Váczi Közlöny, 1888 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1888-10-07 / 41. szám

látja, hogy 18—20 éves suhanczok és ennél még éle- meclettebb korúak és munkaképes egyének, főleg a külső városrészekben oly követelőleg lépnek fel egyes házakban alamizsnáért, hogy bizony csak az Isten gondviselésének köszönhető, hogy nem vagyunk kényszerítve számos szerencsétlenséget registrálni.

De tovább megyünk s azt mondjuk, hogy a rendőrségi személyzet szaporítása a koldusok számának szaporítására nézve csak félrendszabály, időleges intézkedés lenne. Itt gyökeres orvoslásra van szükség.

E tekintetben azt javalnók, hogy állitsunk fel egy dolgozó házat. 5—6000 forintból egy ilyent föl lehetne állítani és teljesen berendezni. Helyezzük be ebbe koldusainkat. Adjunk nekik tisztességes és ereiknek megfelelő munkát. A munkabér egy részét vonjuk le fen- tartási szükségleteikre, másik részét tegyük őrzeménybe mindaddig, mig ez oly összegre rúgna, hogy biztosíték legyen vehető az esetre, hogyha a dologházból kikerülő egyén annak birtokába jut, önállóan és mások zaklatása nélkül is folytathassa és tisztességesen befuthassa életpályáját.

Igaz, hogy egy dologház felállitási eszméjének meg- penditésénél a pénzkérdése a legfőbb.

De hát itt is lehetne segíteni a bajon, mert ha városunk irányadó körei és hatósága az ügyet komolyan szivükre vennék, úgy hiszszük, hogyha városunk pénztára a terhet, illetve építési költségeket a mostani viszonyok közt el nem viselhetné: egy kis adakozásra való felhívás a nemes szivü emberbarátokhoz előteremtené azokat. És hiszszük, hogy e tekintetben püspökünk ő exczellentiája és nemes gondolkodó káptalan dr. Ar- genti Döme stb. jómódú embertársaink is segítségére jönnének a városnak.

Első sorban tehát a város elöljáróit illeti a kezdeményezés. Hiszszük is, hogy tanulmányozni fogja a felvetett kérdést és tenni fog valamit. Adja isten, hogy úgy legyen s az ige testté válljék.

Vácz város lll-ik évnegyedi ügyforgalmi kimutatása.

A Il-ik negyedről hátralékban maradt 466 drb közig, árva és rendőri ügy.

A III-ik évnegyedben beérkezett 3347 drb közig, árva és rendőri ügy s igy 3813 drb volt elintézendő. Ezek közül elintéztetvén 3020 drb az évnegyed végével 7.93 hátralék maradt. A tisztviselők tevékenységére nézve a következőket közöljük:

R é t y Ignácznak 26 hátralékához újabb 24 drb osztatván ki az igy elintézésre várt 50 drb közül 24 drbot intézett el, minek folytán hátralékban maradt 26 ügydarabbal.

Emeric h Lajos rendőrkapitánynak 43 drb hátralékához 912 újabb ügy osztatván ki 955 ügy volt általa elintézendő a melyből 890 drb elintéztetvén 65 ügye maradt hátrálékban.

Korpás Márton tanácsnoknak kiosztatott 841 drb mihez adva második negyedi 31 drb hátralékot elintézésre 872 drb várt; a melyből 779 elintéztetvén hátrálékban 53 ügydarabbal maradt.

Dr. F r a n y ó István tanácsnok a részére 335 újabb és 6 clrb hátralékos ügyet mind elintézte.

Hasonlóképen Gajáry Géza főjegyző a ki Il-ik negyedi I drb hátralékához 711 újabb ügyet kapott s hátralék nélkül zárta be az évnegyedet. Ép igy F ó t y Gyula számvevő jegyző, a kinek a múlt negyedben sem volt már hátraléka s a III-ik negyedben részére kiosztott 118 ügyet is mind feldolgozta; végre Várady János aljegyző múlt negyedi 346 drb hátralékához a folyó negyedben 406 ügyet nyervén feldolgozásra, s ezek közül 113 drbot elintézvén hátrálékban 639 ügy- darabbal maradt. —a.

A.VACZI KÖZLÖNY'TÁECZÁJA.

Levél a „Váczi Közlöny“ egyik munkatársának.

