Váczi Közlöny, 1888 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1888-03-11 / 11. szám
Más alkalommal meg az esett meg, Hogy maga a bizottsági elnök maradt távol a bizottsági ülésről, elmaradását azzal indokolván, hogy ő bizony nem tudta, vájjon elnöke-e az illető bizottságnak? Mi következik ebből? Az, hogy a bizottságok nem felelhetnek meg lelkiismeretesen feladatuknak. Nevezetesen: nem gyakorolhatják kellőleg az ellenőrzést és nem dolgozhatják ki alaposan a hozzájuk utasitott ügyeket. Ily körülmények között történhetett meg azon megbotránkoztató eset, melynek a jogügyi bizottság a múlt év végén véletlenül jött nyomára. GörgÖly Márton, a „Korona vendéglő1 volt bérlője ugyanis, a szerződés értelmében egy meghatározott összegű óvadékot lett volna köteles a városi pénztárnál deponálni, — de ezt egész a szerződés lejártáig, vagyis a hatodik év végéig sem tette le. — Szerencsére Görgölynél nem volt szükség az óvadékra; de vegyük az ellenkezőt, ily esetben ki nyújtott volna a városnak kárpótlást ? Előfordultak oly esetek is, hogy bizonyos urak — mint pl. a bérlők, vállalkozók, avagy olyanok, akik szerződési viszonyban állanak a várossal — éppen azon bizottságoknak voltak tagjai, amelyek az ő érdekeik fölött bár közvetve, de mégis irányszerüen döntöttek. Lehetséges-e, hogy az illető bizottságok ily té nyezők közreműködése mellett lelkiismeretes munkát végezzenek és a város, illetve mindnyájunk érdekeit kellőleg megóvják? Mindezek régi bajok, melyeknek a korrekt ad- minisztráczióra való tekintettel okvetlenül véget kell vetnünk. Ezen fontos lépésre most látjuk az időt elérkezettnek; — most, midőn a polgármester jóakaratából és egyesek sürgetésére talán már legközelebb fog a közgyűlés összehivatni és napirendre kerülni az egyes bizottságoknak újbóli megalakítása. Úgy hiszszük, hogy az előadottak után — melyekkel csak a közvéleményt volt czélunk tolmácsolni, nem szükséges tovább vitatnunk a bizottságok fontosságát és azon éber körültekintést, melyet képviselőinknek azok összeállítása alkalmával szem előtt kell tartaniok. De annyit azonban szükségesnek tartunk hangsúlyozni: hogy képviselőink a bizottságok összeállításánál ne befolyásolt ássák magukat egyesek érdeke és monopolizált szereplési viszketege által, hanem csakis a közjó és a czélszerüség elve lebegjen a döntő percz- ben előttük. Válaszszanak az egyes bizottsá gokba szakképzett és tapasztalt egyéneket, de arra különösen ügyeljenek, hogy egy és ugyanazon egyén ne kerüljön több bizottságba, főleg pedig, hogy érdekelt egyének ne legyenek az egyes bizottságok tagjai. Mi megtettük a magunkét; rámutattunk a bajok kútforrására és következményeire, most képviselőinken a sor, hogy elődjeik ballépését jóvátegyék. És ezt a közjó érdekében el is várjuk tőlük. — s. ságot helyezett kilátásba, mi Váczon nem mindennapi dolog. Volt is jj^z estélyen oly nagy közönség, minőt a „Merkur“ estélyein — melyek pedig mindig látogatottak voltak — nem volt még alkalmunk látni ; nemcsak városunk izraelita lakosságának szine-java, hanem a vidékről és a fővárosból is nagy számban vettek részt az estélyen. Az estély lefolyásáról csak a legnagyobb elismeréssel emlékezhetem meg. A műsornak 1-ső száma: A japáni dalárda, melyet a „Himfy-Eú“-nak elkeresztelt karmester, Mandl Lipót, mutatott be,mindjárt tetszést aratott. Nagy derültséget keltettek Lobi Ignácz produkcziói is ; u. m. : „A világ legnagyobb törpéje“, „Az ember életkora,“ és „A szellem-idézés,“ de különösen tetszettek az általa elénekelt alkalmi kupiék, melyeket frenetikus tapsvihar között kellett megismételnie. Ziízer Adolf „bibliai történeket* mondott el zene kiséret mellett és úgy ügyes maszkja, mint élénk taglejtésekkel kisért előadása által nagy részben járult hozzá az