Váczi Közlöny, 1889 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1889-11-17 / 46. szám
= Az oltóágak kezelése. A tavaszi oltásokhoz szükséges oltóágakat vagy helyesebben oltóvesszőket attól az időtől kezdve lehet szedni, a midőn a fának levelei lehullottak, mindaddig, mig a nedvkeringés ismét megindul, tudniillik november elejétől február végéig. A szedés legkönnyebben a közönséges hernyó- szedő-ollóval eszközölhető, a melyet 2—3 méter hosszú rúdra erősítünk. A vesszőket a mennyire lehet a fának déli oldaláról kell szedni. Szedéskor a veszszőket meleg kézzel megfogni nem szabad, meri a fogás helyén sorvadást kap. Azért szedéskor okvetlenül szőr- kesztyűt kell használni. A leszedett vesszőt meleg szobába vinni e fentebbi okból szintén nem szabad. Az egyfajú oltóvesszőket fűzvesszővel csomagokba kell kötni és a leghosszabb vesszőre kötött, jelzőtáblával ellátva elrakni, de nem pinezébe, mert ott könnyen elszáradnak hanem a kertben árnyékos helyen ásott árokban, mely homok vagy gyengén nedvesített fűrészporral töltetik meg. Ez utóbbi azért jobb, mert a vesszőre ragadt homokoltáskor a kést kicsorbithatja. A csomagokat az árokba rézsut kell berakni és fűrészporral annyira betakarni, hogy azoknak csak liegyök játszódjék ki. == A munkások s munkásnők, a kik napi kenyerűket kézi munkájokkal keresik meg, egészségűk változásával nagy bajoknak vannak kitéve s azért gondosan ügyelniük kell egészségük föntartására és a jelentkező betegség leküzdésére. Erre nézve a munkásoknál nagyon el van terjedve az a szer, melyet mind olcsóságánál (napi költség csak 3 kr.) mind kellemes, biztos hatásánál fogva általában kedvelt háziszerül használnak, s mely Brandt Rich, gyógyszerész svajezi labdacsai néven világszerte ismeretes. E labdacsok a gyógyszertárakban, 70 kr. egy dobozzal, kaphatók s mind ama bajokban, melyek az emésztési zavarokból erednek, mint: lankadtság, kedvetlenség, étvágytalanság, szédülés, székrekedés gyomorfájással stb. már 10 év óta kitűnő háziszernek bizonyultak. De a mikor Brandt Rich, gyógyszerész-féle svajezi labdacsokat kérünk, mindig különös súlyt kell fektetni a keresztnévre, mert csalódásig híven utánzott s hasonló névvel jelzett labdacsokat is árulnak. Szigorúan ahhoz tartsuk magunkat, hogy : minden valódi doboz czimlapján egy fehér kereszt vörös mezőben s jelzésül „Brandt. Rich, gyógyszerész svájezi labdacsai“ elnevezés áll. Minden más fajta dobozt vissza kell utasítani. = Rendőrségünk figyelmébe ajánljuk az Ernyey János fakereskedése mellett asztagban levő kukoricza tusák eltávolítását, először azért, mert egy eldobott szikra nagy tüzet támaszthat, másrészről pedig a szövő gyár kinézét diszteleniti. — A czédula-ház. Lapunk zártakor vettünk arról értesítést, hogy a czédula-ház renoválását, vagy is inkább kitatarozását eszközlés alá vették. Sajnálatra méltó dolog, hogy ez most, a beállott fagyos időben történik, holott ezt a nyári évszakban czélszerübben eszközölhették volna. Úgy látszik, fentebbi interpella- tiónkról a szépitési bizottság talán eleve értesítve lön. így is jó! mert jobb későn, csak kárral ne, — mint soha. = A jövő évi ujonezozás előmunkálatai. A magyar királyi honvédelmi miniszter, az 1889. évi védtörvény 35. §-ához képest, az 1890. évi ujonezo- zásra vonatkozó előmunkálatok teljesítését oly czélból rendelte el: hogy azon esetre, ha az 1890. évi ujoncz- jutalékok