Váczi Közlöny, 1888 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1888-12-16 / 51. szám

A házigazda nyájasan fogadott belépésemkor és leereszkedő udvariassággal kezdte belőlem a szót kivenni.

De mintha e perczben megnémultam volna: ajkaim és nyelvem megtagadták a szolgálatot. De volt annyi lélekjelenlétem, hogy nem estem egészen ki szerepemből. Válasz helyett kihúztam felöltőm belső zsebéből egy gondosan teleirott irkát — és reszkető kézzel nyújtottam át a szerkesztő úrnak.

Ha egész lelki üdvösségem e percztől függött volna: nem lestem volna nagyobb trémával az irkában lapozgató szerkesztő első szavát.

A gyakorlott szemű szerkesztő tisztába jött a helyzettel és mosolygva fordult felém e szavakkal: „Hát Ön fiatal barátom újságírónak akar felcsapni; nem oly könnyű dolog az, mint Ön gondolja.“

Ezután maga mellé ültetett és egy egész órán keresztül birálgatta dolgozatom hiányait és végre azzal bocsájtott el, hogy csak Írogassak; idővel még válha- tik belőlem valami. Képzelhető, hogy az utóbbi szavak, mily önérzetes büszkeséget keltettek bennem. Idát még mikor a következő vasárnapon megjelent „Váczi Közlöny “-ben dolgozatom nyomtatásban is díszelgett

— nem lehetett volna velem csak úgy gyalogosan beszélni.

Ennek hatása alatt egészen átalakultam: mintha friss szellem szállott volna belém és üdébb vér keringett volna ereimben.

Persze alig múlt el néhány nap: én már újabb dolgozattal állítottam be a szerkesztőhez, mely — szerinte — már nem volt annyira iskola izű, mint az első.

így ismerkedtem én meg az akkor még fiatal „Váczi Közlöny “-nyel.

Mikor néhány évvel később a bold, emlékezetű Guszti lett a házigazda: akkor engem ő már állandó lakójaként üdvözölt, ki a háztartás nehéz gondjait példás odaadással osztotta meg vele.

Ez időpont volt a „Váczi Közlöny“ aranykora.

Volt szellemi és anyagi támogató quantum satis: az pedig nagy szó egy vidéki lap életében. Ahány tollforgató ember csak a városban volt: az mind „Be- reitschaft“-ban állott. A két Plútó folytonosan élesztette a tüzet, mely fölött az éber Argus őrködött. Ha ezek belefáradtak a Dunai Szél vette át szerepüket. Figaró, Sudár, Fullánk és a sok apró római szent pedig váltakozva — ütötték a vasat és dolgozták fel ami üstünk számára gyűjtött anyagokat. Hej! milyen más élet volt is az akkor . . .

De hát a természet örök végzése szerint semmi

sem tart örökké

..............

* *

*

Ön se hitte volna Szerkesztő úr, hogy öreg napjaiban még fia után oly fegyvert vegyen a kezébe, melynek kezelése sok eszélyt és még több tapintatot s éber körültekintést igényel, főleg mai napság, midőn a vidéki sajtó független hatáskörét az olvasó közönség

— úgyszólván — zsarnokilag dominálja.

Hol van azaz idő, mikor a kimondott igaz szóért nem ütötték be az ember fejét; mikor a merészen lerántott álarcz alól kibujtatott individium hetvenkedés helyett — pirulva tűnt el a jogtalanul bitorlott hatalmi polczról és mikor a sajtó csinálta a közvéleményt?

Nem is ismertünk mi akkorában nagyobb urat magunknál!

Azóta persze megváltoztak a viszonyok; megváltoztak az emberek. Ma a sajtót csak a „trics-tracs“ tárházának tekintik; a szerkesztőt pedig oly subordi- nált orgánumnak, mely a nagyközönség ütemei szerint köteles tánczolni.

Egyesek bűneit takargatni s hiúságuknak tömjénezni, a porszemet dombbá felfújni — no meg egy kis tisztességes reklámot csapni: ezek feltételei — mai napság — a boldogulásnak. Ellenben mindenkinek az igazat szemébe mondani oly megbocsáthatlan a szerkesztő részéről, melyért esetleg — bezárhatja a boltot.

