Váczi Közlöny, 1888 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1888-11-25 / 48. szám
Iák jéglapjaihoz, a szemeim előtt vergődő hullámokat átszeldeső hajókban mintha egyikére ismernék azoknak, melyek Ágostont és társait ezred év előtt először tették ki a fehérszigetekre agyokban és kezökben ugyanazon mustármaggal, melylyel Adalbert Pannónia földjére lépett. Ott erős tölgy- gyé vált, melynek gályái öt világrészre terjesztenek oltalmat és menedéket, itt nyomorult törpe aká- czák nyárban a szelek játéka, télente a jégszilá- nyok gúnyja, melynek lombtalan seprős ágaik közölt pákosztos és szemtelen verebek lakmároznak a közös csűrökből orzott gabna szemeken?!! Az üvöltő szél kavicsszemerkéket dob föl ablakomra, az óhatlan hasadékokon behatoló fö- vénykovarczok fölzenditik a zongorának alvó húrjait. Búsan remegve kelnek az accordok : Ismered a hont?! ... De melyiket, hol szabadon beszél és éhen vesz az ember! A dominált zönge nem bir saját nyolczadjába visszatalálni zűrösen zavarodnak a hangok, melyek harmóniává nem olvadhatnak. Megérjük-e valaha az egyén tehetségei fejlesztésének teljes harmóniáját, ki fogja nyújtani, ga- rantirozni a közterhek alatt roskadó polgár számára a megélhetés tudományát? A szószátyárság tudományát mikor fogja nálunk felváltani a való, gyümölcsöző és hasznosító igazságoknak minél teljesebb ismerete? Mennyi hasznos, kenyeret nyújtó, az élet gondjait oszlató ismereteket lehetne nyújtani csak az elemi tanfolyam első osztályában és egy ötöd századig nem egyébért koptatjuk az iskolák küszöbét, minthogy elsajátítjuk a törvényszerűséget, melylyel mások zsebében kotorászhatunk?! Fog-e támadni egy merész kész, mely üszköt dob a régi slendriánba? Honnan fog emelkedni egy vas kar, mely aczél izmaival e hon veszettül szertehuzó elemeit térdre kényszeríti a való tudomány forrásai előtt, hogy undor és csömör helyet éltető vizet merítsenek maguknak. Aegri somnia !!! Tisztelgés megyés püspökünknél. Azon magas kitüntetés alkalmából, melyben megyés püspökünk ő excja legközelebb részesült, f. hó 18-án tisztelgett nála a Nőegylet, Páli sz. Vincze Egylet és a Kath. Legényegylet; f. hó 19-én pedig Vácz város küldöttsége. A Nőegylet dr. Freysinge r Lajos közjegyző vezetése alatt tisztelgett. A küldöttség tagjai voltak: Benkár Dénesné, Kemény Gusztávné, Krenedits Matild és dr. Freysinger Lajosné. Az Egylet nevében dr. Frey- singer Lajos lelkes szavakban üdvözölte ő excját, ki a megemlékezést szivesen fogadta s a küldöttségnek meleg szavakban mondott köszönetét. A Páli sz. Vincze Egylet tagjait Kan da István kanonok, egyleti elnök vezette ő excja elé s megyés püspökünket, mint az Egylet kiváló jótevőjét, emelkedett szellemű beszédben üdvözölte. 0 excja válaszában az Egylet nemes rendeltetését kiemelve, Isten áldását kívánta annak működésére, majd az Egylet tisztviselőit s tagjait mutattatta be s buzdító szavakkal bocsátotta el. A Kath. Legényegylet küldöttségét Kan da István kanonok, egyleti Elnök vezette. Lelkes üdvözlő beszédére ő excja az Egylet tagjait kitartó munkásságra de erős; no meg az a mérges kis bajusz . . . Nem szólt ő ugyan egyet sem, hanem a jupiteri villámszóró tekintete, továbbá az, hogy a kívánatos drága italt tartalmazó üveget betette előlünk a ruhaszekrénybe s a Kulcsot, kétszer is ráfordította, világosan értésünkre adta, hogy mi abból nem iszunk. Ügy álltunk ott, mintha gyökeret vertek volna a lábaink. Nem is tudom, meddig maradunk ebben a helyzetben, ha valamelyikünk ki nem mondja a vezényszót: menjünk, mire, mint varázsige által fölelevenitve, megindultunk szép rendben, csendben kifelé. Annyifelé mentünk, ahányan voltunk. Nemsokára a mi Tóninkat befogták nyolczheti államkosztra, — már úgy értem, hogy elvitték prófun- tot enni és borjút czipelui. Ő elment, a likőr itt maradt. Az ő távozásán nem