estély sikeréhez. Az élénk műsor természetesen csak fokozta a fiatalság jó kedvét; folyt is a táncz oly nagy tűzzel, hogy a tánczolók virradás előtt nem tágítottak, sőt többeket még a felkelő nap is jókedvben talált együtt a csinosan feldíszített tánczteremben. Az első négyest 60 pár tánczolta. A jelenvoltak közül a következőket sikerült feljegyeznünk : Leányok: Funk Róza és Paula, Weisz Berta, Grünhut Helén, Vadass Gizella, Rózenberg Paulin, Kolmann Pepka, Goldberg Nina, Perl Czeczil fLe- génd), Hoffmann Lórika (Bánk), Grósz Nina, Kohn Jenny, Pflaum nővérek, Fischer Leontin (Bpest), Fleischmann nővérek (Tótfalu), Reiser Gizella, Rosenfeld nővérek, Ehrenfeld Fanny, Kolman Berta és Sarolta, Rózenberg Róza, Weiner Berta stb. Asszonyok: Mandl Lipótné, Reiser Béláné, Goldberg Ignáczné, Funk Jánosné, Goldberg Gut- manné, Reiser Henrikné, Szarnék Manóué, Weiner Ignáczné, Perl Adolfné (Legénd), Reiser Lászlóné, Rózenberg Jakabné, Blau Miksáné, Bogner Jakabné, Pflaum Sománé, Lővinger József'né, Pápa Lipótné, Kellner Ignáczné, Schlesinger Sámuelné, Weiner Adolfné, Weisz Jakabné, özv. Epstein Józsefné, Kohn Ignáczné, Weisz Sámuelné, Grosz Arminné, Kolmann Lipótné, Strauszné (Nándor), Hoffmann Dávidné (Bánk), Natonek Dezsőné, Fleischmann Dá- vidné, Fleischmann Nándorné, Weisz Mórné, ifj. Weisz Józsefné, özv. Schuller Józsefné, Rosenfeld Lajosné, Illovszky Ignáczné, özv. Kolman Mórné stb. Végül még Mandl Lipótról, a körnek „leikéről“ kell megemlékeznem, miután úgy az estély megtartása, mint annak sikere első sorban neki köszönhető. Nem hiába beszélik róla, hogy amit ő a kezébe vesz, annak biztos a sikere: de ezúttal csakugyan meggyőzött mindenkit a róla terjesztett állítás jogosságáról. Balambér. Nyílt levél a szerkesztőhöz*) Bohócz-estéíy. A „Merkúr kor“ által a múlt szombaton, f. hó 3 án a „Curia“ szálló nagytermében rendezett bohócz- estély teljesen megfelelt a hozzáfűzött várakozásoknak. Mit nem is csodálunk, mert a szétküldött tréfás meghívókon közölt programm sok oly érdekes látványosPanasz a váczi vámoknál szedett helypénz tárgyában. Dukán, 1838. február 27-én. Köztudomású dolog, miszerint községünk lakosainak túlnyomó része a kivesztett szol lökből mi jövedelmet sem nyervén, tisztán a fuvarozásból tartja *) Múlt számunkból térszüke miatt kimaradt. Szerk. fenn magat es csaladját s ebből födözi kincstári és községi tartozásait. Épen azért, mert ezen kereset ág létfenntartásunk féltett kincse, melyet megóvni kötelességük, én mint a szomszédos Duka községnek elöljárója, tehát mint érdekelt egyen, röviden es tárgyilagosan hozzá szólok e tárgyhoz. Tény az, hogy a váczi vámbérlő, meggyőződésem szerint a gabona és borszállítást teljesítő fuvarosoktól egy 2 igáju kocsi után nem heti vásári napon 6 kr. vámot, 5 kr. kövezetvámot, (melynek beszedése jogos), de ezen felül még, daczára annak, hogy a gabona és bor szállítmány, mely a községben lett megrovásolva, felfogadott fuvarosok által a városi piacz igénybe vétele_ mellőzésével, egyenesen a vasúti állomás vagy pedig a kereskedő magtárjába szállittatik: mégis helypénz illeték czimén az 1884 évi mártius 6-án 1708 sz. a. kiadott mindennapi hely pénz árszabályzatának 8 sorsz. alatt irt 10 krt., ha pedig a szállítmány heti vásári napon történik, akkor az 188o. é\d okt. 12-ik napján 29522/eln. szám alatt kiadott vásári helypénz árszabályzatának 17. folyó szám alatt jelzett 15 kr. szedetik be helypénz illeték czimén. Hogy nevezett bérlő úr ezen utóbbi czimén beszedett _ összeg beszedésére jogosítva lenne, azt szerény nézetem szerint határozottan kétségbe vonom. Ugyanis : A jielypénz szedési jognak sarkalatos elve az: hogy a piaczot az elárusító közönség igénybe vegye s ezért természetesen a helypénz megfizetése is követelhető. A