tettleges kiállítását a törvényhozás megszavazza, az állítás, az 1889. évi védtörvényben kijelölt és márczius 1-től április végéig terjedő időszak folyamata alatt, teljes' és biztos adatok alapján, s mind a magánfelek törvényes igényeinek kellő figyelemben tartásával, mind a hadseregre és honvédségre nézve legkedvezőbb eredménynyel foganatosittassék. Ezen előmunkálatok közé tartozik többek között: 1. összeírása az 1809., 1868. és 1867. években született ifjaknak, akik az 1890. évi sorozásra felhívott korosztályokat képezik. 2. a sorshúzás. A szolgálati kötelezettség teljesítése tekintetében megengedett és a védtörvény 31—34. 1§. szerint a póltartalékba való besorozásból álló kedvezmény iránti folyamodványoknak a felek által és pedig: 1. a családfenntartók vagy azok gyá- molitásra szorult rokonai, 2. az öröklött mezei gazdaságok birtokosai, 3. a papjelöltek és papnövendékek, 4. a tanítók és tanitó-jelöltek által való előkészítése és benyújtása, végre 5. a felhívott korosztályokba tartozó s egyévi önkénytesül való felvétel végett történt jelentkezésük alkalmával hadképteleneknek talált egyévi önkény tes jelöltek, valamint a kedvezményre törvény szerint jogosultak által az egyévi tényleges szolgálat kedvezményének biztosítására, illetőleg megadására vonatkozó kérvényeknek felszerelése és benyújtása. Az ösz- szeirásra mindazok, kik 1869., 1868. és 1867-dik években születtek, a folyó hónapban 15 nap alatt személyesen kötelesek megjelenni, különbeni büntetés terhe alatt. A sorshúzás legutoljára a múlt évben megtartatván, jelenleg nem fog megtartatni. A kedvezmények megnyeréséért a folyamodványok legkésőbb január és február hónapokban, illetve a fősorozás alkalmával nyújtandók be; a tanitóképző-intézeti növendékek szabadságolás iránti kérvényei pedig legkésőbb a besoroz,isi év julius 31-ig adandók be. = Egy kis statisztika. Az 1887-ki legutolsó kimutatás szerint a róni. kath. anyaszentegyháznak a szorosabb értelemben vett Magyarország területén van 3 érseksége, 18 püspöksége (a Fiumére kiterjedő zenggi a 19-ik) és egy főapátsága. Továbbá 23 káptalanja, 211 valóságos és 115 czimzetes kanonokja, 166 apátsága, 47 kiváltságos apátsága, 126 prépostsága, 39 kiváltságos prépostsága, 90 fő- és 327 alesperessége, 1038 növendékpapja, 210 nyugalmazott papja, 20 rendháza 191 házzal és 2056 szerzetessel, 12 női rendje 179 házzal és 2052 apáczával, továbbá megyén kívül 88 világi- és 35 szerzetes papja. A hívek száma 6.897,340 volt. Az anyaegyházaké 3172, a filiálisoké 8916, a plébánosoké 3144, a káplánoké 1160. A görög-katho- likusoknak van 6 püspökségük, 6 káptalanjuk, 41 valóságos- és 25 czimzetes-kanonokjuk, 19 apátságuk, 3 prépostságuk, 37 fő- és 168 alesperességük, 308 növendékpapjuk, 28 nyugalmazott papjuk, 46 szerzetesük, 10 megyénkivüli papjuk, 1999 plébánosuk, 159 káplánjuk s 1.569, 757 hívük. = Kérdések és feleletek. „Ugyan kié lehet ez a kert?“ kérdi egy városi polgár a „Sas“-utczában lakóktól. „Ez egy árva leány tulajdonát képezi“ — feleli az egyik azok közül. „Hát a város igy tudja az árvák vagyonát rongálni -— botránkozék meg amaz — hiszen kérem, maholnap az elhordott föld következtében a kertkerités oszlopai meglazulván, ki vagy be fognak dőlni. Ki lesz mindezen károkért felelős, a gondnok vagy a kárt előidézett építő bizottság? Hiszen az árvák vagyona nem Gsáki-szalmája!