Váczi Közlöny, 1889 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1889-11-17 / 46. szám

Magyar kisdednevelés.

A „Mária Dorottya-Egyesület“ — mely magát úgy látszik a magyar főherczegnő iránti lojalitásból „Mária Dorotheá“-nak nevezi — közelébb fogja megnyitni elaggott és munkaképtelenné vált tanítónők számára emelt menedékházát. E humánus tényével az egyesület örök hálára kötelezte a hazai tanítónői kart s nemes czélját a társadalom is kellően méltányolta, midőn a menedékház felépítéséhez tetemes adományokkal járult. Azonban az egyesületnek rövid fennállása óta kifejtett sikeres működésében ennél sokkal jelentősebbnek, az egész társadalomra fontosabbnak és eredményében üdvösebbnek tartom egy másik nagyszabású intézményét: az országos kisdednevelési kiállítást, melyet ez év őszén a fővárosban rendezett.

A kiállítás anyaga, különösen pedig rendezése nem felelt ugyan meg annak a várakozásnak, melyet egy évi készülődés után ahhoz szakértők és laikusok egyiránt fűztek; mindazáltal a kiállítás igy is nagyon sok és hasznos, viszonyaink közt mondhatni kincset- érő tanulsággal szolgált szülőknek, nevelőknek, orvosoknak, és emberbarátoknak, ha meg volt bennük a jó szándék és akarat e tanulságokat levonni s lesz akaratuk és kitartásuk azokat a gyakorlati életben alkalmazni. érvényesíteni. Vagyis e kiállítás eredményében csakis úgy válik ránk nézve hasznossá és sikerének az képezi kritériumát, hogy a benne felmutatott jó és hasznos dolgok mennyiben fognak jövőre alkalmaztatni s a rosszak, károsak kerülhetni kisdedeink ápolása és nevelése körül s igy mennyiben fog az kihatni a hazai gyermekhalandóságnak oly nagyon óhajtott csökkentésére.

A kisdedek ápolására, táplálására, és testi nevelésére vonatkozó különféle kiállítási tárgyak e tekintetben sok fontos és hasznos, eddig nem ismert, elhanyagolt vagy mellőzött teendőt tártak az anyák elé; a kiállításnak az a része, mely a gyermekbetegségeket, azok meggátlásának és gyógyításának módjait tüntette fel, az orvosoknak szolgált hasznos tanulságokkal; a nagy gyermekhalandóságot és azok okait feltüntető statisztikai kimutatások a kormány, a hatóságok és a társadalom figyelmét felkelteni voltak hivatva a létező bajok orvoslására; mid a kisdedek szellemi nevelésével foglalkozók, az óvodák kiállításaiban, de még inkább ama gyakorlati működésekben nyertek gazdag tanulmányi anyagot, melyeket az elnökség felkérésére Halász Sarolta fővárosi gyermekkertvezetőnő a kiállítás helyiségében apró növendékeivel több Ízben rendezett.

Nekem különösen e gyermekkerti foglalkozások nyerték meg leginkább érdeklődésemet és kötötték le figyelmemet. Nem lelkesedem a száraz és pedáns német nevelési rendszer iránt, határozott ellensége vagyok annak, hogy ezek nálunk alkalmaztassanak, valamint Fröbel sokat dicsért kisdednevelési rendszerét, mint ilyet, sem tartom kifogástalannak; de örömmel láttam, hogy lelkes, hazafias és hozzáértő nevelő kezében mint alakul át a rendszer merő formává s mint foglalja el benne a lényeg helyét — kiküszöbölve az idegent — a nemzeti, a magyar. Örömmel láttam — és látták velem együtt igen sokan — hogy Halász k. a. a Fröbel-féle keretben egy egészen uj magyar kisdednevelési rendszert alkotott magának s e szerint igyekszik a gyermekek értelmi fejlettségéhez simuló apró magyaros versikék, dalok s tanulságos test- és lélekvidámitó játékok által már e parányi kisdedekben a nemzeti érzést és felfogást, gondolkozásban és cselekvésben felébreszteni és fokozatosan fejleszteni. És ha mégis mindenáron valamit gáncsolni akarnék, az csupán azon óhajtásomban nyilvánulhat, vajha a kedves kicsikék kevésbbé döczögő versekben

— Tudom már a nevét! mondá Guszti éltévé a kis noteszt.