szomorkodtunk, a likőr itt- maradásán nem örültünk. Szobájába ugyan bemehettünk, de a jó italt csak szagolhattuk a bezárt ajtón át. Node nem azért beszél Gyula barátunk olyan keveset, hogy aztán olyan keveset tegyen is. Nem kívánt tőlünk egyebet, mint egy madzagot és — titoktartást. A madzagot azonnal a kezébe adtuk, a titoktartást pedig megígértük. Gyönyörűség volt látni, hogy nyílt ki az a bezárt ajtó, mintha csak megvarázsolta volna. Hja, többet észszel, mint erővel. A nektár meg volt. A kétliteres üveg ott állt az asztal közepén, mi az asztal körül foglaltunk helyet, mindegyikünk kezében likőrrel telt pohár, Mondhatom, hatalmas ital volt. Nem is voltunk érte háládatlanok, elismeréssel áldoztunk a készítőjének. Azonban ha ott kapott volna bennünket, alig hiszem, hogy a mi ódái lendületű rna- gasztalásaink k i b ék ftették volna őt; nem állok jót érte, hogy nem-e csapta volna hozzánk az állami borjut meg a prótczaklit prófuntostól együtt. A likőr elfogyasztásával nem értük be. Néhány garasért olyan pálinkát hozattunk, a melyik nagyon reszeli a torkot és sokat is adnak belőle. Hogy a jóság mekkora fokán áll ez az ital, nem tudom, de buzdította s az ipart, mint hazánk jólétének egyik legfőbb tényezőjét emelte ki, végül a küldöttségnek köszönetét. mondott. A város küldöttsége (mely 41 tagból állott) f. hó 19-én tisztelgett Réty Ignácz polgármester vezetése alatt. A küldöttség nevében G s á v o 1 s z k y József kanonok következő beszédben üdvözölte ő excját: „Nagyméltóságu és Főtisztelendő Püspök Úr! 1 Kegyelmes Urunk! Vácz város képviselőtestülete és tanácsa járul mély tisztelettel Excellentiád elé, hogy az egész város nevében hangoztassa üdvözletét ő Felsége azon legmagasabb kegyelme alkalmából, melylyel Excel- lentiádnak az I-ső osztályú vaskoronarendet legkegyelmesebben adományozni méltóztatott. Ezen ünnepélyes alkalomra szándékosan választottuk ő Felsége, hódolattal szeretett királynénk névnapjának ünnepélyét, nemcsak azért, mert Excellentiád ma Istennek szent áldozatot mutatva be, először hordta nemesen dobogó kebelén e méltán fejedelmi diszt, hanem azért is választottuk e mai napot, mert e királyi kegyelem országos közérdekért s a király iránti odaadó hűségért adatván, ez országos királyi ünnep keltette magasztos lelki hanngulatban, amint hisz- szük, szivünk hálás öröm érzelmeinek leghívebb kifejezésére talál. Már pedig egyik legfőbb óhajunk volt mindenha és az ma is, hogy hódoló tiszteletünk és szerető ragaszkodásunkról Excellentiádat, habár gyarlóan választott szavak, de annál mélyebben ható érzelmek kíséretében meggyőzni s igy jóakaratát a város iránt megnyerni szerencsések legyünk. Mert a múlt emlékeinek fényénél belátjuk valamennyien, hogy amint régen püspökeink nagyratermettsége s pártfogása mellett emelkedett, s annak hiányában hanyattlott városunk, úgy most is Excellentiád hatalmas karja magasra emelheti vagy elejtheti e város jövőjét. De Excellentiád eddigi tettei bizalommal töltik el a város képviselőtestületét, mert aki az alföld városainak szellemi mivelődését oly fejedelmi bőkezűséggel emelni, vagy jobban mondva megalapítani sietett, az városunk, a püspöki székhely jólétének emelkedését is bizonynyal akarni fogja. De minek az ész következtetéseihez folyamodni ? midőn a tapasztalat is bizonyítja ezt; lép- ten-nyomon látjuk Excellentiád áldásos működésének gyümölcseit, s halljuk szerteszéjjel, hogy önmegtagadó erényeivel a jó Istentől is nagy tettekre van hivatva. Oh nem csak érdem szerint, de nagyon találóan is választotta ő Felsége bölcsesége a vaskorona rendet Excelleptiád számára, mintegy jelezve a vasakaratot, melylyel nagy müveinek megalkotásához fog; de amint a vaskoronában eltűnt a vas és lett szinarany, úgy nehány évi tapasztalat után Excellentiádnál sem fogja látni senki az akarat szigorát, hanem annak csak aranyat érő gyümölcseit. Adja az ég Ura, hogy Excellentiád nagy tervei mindenikére feltüzhesse a koronát s egészségben, boldogságban városunk javára és örömére az emberi kor legvégső határáig éljen!