Váczi Közlöny, 1888 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1888-02-26 / 9. szám

tett kincsét az ifjúságot megmétyelezik.“ E czikk oly szabályrendeletet helyezett kilátásba, (Azóta már életbe is lépett. Szerk.) mely hivatva van útját vágni „a pusztitó méreg további hatásának.“ Ugyancsak rámutat e czikk a következményekre s elég erélylyel lép fel városunk rendőrsége s annak vezetői ellen.

Nem szándékom ezt felújítani, hanem data occa- sione kívánok szólni a tárgyhoz.

Mint értesülök a kuszonegyezőkre rósz napok járnak, miután nyilvános helyeken nem gyakorolhatják többé a jövedelmező mesterséget. Tehát a fekély, mely egy évtized óta pusztított városunkban, végre eltűnt visszajöhetlenül!

Örömmel üdvözöljük rendőrségünk ezen erélyes fellépését, mert a kártya és lutri két nagy betegsége társadalmunknak. Hány családi tragédiának volt már a kártya szülő oka? Hány ember kezébe adta a koldusbotot? Hány fiatal ember tette tönkre általa egészségét és vagyonát? Hányán tették életüket gyakran koczkára?

De e szigorú rendszabállyal még nem segítettünk a bajon. Ez csak egy lépés a nagy feladathoz. Ily irányú rendeletekkel nem vehetjük a bajnak egyszerre elejét, mert: „Nitirrur in vetitum, semper cupimusque negata.“

Ott hol a társadalom egészséges, ily rendszabályokra nincs szükség. Ha nem egészséges, a legjobb törvények is hajótörést szenvednek. A történet ez állítást fényesen igazolja. A rómaiak látván, hogy a frivol fényűzés buktatja meg Róma erkölcseit, védekezni akartak a luxus hódításai ellen.

És mi lön az eredmény? Az, hogy a törvény megtört az erkölcsi zátonyon. Nem csak a fényűzésre, hanem a játékra is kellett törvényeket hozniok. Igaza volt e részben Tacitusnak: „Pessima in republics, plurimae leges.“

Rendőrségünk megtette mi kötelességében állott és útját állja a demoralizácziónak. Többet tenni s a társadalmi rendet megváltoztatni nincsen joga. de nem is hivatása.

Hogy pedig az ifjúság, ugjy társadalmunk többi tagjai épp azon helyeket keresik fel, melyeket az érintett czikk „darázsfészkek“-nek nevez, az könnyen megérthető. Mert a társadalomnak szórakozásra van szüksége. Arról pedig, hogv nálunk a „kártya“ főfaktora a társadalmi életnek — a vádlottak mitsem tehetnek.

E bajon tehát csak úgy segíthetünk, ha egészséges társadalmi életet teremtünk meg városunkban. E tekintetben pedig a kezdeményezés első sorban a Casinót illeti meg. Ez az egyedüli erkölcsi testület városunkban, mely számbavehető irányelvekkel állhatna elő.

Becses lapja megtette kötelességét; nemegyszer állott síkra a társadalmi élet reformja érdekében és hogy felszólalása mindig süket fülekre talált, ám vegyék lelkűkre azok, akiket ez megillet.

Talán végre megszívlelik az intéző körök azt, aminek szükségességét bizonyára ők maguk is érzik éskigyógyitják a beteg társadalmat undok fekélyeiből.

0. J.

A közönség köréből.*)

Interpelláczió az „Ipartestület“ elnökéhez.

Tekintetes Szerkesztő Ur!

Bátorkodom felkérni, szíveskednék alább előadott felszólalásomnak b. lapjában helyt adni:

A sors úgy hozta magával, hogy az ipartestületnek múlt vasárnapon, délutáni 3/23 órára kitűzött

*) E rovat alatt minden közérdekű felszólalásnak készséggel adunk helyet, azonban a felelősség mindenkor a beküldőt terheli. A szerk.

JLVÁCZIKÖZLÖNÍTÁRCZAJA.

Ö hozzá . . .

Tekints ream szelíd leányka,

Oh vesd reám sötét szemed Add vissza elrabolt nyugalmam Gyógyítsd meg árva lelkemet.

Gyógyítsd meg ezt az árva lelket,

Mely oh! csak egy érzést tanul :

„Szeretni“ ... a legforróbb hévvel „Szeretni“ . . . mondhatatlanul.

Minden helyen bármerre térjek E szót látom ragyogni én,

A végtelen sö'tétü éjben S csillag borított ég ivén,

Elhervadt harmatos levélen,

Melyet letört lefújt a szél Nyíló virág és cserfa lombon Minden erről suttog, beszél.