Szinte képzelem, hogy kiáltod:

Halló !

Tehát azonnal kezdem.

Először is Kassán sütött ránk a jó Isten ragyogó napja s pedig mondhatom mosolyogva, mert valóban kedélyes társaságot képeztünk, kedves nagynéném, ennek leánya és Becsből szabadságra hazajött főhadnagy fia, továbbá kellemes barátnők és barátok körében feled- hetlen boldog napokat töltöttem, szivemből mondhatom, éljen a barátság, mely örömmel fűszerezi életünket.

E kedves társasággal többfclé tettünk kirándulást majd Kassán, Poprádon, sőt Miskolczön is voltunk. De legtöbbször a szellőben, hol pompás nyári lak van.

Mily élvezet, mily nagyszerű szép látvány, midőn igy a szabadban gyönyörködhetünk a vidék szemlélésében.

Reggel korán meglestem a nap keltét, a virágok nyitását, ilyenkor mintha az egész természet ünnepet ülne.

A fal evelek halk susogással üdvözlik a napot, a kis méh a virágokat döngicséli körül, a harmat gyé- mántcseppként csillog mindenütt, hát még az édes illat! . . . Minden örül a lélek andalító mámorban ringatódzik s ennek jótékony hatása oly magasztos érzelmeket kell szinte vágyunk kehiünkre ölelni a négy mindenséget, leborulni a Mindenható előtt, ki mindezeket rendezte és igazgatja.

Uj Tátra-Füredcn is voltunk s innen tova űzött a vágy, megtekinteni a dobsinai jégbarlangot s ez az, miről tulajdonképen Írni akarok ezúttal.

Hallottuk, hogy Stefánia trónörökösné is járt ott, nagy ünnepélyességgel fogadták s sok más, mi csak fok ózta érdeklődésünket.

Az erdélyrészi magy. közművelődési Egyesület.

Ezen egyesületre a honi sajtó egyhangúlag hívta fel legközelebb is a közönség figyelmét, hangsúlyozván az adakozás szükségét, melyett a nevezett egyesület nemes czéljánál fogva nemcsak megérdemel, de melyre tanúsított sikereinél fogva méltán számíthat is.

Az egyesületnek ecldigclé a magyar vármegyék, járások, városok és községek közül örökös tagja 31, alapitó tagja pedig 125.

Nem szólva a nagyszabású s általában ismert közgazdasági, ipari, kereskedelmi stb. mozgalomról, melyet az egyesület 3 év óta kifejt, legutóbbi kimutatásában közli azon közművelődési jótéteményeket, melyekben egyes iskolákat, óvodákat, népkönyvtárakat s egyeseket részesített, 300 ezer forintnak évi kamatait fordítván a nemes czél előmozditására.

A következőkben veszik m. t. olvasóink a nevezett egyesületnek Magyarország vármegyéihez,, önálló törvényhatósági! és rendezett tanácsú városai tek. közönségéhez hazafias üdvözlettel intézett felhívását:

„Midőn ezelőtt három évvel egyesületünk a nemzet közhclyeslésével megalakult, kiváló hazafias férfiak, hatóságok és testületek részéről vettük azt a kijelentést, hogy nagyobb mérvű pártolásra érdemes voltunkat iparkodjunk először — tényekkel igazolni. Az eszme különben való nemességét, a föllépés égető szükségét mindenki elismerte: de elébb magatartásunk minden tekintetben dicsérendő voltát s sikereinket várta mindenki, az áldozatkészség állandóságát ettől tevén függővé.

Nem tekintve a föltétel súlyosságát — mert eredményeket érni el megfelelő támogatás nélkül, vajmi nehéz — akomoly kikötést indokoltnak ismertük el s e szerint iparkodtunk Isten után eljárni.

Önérzettel küldhetjük meg most a minden vonalon megindított akczió kimutatását jelentéskép fn a már megfelelőleg áldozott közönségnek, s egyszerűimet — hol ennek helye áll fönn — hazafias bizalommal hivatkozva az ígéretre kérésképen a kiérdemelt tovább támogatás iránt.

Kimutatásunkba betekintve, meggyőződhetik a nemzet, hogy szent áldozását ép oly tapintattal, mint sikerrel vettük munkába, miről legjobban tanúskodik különben az elismerés, miben immár három éves egyesületünk osztatlan részesül.

