Váczi Közlöny, 1888 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1888-10-14 / 42. szám
X. évfolyam. 42. szám. «IM4« • V J ^........................................................M. J.1 O házhoz hordás vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : 13 kr. Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület.) kr. Hirdetések: Nyilt-tér: A szerkeszt a legolcsóbban eszközöltetnek sora............................30 kr. és s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték Kéziratokat ményben részesülnek. minden beiktatásnál . 30 kr. Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. adunk vissza. — Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Lesz-e dunai kőfal? Igen, azi a kérdési véljük fel lesz-e az idén dunai kőfalunk vagy sem? Kötve hiszszük. Mull vasárnap délutánján tartatott meg annak kiépítésére az árlejtés. Helybeli kőmives s egyéb szakértő iparosaink, mint egy ember jelentek meg az árlejtésen. Versenyeztek valamennyien, de az eredmény mégis csak az lelt, hogy a kőfal kiépítését egy idegen vállalkozó, még pedig egy olyan nyerte el, ki az árlejtésen jelen sem volt. No hát mindegy, ha már az is megy, hát legyen meg az intéző köröknek az akaratja, csak arra vagyunk most kiváncsiak, hogy mikor fognak már az építkezéshez. Nyakunkon a ködös ősz s az előjelekből ítélve küszöbén állunk a fagyasztó télnek is. Még sem látunk semmit. Még sem mozog senki. Azaz, hogy bocsánat, az erre hivatott bizottságok üléseznek lótnak-futnak, tárgyalják az ügyet kaszinóban, kávéházakban, sörcsarnokokban, dicsőítik a megtermett eszmét; a vállalat azonban még sem akar megtestesülést nyerni. Hja! Van kifogás. A Duna vize ismét rohamosan árad. Ilyenkor építkezni nem lehet. Főleg dunaparti építkezéseket foganatosítani nehéz dolog. Meglehet, hogy ezen kifogás némi elfogadható alappal bír, de nem elég indok az eddigi késedelmeskedés igazolására. Ott volt szeptember hava. Dunánk kegyes volt vissza szorulni medrébe. Hullámai alig érintették partjait. Kényelmesen lehetett volna dolgozni; nem történt semmi. Azaz, hogy történt valami: öt kandeláber állíttatott fel városunkban. S ennek az öt kandelábernek felállításához egy egész hónap kellett. Valóban nevetséges! És nehéz szatírát nem Írni. Nehéz szatírát nem Írni akkor, midőn azt vagyunk kénytelenek tapasztalni, hogy azoknak a bizottságoknak és annak a városi tanácsnak, melyeknek a város anyagi fejlesztése, szépítése érdekében a folyó év derekán kifejtett működéséért lapunk hasábjain nem rég teljes elismeréssel adóztunk, egyszerre úgy lelohadt a tűzök, hogy ma már csak alig pislog még a régi lángja, minek okát alig vagyunk képesek magunknak megmagyarázni. Igaz, hogy vannak egyesek, kik a nehézkesebb munkamenet okául a hivatalát ismét elfoglalt s emiatt a múlt csütörtökön általánosan mégis éljen- zett Réty Ignácz városi polgármestert állítják oda; de mi ezt még sem akarjuk elhinni, mert bármennyire konzervatív irányú is városunk polgár- mestere, megvagyunk győződve arról, hogy városunk haladását nem kívánja gátolni és nem is gátolja. Hanem hát száz szónak is egy a vége. Még talán kegyes lesz október havának második fele egy kis meleg és száraz időt hozni ránk. Azt kivánnók, hogy a dunai kőfal építését, illetőleg eddig elkövetett mulasztás ezen hónapban