Váczi Közlöny, 1888 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1888-02-26 / 9. szám
ElöíizetéMi ára : évnegyedre ............................1 írt 50 kr. aázhoz hordás vagy postai szétküldéssé'. Egyes szám ara : 10 kr. Kapható : DEUTSCII MÓRNÁL (városkái épület) Hirdetések: a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesülnek. Nyiit-tér sora............................ 30 kr. Bélyeg illeték minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőséi] és kiadóhivatal czimzete: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők Vácz, Gaspavik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Közgazdasági munkálatok. Dr. KISS J. közleménye. III. Valami hat hónappal ezelőtt a „Fővárosi Lapok“ homlokzatán egy nem kevésbbé gonosz, mint bárgyú költemény jelent meg, melyben az utcza aljas gúnyjával élczelődik az iró Nógrád- megyének . avitt, kopott, sivár, fakó hegyei felett, melynek csak nyomorult, satnya, Ínségtől gyötört népe színtelenebb, mint rideg, terméketlen vidékei. A bűntorló nyil, amely a dísztelenül heverő atyának meggúnyolt szivéből Szemre és Chámra visszapattant, több mint négyezer éve osztja kiengesztelhetetlenül halálthozó mérgét a megátkozott fiúk fajzadékiban : a hazára szórt gúny, a polgártársa által meg nem érdemlett nyomorán elsziporkázott élezek szintén az éghez kiáltnak igaz ságért. Lakta volna svéd, pomerán, olasz, normann, vagy franczia e hegyharántok aljait, melyek kétezer év óta érlelik a legcsurrantottabb szinmézt, mit valaha a sárfehér, magyar fehér és juhfarkok ezüst bogyói rejtettek; a legbüvölőbb illatot, melyet egykoron a dinkák és muskotályok termettek : a legnemesebb savakat, mit hajdanán csak a gohérok, hárslevelűk és fehérdinkák adhatnak : úgy azok a fakó penczi, váraljai és szécsénkei hegyek az öt világrészben ismertebbek volnának, mint Bordeaux:, Burgund, Champagne, Johannisberg és Jungfrau vidékei. Akkor, a tyoni és a bordeauxi bankokban összehalmozódott milliók osztalékai eme, most a szívtelenek által undorral contemplált lakók markait ütné! A hernyó, ha letarolt mindent, tova vándorol! A chamita sem fog önhájából tovább táplálkozni, ha uzsorára szokott szipolyait nem lesz mibe mártogatni. A haza szomorú özvegységének megtépett fátyolaival, keserű árvaságának avitt, fakó czondráival mindig igaz fiainak hű szeretetéhez kiált, a mi értelmünk, iparunk és szorgalmunknak kell disztelenfl föltetsző meztelenségeit befedni. Majd jőnek a tavasz omló záporai, átsüvöltenek az éjszak sivár szelei, a mi kis termő talaj, zsiros televény akad, lombvesztett hegylankáink szőlőföldjein, azt mind leseprik. hogy a felszínre törő márga fakó színei hirdessék a járatlan idegen előtt, miszerint az emberi tunyaság, ép mint a váratlan látogatások egyaránt képesek a legjövedelmezőbb helyeket kopárakká, meddőkké sivárokká tenni. Ha a dán a tengerekkel kél bírókra, talpalattnyi földjeiért; a schveitzi, a rideg sziklákkal küzd meg hitvány napszámjaiért; a dalmata csipetnyi termőföldjeit csak óriási kőfalakkal bírja megmenteni : nekünk sem szabad halántékaink némi verejtékétől megirtóznunk, hogy hegyeinket, ha nem fiaink, legalább unokáink- számára megmentsük vetemé- nyezö kertekül egy újabb szőlőültetés napjaira. — Hisz addig is dúsan jövedelmező napszámok jutái mázzák minden legkisebb fáradságunkat. Egy év hasznáért nem szabad ekével leturkálni elpusztult hegyi széleink termő talaját, egy új, gyakorlati, busásan jövedelmező cultura által meg kell azokat mentenünk. Ez pedig legsikeresebben és legalaposabban a dinnyetermelés által történik. Mint egykor messze- vidékek határait lépte túl hanyagúl iskolázott, de nemes anyagú boraink híre, muszka és porosz szája izesült és áhítozott kitűnő, mondhatni páratlan margitjaink és oportójaink után : ép úgy emel- kedhetik jó hírnevünk és gyarapodhatik anyagi helyzetünk szorgalmas, rendszeres és gondos megválasztás alapján nyugovó sárgadinnye cultura által. Azok a mészszel csak választékosán kevert, homokos, mézgás hegyoldalaink jó mivelés mellett , a legizle- tesebb dinnyéket fogják megtermeni, melyek nemcsak nekünk kínálkoznak ízletes