Váczi Közlöny, 1889 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1889-05-05 / 18. szám

XI. évfolyam.

18. szä^m.

HELYI ES VIDÉKI ERDEKU HETILAP.

Előfizetési ílra: évnegyedre

..........................1 frl 50 kr.

házhoz hordással vagy postai szétküldéssel.

Egyes szám ára : 10 kr.

Kapható: DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület.)

Hirdetések:

a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesülnek.

Nyilt-tér:

sora

..........................30 kr.

Bélyeg illeték minden beiktatásnál . 30 kr.

A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők)

Vácz, Gasparik-utcza 151. sz.

Kéziratokat nem adunk vissza. — Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el.

Vácz érdekében.*)

Hiteles forrásból arról értesültünk, hogy az itt állomásozó felmérési felügyelőséget a kormány áthelyezni szándékoznék.

Ez minden tekintetben nagy hátrányára volna a városnak, ha meggondoljuk, hogy harmincz, definitiv állássál biró egyén távoznék el, kik többnyire családosok s itt költik el nagyobbára fizetésüket. Az anyagi érdekek mellett még egy nagy veszteségünk volna, mert társadalmunk harmincz, az intelligentiához tartozó tagtól, kik családaikkal legalább is megkettőzik ezt a számot, fosztalnék meg; pedig ez nagy tényező olyan kis körben, mint a milyen Vácz városa.

Most még azt is meg kell jegyeznünk, hogy közbeszólásunkkal, vagyis felfolyamodásunkkal, nagy szivességet tennénk úgy a mérnöki hivatal azon tagjainak, kik itt családot alapítottak, valamint velük számtalan váczi családnak is, melyekkel rokoni összeköttetésben állanak.

He ez az áthelyezés nem volna Ínyére a többi családosnak sem, mert kénytelenek volnának ösz- szes holmiaikat lovaszállitatni. Végre pedig nem szeretnek tőlünk általában megválni e testület érdemes tagjai, mert megszerették városunkat, a mire büszkék lehelünk.

Hasonló eset fordult elő Szegeden, mely város hatszor nagyobb, mint Vácz és ők mégis érdemesnek találták a pénzügyminisztert küldöltsé- gileg megkérni, hogy vonná vissza az álhelyezte- tésl. Annál inkább megtehetné ezt Vácz, melynek

*) A kataszteri mérnökök ügyében a városi tanács figyelmébe.

halszorosabb érdeke van, hogy harmincz intelligens embertől meg ne váljék, mint Szegednek.

Az ügy jelenlegi állásából tehát már is követ- keztelhetjük, hogy a kormány az álhelyeztetés által mit sem nyerne, de annál többet vesztene Vácz városa.

Ajánljuk ezt az ügyet a város becses figyelmébe, nehogy úgy járjunk, mint a vasútiakkal.

Az ügy kedvezőbb elintézést nyerhetne most még, annál inkább, mert megerősítést még eddig nem nyert.

A közgyámi tisztség betöltése.

A Meiszner Ede volt városi közgyám elhunytával üresedésbe jött. erkölcsi és anyagi felelősséggel járó, fontos tisztség végleges betöltése fölött a mai napra egybehívott képviselőtestületi közgyűlés fog határozni.

A közgyűlés a pályázók egész rajával áll szemben. És ezen legkevésbbé sem csodálkozunk. Mert végre is bármennyire szerényen legyen e tisztség dotálva: a tisztességes megélhetést — a mi a mai viszonyok között nagy szó — mégis lehetővé teszi és e mellett oly bizalmi állás, melynek erkölcsi oldala, nem túlozunk, ha azt mondjuk, hogy a hasonló fizetésű városi tisztségek bármelyikét is túlszárnyalja.

A versengést tehát indokoltnak tartjuk, ha a tisztségnek akár anyagi, akár erkölcsi oldalát mérlegeljük. De különben a tisztség nyílt pályázat utján töltetvén he, a versengésnek senki sem állhatja útját és a képviselőtestületnek csakis a szabad választás áll jogában.

Hogy a választás a pályázók közül kinek javára fog eldőlni, azt a széleskörű korteskedések zavarából távolról sem vehetjük ki; de azt az egyet sajnosán kell konstatálnunk, hogy a sógor- és komasági akcziók, melyek már-már a megszűnés stádiumában látszottak lenni, ismét hydra módjára állják útját a nemes am- bicziónak és az igaz érdem érvényesülésének.

És ez oly jelenség, mely komoly aggodalmakra ad okot.

Mert éppen a közgyám állása az, kinek megválasztása éber körültekintéssel párosult tapintót igényel, a hol a sógor- és atyafisági érdekek mellőzésével egyes egyedül az egyéni tulajdon o k veendők mérlegelés a 1 á.

Ha a képviselők ez alapon lépnek a választási urnához: úgy bizonyára megszűnnek komoly aggodalmaink és „re bene gesta“ nyugodt lelkiismerettel vonulhatnak vissza csendes otthonukba.

Távol állunk a korteskedés szándékától, mire különben már késő L* volna; csak a lelkiismeret elnyomott szavának akarunk azok szivében utat törni, a kik az atyaíiság veszedelmes érdekszálai közé kerültek.

Szakítanunk kell végre azon k á r hozat o s politikával, melynek aegise alatt a protekczió felburján ozásával lassanként asylum m á változnék át a városháznak mostanság meglehetősen tiszta belseje.

Mindenekelőtt törvényszabta kvalifiká- c z i ó t é s kellő anyagi g a r a n c z i á t kívánunk az uj közgyámtól, kinek a humanismus gyakorlása mellett, az önzetlenség, pontosság és lelkiismeretesség ritkán megőrzött erényeiről is fogalommal kell bírnia.

