Váczi Közlöny, 1888 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1888-05-27 / 22. szám
X. évfolyam. 22. szám. HELYI ES VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP. Vácz, május 27/3888 Előfizetési ára: évnegyedre ........................... 1 írt házhoz hordás vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ara : 10 kr. Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület) 50 kr. Hirdetések: Nyiit-tér a legolcaóbban -eszközöltetnek sora............................ 30 kr. , s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték ménvben részesülnek. minden beiktatásnál 30 kr. j A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: hová a lap szellem és anyagi részét illető közlemények küldendők Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Audiatur et altera pars.*) Lapunk folyó évi 20-ik számában „A tisztviselők előlege“ czim alatt megjelent vezérczikkünkből kifolyólag számítottunk arra, hogy az nemcsak hatást, de visszhatást is fog kelteni s el voltunk készülve arra is, hogy — mint ez gyakran már megtörtént — ezúttal nem fogunk agyonhallgattatni, hanem hogy városunk ügyeit figyelemmel kisérő városi polgártársaink között találkozni fog egy, a ki az ügy komoly természetét felfogva, szavainkra reflektálni fog. S hogy ebbeli feltevésünk alapos volt, igazolja ezt a szerkesztőségünkhez intézett alábbi levél, melyet tárgyilagosságánál fogva, — fenntartva magunknak azt, hogy arra későbben visszatérhessünk, — egész terjedelmében és ezúttal minden kommentár nélkül közlünk. Tekintetes szerkesztő úr! Becses lapja múlt vasárnapi (20.) számában „A tisztviselők előlege“ czim alatt egy sokkal fontosabb és komolyabb természeti! czikk látott napvilágot, mintsem azt hallgatással mellőzni lehetne. Tehát engedje meg nekem t. szerkesztő úr, hogy ahhoz, mint olyan, ki a város ügyeit nem kevésbbé kisérem figyelemmel, s kinek a város érdekei nem kevésbbé fekszenek szivén mint czikkirónak : én is egy pár szót hozzá szóljak. Nem tehettem, hogy hallgatással mellőzzem e czikket azért, mert azzal vádolja a tanácsot, hogy a városi közpénztárt ellenőrző, úgynevezett pénztárvizsgáló bizottság kötelesség mulasztása folytán, mélyebben markolt volna be ■ a városi kasszába, mint szabadott volna s ebből kifolyólag tiszti előleg kiutalványozása s egyéb szükségletek fedezése által nem csak hogy a pénzkezelési és háztartási szabályrendelet vonatkozó rendelkezéseit sértette meg, de áthágta magát a költségvetést is; s tette ezt anélkül, hogy ezen eljárása miatt kellő felelősségre vonatott volna. Súlyos vád ez nagyon, és ha annak oly való alapja volna, mint a minő sötétnek festi városi ta nácsunk eljárását ama bizonyos czikk: a gondolkodó embernek kétségbe kellene esni a város jövő gazdálkodása s a város egész jövője felett. De nem úgy áll ám a dolog egészen, mint ezt czikkiró hiszi. Nem involvál magában egész tárgyilagos valóságot a kérdéses vezérczikk azért, mert ha igaz is az, hogy a tiszti előleg megadását a képviselő testület magának tartotta fenn a fentem- litett szabályrendeletben, de az előző .években történt oly eset által, midőn a képviselőtestület a ta nácsnak azon eljárása ellen, — hogy egyes tisztviselőknek előleget szavazott meg és utalványoztatok ki, — nemcsak hogy nem tiltakozott soha, és e miatt óvást nem emelt, de sőt közhelyesléssel vette tudomásul: oly gyakorlatot, approbált és emelt érvényre melyet a tanács praecedensül vehetvén, a tiszti előlegek kiutalványozását egészen jóhiszemüleg eszközölhette. Ép oly kevéssé hágta át a tanács nézeteim szerint a költségvetés keretét és igy túlzottnak kell jeleznem a vezérczikk ama állítását is, mintha a tanácsnak e miatt is vezekelni kellene. Mert ha igaz is, hogy a kiadási czim egyes fejezetei alatt megállapított összegek, a szükségletek fedezésére nem bizonyulván elégségeseknek, a szükségletek más még ki nem merített, de megszavazott alapokból fedeztettek: ez még nem jelentheti a költségvetés túllépését. Ez a szószoros értelmében csak akkor állana elő, ha a