második sarkalatos elve az: hogy az elárusi- tásra szánt árutereken (piaczokon) szabad, illetve engedtetett meg a bérlőnek a helypénz szedhetési jog, nem pedig a vám sorompónál; már pedig oly egyének, kik a piaczra mitsem hoznak eladni, a piaczte- reket sem veszik igénybe, a fentebb hivatkozott tarifák 8 és 17. pontjai értelmében a helypénz illeték megfizetésére sem szoríthatók. Hogy ezen erőszakoskodó eljárás a helypénz árszabályzatokkal ellenes, nemcsak a hivatott, de a laikus egyének előtt is tiszta, világos és érthető. Már most: ha ezen eljárás, mely csak egyedül a bérlő túlzott kapzsisága és a szegény fuvarozó közönség kiszipolyázásának egyik hathatós emeltyűje, hol maiad Vacz varos kereskedőinek testületé, mint a kiknek létérdekét ezen ügy másod sorban nemcsak legközelebbről érinti, de sőt veszélyezteti?! Ha a szegény, tudatlan fuvarozó pórnép fel tud jajdulni akkor, midőn látja, hogy ily módon kereseti forrásából egyeseknél 10, vagy 15 krtól fosztatik meg, nem értem, hogy a kereskedők értelmisége, saját jói felfogott üzleti érdekükben mit sem tesznek?! Mert szerény nézetem szerint, ha ez ügyben Vácz város hatósága, mint hivatott közeg mit sem tesz, avagy a vidéki közönség érdekeit tiem támogatja’ azon esetben: Vácz felső járásának községei a váczi tűrhetetlen állapotok miatt, kénytelenek lesznek összejövetelt illetve értekezletet tartani és elhatározni azt, hogy jövőben Újpest, vagy Aszód község piaczát veszik igénybe, mint hasonlókép Nógrád megyében — hallomásom szerint — néhány község Verőcze községébe helyezte a kilátást. És, hogy a magas mi- nisterium a heti vásárhozi engedélyt ily nyomós okok következtében megfogja adni: Nógrád megye fő- és alispánja befolyása és erélyétől eltekintve, csupán a Először is fizetni kellett, tehát fizettünk; gondolom egy pengő volt az entré. Jegyet is kaptunk, vezetőt is kaptunk volna, hogy mutogassa meg a palotákat, templomokat, fürdőket, vendéglőket stb, melyekről és melyekből eddigelé a hamut és a lávát eltakarították. Mert ott, hol csak 30—40 év előtt még nyájak legelésztek, e kamuföld alól paloták tűntek elő, s a kődarab, melyen a kedélyes kecskepásztor fáradtan ült, egy templom csúcsa. Elhordták róla a földet, lávát és hamut, és előtűnt az eltemetett város. Az épületek éghető részei elégtek, elporladtak, de a falak ott állnak, a templomok .oltáraikkal, a fürdők kőpadjaikkal, a vendéglők befalazott korsóikkal, a szemlélő előtt. Az utczák egész ház-sorokkal, az udvarok oszlopaikkal, a terek, az efkélyek épek, az eső és viharok rongáltak rajtok. Az ásatások különben most is folyamatban vannak. Eddig a városnak csak egy harmada van kiásva, a többi majd talán a jövő században lesz. Kevés az aprópénz. Amint a bekerített területre léptünk, egy múzeumba vezettek bennünket. Itt vannak kiállítva a hamuban talált szobrok, fazekak, korsók, konyhaszerek, kézműves-eszközök, lámpások, vasajtók stb. De figyelmünket nem ezek, hanem az üveg alatt elhelyezett emberalakok vonták magukra. Átszenesedve fekiisznek ott a szerencsétlenek, kik a tüzes láva elől menekülni nem bírtak, s ott kellett veszniük. Van néhány fekvő helyzetben, némelyik ülő, vagy térdelő helyzetban, amint a veszedelem megölte, a láva beöntötte. A holttestek különben kőkemények, és teljesek, itt-ott van róluk leütve egy rész, hogy a csontok láthatók legyenek. Borzalommal néztük végig e különös kiállítást, s a szánalom érzetével távoztunk. Vezetőnk még egyes elpusztult állatokat mutatott, melyek szintén a lávában vesztek el. Volt ott egy kutya is, melyet futásában érhetett utói az izzó láva. Továbbá kenyér-darabok, tojás s több efféle, mind megkövülve, szenesedve. Különben a legtöbb kiásott tárgy (szobrok, triposok stb.) nem itt, hanem a nápolyi múzeumban