E tulajdonokat joggal megkövetelhetjük azon egyéntől, a kinek hatáskörébe az árvák és gyámoltak személyes és vagyoni viszonyait utaljuk.

Mindezeket szükségesnek tartottuk a döntés per- czében elmondani, annyival is inkább, minthogy a választás medrébe — tudomásunk szerint — oly elein ek is b e v o n a11 a k, melyek a j ó z a n k i- b o n t a k o z ás t jelentékenyen m egneli e- z i t i k.

Különben a képviselőknek józan gondolkodásról tanúságot adott többsége úgy hiszszük megértette a közvélemény hangját és nem szorul e tekintetben a további instrukeziókra. Dixi et salvavi animam rneam!

Balambér.

Ä „Váczi Közlöny“ tárczája.

A két árva.

Olt a festett koporsóban Ott feküdt a jó anya,

Elhalványult édes ajka Mintha szóra nyílana.

Összetett hideg kezében A megváltás szent jele,

Nyugalomra zárt szemein A sír hosszú éjjele.

A két gyertya oldalánál Fel-fellobban olykoron,

Végig vetve kis világát A szegényes otthonon.

A bölcsőben kisded árva Öntudatlan sirdogál,

Mintha érezné szegényke,

Hogy jó anyja sírba száll.

Édes atyja vigasztalja Törülgeti könnyeit,

Ölbe veszi, csókolgatja Melengeti kezeit.

De még az árvát ekképen Csendesíti, — szemei Elhunyt hitvesére esnek

. . •. S megerednek könnyei.

—e—

A papucshös.

(Folytatása és vége.)- Barátom, — szóltam mikor lejöttem* Kormos látóról, nem csoda, ha az asszonyok mindég ezzel i (Íz ingárral példázgalnak nekünk most. Csakugyan iára lián férj.

— Ez nem férfi előttem, — fakadt ki Kormos. — Szégyen, gyalázat! Az asszony újságot olvas ő meg dajkál. Ezért nem mehet sehova ? Kár volt neki megnősülni. Maradt volna meg inkább bamba legénynek, s ne lenne most a férfivilág szégyene. De természetesen ez tetszik sok nőnek. Te komám tudod-e mi a férfi legrútabb bűne?

— Ugyan?-— Ha az asszony bolondja lesz: papucshős!

— Azért szavunkat beváltjuk: elcsalom a Pereczbe.

— Soh’se hívd, elront ilyen ember minden mulatságot.

— Mindegy, — szóltam, — most már benne vagyunk!

— Én nem várlak meg.

— Jól van, csak eredj a Pereczbe, én is mindjárt ott leszek.

— Addig is megtanítom a pajtásokat arra a jó férjeknek való nótára:

„Alszik a baba, alszik-szik,

A mama olvas addig-dig.“

Kormos dalolva eltűnt a Perecz felé, én pedig becsengettem.

— Ki az? — Kérdezték belülről.

— Czingár urat keresem.

— De kicsoda?

— Úgy se ismer. Én vagyok a Falstaff.

— Ki az? — kérdé valaki az udvaron hátrább.

— A Folsta.

— Folsta! Kérdezd micsoda ?

— Micsoda maga?

— Már mint én?

— Igen, igen.

— Házas ember.

— Az nem foglalkozás.

— Nem-e?

— Hát még micsoda?

— Szomjas ember.

— De mi a foglalkozása.

— Kapuzörgetés.

— Mi iga mókázik?- De hogy mókázom sürgős beszélni valóm van a Czingár úrral.

— Ereszd be, — kiáltott a hátulsó hang, Gzin- gárné volt, ki kiváncsi lett a zörgetés hallatára.

— Kezét csókolom nagysád, kedves férje honn?

— Tetszik?

— Ma kérem jour-fixe van a Pereczben. Jöjjön el.-— A kocsmába? Az én férjem?

— Igen szolid firmák vagyunk.

— Csak ön hallgasson Falstaff úr. Hogy meri azt mondani, hogy szolid? Ismerjük jó madár a tolláról.

—- Engem?

— Igen. Minden férjet elront.

— Én.

— Ön uram.

— Az asszonyokat nem ?

— Még az kellene.

— Mivel rontom el a férjeket ?

— Falstaff úr tudja legjobban.- Nagysád, engedje becses férjét társaságomba, meg fog róla győződni . . .

— Férjemet az ön társaságába? Akkor inkább azonnal a pokolba küldöm; ott nem romlik el jobban.

— Miért oly ellenségem nagysád ?

— Hallottam önről eleget, — érje be vele, - még azt a szelíd lelkű Kása Jánost is rávette a kocs- mázásra. Panaszkodott szegény felesége, hogy azóta megeszik a férje egy vurstot és megiszik három deczi bort minden héten. Ez sok!

— Jól van, legyen úgy, de férjének el kell jönnie.

Kikérem magamnak, Ha az urat még nem söprűzték ki sehonnan, itt megkaphatja.-— Nagysád a legnagyobb tisztelőjét bántalmazza.

— Talán ön az?

— Oh, igen nagysád.

— Ilyen fogásokkal csak skribler élhet.

— Ne felejtse nagysád, a skriblerek a világalkotók.

— Igen, felforgatok.

— Mit szól ehhez Czingár úr.

— Semmit.

— Alszik a ficzkó?

— Alszik.

— Akkor mehetünk.

— Falstaff úr, — állta utamat a dühös amazon,

vigyázzon miigáiv..