A két nő haladt s mintha nap lett volna Irénke, ment mindenütt, hol előtte, hol utána Guszti, a hold.

Irénkéék végre haza mentek. Ott laltak egy nagy emeletes házban az Eszterházy-utczában.

Guszti ment mindenütt nyomban, de midőn abba a czimeres házba látta eltűnni a hölgyeket, egyet cset- tentett nyelvével.

— Csett! . . . Hopp! . . . mondá, a mint a házat s a nagy fene ablakokat vizsgálgatta. Az egyszer magasan van az alma, nem érem el. Nézzük csak, miféle czimer? . . . Egy . . . kettő . . . három . . . megvan; bárói czimer. Kérdezzük meg a portást.

Meg is kérdezte. Három hatos borra való — s ő mindent tudott.

Báró Sakházy. Egy lány. A fiatalabb az, másik az édesebb a társalgó nő.

— Ejnye, nem kérdeztem a lány nevét! . . . Vagy ni . . . hiszen fel is irtain, hallottam a társalgónőt a corsón, a mint mondá, az a neve.

A séta mindennap meg volt, Guszti meg keregett, ödöngött a hölgyek körül, mint jár-kel macska a forró kásás tál körül.

Egy napon alkonyaiban, véletlenségből-e, cselfo- gásból-e, de Judith elejtette a zsebbélijét.

Észre vette ezt Guszti mindjárt. Aló !

Egy más valaki is fel akarta venni, mikor ő s az a szerencsétlenségük történt, hogy összeütötték a kobakjukat.

Csak úgy kongott.

— Ejnye fajankó! . . . mondá a másik.

Jobb lesz, ha megmondja rögtön, melyikünk kobakja a tökkel ütött?! . . .

A megszólított csak néz, néz.

Gusztinak azonban sürgős dolga lévén, nem várhatott a feleletre, oda szól, hogy!

Fiát akkor az öné!

Mit? . . . az én fejem tökkel ütött? . . .

Persze! . . . mondá Guszti menőben.

— Nem igaz, az öné az.

Egy úr pedig jóízű I nevetett rajtok; eszébe jutott,

mondták volna el azt a sok szépet és hasznosat, miket a jó nénike velők nagy ügyszeretettel és sok fáradsággal megtanultatott.

Sok kisdedóvó intézetet és gyermekkertet láttam már, de mindenütt sajnosán nélkülöztem azt, ami itt annyire meglepett és örömre indított: a magyar irányt és magyar szellemét.

E tekintetben kisdednevelőink bátran vehetik példaképül Halász k. a. működését és ha a kiállításon bemutatott gyakorlataiból ez irányt megismerniük, elsajátítanak sikerült s ha azt a gondjaikra bízott kisdedek nevelésénél alkalmazni fogják, akkor a kiállítás e téren is meghozza áldásos gyümölcsét, mert ha a kisdednevelés — mint a közoktatás alapja — nemzeti irányt nyer, könnyű lesz azt az iskolákban tovább fejleszteni s akkor mihamar elérjük, hogy lesz erős magyar társadalmunk, melyet minden hazáját szerető szív annyira óhajt s oly lelkesülten vár.

Phaedrus.

Városi és vidéki hírek.

= O felsége Erzsébet királyné névnapja alkalmából kedden, e hó 19-én a székesegyházban ünnepélyes isteni tisztelet tartatik d. e. 9 órakor.