Oly jól esik hallgatnom őket Rólad beszélnek angyalom,

Lassan, lassan elszenderülök,

S ismét felőled álmodom,

Látlak közelről, újra . . . tisztán . . .

Sötét szemed az rgre néz.

. . . Véget vet édes álmaimnak A bús, kínos fölébredés.

Ismét oly elhagyottan állok,

Száz bú szakítja szivemet.

. . Add vissza elrabolt nyugalmain Oh vesd reám sötét szemed,

Egy biztató szelíd sugár csak,

Szánj és ne ítélj meg halni Oh ! mert e szív a sir ölén is Téged szeret — mondhatlannl.

Dl*, Csicserko.

közgyűlésére csak 3 óra után mehettem el. Épen akkor az iparhatósági biztos úr a segéd-kórház ügyében végzé beszédét, mely után az elnök egyszerűen kijelenté, hogy senki indítványt be nem adván, a k özgy ülést fel őszi atj a.

Példás rendet tapasztalván, nem tudom mi vihette az elnököt a közgyűlés feloszlatására. Minthogy pedig a közgyűlés, feloszlatása esetén legközelebb folytatandó: tehát úgy vélem, hogy a tagok egy harmad részének kisorsolása (alapszabály 13. §.) is erre halasztatott; mindazonáltal csodálkozom, hogy ez a közgyűlési tárgysorozatból kimaradt s igy a folytatólagos közgyűlésen sem vehető tárgysorozatba. Ezek alapján a következőkre kérek felvilágosítást:

1. Minthogy a kisorsolás az évi rendes közgyűlésen szokott megtörténni, mi oknál fogva maradt ez ki a tárgysorozatból, és mikor gondolja ezt az elnök végrehajtani ?

2. Van-e tudomása arról, bogy az ipartestület augusztus 1-én lépett életbe, a tagsági illetékek jogtalanul mégis julius 1 tői számítva szedetnek be (tehát egy hóra jogtalanul)?

3. Mi jogon szedetnek belépési dijak oly özvegy iparosnőktől, akiknek férjei az 1872-ki Vili. t.-cz. életbe lépte előtt még a ezéhek kötelékébe tartoztak?

4. Czélul tűzte-e ki magának az ipartestület az iparüzők érdekeinek előmozdítását? Kérdem ezt azért, mert biztos tudomásom van arról, hogy S. J. iparostársunk feljelentést tett a saját üzletébe vágó, képesítéshez kötött iparczikkeknek vidéki iparosok és megbízottjaik által történt, és az 1884. évi XVII. t.-cz. 50. §-ába ütköző, elárusitásáról. Miért mulasz- tatott el ez ügyben a rögtöni intézkedés, holott ez által a helybeli iparosok néhány száz frt kárt szenvedtek ; s ha ez nem czélja, hát akkor mi más; talán kizárólag a betegsegélyezés és a kórházügy?

5. Van-e arról tudomása, hogy az „Iparügyek“ czimü szaklap f. évi január 10-ki számában „Vácz“ czim alatt, egy, az ipartestületi jegyző által aláirt, és a testület tisztességét mélyen sértő czikk jelent meg ?

Kiváncsi vagyok, hogy mennyire lesz képes a testület becsületét visszaállítani az, aki ezért első sorban felelős?

Kelt Váczon, 1888. február 22-én.

Egy ipartestületi tag.

Városi és vidéki hírek.

= Személy! Jais\ Eöldváry Mihály, megyénk alispánja f. hó 29-én városunkba érkezik és jelen lesz a f. évi márczius 1. 2 és 3-ikán végbemenő ujonczozásnál. Az alispán itt. időzése alatt Kemény Gusztáv főszolgabiró vendége lesz.

f Poroszkay Péter, a váczi székesegyház olvasó-kanonokja s az egyházmegye nesztora, f. hó 18-án meghalt. Haláláról a gyászoló család és a váczi káptalan a következő gyászjelentéseket adták ki: „A váczi székesegyházi káptalan az illető rokonok nevében is mélyen szomorodott szívvel jelenti szeretett kartársa: nagyságos és főtisztelendő Poroszkav Péter olvasó kanonok, a B. Sz. Máiráról nevezett dornaui prépost, aranymisés aldozópapnak, a váczi egyházmegye legidősb papjának néhány napi gyengélkedés s a haldoklók szentségeinek ajtatos felvétele után életének 86-ik, áldozárságának 63-ik évében, folyó hó 18-án esti 10’q órakor az Urban történt elhunyták A boldogult hűlt tetemei ugyanezen hó 21-én reggel 9 órakor, a székesegyházban tartandó gyász szent-mise áldozat mellett fognak az ottani sírboltba örök nyugalomra helyeztetni. Vácz, 1888. évi február 19-én. Az örök világosság fényeskedjék neki!“ — „Suhajda. Anna férjezett Urbánn Józsetné s

Rómába és vissza.

