Váczi Közlöny, 1888 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1888-04-29 / 18. szám
reproduktiv vágy didaktikai, tekintetben, mert műveletlen ember kezében napszámos munkává alacsonyul. Fölemelni a zenét mai szánandó helyzetéből, melyben a fölületes nevelés, a bon-ton puszta függelékének tekintetik, vagy csupa szokásból tanittatik; fölemelni ama polczra, melyen állani hivatva van, hogy kiinduló pontja, legfőbb eszköze legyen az uj nemzedék művelődési nagy munkájának. Mindez azonban lehetetlen, ha a zenetanitás továbbra is az avatlanok kezében marad. Ez a jelen feladata, a zenetanitás kérdésének észszerű megoldására nézve sez csakis rendszeres zeneintézetek létesítése által lehetséges. Az ily zeneintézetek, sok egyéb előny mellett a következőket czélozzák: Az által, hogy a növendékek közül többen együtt hallgatva az előadást, együtt játszva darabjaikat, tettre lesznek serkentve — a jobbakat utolérni igyekeznek, mi lassanként bizonyos önbirálat kifejlődésére vezet — s belülről kifelé, azaz önmagokból lesznek fejlesztve, saját egyéniségük a zsenge gyermekkortól kezdve ment marad, minden idegen, ártalmas befolyástól. Ráerőszakolása értelmetlen szabályoknak stb. az öntudatos tett helyett, szintén nagy ferde- ség, mivel leginkább a magántanitásnál találkozunk. Minden oly formában nyújtandó a gyermeknek, a melyben azt fölfogni tudja s bármiként való nevelés vagy fejlesztés, csak a közösség, az együttesség egészséges talajában tenyészik igazán. Ilyen intézetet szándékozik városunkban nyitni W eb er Károly oki. zenetanár, melynek első évfolyama f. évi szeptember elején veszi kezdetét. A rendes évfolyamot egy bevezető folyam fogja megelőzni, mely május közepétől kezdődőleg 3 hónapon át fog tartani. E bevezető tanfolyam czélja: a növendékeket az intézet számára előkészíteni és esetleg eddigi ismereteik felől meggyőződve, őket egyik vagy másik tanfolyamra képesíteni. A tandíj oly csekély (havonkint 5 frt) összegben van megállapítva, hogy az intézetet a szegényebb sorsnak is látogathatják. Részünkről örömmel üdvözöljük Weber urat városunkban és bizton hisszük, hogy intézete, mely városunkban egy régen érzett hiányt pótoland, rövid idő alatt fel fog virágozni. Városi és vidéki hírek. = Személyi hívek. Schuster Konstantin megyés püspökünk ő Excellencziája a múlt héten Budapesten időzött és jelen volt a herczegprimás elnöklete alatt folyó hó 25. és 26-án, a kongrua tárgyában tartott értekezleten s f. hó 27 én esti 7 órakor érkezett vissza városunkba. — Gajáry Géza, városunk főjegyzője, f. hó 26-án kezdette meg egy hónapra engedélyezett szabadságát. — Szapáry István gróf, Pestmegye főispánja, a múlt vasárnapon városunkban időzött és vizsgálatot tartott a főszolgabírói hivatalban. A főispán ez alkalommal püspökünk ő Excellencziájánál is tett látogatást és még az nap visszatért székhelyére. = Fényes esküvő. Miskei és csertői Gajáry Géza, városi főjegyzőnk, Pest-Pilis-Solt-Kiskun- megye tiszteletbeli szolgabirája, f. hó 26 án délelőtt fél 12 órakor esküdött a felsővárosi plébánia templomban örök hűséget Kovách Elvira kisasszonynak, galsai