= Arczkép-leleplezés. A „Váczi Első Általános Ipartársulat“ folyó hó 17-én, azaz ma vasárnap fogja saját helyiségében (Vácz Budapesti-főút 4. sz. h.) elnöke Reit tér István úr és zászlóanyja R eitler Istvánná úrnő a r ez képeit ünnepélyesen leleplezni, mely ünnepségre meghívókat küldött szét a rendezőség. A leleplezési ünnepség kezdete délután 4 órakor. Társas vacsora este fél 8 órakor. Táncz kezdete este 10 órakor.----- Gyászhir. Őszinte részvéttel vettük a gyász- hirt Balás Károlynak; Balás Lajos szentszéki jegyző és levéltáros édes atyjának elhunytéról. A kiadott gyász- jelentés következőleg hangzik: Alulírottak mélyen lesújtó fájdalommal jelentik, úgy maguk, mint számos rokonaik nevében forrón szeretett s felejthetetlen édes atyjuk, illetve apósa s nagyatyjának Sipeki Balás Károly közbirtokosnak, folyó évi november hó 13-án déli 12 órakar a haldoklók szentségeinek ajtatos felvétele után, életének 70-ik évében bekövetkezett csendes elhunytét. A boldogultnak hült tetemei folyó hó 15-én délután 3 órakor fognak a becskei közös sirkertben örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szt.-mise áldozat pedig folyó hó 16-án délelőtt 8 órakor fog a Mindenható Úr Istennek a becskei szent-egyházban bemutattatok Kelt Becskén, 1889. nov. 13. Örök áldás és béke lengjen drágái porai felett. Az elenyészhetlen világosság fényeskedjék lelkének! Balás János és Balás Lajos fiai. Balás Jánosné szül. Striss Auguszta menye. Balás József unokája.

= A vácz-vidéki egyetemi ifjak köre

f. hó 6-ikán tartott szépirodalmi estélyén elhatározta, hogy a Váczon levő rendes és pártoló tagokra való tekintetből 23-ikán az estélyt megelőzőleg, délutáni 4 órakor a „Curia“ szálló kis termében diszgyülést tart, melyre a tisztelt közönség e sorok útján meghivatik. A tombola estélyre szóló meghívók már szétküldettek, ha valaki pusztán tévedésből nem kapott volna, forduljon e czélból ifj. Krenedits Ferencz joghallgatóhoz.

= Interpeliáczió. Ott, hol a vasúti állomástól a városba vezet az út, az állomás és korona-vendéglő között, az úgynevezett „miazmás“ csatorna partján, ott roskadozik egy rozzant épület, melyet népünk „ezé- dula-háznak“ nevez. E dísztelen holmi a város tulajdonát képezi, s van is a bérletből néhány forintnyi haszna. Csakhogy a csekély haszonnal sehogy sincs arányban azon erkölcsi kár, mely városunkra háramliogy a kukoricza földön egyszer felfog egy fiú egy jókora tököt s azt mondja a másiknak:

— Te Jancsi, ha a fejedhez lódítanám ezt a tököt, mit gondolsz, a fejed-e, vagy a tök lenne tökkel ütött?...

— Hm, hát a tök, mert hiszen az úgy is tök!. . . volt a bölcs felelet.

Ezek is egyformák lévén — kobak fajbeli tökfej, egyenlően tökkel ütöttek.

Hajh, milyen is a világ; nehány nap múlva már Guszti a hölgyekkel sétált s annyit, hogy a pincsi, „ki“ már öregségtől-e, vagy a fene jó módtul-e, csakhogy lévén jó hájas — alig tudott sokszor szuszogni s megesett rajta, hogy a rettentő melegségtől, (melegitte az — úri — háj), nyelve ott lógott előtte annyira, hogy nem egyszer lépett rá.

A hölgyek egyszerre elmaradtak a naponkinti sétától.

És Guszti olyan lett, mint az eleven kéneső, ló- tott, futott, kutatott minden séta helyen, téren, körutakon, corsókon, — hiába.