tanács a kiadásokra megszavazott összes tételeket kimerítené s még ezentúl is, noha alapok hiányzanak, utalványozásokat tenne és fizettetne ki. Ezt pedig a tanács nem tette. Ily körülmények mellett igen drasztikusnak vagyok kénytelen jelezni a kérdéses vezérczikk ama kifejezését, mintha a tanácsot a képviselő testület kebeléből kiküldött pénztárvizsgáló bizottság lanyha ellenőrzése miatt gyakorolná és gyakorolhatná az ily eljárást, mert ezen bizottság feladata — nézetem szerint — nem abból áll, hogy a tanács határozatait bírálat tárgyává tegye, hanem abból, hogy meggyőződést szerezzen magának arról, váljon a ■*) Lapunk mull számából tér,szűke rriialt kiszorult. pénztár a tanács jogerős határozatait szó szerint foganatositja-e, avagy sem; mit ha rendben talal a bizottság, senki azt mulasztással nem vádolhatja. Már pedig a bizottság tudomásom szerint helyesen jár el s nem teszi magáévá, s nem követi a közgyűlés ama intézkedését mely magát a tanács fölé II od fokú bírósággá avanzsiroztatja, s a tanács jog'erős határozatait önhatalmúlag megsemmisíti, holott a tanács fölött a II od fokú bíróságot az alispán gyakorolja. A közgyűlés ezzel oly praecedensre szolgáltatott ismét alkalmat, mely alkalmas lehet arra, hogy ma holnap, minden tanácsi határozat megsemmitése iránt a közgyűléshez lehessen folyamodni, s a még oly jogerős határozatot is az által megsemmisittetni —- Hová fogna ez vezetni ? De bocsánat, hogy már is túlléptem a rövidség határait; szükségesnek találtam azonban ezeket elmondani, mert abból a meggyőződésből indultam ki, hogy egyes komolyabb kérdések tisztázása csakis a külön vélemények nyilvánítása által érhető el. Bezárom soraimat azon óhajjal, hogy vajha azok — melyek sine ira et studio írattak — csak a közügynek hasznára legyenek. A ki egyébiránt kitűnő tiszteletem nyilvánítása mellett vagyok tekintetes szerkesztő urnák Váczon, 1888. máj. 19. hazafias üdvözlettel Verus. A „Váczi Kath. Legényegylet“ 25 évi fennállásának jubileuma. Eseményt, és pedig fölötte örvendetes eseményt képez városunk történetében a f. é. május 21-ike. Fönnállásának 25 éves jubileumát ünnepelte e napon a »Váczi Kath. Legényegylet,« mely különböző sors között bár, de mindig a legjobbat remélve, magát nemcsak fönntartotta, de létjogát a jövőre is biztosította. Legyenek e sorok a lélekemelő ünnep meg- örökitői s tolmácsolói azon lelkes buzgalomnak, melylyel az egylet tagjai annak nemes rendeltetését megértve, önmagukat tökéletesíteni iparkodtak; azon szeretetteljes vezetésnek, melybe annak vezetői soha bele nem fáradtak; s azon elismerésre és hálára kötelező szívességnek, melylyel annak pártolói a szép siker elérésében közreműködni kegyesek voltak. Legyenek e sorok üdvözlet a »Legényegylet« tagjainak, általában az összes iparosok tiszteletreméltó testületének s buzdítás a jövőre: Munkásság és egyetértés biztosítja a sikert! 1. A hálaadó isteni-tisztelet délelőtt 8 órakor tartatott meg a felsővárosi ple- bánia-templomban. Az ünnepélyes, Te Deum-mal egybekötött sz. misét Kan da István kisprépost kanonok plébános, a „Legényegylet“ nagyérdemű elnöke tartotta meg fényes segédlettel, megáldva előbb azon díszes miseruhát, mely az iparos leányok gyűjtése folytán jelentékeny összegen vásároltatott, s saját kézi munkájok által is kiválóan díszessé téve, a nap emlékére Isten dicsőségére felajánltatott. Megható jelenet volt, midőn Stefanek Anna, Merka Ida, Drajkó Anna, Sebők Anna és Kalencsik Mariska k. a. a gyönyörű emléket megáldatás végett átnyújtották. A sz. mise alatti énekeket Ullrich Károly karmester vezetése alatt az egyleti dalárda zengte, melyet egyes szives közreműködők eléggé meg nem hálálható szívességgel támogattak. Offertori umra Juhász Eerencz kiváló szabatossággal énekelte az „Ave Mariát.