“ 0 nagyméltósága megköszönve a város szives megemlékezését, biztositá a küldöttséget, bogy mindenkor szivén fogja viselni Vácz város jólétét s annak fölvi- rágoztatását — a mihez még nagyon sok szükséges - mindig elő fogja mozdítani. A küldöttség tagjai a legszebb reményektől kecsegtetve távoztak. Adja Isten, hogy Kegyelmes Püspökünk atyai gondoskodását városunk igen sokáig élvezhesse. annyit mondhatok, hogy ebből iszik a kis biró is. Ehhez aztán annyi vizet öntöttünk, amennyivel megütötte az elfogyasztott likőr mértékét. Ehhez még kévés czukrot adtunk és a likőrös üvegben a szekrénybe tettük, mire az ügyes Gyula egy madzag-rántással úgy bezárta az ajtót, a mint volt. A nyolcz hét eltelt, Tóni megjött. Megérkezése után mi is lett volna elsőbb teendője, mint a szerzett mélységes hadi tudományt a likőr nemes nedűjével leönteni. Elő hát azzal a butykossal. Nagyot húz belőle . . . De mi ez? Arcza olyan tüneteket mutat, mintha jóféle eczetet ivott volna, vagy legalább most hallotta volna, hogy hat órai kurtavasat kapott. Eh! talán csalódott, megkóstolja még egyszer . . . Ezt már nem tudja lenyelni. Szagolja, nézi / jobbról, balról, de sehogysem tetszik neki a dolog. Épen kopognak. A szabója hozott haza valami divatos nadrágot. Epen jókor ; megkínálja azt, mert nem lehetetlen, hogy a prófunt hosszas élvezése elvette Ízlését, majd a szabó megérzi annak valódi izét. Szegény szabó ; lenyeli ugyan illendőség okáért, hanem látszott rajta, hogy szivesen kiköpné, ha nem röstellené. Ebből Tóni világosan látta, hogy itt valami baj van. De hogy voltaképen mi az a baj, azt már nem is gyanítja. Homlokára biggyenti a mutató ujját és olyan mélyen elgondolkodik, mintha valami fontos hadi tervet akarna kisütni. Rövid idő múlva megszólal: megvan! Körülbelül olyan hangon ejtette ezt ki, mint Archimedes a heurékát. „Megvan, szólt ő, tudom már mi a baja, a likőr levegő hiányában ' megdohosodott.“ A szabó is rámondja: bizonyosan 1 megdohosodott, mert olyan a szaga is. Mi ugyan egyre mondjuk neki, hogy nem dolio- , sodott meg, de nem tudjuk vele elhitetni és ő csak i egyre mondja: megdohosodott. De kérem, azért ne tessék neki szólni. V. M. Városi közgyűlés. A f. hó 18-án tartott városi közgyűlésben a következő tárgyak nyertek elintézést. A polgármester jelentései a városi pénztár megvizsgálásáról s a f. é. 82,/kgy. határozat folytán, — tudomásul vétettek. A megyés püspökhöz legújabb kitüntetése alkalmából tisztelgő küldöttség megy a polgármester vezetése alatt. A legtöbb adót fizető polgárok névjegyzéke egy bizottságra bízatott, melynek elnöke dr. Gsányi János, tagjai Witt Manó és Huber József. A kir. kisebb haszonvételek tárgyában bizottság küldetik ki, melybe beválasztattak: Gsávolszky József, Jung János, Gajáry Géza, Lencsó Sándor és Intzédv Soma. A jogügyi bizottság jelentése kapcsán az irgalmas- rend tulajdonjoga a városházi csatornára elismertetik. A városi tanács végzése a derecskéi kaszáló bérbeadása tárgyában jóváhagyatik, a dunai védfal földmunkálataira az inség-kölcsönből fennmaradt 3666 frt 66 kr. felhasználhatása ügyében tudomásul vétetik. Németh Péter nyilatkozatával kapcsolatban határozatba megy, hogy a dumaparti köztér áruba nem bocsáttatik. A székesegyháztéri pincze-lejáró kisajátítása elvben elfogadtatik. A képviselőtestület _ kebelében létező szak-bizottságok megválasztása a jövő közgyűlésre halasztatott, a jogügyi bizottság jelentése a Csiszár-féle háznál fen- íorgó térfoglalás ügyében a tiszti ügyésznek véíemé- nyes jelentéstétel végett, valamint a Nagy-Gaál József által elhagyott házhelynek Csereklye István részéről kérelmezett átvétele a pénzügyi bizottsághoz utasittatott. Az ipariskola kérvénye a képviselőtestülethez tétetett át, a kaposvári siketnéma-intézet 10 írttal segélyeztetek. Neuwirth Simon haszonbérleti szerződése a pénzügyi bizottságnak adatott ki. , -A-2 előfogatok kiállítása tárgyában megtartott árlejtés eredménye jóváhagyatott. Gallé József tiszti ügyész részére három havi újabb szabadság-idő engedélyeztetett, teendőinek végzésével pedig dr. Gsányi János bízatott meg. Végül az országos vásárok napjai tűzettek ki: apr. 14. 