és nagyszőllősi Kovách Ernő, kir. orsz. fegyintézeti igazgató bájos és szellemes leányának. Az esketési szertartást Kan da István prépost-kanonok végezte, ki az ifjú boldog párhoz így gondolkozott magában. Most megláthattam volna, most talán köszönhettem is volna neki, — miért nem? hisz rokonok vagyunk! elég nem szép, hogy már oly régóta haragot táplálunk egymás iránt, holott jó barátok lehetnénk. Miért nem? — Bántott ő engem? — nem. Bántottam én őt? — azt sem. Miért haragszunk tehát egymásra? — Semmiért. Nem szebb volna, ha igy szólnánk át reggelenkint egymásnak: Jó reggelt! jó reggelt! — este pedig: jó éjt! jó éjt kedves rokon . . . aztán egymás felől álmodoznánk szépeket, édeseket, hogy másnap megint igy kiálthatnék át hozzá: Jó reggelt kedves Évikém! . . . ő pedig: adjon Isten jó reggelt magának is Adám- kám! . . . Adámkám?! . . . Évikém?! . . . jajajáj! — — oly messze vagyunk mi ettől, hogy talán fel nem leljük sohasem. E gondolatok szövése közben Ádám újra csak az Éva boltja előtt találta magát; de most volt amiyi bátorsága, hogy benézett az ajtón. Bent Éva sürgött-forgott, töltött galambszerü alakja fellelke- sité Ádámot annyira, hogy kalapját megemelve egy hangos alászolgáját kiáltott be; e merészségén azonban úgy megijedt, hogy hirtelen elhagyta a helyszínét. Éva majdnem sóbálványnyá változott. Ádám ur köszönt neki! De Ádám ur ! . . . mi lelhette egyszerre? megfoghatatlan, talán álom volt az egész!? De Ádámnak nem volt ez álom, a köszöntéssel mázsa teher esett le szivéről, megkönnyebbülten érzé magát, mint a feloldozott bűnös. Örömében oly gyors lépésekben haladt, hogyha Pest utczáin járt volna, bizonyosan feldöntött volna néhány embert s hadarázó kezével pár nagy üvegtáblát ment- hetlenül agyonzúzott volna; de szerencsére X. városban ilyesmi nem eshetett meg. Csakhamar kiért a határra, hol a tiszta hűvös szabad levegő jótékonyan övezé körül forró homlokát s hüté le nagy izgatottságát. — De már most azt mondom, hogy szerelmes vagyok, — vallá be magának Ádám, — jaj be kedves teremtés ez az Éva! szép szőke haja, rózsás ajka, gyöngysor foga, hamisítás szemei, őszi ba- raezk piros gömbölyű arczocskája, linóm pisze or, emelkedett hangú beszédet intézett. A násznép körében láttuk: galsai és nagyszőllősi Kovách Ernő fegyintézeti igazgatót és nejét: roskoványi Roskoványi Auguszta úrnőt, a menyasszony szülőit; — miskei és csertői Gajáry Antal lovag, Pestmegye főszolgabiráját, a vőlegény atyját; — Doletskóné, szül. Milassin Matild úrnőt, a vőlegény nagynénjét, mint nászanyát; — Gajáry Ödön országgyűlési képviselőt, a vőlegény tesvér- bátyját, dr. Milassin Vilmos fővárosi ügyvédet, a vőlegény nagybátyját, Jekkelfalussy Aladárt s Doletskó Mihály kir. főmérnököt, mint nász- nagyokat; — Gajáry Irén, Doletskó Irén és Orosz Zsuzsika úrhölgyeket, mint koszorúlányokat; — Gajáry Béla, Vaszilievits Emil és galsai Kovách Ödön vőfélyeket. Ezeken kívül: Gajáry Ödönné, szül. Kossuthi Ábrahámffy Kornélia, dr. Milassin Vilmosné, Jekkelfalussy Aladárné, dr. Tarajossy Sándorné, szül. Gajáry Ilona s dr. Rácz Béláné úrnőket, valamint