falatokul, de épen kitűnő tulajdonságuknál fogva csakhamar jól látogatott piaczokat fognak maguknak hódítani úgy Budapesten, mint a külföldi szomszédos nagy váró sokban. Azért hagyjuk meg elpusztult szüleinket eddigi futószalag idomú és szakaszokra osztott helyzetükben. A szakaszgödröket ne engedjük elfulasztani semmi szin alatt, sőt szaporítsuk és sokasitsuk azokat minden visa barázdáiban 2 — 4 kisebb fajta gödrökkel, melynek földjeit ép oly, sőt nagyobb szorgalommal hordassuk szét az illető szakaszokban mint szőlő műveléskor a meredélyebb harántú barázdapartokat dugassuk tele nagyszemü törökegressel, melynek gyorseredésü gyökérszálai nemcsak az omlatag barázdák földjeit fogják fel, de némi kis gondozás mellett a dinnyetermelés napszámait is födözni fogják. A visákat pedig vegyük gondos mivelés alá, minden öt-hatszáz négyszögmétert felölelő szakaszban az ősz utolsó heteiben 20 centi méter négyszög nagyságú fészkeket kell felbá- nyásztatnunk, hogy azok földje a megkivántató arányokban vegyitett lomb és porhanyó trágyával és homokkal elegyitetten a tél fagyos, felszívó ereje által kellőleg megporhanyittassék. Az ily módon előkészített fészkeket a beköszöntő tavasz első heteiben már rendezni kell, a magveteményezést lehetőleg korán meg kell tenni, mert itt is azon elv jutalmazza meg magát, hogy minél korábban termelünk valamit, annál magasabb árakat érünk el. Ez épen azon situatio, hogy magas doblankákon, verőfényjárta harántokon űzzük dinnyetermeléseinket, nem sok okunk van a fagytól rettegnük, mindazonáltal nem fog ártani gondos figyelemmel kisérni a hőmérő esését és ha látjuk, hogy több a kettőnél és ültetvényeink a meghagyás komolyabb veszélyeinek volnának kitéve, gondoskodnunk kell, azok befödésérűl. A dinnyeföldek jövedelmezősége ezen fáradságot igen hálásan fizeti meg. Mert egy hold dinnyeföldre nem többet, mint csak G00 fészket számítva, egy fészekre csak 4 darab jó kifejlett dinnyét véve fel, egy válogatott nemes faj dinnyének az árát csak 10 krra téve: 240 frt évi jövelem érhető el, ami szembeötlőleg túlszárnyalja még a szőlő mivelés jövedelmét is. Pedig a szőlőmivelés költsége holdankint 60—70 frt között váltakozik, ami a dinnyetermelésnél 20 frtra sem rúg. A dinnyetermelésnél azonban, ha állandó jövedelmi forrást akarunk belőle csinálni, fölötte szükséges, hogy aránylag a lehető legkevesebb és legnemesebb fajok termesztésére szorítkozzunk. A faj megválasztásnál nemcsak azok Ízletes és zamatos voltára kell figyelmet fordítanunk hanem egyúttal azok küllemére. Iparkodjunk, hogy szemre nézre is minél tetszetősebb és festőiebb faj művelésével foglalkozzunk. És a mennyire lehetséges egy gazda csak homogén, vagy kizárólag afrikai vagy ázsiai fajok megmivelésével vállalkozzék, hogy igy az elfajzásnak, az esetlen párosodásnak minden lehetősége kizárassék. Tenyészmagvakúl a lehető legszebb példányokból a legfejlettebbek választassanak ki, azok jó napos, száraz helyen saját édjükben száritassanak fel. Megszáradás után külön zacskókba, ha lehetséges, rózsa, ibolya, vagy más illatos levelek közé tétessenek, füsttől és minden kellemetlen idegen szagtól ment helyen conserváltassanak. Azt is kellő emlékezetbe véssék termelőink, hogy a jól eltartott magok mennél több évesek, annál dúsabban tenyészők és fejlettebb példányokat nevelnek. Mindent el kell követnünk arra nézve is, hogy a dinnyeföldön semmiféle más idegen növény ne termeltessék. Gondos, kitűnő cultura mellett nem megvetendő segédjövedelmet nyujtand a mageláru- sitás is. A dinnyeédje és magháza szeszfőzésre használható fel. A vastagabb hajú nemesb dinnyével pedig a condirozásnál találnak keresletet. Viszhang a „közgazdasági munkálatokéra. Fontos kérdés, mely nemzetek nagyiélének megái lapít ója, tág mező, melyen versenyezni hazafias kötelesség: figyelmünket a közgazdaság népboldogitó tudományának szentelni. Megosztani a terheket és kötelezettségeket! ez a mostani idő jelszava, s a társulás, a legújabb kor eszméje. Nagy szakavatottsággal ismertette t. polgártársnak : Dr. Kiss József úr a mezőgazdasági ipar azon czikkeit, melyeknek kereslete a