A szerencsétlen szerelmes lett s a még szerencsétlenebb gondolat szállta meg, hogy őt is szereti a báró kisasszony, de az ármány elszakította őket egymástól.

Egyszer távsürgönyt kap, menjen, atyja halálán van.

Ment is, de holtat talált, nem élőt.

Maradt rá vagy 50000 fit értékű vagyon. Ott helyben mindjárt akadt rá vevő. Minek neki ház, föld, birtok? . . . Jobb a pénz.

Árván maradt egészen.

Mit tegyek most? ... Ez volt égető gondolata.

Mit? . . . azt, hogy berontok a báróhoz, elmondom mondókám! . . . segít a baronesse — ha szeret s ha nem? . . . úgy?! . . . ej 11, hogyne szeretne ? . . . Azok a nézések, szavak! vak legyen, aki el nem érti.

Guszti mindamellett, hogy a báró kisasszonyt igy megszerette, nem hanyagolta el Mariskávali viszonyát sem.

Mariska a váczi-körúton lakott, szép, takaros lány volt, apja meg pékmester s tulajdonosa egy szép nagy terjedelmes háznak, meg egy takarékpénztári könyvecskének.

Mariska atyja ismerte Guszti atyját, együtt gyerelik, mert folytonos botránkozás az osztályrészük mindazoknak, kiket sorsuk arra felé menni kényszerit. Miért is a városi képviselő-testülethez, illetve a szépi- tési bizottsághoz a következő sürgős interpellácziót intézzük : Meddig fog még e rozzant viskó ott disztelen- kedni ? Tervbe van-e véve annak lehordatása, vagy szemlélhető állapotba való hozatala? S vájjon nem volna-e leghelyesebb, a fenndicsért putrit orgiáival együtt a dunai védfal betöméséhez felhasználni ?

= Kirakat feltörés. Folyó hó 12-én éjjel Fazekas Ernő 24 éves czipész Weiner Gusztáv Széche- nyi-utezában levő boltjának kívülről falhoz erősített primitiv szerkezetű kirakatát feltörte s tartalmával tovább állott. Az illetőt sikerült rendőrségünknek kézre kerítenie, s az eltolvajlott tárgyakat meglelnie. A jó madár már több Ízben volt eltolonczolva, s 1886-ik évben a budapesti törvényszék által betöréses lopás miatt 2]/2 évre fegyházi börtönnel sujlatott.

= A kötö-szövő gyár e hó 13-án megkezdette működését. Ez alkalomból nemzeti zászló lengett a gyáron. Az ünnepélyes megnyitás, mint halljuk, az építkezés tökéletes befejezésekor fog megtörténni.

= Adakozás. A menház részére legújabban özv. Kocsis Bálintné 2 kilo zsírt, és egy magát megnevezni nem akaró jótevő úri egyéniség 5 frtot adományozott. A kisdedek nevében fogadják sajtó utján is hálánkat.

= Lesz-e pótvásárunk ? A m. kir. kereskedelemügyi miniszter azt felelte erre, hogy: „Nem.“ Tudni kell ugyanis, hogy miután októberi vásárunk csak lóvásár néven tartatott meg, s arra szarvasmarhák, juhok, kecskék és sertések be nem hajtattak: városunk hatósága részéről lépések tétettek a fent cziin- zett minisztériumnál egy folyó november hó 17-én vagyis a mai napon megtartandó pótvásár engedélyezése iránt. Erre jött aztán az a laconikus válasz, hogy ilyesmire engedély nem adható. Hát az bizony nagyon szomorú; de még szomorúbb az a másik jelenség is, hogy noha városunk a száj- és körömfájás betegségétől mentes, s ilyen vész itt nem is volt az idén, heti vásárjainkra még helybeli tulajdonosok sem hajthatják ki eladásra marháikat. Ezt nem értjük. S ezen intézkedést teljesen incorrektnek tartjuk, mert az orvosság csak a betegnek használhat; de nincs arra szüksége az egészséges embernek. Ép úgy nem lehet tehát szüksége városunknak sem, főleg még a saját belterületén létező márhákat illetőleg, a zárlatra. Reméljük ezért, hogy városi hatóságunk meg is fog tenni mindent, hogy ez az anomalia és csak városunk lakosságát sújtó intézkedés megszüntettessék; s oda fog hatni, hogy ha már gáli vásárunk nem volt, hát legalább legyen Tamás vásárunk. Elvárjuk ezt hatóságunktól azért, mert magunkat egyes netalán szép diurnumokra spectáló állat-orvosok bölcseségére és kegyes jóakaratára bízni nem szabad.

