Váczi Közlöny, 1888 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1888-03-11 / 11. szám
X. évfolyam. XI. szám. HEL Vácz, márczin YI ES VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP. Előfizetési Ara : évnegyedre ............................1 írt 50 kr. názhoz hordás vagy postai szétküldéssé1. Egyes szám ára : 10 kr. Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület) Hirdetések; a legolc3Óhhan eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesülnek. Nyilt-tér sora............................ 30 kr. Bélyeg illeték minden beiktatásnál 30 kr. j A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Közgazdasági munkálatok. Dr. KISS J. közleménye. V. Ha az év első rekkenőbb sugárai a föld jég- pánczélát keresztül törhették, rögtön életre ébresztik azokat az apró, zsizsergő, bíboros bogárkákat, melyek legelső, legfürgébb hírnökei az álmából ocsúdó természetnek. Oh, hányszor láttam a hosszú tél sanyarai által megkínzott iparost és gazdát újból föllélekzeni, midőn az első pétiké bogárkák felnyüzsgö raja a kalvariahegy domboldalain megpillantották ; csüggeteg arczaik mennyire felvillám- lottak és velük együtt nyilatkozott meg a szív bennem is: „Mindenek szemei te benned bíznak, igaz élő Ur Isten !“ És melyik tavaszi remény nem volna oly vérmes és bíboros, mint azok a piros, szintéit, lapos pikkelyszárnyak, melyek ezen apró petikéket oly kedves jelenségekké varázsolják, melyik gazda nem igér magának dús aratást, melyik ültetvényből nem remél bő szüretet?! De csak a végére vergődő év mutatja fel a szomorú rovást, melyre a reményeiben csalódott gazdának hiú ígéretei jegyezvék. És nem-e a gazda maga az oka, hogy hiú reményeken alapuló számításai füstbe mentek? Nézte volna meg jobban, tüzetesebben, pontosabban ezeket a bíboros pikkelyeket, mielőtt keblét annyi vérmes reménynyel benépesítette: tapasztalta volna, hogy ezek a szárnyfedők csak távolról bíborosak, közelről tekintve, sűrűén vannak azok fekete pontokkal befedve, oly annyira, hogy alkalmas miliméterrel megmérve az egész felterületet, a fekete pontok térfoglalata vetekszik a bíboros szin területeivel. Csak a káprázat láttatja az egészet merő karmazsinnak! Ezek a fekete pontok a gazdászati óvatosság, aggály és körültekintés felkiáltó pontjai. Ne vess, ne ültess Hübele Balázs módjára, nem elég megkerülnöd a dér, a fagy perzselő tájékait, de figyel ned, eszmélned, számitanod kell a csapásokra is, melyeken a jégviharok haladnak, különben munkád verejtéke az elemi csapások martaléka lesz! Szemes veteményeket, uborka, dinnyenemüeket hasztalan plántálsz a jégvonalokon, ezeket föléleszt- hetlenül paskolja össze az első jégverés. — Ennek útjában a kukoricza, a tengeri áll meg rendületlnül. Tajtékzó dühében ezt is izzé porrá töri, nedvfogó széles leveleit czérnaszálakra hasogatja, de a ben- szakadt gyökérszálakban, a tőnek intensiv benső erejében teljes tenyészetében él a dolgozó érj és a tavaszi jégverés minden pusztításait veszteség nélkül dolgozza ki és pótolja helyre az életerős talajba I ültetett kukoricza. A természet háztartásának nagy munkájában 20 esztendő egy nap, azaz amennyi csapadék, jég, dér, fagy, vihar, hőség és sugár verődik le valamely város, falu vagy vidék területén az egyik 20 évben, a másik reá következő húsz esztendőben ép annyi, egy hajszálnyival sem több, sem kevesebb az összes légköri leverődések teljes összege. Azért kell a gazdának a múltak hagyományain, az apák elbeszélésein, saját tapasztalai nyomán teljes alapossággal megismernie mindazon vonalokat, melyeken az elemi csapások haladnak, és ezeknek útjában mindenkor és mindenütt azt termesztenie, a mivel ezen csapások nem bírnak. A budai oldalról felgyűlő gyakori jeges viharok a Vértesek oromzatain töretnek fölfelé egész a bogdányi és kisoroszi határokig, innen azután hirtelen kanyarodva száguldnak át a Dunán összeverve a Körtvélyesek, a Tordai sutú, Diósvölgyek, Hermányok, íspinyérek és Sejczék nagy részét. Egy másik déli vonal Pest keleti oldala mellett a sikátori pusztán át a csomádi erdőségektől irányítva a Kiscsörgökön keresztül, városunk keleti határait érintve tart a penczi hegyeknek. Északról a Naszál vállapoczkáin keresztül zúdul be