.

Falstaff.

A modern anya.

— Rajz az életből. —

I.

A miért oly rég eped lünk, a mi után oly igen sóvárgott borongás kedélyünk, ami egyedül képes keblünkre azon öröm derűjét visszavarázsolni, szóval: ami előttünk legkedvesebb és epedve vári volt a kedves tavasz végre megérkezett.

ama kritikus helyzetből, melybe egy heti indofentiája sodorta, hogy ma, kedden és szerdán zsúfolásig megtölti a szintermet, hogy tisztességgel válhassanak meg tőlünk azok, kik nmlattatásunkra minden lehetőt elkövetnek.

Bízunk a müveit közönség finomabb érzületében s reméljük, hogy kérelmünk elől a jobbak nem zárják el sziveik ajtaját.

A közönség köréből.*)

Tekintetes Szerkesztő úr!

Kérem, szíveskedjék b. lapjában alábbi soraimnak tért engedni:

Becses lapjának legutóbbi számában Castor és Pollux aláírással tudósítás jelent meg a „Váczvidéki egyetemi ifjak köre által“ m. hó 22-én tartott estélyről, melynek közlője, úgy látszik, nincs tisztában a kör szervezésével és nem kisérte figyelemmel a körnek eddigi nyilvános és privát működését.

Mert legszerényebb kitétellel élve, roszakaratu elferdítésnek declarálható tudósítónak azon kitétele, hogy a működésben oroszlánrész illetné a jogászokat és hogy ezen estély sikerét „a jogászok fej- és lábfájása“ mozdította volna elő. Ezt az egyet megengedjük, mert a többi fakultásbeli tagoknak sem fejük, sem lábuk nem fájdult meg, talán mert fejük kemény és lábaik erősek; de talán minden szépítés nélkül be lehet vallani, hogy azon estély sikerének előmozdításában a többi fakultásbeliek legalább is ugyan annyit fáradoztak.

A kör bélügyeire vonatkozólag pedig talán értesülve van czikkiró, hogy a körnek m á s o cl i k elnöke van már és egyik sem jogász.

E kijelentésünkkel tartoztunk a közvéleménynek, melyet czikkiró ferdített tudósításával tévútra vezetett.

Végül annak kijelentése mellett, hogy ezen felvilágosító közleményünkkel távolról sem volt szándékunk jogász tagtársaink érdemétől és jelentékeny működésétől elismerésünket megvonni, sem pedig a köztünk fennálló egyetértést és barátságos viszonyt ifieglazitani: a jövőre nézve ajánljuk tudósitó urnák, hogy tintáját oly tárgyra ne pazarolja, melyhez, úgy látszik, nem sokat ért.

Kelt Budapesten, 1889. april 30.

Kiváló tisztelettel Többek nevében:

Stransz Zsigniond,

szigorló orvos.

Városi és vidéki hírek.

= Személyi hírek. Megyés püspökünk ő excja a hét folyamán a fővárosba utazott. — Dr. Bauer Imre bpesti egyet, tanár a magy. tud. akadémia rendes tagjává választatott. Gratulálunk. — Varázséji Béla, újpesti polg. és el. isk. hitoktató, tegnap tette le a budapesti tud. egyetemen a kánon-jogtudori szigorlatot.

= Egyházmegyei hírek. Tápió-Szele község- lelkészévé Somogyi (Suppauer) Károly nagyabonyi káplán neveztetett ki. Varga József fóthi káplán hasonló minőségben Nagy-Abonyba helyeztetett át.

= A püspöki palota restaurátiója és diszitése legközelebb kezdetét veencli. A travers vasrudak, melyek a nagyterem boltozatát fogják tartani, valamint

*) E rovat alatt minden közérdekű felszólalásnak készséggel adunk helyet a felelősség azonban mindig a beküldőt terheli.

S vájjon van-e szebb és kellemesebb időszak a szép tavasznál ?

A tavasz az életnek, a kikeletnek hirnöke.

A mély álomban szunnyadó természet e napnak felderültét várja, hogy ez életet öntsön elhervadt tagjaiba, s újra kezdje a megszakított életet.