Elismeréssel és bátorítással kisérik „jogos és nemes ügyünket,“ fölséges urunkon, királyunkon kezdve, a magas kormány tagjai, a magyar egyházak fejei, a hazafias sajtó, megsegélt vidékeink s kivétél nélkül összes közéleti előkelőségeink.

S miután kimutatásunk szerint mindazt, a mit eddig kaptunk alkotásainkra lekötöttük, azonban — mint az eléggé ismeretes — a meghóditottnál még Jmindig végtelenül több a meghódítandó: szégyeneljük-e — ismételjük : olt a hol méltányos s illő — a kérés kötelességét, mit maga a nemzet adott kezünkbe és vár el tőlünk, midőn itt nem mint erdélyiek, hanem az ország fenállhatását föltételező Erdély megtartásával megbízott őrállók gyanánt kérjük a segélyt.

Hol különösebben nem merit tetett ki részünkre az áldozás, a hálával fogadott segély után is sok mód áll támogatásunkat illetőleg rendelkezésre. Fölemlítve először is a rendes pótadó felszínen levő kérdését, állandó pártfogóként állhatnak ügyünk mellé a hatóságok : akár rendszeres alapitványnyal, évi segélyei — vagy ha ez megvan - például egyes birtokosoknak pótadó önkénytes felajánlására megnyerésével; a legkisebb községnek is legalább rendes tagul beléptetésével ; avagy biztosításával annak, hogy az engedélyezett nyilvános előadások, vagy vármegyék részéről a falusi fonó- és tánczengedélyek dijának bizonyos százaléka E. M. K. E. javára folyjon stb. Aztán csak 17,000

Tehát Poprádról indultunk, a nagyszerű „Hussz park “-ban gyűltek össze az utitársak, voltunk vagy harminczan.

Kocsira ültünk s átmentünk a nyaktörő, kanyargós hegyi utakon Dobsinára.

A barlang közvetlen közelében, svájezi modorban épült fogadóba érkezve szívélyes fogadtatásban részesültünk.

Személyenként egy-egy forintot fizettünk és igy csakhamar meglett világítva a barlang belseje, mi pedig jó meleg bundákba burkolódzva kezdtük meg a szemlét.

A barlang bejárata meglehetős alacsony, úgy hogy nagyobb embernek megkell hajolnia, midőn bemegy.

Homályos, lejtős folyosón haladtunk aztán lefelé, midőn egyszerre az úgynevezett nagyterembe értünk. Ez 150 láb széles és 30 láb magas, tükörsima talajjal, hófehér jéglapokkal.

Ezen barlangban lakik, mint mondják, egy föld- szellem, (tulajdonképen jégszellem) ki megszámlálhat- lan évek óta épít, folyik a munka, kezdi, mint bányász, mély üregeket váj; folytatja, mint építész, óriási boltozatokat emel a mélységek fölé, rengeteg oszlopot, jégből; remekeiben utánozza a zuhatagot, lugast, lc- 1‘üggő, ragyogó szőnyegeket; magas és széles oltárt emel, hogy az se hiányozzék e csodás templomból.

Nem feledkezik meg a boltozatos folyosókról sem, melyeknek karzatain párosával lehet az embernek haladni.

Vannak tündén szép grottái, czirádakkal, czikori lyákkal fel ezi ezomáz va.

Majd egy-egy szédítő haránt lapra bukkanunk, lejtős eséssel mélyed alá a sötét végtelenbe, mint egy piramis oldala. Óriásoknak való szánka pálya, a mesebeli üveghegy.

A főterem jégtükör talaján egész tér, mulatozó társaság számára. Az a földszellem beáll aztán kárpitosnak, ezüstmű vésnék s e helyeket drága, fényes szőnyegekkel takargatja, melyek egymást emelik és összefüggően fentarfják. Finom kristályból szőtt-font czafférfi és nő volna-e Magyarországon, ki az ez idő szerint folyó honvédelemnek tagja lehet, s honnan jöhet erre nézve a leghatásosabb impulsus P

. A hazafias napi sajtó egyhangú véleménye, hogy a támogatás intenzitásának még csak most kell következnie. Erre nézve teszszük mi meg most a formai lépést.