a harmadik jégvonal határunkba megpaskolva a Kis-Cselőték, Vasasok, Kutvölgyek, Czindrókákat erősen hor zsolva a belső szőlőhegyek harántjait is. Különben mindegyik földtulajdonos nálamnál ezerszerte job ban tudhatja mikor és mily elemi csapások sujto- gatták földjeit és az adott 20 éves kulcs szerint, kivált ha még a természet egyéb jelenségeit is képes latba vetni; könnyen kiszámíthatja, hogy mikor, mitől kelljen rettegnie. Én csak a’mondó vagyok, hogy az okos gazda a jég pusztításainak leginkább kitett szőlötáblákon a koczkázat minden veszélye nélkül űzheti a ku- koriczatermelést, melynek jelentősége Európa gaz- dászatában lassankint első rangúvá válik. Ma már nemcsak a román nemzetek, miként az olaszok, spanyolok, dél-francziák, oláhok, hanem egyéb déli nemzetek háztarátsában és élelmezésében a legfontosabb tényezővé kezd válni, hazánk tiszta magyar lakosságának józanabb, praktikusabb, belá- tóbb része azon gondolattal kezd igen helyesen megbarátkozni, hogy a kukoricza lisztjének ügyes alkalmazása által, sokkal olcsóbb, egészségesebb, csalások és hamisításoknak ki nem tett háztartási czikk birtokába jutottak, mint a minő a búzaliszt volt, melyet a lelketlen és a felügyelet által soha nem ellenőrizett üzérlet, anyagában ezerképen hamisított, néha kegyetlen támadásokat intézve maga ellen, az egészség ellen is. Vájjon ki az közülünk, ki nem ismerné azon élelmes kufárokat, kik a kora tavasztól fogva tonna számra őrletik a temérdek korpát, hogy ennek őrletét a nép kenyérlisztje közé keverjék? Pedig még ezek csak a jobbakból valók, hol maradnak még a gipsz, kukoriczacsuma és más bomlott anyagok elegyitői ? Népünk tehát egészen helyes nyomdokon halad, ha élelmezését a tengerire basirozza, ez 75°/0-kal jutányosabb, egészségesebb, különösen ha azt saját maga iparkodik maga hasznára termeszteni. Városunknak mind éghajlata, mind talaja minden változatban, akár kötött minőségben, úgy mint lazás, ritka voltában; a legnagyobb lapályon, mint a meredek lankákon kitünően alkalmas a tengeri művelésre. Csakhogy természetesen a hegyoldalok felmüvelése nagyobb szorgalmat, több munkát, erősebb ganajozást igényel és követel. A domboldali mivelésnél arra gondosan kell ügyelni, hogy a fészek, a melybe az ültetendő szemeket vetjük, tel- i jesen felporhanyittassék, a porhanyitott föld egy harmadrészben érett trágyával, ha lehet sertés- ganéjjal elegyittessék, a domboldalok földje felfo- gattassék, és a záporok által lehordott tavaszi iszap és üledék a fészkekbe hordassék föl, melynek felterülete, ott különösen, hol nagyobb fokú szárazság uralkodik vékonyan főszszel is behintendő, melynek nagy nedvességfogó természete az ültet- vényezésnél egyátalán felbecsülhetetlen. Arra különös ügyeletet kell fordítanunk, hogy a vetendő magok a lehető legszebb, legfejlettebb csövekről morzsoltassanak. Magok a csövek pedig télen keresztül száraz, szellős helyen tartassanak, mindazonáltal úgy, hogy zord, kemény fagyok a magok tenyészcsiráit össze ne égessék. Ha az elvetett magok a fészkekben vagy egyátalán nem keltné- nek, vagy nagy részben elmaradnának, a tapasztalt hiányokat ez esetben gondos utánültetéssel kell pótolnunk és ha az ültetvényezési idő már előre haladott, akkor tanácsos két-három napig az elvetendő szemeket langyos vízben, védett, meleg helyen csirkáztatnunk, az ekképen lágyított és puhított szemek azután, kedvező idők beálltaival igen gyors növésnek erednek. A kukoriczatermelés azonban csak akkor fogja magát búsásan kifizetni, ha iparkodni fogunk minél korábban érő fajokra, csemegekukoriczákra szert tenni, ennek kelendősége nemcsak saját pia- czunkon volna nagyrészt biztosítva, hanem mint igen kedvelt és keresett czikk jól választott és tetszetős fajok esetében a fővárosi piaczon is nagyon elkelne, annyival inkább, hogy a magyar falusi paraszt lassan mozgó természete egyátalán nehezen barátkozik mag oly gondolattal, hogy az idény- czikkek mivelésére a fokozottabb iparkodást és tü zetesebb gondozást reá szánja : igy tehát a túltermelés rémeitől nincs mit aggódnunk. A csemegekukoricza termelésénél a fősúly arra fektetendő, hogy a legválogatottabb, a legkorán- érőbb fajták magjaira tegyünk szert. Ami nem kis