“ Legyenek még megemlítve a „Zálogát adtak“ és a „Te vagy földi éltünk“ kezdetű énekek, továbbá a „sz. Józsefihez és a „Sz. oltárodéhoz ez alkalomrti irt quartettek, melyek az ünnepély díszét nagyban emelték. De emelte azt különösen Csávolszky József kanonok ő ngának lelkes beszéde, melyben röviden előadva az Egylet keletkezését, mély kegyeletté emlékezett meg Kolping, Gruscha és Szabóky bűz * galtnáról, s boldogult főpásztorunkról, mint az igazi szeretet és jótékonyság áldott emlékű apostoláról, ki az Egyletet személyesen nyitotta meg s léptette életbe. A könyek, melyek a hallgatók szemeiben csillogtak, bizonyítják, hogy szavai szívből jöttek s a szivek megértették azokat. Majd a Kath. Legényegyletek jótékony hatásáról szólott, s intette az iparosokat, hogy a socialista áramlattól óvakodjanak, szivökre kötötte az isteni-félelmet, takarékosságot s egyéb erényeket. Beszédét azon óhajtással fejezte be, hogy bár e jeles intézmény mindinkább terjedne és gyarapodnék. Ő ngának, mint az egyházmegye egyik legkiválóbb szónokának jeles beszéde az emlékkönyvnek is bizonyára díszére fog válni. Jelen voltak az isteni-tiszteleten, valamint az örömnap többi ünnepélyességein is a következő Legényegyletek küldöttségei: A budapest-balparti és jobbparti Schiffer, Lehmann és Kántor elnökök, a kalocsai Márton M. elnök vezetése alatt, s az egri és érsekújvári küldöttség, a központi papság szép számmal, az iparosok szine-java s nagyszámú közönség. 2. A cliszgyiilés programra szerint d. e. 11 ótakor tartatott meg az új-iskola nagytermében. A „Pápai hymnust“ a dalárda adta elő s a közönség állva hallgatta. Úgy ez, mint a többi énekrészletek csaknem felülmulhatlan szorgalomról és életrevalóságról tettek bizonyságot. A kart Ullrich Károly karmester vezette oly városszerte ismert buzgalommal, mint a mily önfeláldozással az egyes darabok betanítása körül Balogh Fe- renczczel együtt serénykedni szives volt. A hymnus után Kan da István elnök nyitotta meg a gyűlést, felemlítve az Egylet alapítását s lelkesen fejtegetve nemes czéljait. Kifejtette azt is, hogy a mai ünnep kettős ünnep ránk nézve, mert Szentséges Atyánk jubileumát is tartjuk; ő szentsége kiváló vonzalommal és jóakarattal viseltetik a Kath. Legényegyletek iránt, melyek legközelebb mutatták be előtte hódolatukat; legyen e mai ünnep kath. érzületünknek bizonyítványa s szentatyánk iránti hódolatunknak tolmácsa. Kubinyi Endre alelnök az egylet 25 évi történetét vázolta, melyből kiemeljük a következőket: Az Egylet kezdeményezője dr. Czettler Antal volt 1862-ben. Elnökei voltak: Ellenbacher István, Nesz- veda István. Alelnöke volt 11. Tagjai 1045, kik között 925 kath., 115 prot., 5 g. kel. és 9 izr. val- lású volt. Az Egylet könyvtára 400 kötet; van továbbá szállója s a helybeli irg. r. kórházban ingyen gyógykezelés. Az Egylet jótevői között felemlíti jelenlegi megyés püspökünket, ki ezen jubileum alkalmából 100 frtot ajándékozott. Az Egylet egyik főgondja a vallásosság és erkölcsiség ápolása, a művelődés eszköze jobbára a társalgási módszer volt. Felsorolja azután az Egylet történetében felmerült nevezetesebb mozzanatokat, zászlószentelést stb. Végül köszönetét mond mindazoknak, kik az egyletet adakozásaikkal és pártfogásukkal segélyezték s az egyleti jelszók fejtegetése nyomán az egylet jövőjét Isten oltalmába ajánlja. A programm ének-számai : „Szent az érzet“ Marschnertől, „Isten dicsősége“ Beethowentől, „Jelige“ és „Népdal-egyveleg“ Várfölditől, egytől egyig kifogástalan szabatossággal és lelkesültség- gel adattak elő. De .külön kell megemlékeznünk azon tetszésről, melyet Várföldi darabjai arattak. A nagyszámú válogatott hallgatóság feltétlenül követelte, hogy a szerző előlépjen, zajosan megéljenezte őt s a lelkesen irt és lelkesülten előadott 9-ik szám ismétlését sürgette, a mi Várföldi vezetése alatt meg is történt, mire szűnni nem akaró taps és tetszés következett. A szavalok Scheicher Géza és Medveczky János egyleti tagok voltak. Csaknem zavarban vagyunk, melyiknek ítéljük oda a babért, mert úgy Scheicher szép képzettséget és nem közönséges képessépet bizonyító lelkesült buzditó-szavalata, mint Medveczky bátor, derék előadása, bármely bírálat előtt kell, hogy okvetlen elismerést arasson. A. hallgatóság mindkét példás buzgalmú tagnak