Ezt óhajtják a természet dalnokai is, hogy a megújult élet küllemeit élvezve, vígan daloljanak hálát a Teremtőnek nagy alkotásaiért.

A tavasztól vár reményt a szenvedő, (ütői reméli a gyógybalzsamot a beteg szív, s ez után eped a vérző kebel.

S igy nem lehet csodálnunk, hogy ezen évszakot mindenki szereti, s a tavasz által nyújtott természeti képek szemlélete mindenkire kellemes benyomást tesz.

Én is azok közé tartozom, kik a szép tavaszt szeretik, s majdnem rajongok érte.

Nem múlik el egy nap sem, hogy a közeli kis erdő magányát fel ne keressem, s a természet szépségeit gyakran órákig el ne nézzem.

S egy ily alkalommal különös meglepetésben részesültem, midőn a már leáldozni készült napot még a kis erdőben üdvözöltem.

Egy gyászba öltözött szép nőt pillantottam meg, a ki azonban engem nem látszott észrevenni.

Arcza szép volt, mint a hajnalpir, s a két ragyogó szem, mint a hajnali csillag, midőn az égbolt gyönyörű pompájában feltűnik. Keble erősen zilált. Talán a félelem vagy a gyors menés miatt ?

Figyelmesen tekintgetett körül, majd pedig az ölében levő alvó gyermekre függesztő szemeit.

Olykor-olykor gúnymosoly vonult végig arczán, de még csak sejteni is alig lehetett, hogy mi idézte elő c kissé erőltetettnek látszó mosolyt.

— Messziről kocsizörgés hallatszott.

A nő megállt. Figyelmesen hallgatózott, hogy a hang távolságát jól kivegye.

„Közel vannak — igy szól — a kik téged, gyermekem, mint árvát magukkal visznek és felnevelnek.“

„Én anyád vagyok ugyan, de terveimre gátul szolgálsz, azért kénytelen vagyok c kissé rettenetes tettre.

1 Isten veled tehát!“

a kőfalon alkalmazandó vasrostélyok egy része már megérkezett. A rostélyok kiválóan díszesek, s a térnek bizonyára ékességére fognak szolgálni.

= Május elseje. Ezen nap a tavasz hivatalos felavatásának napja. A tanuló ifjúság a szabadba törekszik s fövegét zöld galylyal bokrétázza fel. Az idei május elsején kissé borongós, de elég jó idő kedvezett a kirándulók kedvtöltésének. A cselőtei erdő volt kiszemelve a mulatság helyéül. Ott voltak a leány-iskolák növendékei a kedves testvérekkel s félretéve néhány órára a leczke aggodalmait, vígan töltötték a napot. Szintén Cselőtén tartotta meg „május elsejét“ május másodikén a gymuasinmi ifjúság egyrésze is, mig némelyek Visegrád felé vették utjokat s ott kerestek szórakozást. A kucsma kevésbbé lévén alkalmas gallyak feltüzésére, meg kellett elégedniük a sastollal, tavaszi diszként. Egyes családok is tartottak kedélyes összejövetelt kinn a szabadban, örvendve az unalmas hosszú tél elmúltának s a barátságos tavasz megérkeztének.

= Zászló-szentelés. Folyó hó 12-én azaz jövő vasárnap fogja ünnepélyesen megáldani a székesegyházban Újhelyi István kanonok a Jézus szents. Szive Társulatának nehéz selyemből készült díszes gyászlobogóját. A zászló-anyai tisztet Meiszner Jánosné ő nagysága vállalta el, kinek nemes buzgalmát hasonló ténykedéseknél csak elismeréssel emelhetjük ki. A lélekemelő ünnepély d. u. 4 órakor fog végbemenni.

= A városi közgyám ma választatik meg. A kijelölő bizottságba Réty Ignácz polgármester mint alispáni helyettes által kinevezhettek: Weiszbart János és Reitter István; a képviselőtestület részéről pedig kiküldettek: Csávolszky József és dr. Freys inger Lajos. A közgyámságra folyamodványaikat hallomás szerint benyújtották: Krakker Kálmán, Bencze György, Ivá- nyos I., Milkovics Gyula és b. Metzger.