= A gőzhajó-járatok beszüntetése. Ez évadban a gőzhajó Budapestről Győrbe f. hó 17-én, Győrből Budapestre pedig e hó 18-án fog utoljára közlekedni.

== A váczi muzeum részére Klein Maliid 3 drb. régi réz krajezárost ajándékozott.

= Az egyenes adóknak 1890. 1891 és 1892. évekre vonatkozó kivetése ügyében a pénzügyminiszter valamennyi törvényhatósághoz és pénzügyigazgatósághoz körrendeletét intézett. A rendelet részletes munkatervet közöl a kivetés alapjául szolgáló előmunkálatok megindítására és kivetésére nézve.

= A négy krajezáros bukása. Az eddig forgalomban levő nagy alakú négy krajezáros, mint pengetik, nemsokára kimegy a forgalomból, s helyette más formájú, kisebb alakú négy krajezárost, vagy talán öt krajezárost hoznak forgalomba.

keskedtek és mert tudta, hogy Guszti is szépen rendelkezik — fene bánja, mondá a pékmester, hadd bo- ronálódjanak össze; Guszti szereti Mariskát, Mariska meg Gusztit; punktum ; lakodalom, a többi az ő gondjok.

Egyszer csak észre veszi Mariska a változást Gusztin, fel kel szivében a féltékenység.

Utoljára már sir-ri, amint egy-két nap múlva sem jő feléje sem Guszti.

De forog a világ; egy udvarló helyébe jő másik kettő, különösen ha szép is, meg gazdag is a lány. Úgy is történt; Mariskát kezdte egy jómódú fiatal korcsmáros kerülgetni. Nem is vették tőle ezt rossz néven.

Egyszer jön ám Guszti, szórakozottan. Tudja Isten, hol, hol nem járt az esze, meg szivének minden gondolata.

— Ejnye öcsém, de bús vagy; ne búsulj, mondá a pékmester Gusztinak. Mariska, fordult lányához, hozd a kártyát, játszunk. Izenjetek a szomszéd úrnak jöjjön át.

Á szomszéd egy nyugalmazott honvéd százados volt, ki nagyon bejáratos volt a pékékhez s rendesen, ha Guszti jött, kártyáztak hármacskán.

Játszottak alkonyatig.

Guszti hogy vesztett, kifizette adósságát, még beszélgetett, egy darabig s aztán ment.

De, szemes volt a lányka s az ott feledett tárczát úgy eltüntette az asztalról, hogy senki sem vette észre.

Mi minden lehet abban?

Vitte szobájába, hogy megvizsgálja.

Nehány forint; de még mi más? . . . Ah, az sok volt Mariskának.

Egész lista, holmi lány nevek-, meg lakczimekből.

A legutóbbi jegyzés volt egy női név, utána a lakezim: Eszterházy-u. 10. sz.

— Ah, ezt megnézem! Meglesem !

Öltözködött.

— Hová mész ilyenkor ? kérdé anyja.

— Most jut eszembe, mond Mariska, hogy elfogyott a berlinerem. Azt megyek venni.

— Majd hoz a lány.

— Hogy megint rosszul hozzon ugy-e, mini a múlt héten is.