helyrehozatnék. Nem sok kell hozzá, csak pénz és jóakarat. A pénz, úgy tudjuk, hogy meg van, tehát csak a jóakaratnak kell érvényesülnie. Reméljük, hogy az utóbbi is meg fog történni. S e reményünkben bezárjuk ezen szükségesnek mutatkozott ébresztőnket. Városi közgyűlés. Képviselőtestületünk f. hó 11-én délután közgyűlést tartott, melynek tárgyát az 1889-ik évi költségvetést megvitatása képezte. Összesen harmineznégy képviselő jelent meg. Réty Ignácz elnöklő polgármester a gyűlést megnyitván, a költségvetési irányzat vétetett tárgyalás alá, melynek pontjaiból a bevételi czim alattiak vita nélkül elfogadtattak, egyedül a XXI. fejezet alatt járda-előlegekből Íratott hozzá 300 frt a bevételekhez. így tehát a bevétek főösszege 95350 frt 12 [krban állapíttatott meg. A kiadásoknál a következő módosítások történtek: a kapus fizetése GO írttal nagyobbodott. A váczi gyermekmenhelyre megszavaztatott 300 frt, a dunaparti kőfal építésére 2500 frt; a város utczái és terei fentartására és fásítására 250 frt-hoz hozzáadatni határoztatott 750 frt, hogy a Derecske és Gombás-patakon egy gyaloghíd állíttassák, az utak és terek fásítása tervszerűen végeztessék a faiskolai bizottság által, melynek ezen 1000 frt rendelkezésére bocsájtatik; az utczák és terek kivilágítására 300 frttal több a felállított 5 kandeláber miatt; a vámházak igazítása és a tiszti ügyészi és rendőri hivatalok bebútorozása miatt a városi épületek javítása czimén felvett összegnél 200 frttal több határoztatott a költségvetésbe felveendőnek. Az utczák kövezésére előirányzott összeg 1577G frt 99 krról 12026 frt 99 krra szállíttatott le. Ezek szerint a kiadások főösszege 117783 frt 03 krt tesz. így tehát a bevételek összegével arányba állíttatván a kiadások össsege, pótadóval fedezendő lesz 22427 frt 51 kr., mely 4O°/0 pótadónak felel meg. A gyermekmenhelyre megszavazott tételnél a római kath. iskolaszék elnökének felszólalása folytán a képviselő testület elhatározta, hogy a Rákóczy sétatéren emelendő menház részére a helyet ingyen engedi át az iskolaszéknek, de nem tulajdon-, hanem csak birlalási joggal s egyszersmind elhatározta, hogy a város által tartatni szokot árvák a jövőben ide helyeztessenek el. Miután az előirányzott tételek legnagyobb része vita nélkül elfogadtatott, a gyűlés J/á5 órakor véget ért. Keletre magyar! Keletre magyar! Ami ellen századok előtt a Nyugat erős véd- bástyájakép küzdöttünk, most századok múltával a békés czivilizácziónak magasabb érdekeiért kell nemes missiók teljesítésében fáradoznunk. Iparunk és kereskedelmünkkel oda kell hatnunk, hogy kiviteli czikkeink által egyrészről a kereskedelem és ipar dolgában szegény sorsban élő keleten, másrészről a franczia és anA..VACZI KOZLONY'TARCZAJA. A bánat óráiban. Ha olykor bánat, csüggedés Erőt vess gyenge telkemen, Elrejtem én a mély sebet, Részvét nem ad vigaszt nekem. Gyógyír, melytől heged a seb Számomra csak ott fönn terem, Ha ajkam hozzád felsohajt: Ne hagyj el édes Istenem! Anyáim beszélte el nekem Szegény, hogy mennyit szenvedett; Midőn még bölcsöm ringatá Könyével ittam a tejet. Szivem azért oly bánatos, Azért bús olykor életem; Be benned bizom jó Atyám: Ne hagyj cl édes Istenem! Alig szerettem, . . . itt hagyott . . . Ne hagyj el édes Istenem! Úgy bíztam én mindenkiben; Kitártam szivem