dr. Tarajossy Sándor ügyvédet, dr. Rácz Béla kir. albirót, főjegyzőnk sógorait. Az esküvőt Kovách Ernő úr házánál nagy ebéd követte, mely után a boldog pár a délutáni futárvonattal Olaszországba indult. Sok szerencse és tartós boldogság kisérje az ifjú pár életét ! = Megyés püspökünk © llxcja — mint legutóbb kibocsátott körleveléből értesülünk, a jövő hóban bérma-utra indul. És pedig: 21-én Dunakeszin át (hol a templomot és az iskolákat vizsgálja meg) Újpestre érkezik, s ott 22-én bérmál, 24 én Soroksárt, 26-án Alsó-Némediben, 27-én Sáriban, 28-án Örkényben, 29-én Lajos-Mizsén, 30-án Kecskeméten, jun. 3-án Álpáron, 4-én Félegyházán, 7-én Izsákon, 8-án Apostaghon, 9-kén Kún-szt Miklóson, 10-én Pereghen, 11-én Taksonyban, 12-én Harasztiban. Innen Újpesten át székhelyére tér vissza. Kecskeméten és Félegyházán Neszveda István fölsz. püspök ő méltóságával együtt fognak bérmálni. = Meghívó. A „Váczi nőegylet,“ f. évi május hó 6-ik napján délután 3 órakor tartja az; egyleti ovoda helyiségében rendes évi közgyűlését Tárgyak: 1. Évi jelentes. — 2. Számadások. — 3. Tisztujitás. — 4. Éolyó ügyek. = kjászhlr. Városunk legöregebb asszonya, Özv. Ben evics Pálné szül. Rick Julianna, Be- nevics János polgártársunk édesanyja, f. hó 27-én életének 100 ik évében öröklétre szenderült. Temetése ma délután 3/45 órakor lesz a fő-uteza 75. sz. házból. Ny. b.! = A mi városunkat is érdekli. Az igaz- ságügyminiszter leány javító intézetet szándé- kozi a főváros közelében építeni oly helyen, hogy Budapestről akár vasúton, akár társaskocsin oda egy óra alatt elérni lehessen. E czélra egy 2-3 holdas telket keres, melyre 15—20 szobás épületet emel. A kormány esetleg hosszabb időre bérbe is vesz ily házat. Áz ajánlatok f. évi május hó 15-ig nyújtandó be az igazságügyminiszteriumhoz. Re gistráljuk e hirt s hisszük, hogy városunk jobbjai gondolkodni fognak és a képviselőtestületi közgyűlés elé viszik e tárgyat ; mert végre is minden alkalmat meg kell ragadnunk, ami városunk javára szolgálhat. = Hymen. Krámer Miksa, helybeli nép tanító, lapunk dolgozótársa, f. hó 25 én eljegyezte Kohn Antonia kisasszonyt, Kohn Mihály bécsi borkereskedő kedves és müveit leányát Őszinte szívből gratulálunk e szép frigyhez ! rocskája, meg aztán hajh! azok a szép teljes vállai, gömbölyű tagjai, e mellett leányos karcsúsága, büszke járása, — bizony ha igy megy az utczán, senki sem hinné, hogy grajzlerné. A beszédje meg olyan kedves, akár csak a madár csiripelés. Hát mikor jó kedve van, — hallottam nem egyszer, — csengő kaczajával kanári madaraimat olyan csalódásba hozta, hogy mind rákezdtek trillázó énekükre. Éva feleségem lessz! — De hog-yan? ő nem szeret, sőt talán gyűlöl. Ki kell békitenem. De miként? . . . meg kell vele ismerkednem, bevallom iránta való szerelmemet, megkérem kezét, és ha elutasít? . . . akkor vége a világnak! Ádám tűnődése közben beesteledett. Visszafordult tehát s hazaérve titkon beosont házuk kapuján s kilopta furulyáját, hogy annak lágy hangjaival indítsa meg Éva szivét. Oly szívhez szólón fújta a „szeretlek én egyetlenegy virágom“-at, hogy az alvó verebek is felébredtek s fülelni kezdtek az eresz alatt, csak Éváéknál nem adott életjelt senki magáról. Fújta tovább azt a nótát: „Be szomorú ez az élet énnekem.