VII.

Illetőleg most már Nápolyba és vissza.

Reggel, hogy felébredtünk, első tekintetünk a tengerre esett. Csakhogy mi nem a tengerért jöttünk ám ide, hanem Nápolyért és a Vezuvért. így ütöttünk egy csapásra két legyet, mert Nápolyba már benne voltunk, a Vezúv meg ott füstölgőt,t a közelben.

Nápoly — mit is mondjak róla — szép város, de (s ezen nyilatkozatomért ország-világ előtt bocsánatot kérek) nem az én kedvem szerint való. Ná- polyt a világ egyik legszebb városának hirdetik az útleírások, s én még sem szeretnék ott lakni. Elmondom, hogy rövid kétnapi ott időzésünk alatt mi kötötte le figyelmünket; lehet, hogy ha sokáig ott időzünk, én is megkedveltem volna, de igy csak két napról szólhatok. Vannak gyönyörű utczái, pl. a Via Toledo, mely a budapesti sugárúttal akarhatna versenyezni, sok nagy palotájával, még több szép boltjával, csakhogy; kereket kell kötni, mert lejtős; van szép tengerpartja, a melynek talán a világon sincs párja; van kilátása a tengerre és a Vezuvra, és viszont aki a tengerről a városra néz, a mint félkörben épült, el van hajolva annak regényes fekvése által; vidéke a déli növények, kaktuszok, agavék stb. melegháza. Mindezek igen szép tulajdonok, s Nápolyt imádottá teszik az idegen előtt. IS nekem Nápoly még sem tetszett, megmondom hogy miért?

Azért, mert nem bírom különválasztani a várost és a lakosságot egymástól. Ha csak a várost tekinteném, tetszenék biz’ az, csakhogy a lakosságával nem vagyok kibékülve. Oly éktelen lárma, milyen ott fenyegeti az ember dobhártyáját, oly tisztáta- lanság, mely a «kolerának okvetlen nevelő-dajkája, nincs talán a világon sehol. Voltak utazó társaink között, kik ériül a botrányos tiszlátalanságról találó megjegyzéseket, mondottak'; bennem pedig a megférje Urbánn .József, úgy özv. Suhayda Jánosné szül. Morlin Mária valamint gyermekei Dr. Suhayda János budapesti ügyvéd és Suhayda Judith s a többi rokonok mélyen szomorodott szívvel tudatják felejthetetlen nagybátyjuk nagyságos és főtisztelendő Po- roszkay Péter úrnak a Bold. Szűz Máriáról czimzett dornaui prépostnak, a váczi székesegyház olvasó kanonokának, zsinati vizsgálónak és az egyházmegye nestorának, arany misés papnak rövid szenvedés és a haldokló szentségek buzgó felvétele után f. évi február 18-án esti 11 órakor életének 8ö-ik évében történt elhunytat. Az Istenben boldogulnak drága tetemei f. hó 21 én délelőtt 9 órakor fognak a szé- kesegyház sírboltjában, az ugyanakkor tartandó engesztelő szent mise áldozat után örök nyugalomra tétetni. Váczon 1888. február hó 19-én. Áldás és béke lengjen drága porai fölött!“ — Az elhunyt 1802. okt. okt. 13 án született Nándorban (Nógrád

m.). ,s 1825-ben szenteltetett fel áldozárrá. Rövid káplánkodása után a püspöki udvarban volt alkal- kalmazva, mint iktató és sz. széki jegj^ző. 1834-ben zsámboki, 1845-ben romhányi plébános, 1858-ban esperes lett, 1863 óta a káptalannak tagja volt. -- Holtteste kedden d. e. helyeztetett el a székesegyház kriptájában. A szertartást igen fényes segédlettel Nesz ved a István félsz, püspök ő méltósága végezte, a requimet pedig Sponer József ő-nga. — Ki szegény rokonait szeretettel gyámolította életében, vagyonát holta utánra többnyire jótékony ezé- lokra hagyta. R. j. p.