“ — „Hallja édes komé, miért hordatja el innét a város a földet?“ — kérdi egy kosdi ember Váczra jövet a honvéd lovarda mellől földet szállító fuvarostól. „Hja! édes atyámfia — feleli amaz — az országos vásárok idején eddig volt egy száraz dombja, most tehát, hogy az se legyen, a dunai védfal gyomrát tömeti meg vele.“ (Beküldetett.) = Süketek figyelmébe. Egy egyén, ki 23 évi süketségétől és fülzúgásától egy egyszerű szer használata következtében megszabadult, annak leírását német nyelven bárkinek, ha hozzá fordul, ingyen megküldi Levélczim: J. H. Nicholson Wien, IX. Kolingasse 4. 37—52. N y i i t-t é r.*) (33 e Ír vl 1 <3. e t e 11.) B-Vkeíe selyemszövetet <>o kilói — 11 irt jff 7*3 G.» trig méterenkiat, sima és mintázott (mintegy ISO különf minős.) küld végszámra vagy egyes ruhákra Usl vám és bérmentesen llvniiehm; G. (cs. és kir. $s< udv. száll.) gyári raktára, Zürich. Minták póstafordultá- val. Levéldij 10 kr. __. *) E rovatban közlőitekért nem vállal felelőséget a szerk. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Varázséji Gusztáv. HIRDETÉSE KI. párisi világkiállításon oá f-d 03 SS M p »-J p I rt> (D 3 B lett kitüntetve. A SüULAC-I APÁTSÁG ( Franczia - Ország) Dom MAGUELONNE, prior Fötisztelendö Benedek rendi atyái Fogvize, Fogpora Fogpastája 2 arany érem : Krüssel 1880, London 1884 Akgmagasabb kilüntetések Feltaláltatott | QTQ ikéven BOURSAUDPéter az S ü / O prior által. « A fötisztelendö benedekrendi atyák fogvizének használata, naponkint néhány cseppet vizbe véve, megakadályozza és gyógyítja a fogak odvasságát melyeknek fehérséget és szilárdságot kölcsönöz, mennyiben a foghust erősíti s teljesen egészségessé változtatja. « Szolgalatot teszünk tehát olvasóinknak, midőn őket ezen régi és practicus készítményei re figyelmeztetjük, melyek a legjobb gyógyszert és a fogfájás ellem egyedüli óvszert képezik. » A ház megalapított 1807 Ken. ® £ fi gig M 106 & 108, rue Croix-de-Seguey Vezérügynök: Ö E ^ II1 ía BORDEAUX Kapható minden , aiyohb illatszerésznél, gyógyszertárban és gyógyfű kereskedésben. — De most csak nem mégy ? ! — Mindjárt jövök ! És ment. Ördögért ment az, nem berlinerért. Bántotta a lakezim. Ment, hogy hátha meglátja valakivel sétálni Gusztit, ott az Eszterházy-utczában. Ezalatt Guszti ment lehorgasztott fővel az Eszter- házy-uteza felé. Amint zsebjeit tapogatja szivarért, észreveszi, hogy nála van egy csomagocska. — Tyhű! ... aki ántija van, még sem végeztem el. Élhetetlenség tőlem, ily gondatlannak nem szabad volna lennem ! Persze hogy nem! Három nap óta hordta magával összes értékét, örökségét. Amint megy az Eszterházy-utczán, megszólítja egy cseléd lány, ha nem-e tudna közelében valami orvost? — Biz’ én nem tudok lelkem! . . . valami nagy beteg van ? . . . — Van ám, halálán van ! — Miféle úri embernél szolgál, lelkem? — Én ? . . . Báró Sakházyéknál szolgálok ! Guszti megrezzent. — Ki a beteg? . . . kérdi elhalványodva. — Kicsoda?! Akit legjobban szeretnek! Gusztival egyet fordult a világ. A cseléd tovább ment s ő is ment gyors léptekkel a báró háza felé. — Amint a ház elé ér, látja, hogy világosak az ablakok. — Szent Isten, a baronesse haldoklik. Ment a palotába. — Mennem kell, látni akarom! mondá reszkető ajakkal. Jön feléje futva egy inas. — Hogy van a beteg? kérdi Guszti. Az inas rá néz. — Orvos az úr ? . . . — Nem, de hogy van a beteg? Hogy van ? . . , Halálán. Ezzel