* *

*

Úgy hallom, hogy 2 hét előtt feltálalt labdacsaim sem igen ízlettek egyeseknek. Persze, mert fején találtam a szöget és annyira merész voltam, hogy az ügyvédet, orvost, kir. közjegyzőt és a kvalifikált állami, magánhivatalnokot nem állítottam egy kategóriába a ! suszter, szabó és hentessel. Pedig kijelentettem amaz inkriminált czikkemben, hogy senkit sem volt szándékom önérzetében megsérteni; és ezt csupa udvarias- I sággal ezúttal is hangsúlyozom. De amit kimondottam, azt nekem az egyéni meggyőződés diktálta tollba és ha egyeseknek nem is tetszik, szentül hiszem, hogy a többség részemre Ítéli az igazat. Különben legyenek nyugodtak ama bizonyos, túlságosan önérzetes urak; egyoldaliból sem fenyegeti veszély az ő ni tubusokat. Mert amennyire a váczi matadorokat ismerem, nem fog közölük egy sem társadalmi reformátornak fellépni. Sapienti sat!

* *

*

i

Otthon, úgy látszik nagyon korán köszöntött be az idén a tél. És a város atyái, mintha a természetet akarnák a pihenésben utánozni : szintén nyugalomra hajtották fejüket.

Hetek múlnak el, anélkül, hogy a helyi lapokban nyomát is lelném működésüknek. Talán megelégelték a dicsőséget azzal, hogy 5 disz-kandelábert állíttattak fel és egy darabot köveztettek ? Hát a tervbe vett reform-munkálatok további sorsával már senkisem törődik, vagy halasztatnak ad graecas kalandas?

Az unalmas téli napok nagyon alkalmasak arra, j hogy a szakbizottságok a városunk jövő felvirágozására irányuló munkálatokat az effektuálásra előkészíthessék.

Ott van a többek között a „Váczi Közlöny“ által javaslatba hozott „Tapszirt kövezésj módszer.“ Ennek előnyei oly szembeszökők, hogy annak rendszeresítése úgy gazdasági, mint közegészségi tekintetben sokkal praktikusabb, mint a drága és kevésbbé czélszerü koczakőveli kövezés. Kívánatos volna, ha városunk vezetői ez eszmével behatóbban foglalkoznának!

* A közegészségi bizottság pedig igen üdvös munkát végezne, ha az ivóviz kérdésével behatóan foglalkoznék. A tiszta levegő és jó ivóviz oly tényezők egy város közegészségi viszonyai körül: melynek megvitatása, ma már a túlhaladott álláspontok közé tartozik. És részben a rósz ivóvíznek tulajdonítható, hogy a j halálozási statisztika oly kétségbeejtő százalékot produkál városunkban. Dr. Schik irg. rendi főorvos úr egy a „Váczi Hírlap“ legközebbi számában közlött jeles czikkében utal azon módra, mely által a baj is elhárítható volna, mit ha a közegészségi bizottság is magáévá tenne, oly epochális munkát végezne, melyre a későbbi nemzedék is hálával tekintene vissza.

* *

*

Még egy általam a „Váczi Közlöny“ legutóbbi számainak egyikében felvetett eszmére reflektálnék. Értem „A felnőttek oktatásának“ városunkban leendő rendszeresítését. Attól tartok azonban, hogy hosszúra nyújtott levelem jelentékeny tért igényelne. Különben az életrevaló eszme további fejtegetésétől felment azon jogos feltevésem, hogy azt az illetékes körök magukévá tették ! Várkonyi József.

Városi és vidéki hírek.

= Személyi hírek. Dr. Schuster Konstantin ő excellencziája több napi távoliét után e hét folyamán székhelyére érkezett. — Hanusz István, tiszteletbeli alespercs a kecskeméti főreáliskola tanára és helyettes igazgatója ezen iskola rendes igazgatójává neveztetett ki ő Felsége által. Gratulálunk városunk szülöttének uj állásához!

= Egyházmegyei hii-ek. Révész István a dunakeszi plébánia állandó lelkészévé neveztetett ki. - Gratulálunk! — Jakubovits Sándor Hatvanba helyeztetett át segéd-lelkésznek.

= Betlehem csillaga. A kath. Legényegylet dalárdája az előkészületeket buzgón folytatja. Volt alkalmunk egy-két próbán jelen lenni. Nem kételkedünk, hogy az előadás sikere ritkítani fogja párját. Az érdeklődés városszerte nyilatkozik.

== Felolvasás. Jövő szerdán esti 8 órakor a Kasinó-kör helyiségében felolvasás tartatik belépő dijak mellett.^ Családjegyek 50 kr., személyjegyek 30 krért kaphatók. A íelolvasást téázás fogja követni.

= Püspöki tanácskozások. A herczegprimás meghívása folytán a magyar püspökök legközelebb tanácskozásra gyűlnek össze a herczegprimás budai palotájában. A tanácskozások tárgyát egyházi ügyeken kívül a katolikus irodalmi mozgalmak is fogják képezni.