— UjoiDCzozás. Városunkban az ujonezozás f. évi márczius ]., 2. és 3 ik napjain fog végbe menni. Ez alkalommal az első korosztályból 105, — a másodikból 84, — a harmadikból 58 hadköteles fog e 1 öál 1 ittatni. Az előző évekből elmaradt 16 hadkötelessel együtt tehát összesen 263 hadköteles kerül a sorozó bizottság elé. A sorozó bizottság elnöke; Földváry Mihály alispán (akadályoztatása esetén: Gosztonyi János), — előadó: Réty Ignácz polgár- mester, — orvos: Dr. Hirkó László, megyei t. főorvos, kit akadályoztatása esetében: Dr. Bolgár Lajos városi főorvos fog helyettesíteni.

= .íótélioiij-egjleí. Örömmel értesülünk, hogy városunkban az elhagyatott szegények gyárno- litására f. hó 23 án az úgynevezett: „Sz. Vincze- Egylet“ megalakult. Megyés püspökünknél tegnap tisztelgett az alakuló gyűlésnek Kan da István, Nikit its Sándor. Schmiedt János, Fodor Imre, Lenesé Sándor és Zemanovits József urakból álló küldöttsége. hogy az ügyről jelentést tegyen, s legke- gye-ebb pártfogását kérje. Ő Excja kegyesen fogadta a küldöttséget s az Egyletnek pártfogását megígérte, az előieges költségek fedezésére pedig 300 frtot mél- tóztatott legkegyesebben adományozni. Az egylet működését figyelemmel fogjuk kísérni, annál is inkább, mert a szegények gyámolitását igen czélszerü alakban, — élelmi szerekkel, fűtővel, gyógyszerekkel, ruhafélékkel stb. személyes meggyőződés alapján eszközli. Napjainkban, midőn a mostoha idők és sokféle csapások sokakra nézve csaknem elviselhetlenné teszik a szegénységet, a mondott jótékony-egylet megalakulását őszinte örömmel üdvözöljük.

= Fgyháxmcgyef liir. Bősz Emil papnöveldéi aligazgató és tanár palotási administrátornak neveztetett ki.

= Hajsza az engedély nélküli Iparosak

ellen. Gajáry Géza iparhatósági előadó egész erélylyel nyomozta ki azon iparosokat, kik iparengedély nélkül működnek városunkban. A lefolyt héten 26 ily iparost idézett maga elé, kiknek egyrészét pénzbírsággal sújtotta, a másik részét pedig utasította, hogy 8 napon belül, vagy iparengedélyt szerezzenek maguknak, vagy munkakönyv mellett segédeknek álljanak be. Örömmel üdvözöljük a főjegyző urnák

elégedettség kellemes érzete ébredt föl, hogy hiszen a mi káptalan-utczánk ehez képest a tisztaság modellje . . .

A fehér-ruhát Nápolyban is csak úgy szárítják, mint Fiúméban. Egy ablakon kihúzzák a ruhaszárító kötelet, a másikon be, teleaggatják ingekkel stb. ; nyilvánosan, a világ szemláttára ott díszelegnek ezen „díszes móringok“ az ablakokon.

A lazarónik (povalacsoknak is nevezhetnék) százával nyüzsögnek a tereken, egyik alszik, a másik ül, a harmadik birkózik, eszik a negyedik, s a többi is mert ráér, azt cselekszi, amit tetszik.

A kézipar szabadon és „a szabadban“ űzetik. Itt egy csizmadia foltoz, az utczán, amott egy pintér abroncsol ez is az utczán ; itt igy is járja.

A házi állatokkal meg pláne furcsán bánnak. Meglepetve nézem azt a szegény lovat, melyhez egy ökör van párul hozzáfogva ; amott egy pulyka ábrándozik az erkélyen kipányvázva ; míg a boltajtó előtt egy csirke legelész az elszórt káposzta levélen, spárgával odakötve, mialatt a gondos néni gesztenyét pirít.

Az utczai jelenetek is érdekesek. Torka szakadtából kiabál egy szálas talián, sült halat árul, egy másik még jobban acsarog, mert taligája összeakadt a felebarátja taligájával: ostorral argumentálnak s egymást válogatott czimekkel tisztelik.

Példás tisztaságot csak a. Via Toledón, a Riviera tengerparton, és a Ligetbeír láthatni; de van is értéke, mert szieszta után ide sereglenek a város lakosai. A Via Toledo oly élénk, akár Budapest váczi-utczája, a Riviera komoly mágnási tempóval bámul a tengerre, mit sem törődve a mögötte uralkodó zűrzavarral. A sz. Márlonhegy lenézi az egész várost mert magasabban áll A Ligetben az úri fogatok százai czirkálnak, itt lovagolnak azok a kiknek pénzük és lovuk van, akiknek pedig nincs, irigy szemekkel nézik őket. E ligetet mi is bejártuk, s mondhatom, hogy bereu dezése szép ízlésre vall.