= Esküvő. Greger József és Hegedűs Anna esküvője í. h. 2-án d. e. ment végbe a hétkápolnában. A szertartást Újhelyi István kanonok-plébános végezte, ki egyszersmind szép beszédet intézett az új párhoz. Fogadják szerencse-kivánatunkat!

= Interpellate Vácz-város polgármesteréhez. Van-e tudomása a polgármester úrnak arról, hogy a sas-utezában Findura Imre tulajdonát képező kert kerítésétől a föld elidegenittetett, és ez által az utcza rendetlenittetik ? S minthogy ily önkényes eljárásnak, helye nincs, kérdjük: szándékozik a polgármester úr ezen visszaélésnek elejét venni, s az igy megkárosított tulajdonost kártalanítani? Avagy igazán kimondva, a város tulajdona csakugyan Csáki szalmája lenne? Ha már megengedik a föld elhordását, mit évek előtt polgármesteri rendelettel betiltottak, tessék az utczát szé- pitészeti tekintetből helyre is igazittatni, de nem egy adózó polgárnak a föld elhordása által előre nem látható károkat okozni.

= A nagytemplom órája szerencsésen megindult, de szerencsétlenül jár. Hol siet, hol késik. S ennek nem az ország az oka, sem az órás, hanem egyedül a pondusz, melyet bajos dolog eltalálni. Hol nehéz, hol könnyű. De azért nem mondunk le minden reményről. Jöhetnek idők, mikor jól fog járni. De mikor? Valaki azt mondta a kölni nagytemplomról, hogy már nem sokáig állhat, mert alapkövei porladozni kezdenek. Legfölebb ezer évig állhat még. A váczi nagytemplom órája is jól fog járni; legfölebb néhány évig kell még várnunk. Csakhogy akkoráig elkopnak a kerekek.

— Telekkönyvek rendezése. Mint hiteles forrásból értesülünk, a napokban egy 5 telekkönyv-veze- tőből álló bizottság kezdi meg működését a kir. járás- birósági helyiségben. A telekkönyvek a kataszteri birEzzel megcsókolta az eddig még ismeretlen „eleven ördög“ az ártatlan gyermeket, s jól betakargatva az ut melleti bozót elé tette, s ő maga a sűrű erdőben húzta meg magát, várva a dolog kimenetelét.

— Ily szörnyű tettet még az ég sem nézhetett megindulás nélkül.

Megeresztő csatornáit, s előbb csendesen, majd jobban és jobban hullatta fájdalmas könyeit.

Az ártatlan kisded siránkozva adta tudtál, hogy jelenlegi helyzetével nincs megelégedve. Ha gondolkozni tudott volna, bizonyára oda vágyott volna ama boldog- hazába, hol oly sok ezer csillag tündüklik.

Fázott szegény, s oly keservesen sirt, hogy talán még a legkeményebb szivü vadállat is megindult volna rajta, ha hallotta volna.

De mit? Hiszen hallotta élő lény, még pedig nő,

s mi több édes anya, s még sem könyörült rajta---- Nem anya, nem nő, de sőt nem is élőlény az, hanem a megtestesült gonoszság!

Oh, szegény gyermek, ha mindenki ilyen lenne, mint a ki téged elég méltatlanul szült, akkor mihamarabb az angyalok drága seregei közt vigadnál!

De végzeted mást rendelt.

Neked élned kell; nem ismerve az édes atyai szivet, s eltaszittatva a mindenkinek kedves és drága édes anyai kebeltől.

Kapsz kegyetlen szülőd helyett édes anyát és szerető atyát, kik mint édes gyermekűket szívok egész érzetével fognak kedvelni.

— A sirás mindig erősebb lett, úgy hogy az ott elhaladó Seres gazda — ki ködömben is igen jószivü ember — megállította kocsiját, s felvette az ártatlan gyermeket.

Ölébe vette a kis „csomagot,“ s örömmel vitte haza, örvendve, hogy Isten őt rendelte e gyermek megmentőjévé.

A szívtelen anya pedig nagy megelégedéssel lépett ki rejtek helyéből, s sietve indult haza felé; örült, hogy a reá nézve súlyos gáttól ilyen könnyű szerrel megszabadult.