Váczi Közlöny, 1888 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1888-11-25 / 48. szám
X. évfolyam 48. szám. Elöli/.ctési ára: évnegyedre............................1 frt 50 kr. íiázhoz hordás vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : 10 kr. Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület.) Hirdetések: Nyilt-tér: a legolcsóbban eszközöltetnek | sora............................30 kr s többszöri hirdetésnél kedvez- I Bélyeg illeték ményben részesülnek. [ minden beiktatásnál . 30 kr. HELYI ES VIDÉKI ERDE Ki' A szerkesztőség és kiadóhivatal czimscte : (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők Vácz, Gasparik-utcza lói. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. — Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Reminiscere. n. James Villiam Teach respectált tekintély a modem angol gazdászat terén. Több mint negyvenezer longsnyi birtoka, mivel sem nagyobb ugyan mint egy zülledező kisváczi telkes gazda egész házhelye, ott fekszik a london-glasgowi országúton alig 35 kilométernyire a city tői, de azért még mindig London külterületén. Mint első szarvasmarha-tenyésztő ismeri a három egy királyság egész területén. Évenkint a gazdaságán, május hóban tartatni szokott tenyész állatok önkénytes árverésen jégyottott adnak egymásnak az angol királyság minden hirnevesb állattenyésztői és soha meg nem esik, hogy ez alkalommal Hollandia, Némethon és Francziaország, sőt Amerika első gazdái is a kitűnő mintaállatokért ne versenyeznének. E perezben is egy ilyen önkénytes árverés jelenete folyik le képzeletünk előtt. A mintaszerűen épült óriási istállók kövezett udvarain mint egy 300—TOO angol gazda és bérlő zsibong utódai azon nagy tenyésztőknek, kiknek ősei mint Hampdenek léptek síkra az ország függetlenségéért és a polgári jogok szabadságáért karjaikban egy Kinizsy kardjával, keblökbeu Kossuth szivével, agyukban több, mint Deák böl- cseségével. Mint .a dolomil szirtek vagy a bazalt oszlopok rendithetlenül tartják föl a rajtok emelkedő hegycsoportokat úgy nyugszik Anglia biztossága szilárdul és ingathatlanul gazdáinak bölcseségén, vallásosságán és polgári erényein. Elvesztheti Anglia minden tartományait és szigeteit, megfoszthatják államáraitól, bankáraitól és csatáraitól; tüzemésztheli meg bankjait és törvénykönyveit, vizek önthetik el építményeit és földjeit, csak gazdái maradjanak meg és nem kerül bele 300 esztendő,.hogy a posványokat viruló gazdaságok váltják fel, az eddigieknél nagyobb bankok alakulnak megszámlálhatlan kincsekkel, az öt világ részben elvesztett birtokai helyébe újat, nagyobbakat szerez, Pattagonia röptelenjének bámész szemei ép úgy az éjszaki sarkok nagy bujkójának nyugtalan szemei az angol lobogó színein fognak megpihenni; és a háborgó tengerek hullámai fölött csak egy hang fog uralkodni : Rule Brittannia. De az udvart betöltő zsibongás hirtelen el- | enyésző neszszé csendesül, minden szem egy irány felé szegződik és a főistálló megnyílt ajtaján egy izmos hatalmas tehén csontos alakja nyomul előre, súlyos nehéz léptei alatt szikrákat hánynak a kövezet szilánkjai. Az arczok mind hidegek és mozdulatlanok, csak a műértő szemek tekintetei végzik a felbecslés munkálatait. A becsmester elé hajtott valóban mintaállaí láttára az udvar egyik szögletéből egy rosszul elfojtott »the most beau- tifule kiálták vibrál« előre, melynek tagbaszakadt széles állu tulajdonosában 30 longsnyire kibüzlik az amerikai farmer. Minden szem zúzó tekintete felnyársalni lett volna kész, ha a becsmester stentor hangja »100 font sterling« kikiáltással az árverést meg nem kezdi. A versenyzők élén műidig az amerikai halad 150, 200, 300, 350, 500, 700 fontig hajtva alig egy negyed alatt az árverést. A szédületes gyorsaság, melylyel az ezreket az ifjabb Jonathan testvér egymásra hájigálta szeget ütött az ős sziget lakók fejében, hátha valami szédelgővel tűzik ösz- sze a kereket és biztosítékot követeltek a tett Ígéretek beváltására. Allright uraim, mondja élesen a farmer, elég lesz önöknek 20000 font biztosítékul? i Evvel jegyzék könyvét előre rántva, egy tiszta lapot szakit le, melyre a gyorsíró sebességével kar- czolta föl Bon for 200,000 p. st. H. W. Nichol st. Illimois. Bocsássanak meg uraim, mondja gunyo- i san az amerikai kétszázezer helyett, két milliomot Írtam, de nem tesz semmit. Comfortáblit előre ; kezelőm beropog a citybe J. Goldsmith bankáromhoz» a tértig folytassuk az árverést. Az árverés 10—50 fontos ütemekben 2000 fonton felemelkedett, s mire Goldsmith bankár, »I-am accept«-te visszaérkezett a pompás állat közel 22000 osztrák forint értékben H. W. Nichol terhére leültetett, a versenyző angol gazdák nem kevés hüledezésére, sőt boszuságára. De majd újabb, gyönyörűbb állatok vezetetlek elé és miután a napi bevétel eredménye