rejtőkét, Ahol nyugodtan örizém, A becsület gyémántkövét: Be jött az álnok cselszövény S rabolni kezdett hirtelen, Oh védd meg drága kincsemet, Ne hagyj el édes Istenem! * * * * Ne hagyj el .. . én, bár szenvedek, Megcsókolom sújtó kezed, Hadd hulljon le, ami salak, Szivem igy csak téged szeret: Lelkemben él a szent remény, Hogy véget ér e küzdelem S míg fönn elérem czélomat, Nem hagysz el édes Istenem! Révész István. Kergettem én is a reményt, Mit ad, hivém, majd rózsa lesz; Tövist leiéi virág helyett, Amely fájón, égőn sebez : Tanultam hinni égiben; Hiú ábránd nem kell nekem, Lelkem csakis benned reméli: Ne hagyj el édes istenem! Boldog, lünel: keveset ád /'f létnek osztó jobb keze, Nem veszthet az, ha ráborul v\ szenvedések éjjele: Oly drága kincsem volt atyám, S már csak emlékéi tisztel cm,, Atkozott újság. — Történetke a budapesti életből. — Irta: 33od.e:n.d.crfer Géza. Igen, igen! Megérdemli ezt a czimet az az újság, I mely képes volt engem oly véghctlen bajba keverni s még hozzá teszem, hogy egészen ártatlanul. Óh te j igénytelen toliam! le bírnád ez esetnek csak árnyékát is festeni? — Kisértsd meg! Mindig kedvencz foglalkozásom volt, hogy estén- , kint, midőn lankadtan hagyom cl irodámat, a főváros élénkebb utczáit sétaképen bebarangoljam. Ily alka- ! lomból történt, hogy egy gyönyörű teremtést vettem I észre; megláttam őt, a kiről szólni szándékszom. ,1 únoi termet. Bájai lef es Illetlenek ; sötét szemei, rózsás ajkai s az azok körül lakozó édes mosoly mindazon kellékek, melyek egy fiatal s könnyen lobbanó szivet hamar leigáznak. Másnap ugyanazon időben és helyen ismét találkoztam vele s éreztem, hogy ma még jobban megtetszett. így történt ez vagy négy napon keresztül s napról-napra szebbnek találtam őt. Az ötödik napon utána sompolyogtam s még a házba is bementem, hol egyenesen a házmesternéhez siettem. Tőle tudtam meg, hogy az ismeretlen szépséget R. Kornéliának hívják, magányosan lakik s egy nagy üzletben, mint varróleány, szép keresetnek örvend. Erkölcsére nézve kifogástalan, stb. stb. Gondolám, ez elég nekem s elbúcsúztam tőle. A szépség megtudta vizitemet, a melyet a házmesternél tettem, mert másnap a — hatodik nap estéjén — midőn már messziről megpillantott . . . rettenetesen elpirult. E körülmény csak felbátorított engem s lángoló szivem sugallatától ösztökélve, elhatározóm, hogy megszólítom. Folyton közeledünk . . . még húsz lépés választ el, . . . már csak 10 lépés .. . csak öt, négy, három kettő . . . s én megszólítom. — Ah nagysád! — rebegtem, s mint egy modern Romeo álltam Júliám előtt — bocsássa meg bátorságomat, de nem fojthatom magamba . . .- De Uram! — szólt ő észrevehető zavarral — mi a szándéka ? — Szerénységem tiltja, hogy e kérdésére egyelőre választ adjak; most csak azt engedje meg, hogy elkísérjem, mert én szeretem, imádom kegyedet, s kész volnék . . . — Uram, mérsékelje magát! szólt előbbi hangján. — De könyörgöm mennybéli angyal, ne legyen kegyetlen s hallgassa meg egy őszinte szív vallomását... Ő szótlan maradt s én beszéltem; sokat de nagyon sokat beszéltem, ám hogy mit, azt magam sem tudom. Annyit tudok azonban, hogy szavaim találtak, mert egy gyöngéd mosoly s ártatlan pirulás lebbent át arczán, miközben szelíden rám nézett . . . . . . Eddig jól megy, gondolám s összes ostromló