— Adakozások. Az E.M.K.E. lobogóra adakoztak. K o r p á s Pál né úrnő ivén : Korpás Pálné 1 frt, Kanda István 2 frt, Kovács Istvánná 30 kr., R. R. 30 kr., Korpás Jánosné 30 kr., György Mihályné 50 kr., Acsay Mihályné 20 kr., Ac sav Péterné 20 kr., Sport Mária oO kr., Nell András 50 kr., N. J. 20 kr., Maurer Andrásné 20 kr., özv. Hegedüsné 20 kr., Bajtai Ferenczné 20 kr., Forgó Antalné 30 kr., Selmeider Gh. Jánosné 40 kr., Török Endréné í frt, Racsek Jánosné 30 kr., Kohlmann Istvánná 1 frt, Tanács Anna l frt, Bocskai Endréné l frt, Túri Sándorné 50 kr.. Perczián Vilmosné 40 kr., Csekó Pálné 50 kr., Bőm Jánosné 50 kr., Prohászka Jánosné 50 kr., Filo Pálné 1 frt, Blázsovics Jánosné 1 frt, Zsidek Ignáczné 30 kr., Abelesz Mórné 40 kr., összesesen 16 frt 70 kr. — B ó n i s Jánosné úrnő ivén: özv. Mizser Dáviclné 10 kr., özv. Mikes Istvánná 1 frt, Joó Julianna 20 kr., Bónis Jánosné 1 frt 30 kr., Molnár Máténé 50 kr., özv. Kocsis Bálintné 50 kr., Lenhardt Ignáczné 20 kr., Bauer Lajosné 40 kr., Fédor Sándorné 20 kr., Almási Jánosné 1 frt, Tokodi Mihályné 50 kr., Huszár Józsefné 30 kr., K. Csereklye Istvánná 1 frt, ifj. Kozma Gáborné 40 kr., Bónis Elek- né 30 kr., özv. Joó Jánosné 50 kr., Horváth Jánosné 30 kr., Hornung Albern é 50 kr., Stibrik Kálmánná 30 kr. Hegedűs Sándorné 20 kr., Köbl Jánosné 30 kr., összesen 10 frt. — Alber ty Ferenczné úrnő ivén: Alberty Ferenczné 1 frt, Ulrich Alojzia 1 frt, Bartos Elek 50 kr., Rostetterné 50 kr., Kohlmanné 1 frt, N.

N. 50 kr., összesen 4 frt 50 kr. Kéretnek mindazok, kiknél ilyen gyűjtő ivek vannak, hogy azokat kitöltve, vagy kitöltetlen visszaszármaztassák, hogy a begyült összeg rendeltetése helyére legyen elküldhető.

= A kis-derecske jövője. Csávolszky József kanonok és szépitészi bizottsági elnök kezdeménye folytán, a kisderecskei térség és Dunapart rendezése már kezdetét vette. E részben a főérdem K o- vách Ernő fegyházi igazgatót illeti, ki csekély dij mellett eme munkát a fegyenczekkel végezteti. Emez ecldigelé haszontalan föld rész csinos parkká fog már a jövő tavaszra átalakulni, s a vályogvető árokból egy haltenyésztő tavat fognak létesíteni.

= Nagyszerű építkezések. Mint halljuk, a jövő tavaszra a deficzientia épület nagymérvű változáHétköznapok.

Csalc vergődést lát örökké mindenütt a lelkem‘,

A jóknak szent gyözedelmét tán hiába sejtem? Gonoszságnak durva ajkán gúny s hahota reszket, Ha az erény gyönge vállán hordja a keresztet;

Virág helyett vérző tövis terem most az úton, Indás-szándék, hogy minden szent Golgotára jusson !

Büszke gőg jár koszorúzva dicsőségben, fényben Tiszta eszmény, szent törekvés letiporva éljen!

Kéj honol a vértanúknak elfeledett sírján,

Nagy sötét van, de a pokol még nagyobbat kíván! Lázas arczot hcrvaszt, sáppaszt bűnbe fuladt mámor, De azért csak zúg az orkán s egyre nő a tábor.

Megállt a nap Gibeonban szörnyű csatát nézve,

Nem látja most hány tör villog gyilkos, véres kézbe’ / Iíagyogó fényt hinteget szét a piszokba, sárba,

Az erény meg könyven úszik, mint a szegény árva: Gonosz idők, hej de azért tiszta lesz az oltár S igaz ajkon megterem a gyözedelmi zsoltár! . . .

___Lévay Mihály.

Az atya hazatérte.