a 100000 forintot jóval felülmúlta,Teach ur mosolyogva üdvözölhette az uj gazdászati év első tavaszi hónapját, kis ujja hegyéből is könnyen rázhatja ki ösz- szes állami tartozásait. A sűrű gomolyodó kőszénfüsttel telített levegő fojtólag kezd mellünkre nehezedni, a látottak is izgatólag gyújtják fel képzeletünket; térjünk visz- sza a mi kis csendes, zajtalan városunkba. Az alsóvárosi fő-uteza horonyos kövezetén a város lovai bandukolnak előre, busán vonszolják maguk után a nyüttes, kopottas parasztkocsit, melynek oldal- léczezetei között a közkoporsó szennyes alakja van elhelyezve. A 8* népsor számú ház udvara fogadja magába a szomorú jelenetet. A koporsót durva érzéketlen karok emelik le a kocsifenékrői, hogy bevigyék az udvar szilibe. Végtelen nyomor és ínség képe tárul szemünkbe. A szili ganéjtól és nyirktól rothadó szalma alomzatán éhség és Ínségtől meggyötört erőtlen munkások feküsznek közöttük egy éhhalottal, kiknek egész napi élelme 5 krért hideg paczalleves, 2 krért vitriol^pálinka. E tűzhely, hazátalan és névtelen emberek, legyek gyanánt hullanak, senkitől számon nem kérve, mintha nem is emberek lennének. A szélességi vonalok után kezdek kutatni és fölvetem az anthro- pologiai kérdést magamban : A szélességi vonalak annyira csekély elhajlása képes-e ily szörnyű ellentétek létesítésére? Forró gondolatoktól hevülő homlokon izzó parázsát oda nyomom az ablaktábOROMDAL NAGYMÉLTÓSÁGŰ ÉS FŐTISZTELENDŐ Dr. SCHUSTER KONSTANTIN váczi püspök, v. b. t. tanácsos, I. oszt. vaskorona-rend és a Ferencz-József-rend nagykeresztes lovagja stb. kitüntetése alkalmából. A gyermek örvend atyja érdemén, Örvend szivünk is, Püspökünk, Atyánk! Tied az érdem, de a dicssugár Oly biztatón s áldón ragyog reánk. Büszkék vagyunk, mert a felségi kegy Melledre tüzé az érdemjelet, Mely oly régen, ha bár láthatlanul Ékité fel áldott jó szívedet. Nagy volt a seb, mely gyógyulásra várt, De feltalálád biztos gyógyszerét: „Nevelni kell,11 ez mindig jelszavad, Aldón hatott e jelszó szert-e-szét: Ez termi meg egy szebb jövő fiát, Erény, erkölcs nem lesz máskép soha, Sokszor hangzik, de igaz is az elv „Jövő azé, kié az iskolák1 Nevelni kell előbb családanyát, Majd az teremt már itt lenn is eget, Virulni fog minden szép és nemes, Mi által csak ember boldog lehet. Erős a nő, ámbár gyengébb neme Lesújt, — emel, hódit az ö szava... Nevelni kell előbb családanyát S majd felderül egy szebb kor hajnala. Nem volt elég e biztató igéd Mert hangosabban szólt a néma tett; Mert hangosabban szólt sok szép müved, Mely jó szivedtől megteremtve lett. Alig hangzott el az „Isten hozott,“ Nemes lelked sok szépet alkota; Szigor s a kegy volt biztos eszközöd Nagy munkáid hatalmas oszlopa. Szigor győzött, a hol a bűn daozolt, I>r kegy emelte fel a jót s erényt Megnyugtatód a gyenge csügged öl, Öntél szivébe éltető reményi. Ha feltámad az ősi szent erény, Ha boldog lesz majd ismét szép hazáink Áldón említik majd dicső - névéig Edéd lobog a tiszta hálaláng. R I. Hogyan dohosodott meg a Tóni likőrje. — Humoreszk. — Hárman, azaz hogy négyen valánk együtt: Tóni Gyula, Józsi és én. A szóbeszédben Tóni előhozta, hogy ő igen finom „allasz-1 ik-örD tud készíteni. Ne sajnáljunk, úgymond, néhány garast — és iszunk olyan nektárt, a milyet az Olymp istenei , is csak nagy ünnepen ízleltek. Ki volna az, a ki a mai szeszadós világban vonakodnék jó és olcsó italt élvezni ? Tán fölösleges is mondani, hogy mi azonnal — nem is várva a regále megváltást — felcsaptunk a likőrgyár részvényeseinek. A hozzávalók beszerzésére egyenformán adtunk össze ; a megkívántaié mennyiségű „aqua des- tillátát“ közösen ingyen kaptuk a patikustól. Miután együtt volt minden, Tóni hozzálátott a készítéshez. Mi minden kellett ahhoz ! "főbb mint a túrós lepényhez. Kellett kis üveg, nagy üveg, bögre, lábas, főzőkanál és sok másféle. A keverék forrt, rogyogott: Tóni egy archon komolyságával kevergetett. Közhe-közhe elmondotta a leendő likőr izét, illatát, finom hatását, mire mi nagyokat nyeltünk. Mihelyt levette a tűzről, mi értelmetlen laikusok, azonnal inni akartunk belőle, de ő azt adva okul, hogy az még most nem jó, mert annak előbb érnie kell, csak szagolni engedte. Bele kellett egyeznünk. Nagysokára kaptunk aztán belőle, de oly édes-keveset, hogy zavarban voltunk,-inni kelt-e abból, vagy csak szippantani? Ismét csak vártunk, vártunk, hogy majd csak megérik az az ital és Tóni megkínál belőle. De mivel hasztalan vártunk, nagyobb bátorság kedvéért magunkhoz véve két vendéget, testületileg vonultunk Tóidhoz. A mint meghallotta, hogy mi járatban vagyunk, nagyon rossz kedve lett és olyan imponáló tekintetet vetett reánk, hogy, mintha Meduza-főt pillantottunk volna meg, némán, megkövültén állottunk otl. Még mukkanni sem mertünk. Mert, kérem, kicsiny a bors,