van kiállítva. Innen az eltemetett város megtekintésére indultunk. Végig mentünk az Abondanxa nevű utczán, melynek kövezetén inég a kerékvágás is látható, A „VACZ1 KÖZLÖNY'TARCZÁJA. Az én vágyamJ Nem kiránok hosszú földi éltet. Bármily hosszú: műdig rövid az . . . S elég hosszú, ha a holt sírjánál Azt mondhatják: hű volt és igaz! Nem kívánom, hogy megtört sziveknek Könyét igya aluvó porom ! Örüljenek az élők ; elég ha Én a sírban róluk álmodom. Nem kívánok koszorús emléket; Mit keres az oly mező felett, Hol a halál minden földi fénynek Gúnyolódva szemébe nevet?! Hosszú élet, fájó könyek, emlék ! Utánok én nem óhajtozom ; Se remény, se félelem nincs írva Mindenre kész dermedt arczomon. Egy vágyam van, hogy legyen bár sirom Árnyas völgyön, vagy kopár kegyen: Isten szeme vigyázzon rá s a föld Melyben nyugszom — szabad fö d legyen ! Kutlien. Rómába és vissza. VIII. Midőn a vonatra szálltunk, hogy Pompeibe induljunk, már csak meg kell vallanunk, hogy a kíváncsiságtól alig bírtunk maguukkal. Mindenki az ablak felé figyelt, mit hall, mit lát, milyen lehet az a furcsa füstölgő hegy közelről? Jobbra esett tőlünk a tenger: világhirű Capri, Ischia stb. szigeteivel, balra a nápolyi dombok, hegyek. *) Mutatvány „Kútkén“ hátrahagyott költeményeiből, melyeket Gévay Mihály, vácz-egyházmegyei áldozár, lapunk rendeldolgozó társa, rendez sajtó alá. A munka 17—18 ivre fog terjedni, melynek ára aránylag igen olcsó, csak I frt .00 kr. A tiszta jövedelem a költőnek szegény nővére: özv. Horváth y Lajosné javára lesz fordítva Előre is melegen ajánljuk e szép könyvet a ft. egyházmegyei papság és t, olvasóink figyelmébe. Utunk sűrűn lakott vidéken vezetett, kaktuszbokrok között, melyek Öt ölnyi magasságra nőnek. Istenem ! hogy összeszurkálnák az embert, ha a vonat közéjök dőlne! A helységek lakosai tarhonyát szárítottak a napon és makarónit (magyarul csőtészta, diákosan fütyülő). Már elhagytuk Torrét, ezen élénk forgalmú várost, Portiéit, mely oly csendes, mintha lakosai egytől-egyig némák volnának, midőn Pompeit hangoztatta a sugár konduktor s mi nagynehezen kiszálltunk. Nagynehezen, — mondom — mert az állomás oly szűk, hogy a kiszállásnál egy érkező vonat életünket is fenyegette, Már pedig magyar ember csak nem akar hamuba temetkezni ! Pompei vidéke kopár, sziklás, kihalt. Az emberek mintha gyászolnának, szinte csendesebbek, az útakat hamuféle törmelék fedi. A szürke sziklák s feketés dombok lehangoltak bennünket. Bezzeg máskép folyhatott itt az élet 18 század előtt! Mert Pompei népes, élénk város volt, 30 ezer lakossal, tekintélyes kikötővel és kereskedéssel. A dúsgazdag rómaiak is szívesen rándultak ki Pompeibe egy kis szórakozásra: akkor még másképen volt minden, mint ma. Most dúsgazdag rómaiak is vajmi kevesen vannak, meg aztán Pompei sem olyan barátságos hely, mert az a csúnya Vezúv ott füstölög, bömböl az oldala mellett. Hát biz’ oda csak a kíváncsiság vezeti az embert, de hogy ott magát valami pompásan érezze, arról szó sincs. Ezer nyolezszáz éve múlt, hogy a virágzó várost a földrengés részben, s néhány évvel rá a Vezúv hegy kitörése Herculanum és ÍStabie városokkal együtt egészen elpusztította, eltemette. A lakosok nagy része megmenekült ugyan, de sokan ott lelték sirjokat az özönlő tüzes hamuban, menthetleniil. S a pusztító hegy nem elégedett meg ennyi rombolással, füstöl most is, bömböl most is, sziklákat és tüzes lávát hány most is, éjjel nappal egyaránt. S habár egykoron, úgy látszik, minden erejét összeszedte, hogy pusztítson, ki tudja, nem pihente-e ki magát annyi évszázadon át, hogy újra pusztítson? Nem, hogy e helyen jókedvűen időzzék az ember, azt nem lehet kívánni 1 Hozzá is fogtunk tehát, hogy mihamarább végig nézzük a mit lehet, s egy házzal odább állhassunk.