helyi piaezokon folytonos. Á keresletet emelni s biztosítani kell. Erre kell főtörekvésünknek irányulnia. Biztosítani kell a termelőt s módot kell neki nyújtani, hogy terményeit forgalomba hozhassa. A inig'mezőgazdasági teményeink oly élénk keresletnek Örvendtek, hogy.az aratók által bevégzett munka után csakhamar megérkezett a vevők özöne, a magyar gazda még azon idők boldog szakát élte, a mikor ősi portája a vevők kocsijai által felvert portól nem látszott: a mikor az első rangú vevők szavánál fogták a gazdát, versenyezvén az elsőbbségért, de maga a gazda is jól megnézte vevőjét és bizony kedve szerint válogatott azok között . . . Addig a mezőgazdasági egyletek amaz egyoldalú működése, mely a termelés mennyiségének fokozását czélozta elegendő volt, hogy terményeink jó hírnevét és közkedveltségét a külföldön a gazdasági egyletek áldásdús működésének tüntesse fel. De most már változott a világ. Jól ápolt talajunk aranykalászaiból kipergő egészséges mag, szűkké tette az eddigi magtárokat; kicsinyeknek bizonyulnak a dústermés befogadására és még sem örvend a gazda. Nem fizetheti a termelés költségeit éppen akkor, mikor tevékeny és értelmes munkásságával harezra kell szállania földgömbünk összes agrikulturájával. A kitűnő közlekedési eszközök, a vas- és vizi utak, az idegen államok terményeit a mienkkel egyidejűleg hozzák a világpiaczra, sőt saját ittho- nunkban versenyre kellnek velünk idegen államok terményei. És többé nem a termelő, hanem a fogyasztó szabja meg a termény árát, a mi a tengeren túli gabona tőzsdéken éppen úgy mint az európai szárazfölden őrülten ugrándozó árhullámzásnak van alávetve. Ily körülmények között jogosan szólítja, hívja segítségül a gazda gazdasági egyleteink körültekintő figyelmét és odaadó önzetlen tevékenységet. Csak akkor fogunk boldogulhatni, ha kellő számú gazdasági egyleteink lesznek, s ezek hivatásuk magaslatán fognak állani. Égető szüksége van a mezőgazdaságnak oly önzetlen, de saját kebeléből támadó, vagy általa teremtett tényezőkre, mely egész figyelmét, szakava- tottságát a termények elárúsitásában össz’epontositsa. A gazda sok oldalú elfoglaltsága s a piaczoktól és a központtól való távolléte miatt, az árakról kellő tájékozottsággal nem bir s igy az árhullámzást képtelen a maga előnyére felhasználni; nem ismervén a nemzetközi gabona piaczok keresletét és kínálatát, minden irány nélkül evez az árhullámok között; komoly vevőit túiköveteléssel riasztja el, vagy árúit az első jelentkezőnek olcsón dobja oda. A gazdasági egyletek feladata a termelőt kellő tájékozással ellátni s főkép: atermelőt és fogyasztót közvetlen összeköttetésbejuttatni, vagyis kötelességük volna az egylet központján egy terményáréi minta, — és mutató-telepet felállítani. Ily gazdasági egyletet kellene létesíteni Váczon, hová minden gazda bekiildené terményeinek hű mutatóját és mennyiségi kimutatását ; innen mutattatnék beugyja helyi központnak, mint a külföld fogyasztóinak a termény ; mert vidékünk terményeit egyhelyen összepontositva látván, annak minőségéről és mennyiségéről kellő tájékozást szerezvén, szükségleteiket időről időre fedezhetnék, az alkú pedig a gazdasági egylet által létesittetnék. De tovább is mehet a gazdasági egylet, mert a jobb kelendőségü termények elárusithatása czéljából egyenesen a külföld piaczait keresheti fel. Szóval a termelővel és fogyasztóval érintkezni, éber faradhatlan és mozgékony kutatóvá válni lenne kötelessége. A gazdának feladata volna: készlete mintáit pontosan beküldeni, árát megjelölni, a mennyiséget kimutatni s terményeinek időközben más helyren történt eladását az egyelettel tudatni. E rendszer alkalmazása mellett, a termelő áruja mindig a világpiaczon lenne, a kereset és kínálat hullámzásait rendes mederbe terelve természetes folyammá alakítaná, a mi úgy az eladónak, mint a vevőnek nagyon is a javára válnék ! K. Ö. A kártyázok veszedelme. Tisztelt Szerkesztő Er! Becses lapjának figyelmes olvasója lévén, élénken emlékezem a múlt évi okt. 23-iki számra, mely „városunk darázsfészkei“ czim alatt rámutat ama hibákra, „melyek társadalmunkat s főleg annak fél-