“ Úgy látszik, ez hatott, mert ime nyílt az ajtó, Éva a küszöbön megjelent. No most! Teljes erővel rákezdett arra a dalra, hogy: „Szép asszonynak, jónak . . .“ — Nincsen semmi eladó! — kiáltott ki Éva. Plandlénak vélte. Egy dézsa hideg viz, vagy ha tetszik meleg* viz, nem tette volna meg úgy a hatását, mint ez a nem várt fordulat. Lábujjhegyen elsompolygott az ajtótól, sietve befordult a másik utczába, onnan a harmadikba, itt magához térve felkiáltott: Mi vala ez?! Restedé a dolgot szörnyen, ilyen csúfot elviselni lehetetlenség. Ezt a keserűséget le kell öblíteni. Korcsmába tért azzal a szándékkal, hogy leiszsza magát bujában. Tele tölté poharát, de nem bírta kiüríteni, mert az első korty oly keserű volt, mint az epe. Nem ivott többet, fizetett és hazament. Egyik gondolat a másikat űzte agyában, mig végre abban állapodott meg, hogy nappal kell ismerkedni, nem este. — Kinevezés. A vallás- és közoktatási miniszter Serédy Ilona úrnőt, a beszterczebányai állami polgári iskolához igazgató tanárnőnek nevezte ki és ily minőségben még a múlt hét elején elfoglalta állását. Midőn eltávozása fölött igaz sajnálatunknak adunk kifejezést, egyúttal szívből üdvözöljük őt díszes állásában ! = Adóügy. A folyó évi Ill-ad osztályú kereseti adó kivetési lajstromok, f. hó 24-től kezdve 8 napon át a városházán közszemlére vannak kitéve és a hivatalos órák alatt Fóti Gyula számvevő jegyzőnél megtekinthetők. = Előléptetés. Forster Emil, a helyben állomásozó 6-ik honvéd-huszár ezred köztiszteletben álló századosa, f. évi május 1-től számítandó ranggal őrnagygyá lett előléptetve. = Eiüldöttség a püspöknél. Az újpesti rk. egyháztanácsnak 12 tagból álló díszes küldöttsége tisztelgett legközelebb megyés püspökünknél, hogy a patronusi tiszttel összefüggő ügyekről hódolatos jelentést tegyen. A küldöttség tagjai voltak: Bossányi László orszgy. képviselő, Kap- rinay Gábor gróf Károlyi Sándor jószág-felügyelője, Karric Jeromos nyug. kapitány, újpesti bíró, Keil Károly egyht. elnök, Kuthy István, Arky, Mihály főv. tisztviselő, Ullerich Gyula főv. tanár,’ Papp Imre urad. számvevő, Erker K., Simacsek. J., Hajnal A. és Herz J. urak Ü excja kegyesen fogadta a küldöttséget, örvendetes tudomásul vette, hogy a torony építés már befejezéséhez közeledik s megígérte, hogy május hó folytán mindent személyes szemügyre veend. = A legén jegy let jubileuma. A helybeli kath. legénylet pünköst hétfőjén fogja 25 évi fen- állásának jubileumát megünnepelni. Az ünnepély a lőház termeiben fog lefolyni, melynek részleteiről legközelebb fogunk megemlékezni. — Közkút Mis-A áe/.ocB. A kis-vácziak kérvényt intéztek a városi tanácshoz közkút felállítása iránt. Kérvényüket a tanács egy bizottságnak adta ki, mely a múlt vasárnapon megtartott helyszíni szemle alapján, kedvező véleményt adott e tárgyban s igy reméllhető, hogy a közegészségi okokból is annyira fontos közkút munkálatai már legközelebb foganatba fognak vétetni. = Elérte a nemezis. Az