15. jun. 30. juh 1. okt. 13'. 14. decz. 15. 16. A városi képviselőtestületi közgyűlésről szóló tudósításunk kiegészitésekép érdemesnek találjuk a 107/1888. sz. alatt hozott s a késő utódokra is kiható fontossággal biró végzést egész terjedelmében közölni: 107/1888. sz. kgy. Váczváros képviselőtestületének 1888. évi november hó 18-án tartott ülésében. Olvastatott a jogügyi bizottság jelentése a váczi irgalmas rend által a városházi csatornának az ő csatornájokba történt bevezetése folytán — kívánt jogelismerés tárgyában. — Végeztetett: A jogügyi bizottság előterjesztése elfogadtatván. 1. Vácz város közönsége nevében elismeri a városi képviselőtestület a ftelő irgal- mas-rend kizárólagos tulajdoni jogát az irgalmas-rend telkén átfutó csatornára nézve, mindazonáltal azon hozzáadással, hogy abba ez idő szerint a városházi csatorna bevezettetvén, ezen bevezetés a ftdő irgalmas- rend által türetni fog. 2. Kijelenti a város közönsége nevében a városi képviselőtestület, hogy a bevezető csatorna költsége és kötelezettsége kizárólag a várost, a főcsatornái pedig a várost és az irgalmas-rendet közösen és egyenlő részben terhelendi. 3. Az irgalmas- rend telkén túllevőrész fenntartási terhét a város kizárólag magára nem vállalja, hanem arra nézve a fenntartási költség a ftdő irgalmas-renddel a várost egyenlő részben terhelendi, azon fenntartás mellett mindazonáltal, hogyha a külső részbe mások csatornája is bele volna vezetve, azok tulajdonosai a fenntartás költségeihez szintén aránylag köteleztes- senek. 4. Miután a város közönsége köszönettel tartozik a főtisztelendő irgalmasrendnek a részére engedett csatorna bevezetési szolgalomért, ennek viszonzásául biztosítja a főtisztelendő irgalmasrendet, hogy az esetben, ha a csatorna külső része a tervezett Duna védfal építése folytán meghosszabbítandó lenne, úgy annak építési és fenntartási költségeit a város fogja viselni s s ahhoz járulni a rend nem lesz kötelezve ; végül a ftdő irgalmasrendnek a város közönsége nevében a városi képviselőtestület jkvi köszönetét is szavaz. — Mely ezen határozat 30 napon át a városházi hirdetési táblára kifüggesztetni s ezen határidő lejárta után a netán beérkezendő észrevételekkel együtt jóváhagyás végett a megye törvényhatóságához a városi tanács által felterjesztetni rendeltetik, egy példányban pedig a váczi főtisztelendő irgalmasrendnek is kiadatik. — Mire a városi tanács további eljárás a váczi főtisztelendő irgalmasrend pedig tudomás végett jegyzőkönyvi kivonaton értesittetnek. Km ft. Ehhez több kommentár, úgy hiszszük, nem szükséges. Felnőttek oktatása városunkban. (V. J.) Hál’ Istennek túl vagyunk már azon, hogy az Írni és olvasni tudást — ritka jelenségnek tekintsük. Annyira haladtunk e téren, hogy ennyivel be sem érjük; mert ki az „intelligens“ jogezimhez némi igényt is formál, az szükségét érzi annak, hogy. ismereteit oly irányban és legalább annyira fejleszsze, amennyire azt a társadalmi igények és a mai kor fejlettebb igényei megkívánják. De bármennyire is fejlődtek legyen kulturális viszonyaink, nem vagyunk annyira Tartulleok, hogy társadalmunk túlnyomó alkatelemét, képező iparos osztályunk fogyatkozását észre .ne vennők. Nem akarjuk ezzel azt mondani, hogy iparos osztályunk kifogásolni való, mert hiszen „mindenkinek