— Németből. —

A nap ha, küldi végső sugarát,

Ott ül a tenger sziklás partjain Az anya is aggódva széttekint Meg nem mozdulva végtelenre kinn — „Nyugodj kincsem, fiamu -Ügyen beszél, )?A tengerről atyád majd, visszatér.11

A távol szírire várakozva néz,

Mely el fiúié a kedves árboczúl,

H midőn örömmel meglát egy hajót, üzemében vig öröm czikázik át.

„Nyugodj kincsem, fiam11 ígyen beszél,

„A tengerről atyád ott visszatér.1,1

Még sok-sok éjen ül ott az anya És vár Inában a parton soká,

Míg, idegenben hogy ö elveszett,

Egy társa végre hírül meghozd.

„Nyugodj kincsem, fiam“ most így beszél,

„Mert atyád onnan vissza sóié se tér,11

A nap ha küldi most végsugarát,

Ott leli öt a tenger partjain,

Komor kedélylyel nézve kitekint,

Bízván, hogy szűnik majd szivén a kín,

Ha igy dalol: „Nyugodj egyetlenem,

Lelkünk atyádnál mindjárt ott terem . . .“

Oiuleis.

Egyszerre kettő.

Irta: OTricli-a.s ZbTa,zilca..

Most lesz egy éve. Andor barátom felkeresésére indultam. Belépve szobájába a füstfellegek, de még inkább az újságok nagy halmazától, melyekkel magát körülvette, alig vehetétn ki — különben termetes — alakját.

— Apró szentek és minden szentek! — üdvözlöm őt. Hát te mivel foglalkozol ? Bizonyára valami világra szóló eszméd támadt s azt akarod érvényesíteni az emberiség üdvére! ?

Ha nem is oly fontos, — válaszol ő, — de mindenesetre sürgős a dolgom, mert még a mai postának kell elvinni levelemet.

— Levél? S ehhez kell neked Budapest összes lapja ? Nem értem az egész manipulácziódat.

Meghiszem azt, — mond ő mosolyogva, — beható készültséggel irt levél ez, mely egy vidéki lap olvasóit van hivatva tudósítani a világ soráról Budapesten ; úgy hívják, hogy „Fővárosi levél.“

— Oh te mákvirág! — kiáltok fel, — hát igy csalod te a világot?-- Hja barátom! Az egész tudomány csak azon

művészetben rejlik, hogy a költői elhitetés szerint úgy tünteti fel magát az ember mint szem- és fültanu, ki saját tapasztalatait alapos készültség- és sokoldalú tudománynyal teszi élvezhetővé, —■ voltak jóakaratu szavai, melyekkel a Parnasszus titkaiba igyekezett engem, laikust beavatni.

Néztem aztán a kompiláczió nagy munkáját, miközben elhatároztam magamban, hogy ily „irodalmi“ munkálatot én is megkisérlek. Tjz perez alatt kész lön vele s azonnal útnak is bocsátottuk.

És a következő héten valóban hozzáláttam ked- vencz tervem kiviteléhez, (melynek nehézségeit egyenrangúnak véltem az iskolai magyar-dolgozatokéval.) Elolvastam minden újságot a tárgy feldolgozásához s a mint az én kedves Andor barátomtól láttam, meg- szerkesztém a heti tudósítást.

De hátra volt a bökkenő : kinek nevét Írjam a dolgozat alá ? Valódi nevemet még a diszkrét szerkesztő előtt sem mertem koczkáztatni. (Nagy volt tehát a bizalom szerény dolgozatom elfogadása iránt!) Azonban „reskiert kucséber“ gondoltam magamban, nézzünk bátran a szerencse elé s odapingáltam egy volt iskolatársamnak,, Szamosfalvy Bélának nevét, kiről oly rég nem hallottam semmit, hogy legalább is holtnak kelle vélnem a rendes frázisok alapján.

Nagy lelki küzdelmek közt, a kucséberrel bátorítva magam, löktem be levelemet a „poszkiszlibe.“

Lázas türelmetlenséggel vártam a vasárnap estéjét, midőn lapomat szokta hozni a levélhordó. Elhozta azt most is a rendes időben, csak előttem múltak a per- ezek órányi lassúsággal. Gyorsan végig futottam az egész újságon, de nem volt benne czikkem, figyelmesen elolvastam minden betűjét — még csak egy szerkesztői üzenet sem.

Bolondság is volt tőlem remélni, gondoltam magamban, hogy kinyomják betűimet s többé nem is gondoltam ily merénylet megkoczkáztatására, sőt e kisériettevést is teljesen elfeledém.

. . . Ismét egy vasárnap múlt el. Meghozta ez is a maga gyümölcsét: a „Váczi Közlöny“-t.

Elolvasom --- mint rendesen — az újdonságokat

mir'MMlai

A „V A CZTK DZ LŰ ^ Y" T A R CZ AJ A ^