alsóvárosi sirásó, kinek szemtelen magaviseleté és iszákossága eddi- gelé méltó megbotránkozást keltett, szerencsétlenül járt f. hó 24-én! Ugyanis a padlásra menet, részegsége okozta mámorában, a létrán egyensúlyt vesztve oly szerencsétlenül zuhant alá, hogy mindkét karját kificzamitotta. Megrémült élet-, illetve ivópárja rögtön orvosért futott, kinek operácziója oly fájdalmasan hatott a mámoros sírásóra, hogy bizonyára sokáig fogja emlegetni e napot. Tisztelt iskolaszék, ezekután csak annyit kérdünk : quousque tandem . . . ? = Fővárosi művészcsapat városunkban. Fekete A., az „Általános orsz.értesítő“ czimü kőnyomatos lap szerkesztője, a kinek ügyes tollából lapunkban is több vezérczikk és tárcza jelént meg: egy fővárosi művész és műkedvelőkből álló társaságot alakított azon czélból, hogy a társaság vasárnaponként egy egy vidéki városba kirándulva az árvízkárosultak javára előadást rendezzen az ottani műkedvelők közreműködése mellett. Mint Fekete úr velünk tudatja, a müvészcsapat váró sunkba is készül egy előadásra felrándulni. Azok, kik a helyi rendezőséget elvállalni hajlandók, sziMásnap reggel minden bejelentés nélkül beállított Évához, szép jó reggelt kívánt s meghatottan rebegé: — Kedves rokon! Látom különösnek tetszik ön előtt, hogy igy ajtóstól rohanok be; de azt hiszem, ki fog menteni az a jó szándék, mely idehozott. Lássa kedves Éva, mi rokonok vagyunk és mégis haragszunk egymásra a nélkül, hogy tudnók, miért? — Melegen ajánlom, szüntessük be ezt a visszás állapotot, béküljünk ki egymással, legyünk jó barátok s ha lehet, szeressük is egymást, ha ez nem volna lehetséges, legalább rokonszenvezzünk egymással. Azt hiszem, ez nagyon illő, nagyon helyes, nagyon jó dolog lenne. Van szerencsém teljes bizalommal felkérni, szerencséltessen látogatásával házunknál s engedje meg, hog*y én és nővérem önt szintén meglátogathassuk olykor olykor. — Nagyon szép, — feleié megilletődve Éva, — lássa, már ezt a lépést rég megtehette volna. Tulajdonképeni haragot — őszintén szólva — nem érzek önök iránt. A mi történt, az csak az önök folytonos boszantásai miatt következett be. Azonban most, hogy biztosit jó indulatáról, valóban kőszívűnek kellene lennem, — a mi nem vagyok, — ha ajánlatát visszautasítanám. Rövid időn meg fogom önöket látogatni s biztosítom, hogy önök mindenkor legszívesebben látott vendégeim lesznek. — Köszönöm, nagyon köszönöm kedves Éva ! mivel háláljam meg jó szivüségét ? ! Ádám e szavakat oly bensőséggel ejté ki, hogy Éva szinte megindultnak látszott, s midőn Ádám az Éva kezéthevesen megcsókolva búcsúzott, Éva csak igen gyöngén tudta vissza vonni kacsóját. Ádám magánkívül volt örömében. Átfutott Klárához, átölelte s összevissza csókolta. Klára ámultában nem tudott hová lenni; de még jobban csodálkozott, midőn a kibékülésről értesült. Egy óra múlva Ádám újra meg akarta látogatni Évát. Csak nagy nehezen bírta őt erről Klára lebeszélni. Ebéd után azonban nem bírván már magával, átszökött Évához. — Ne vegye rósz néven kedves Éva, — szólt megilletődve, — hogy ismét s oly hamar itt vagyok, — de annyi mondani valóm van.