tovább futott az inas. Guszti az előcsarnokban merengve állt. Mit tegyen? Be csak nem ronthat a szobákba, hiszen kidobnák. Amint mereng, jön a cseléd leány vissza lelkendezve egy orvossal. Nyílik az egyik teremajtaja s jön kifelé a bárónő kendőjébe rejtve arczát. — Meghalt! zokogá. Meghalt! Gusztival meg egyet fordult a világ. Meghalt! Tántorgó léptekkel ment ki a csarnokból s talán, ha szemei nem lettek volna tele kényekkel, észrevehette volna, hogy ott áll nem messze a kaputól Mariskája, ki azt hitte, nem az előcsarnokból, de egyenesen a termekből jön ki Guszti. — Meghalt! mondá Guszti s elő vette zsebkendőjét és sirt. Majd aztán megtorló szemeit s ment, ment. — Meghalt, mondá Mariska magában, amint meghallotta Guszti szavait, mi úgy esett szivének, mintha csavartak volna egyet rajta. Tehát mást szeretett. Mariska oda megy a palota csarnokába, kérdez, s mikor a kérdezett cseléd elmondja neki az esetet, Mariska nagyot nevet és elmegy. Ez alatt Guszti megy, bolyong, ődöng. Végre haza felé tart. — Nem, mondá, nem megyek haza. Megöl a magány. És ment egy népes, zajos restaurátióba, honnan majd az utolsó volt, ki elment.. Kiveszi apró pénzestárczáját s fizetett. Ment haza. Nem volt neki nyugalom az a lefekvés. Hánykolódott, mint a tenger, ha vész zúg felette. Kora reggel felkél, öltözködik. — Mi az ördög ez? . . . felső kabátja mintha szorítaná vállba. Persze, mert nem az övé volt, valaki kicserélte — véletlenségből — ott a restaurátióban, s a boldogtalan fásult érzelmei és sötét gondolatai között észre sem vette, mikor valaki kicserélte. Mint az őrült, úgy rontott a vendéglőbe. Hiába, oda volt kabátja s összes vagyona, mert annak belső zsebében volt a pénzcsomag. Délután megy búsan, majdnem pityeregve Maris- káékhoz. Mariska hidegen fogadja, de meg annak szülei is. — Itt van tárczája, szólt Mariska az ott felejtett tárczát Gusztinak átnyújtva. Guszti meg sem ütközött, hogy hátha át nézte tartalmát Mariska. Bánt is ő már akármit. — Halott nézőben volt tegnap este ? Kérdé Mariska. — Hogy tudja? . . . Kérdé megütközve Guszti. — Hogy tudom ? ... az Eszterházy-utczában volt egy kis dolgom s láttam, mikor kijött a Sakházy báróék- tói és sirt, és azt mondta nagy keserűn, hogy meghalt. — Ön látott? . . . Mondá Guszti hüledezve. — Láttam hát! No, ugyan ön valami kimondhatatlanul szeretheti azt a báró kisasszonyt. — Most már hiába szerethetem, mondá Guszti keserűn. Most már a halál szereti csak nálam is jobban. Ezóta ki is van már talán terítve a ravatalra. _ Hogy — hogy? . . . kérdé megütközve Mariska. Hiszen én tegnap ott voltam s a portás, azt mondta, az az . . . hogy a . . . Melánie ... — Ez halt meg! . . . mondá könyezve Guszti. — Hát ön szerint a kutya is hal? . . . — Mariska!! — Nos, hát a Melánie szén derült örökre el, a bárónő kedvencz ölebe, úgy mondta a portás, kedvencze volt a bárói családnak. Hajh! . . . Oda az ötvenezer forint, báró kisasszony, terjedelmes ház a péklánynyal, de minden, minden. Menjünk ügynöknek, vagy aminek felvesznek. És a következő napokon ismét lehetett azt a két hölgyet a corsón sétálni látni, de nem volt Melánei, ez meghalt: ezóta már ős társai között mondja, hogy: „Vau ! . . . Vau ! . . .“ Guszti meg járja a várost s búsan mondogatja, hogy nehéz az élet, mindenütt csak biztatás — ésschol állás. Ha látná szegényt a Melánie, szánalomból talán meg is „vau“-gatná. I