munka és gyakran nehezen megoldható feladatat. E tekintetben igen jó lesz egy derék kertészkedőnk, Kalmár Pál úr tanácsait kikérnünk, kinél én igen szép fajta példányokat szemléltem, ki okszerű útbaigazításait, egy őszinte lelkű tudakozódétól sem fogja megtagadni. Márczius 15. A föltámadás hajnalának ragyogó napja bir majd olyan tüzes fénysugarakkal a milyen az 1848-iki márczius 15-ének felkelő napjáé volt. Forró sugarainak világossága behatolt az elmékbe, elolvadtak a bilincsek lánczszemei, széjjel pattant a békó zárja, a szenvedő lelkek fölszabadultak börtönükből. Rékóba verve rablánczon szenvedett a jog,flelánczolva bánkódott az igazság. Összekötözve sinylett, fonnyadt a sajtó, a szabad eszme. De csak sinjdett. Az eszmét nem lehet békóban tartani! Az igazságot nem lehet örökre lelánczolni! A conservatismus rút alakja uralkodott a földön. De a szabadság szent eszméjének világa örökre szétoszlatá a butaság sötétségét. Széchenyi István grófnak nemesen érző szive és liberális felfogása adta meg az első lökést a jobbágyság felszabadítására. A franczia liberalismus ünnepét ülte Párisban. S a magyar ifjúság is áthatva a kulturális törekvés eszméjétől, mint villanyütésre, utánozta a francziát, — ezúttal nem divatban — de felfogásban és érzésben. A fölszabadulás órája elérkezett! Kossuth Lajosnak ékes szavaira a rabszolgaság utolsó sátorját is szétrombolta a szabaddá lett nép milliója. Petőfi „Talpra-magyar“-ját, mint zsolozsmát énekelte az ország hü lakossága. A refrén énekhangjától reszketett a levegő: „A magyarok istenére esküszünk . . . esküszünk, rabok többé nem leszünk“ ! Az egyik kezébe fegyvert, a másikba zászlót ragadott a bilincseiből felszabadult szabadság angyala. Magára öltötte az önvédelem diszes palástját s midőn látta, hogy rajongó áhítattal tekintünk föl reá, készek vagyunk őt követni bárhová és bármerre is, az eszméért szívesen meghalunk mindnyájan, elég volt egy szava: Előre! 1848. márczius 15-én jelent meg nyomtatásban a sajtó első szabad terméke. A negyven év előtti márczius 15-ike a szabadság hajnalán született. Ez a nap a szabadság szülöttje, a szabadság gyermeke. Márczius tizenötödike a szabadság. A szabad eszme születés-napja. A szabadság a népek legnagyobb kincse. A világosság ajándéka. A kultúrának elmaradhatlan kísérője, a szabadgondolkozás, teremtő képesség, a jólét áldásának közvetítője. Alángot melyet 40 év előtt a szabadság sugarai gyújtottak meg, ne hagyjuk kialudni soha! Ennek az esztendőnek márczius 15-ike lesz 40 esztendeje annak, hogy vér és sok áldozatok árán fölszabadultunk kínos rabságunkból. Ünnepeljük meg ezt az évfordulót az igazi kegyelet méltó ünnepével! Olyan ünneppel, a milyen édes örömet kelthet egy szabaddá lett nemzet szivében a szabadság eszméje. Gondolkodjunk kegyelettel vissza a hősökre, akik életüket és vérüket áldoztak föl érettük. S ha összejövünk a közös asztal körül, a melyen telt pohár vár fölköszöntőre: fenékig ürítsük ki ezt a poharat Kossuth Lajos egészségére, aki távol tőlünk, távol attól a nagy alkotástól, amelyet teremtett, megtörve, ag- gottan, Olaszország kék ege alatt éli hontalan búj- dosását. Ürítsünk egy másik poharat a szabadság, egyenlőség és testvériség összetartására. Á szakbizottságok megalakítása előtt. Volt egyszer egy korcsmáros és annak egy ügyes pinczérje — no meg egy hordó bora. Valahányszor a pinczér azzal a kérdéssel fordult urához, hogy milyen bort szolgáljon az úri vendégeknek és azoknak, akik jó minőségű bort kérnek, mindig csak azt vágta vissza: hiszen tudja — abból a bizonyos hordóból. így vagyunk mi is a városi bizottságokkal. Ha a bizottságok megalakításáról van szó, legyen az akár a pénzügyi-, akár a jogügyi-, avagy a gazdaságügyi stb. bizottság: vannak bizonyos, desti- nált egyének, kik e teret régi időtől fogva dominálják. Innen magyarázható ki aztán az, hogy a bizottságok majdnem mindenesetben ugyanazon egyénekből vannak összeállítva, vagy az illetők legalább is két- három bizottságnak tagjai. Egy ízben saját füleinkkel hallottuk egy városi képviselő szájából azon nyilatkozatot, hogy ő annyi bizottságba van beválasztva, miszerint maga sem tudja, hogy tulajdonképen melyik bizottságnak a tagja ?