Oly kép fogván föl kötelességünket, hogy az egyszer fölemelt zászlót kezünkből teljes diadal nélkül, I semmi körülmények között, kiengednünk nem szabad ez újabb kérő lépésünkkel mi beszámolásunkat teszszük a jövőnek, hogy a midőn majd múlt leszünk * 1 lássék mikép mi, kiket azon szerencse ért, hogy a leg- e szentebb nemzeti kérdés ideiglenes letéteményesei va- Iánk, megtettünk minden lehetőt; kötelességünknek Áo fél utón megálló teljesítésével nem vádoltathatunk. A ; nemzet geniusa nevében száll ki a remélt olajágért a ; hánykodó hajónak utolsó galambja. Kolozsvár, 1888 írí szept. 12. Az igazgató választmány nevében honfiú: üdvözlettel Gr. Bethlen Gábor elnök. Sándor József titkár.“

Kimutatás

a tűzőrtorony felállitási költségeire befolyt adományokról.

Nevezett czélra eddig a következők adományoztak:

Dr. Schuster Konstantin ő nméltósága 100 fit — kr

N. N

......................................... 20

Dr. Virter Lajos kanonok.........................15 „ — „

Összesen 135 frt — kr id Szóval is százharminezöt forintot.

Fenti összeget átvettem.

Vácz, 1888. szeptember hó 18-án.

Millmann Géza,

a váczi tűzoltó-egylet pénztárosa -c

Városi és vidéki hírek.

= ö felsége a, király nvvenapján a székesegyházban dr. S c h u s t e r Konstantin megyés püs- ->ü pökünk ő exciája pontifikáit. Amise alatt a templomin ének- és zenekar Ulrich K. C-moll miséjét adta elő. Betétül gradualéra „Benedicam“ Ulrichtól énekeltetett,, offertoriumra pedig Eschner „Salvum fac regem“ duettjét énekelték B e n i c z k y Matild és V a r á z s é j i i Gyula. Jelen voltak: a városi tisztikar, a járásbíróság,, adóhivatal, a fegyintézet tisztikara, a honvéd huszárezred tisztikara, a főgimnáziumi ifjúság, siketnémák, tanáraikkal s az elemi iskolák növendékei és tantestülete stb.

= Személyi liirek. Dr. IJirkó László, megyei főorvos, e hó 4-én városunkban időzött, hogy gyógyszertárainkat megvizsgálja. Miután a gyógyszer- tárakat a legnagyobb rendben találta, megelégedésének adott kifejezést. — K r i s z t János törvényszéki elnök, Bossányi László, megyebizottsági tag országos képviselő és B e 11 á g h Imre, megyei főügyész kíséretében f. hó 4-én meglátogatta a helybeli fegyintézetet, hol kegyelmi tanácsot tartott s a rabok közül huszonötnek hátralevő büntetési ideje elengedését eszközölte. Főtisztélendő Schmidt János alsóvárosi helyettes plébános múlt héten búcsút vett városunktól s plébániáját (Tápió-Sághot) elfoglalta. Legjobb kívánataink kisérjék új pályáján!

= Milka vendég. A helybeli irgalmas szerzetnek ritka vendége volt; ugyanis a múlt héten meglátogatta őket a szerzet generálisa s egy napi itt időzés után tovább folytatta látogatását az érdemes szer- e\ zet többi házaiban. A generális székhelye Róma.

rangjaik egészen lenyúlnak, mintha zsinegmódra volnának tekergetve.

Rengeteg sátorok, csupa kristályból vonva. A földszellem itt olyan művében, mikor épít, mint egy vakmerő Titán s midőn diszit, mint egy gyöngéd tündér.

Mikor a föld lakói itt ünnepet tartanak ezer mesterséges fénynyel világítva be a barlangot, az egész isteni Alhambra átlátszó lesz, ragyog, tündöklik, mintha gyöngyházzal volna kirakva, a szivárvány minden színében megtörve. Ezüst csillámlása egybefolyik a merész zuhatagok halvány zöldes színével.

Ott a látogató számlálhatja a jégfalon az évek hosszú sorát, a mint a jégrétegek lapjai egymáson fe- küsznek, folyvást, a meddig csak a világosság sugarai érnek.

Hát még azon rétegek, melyek a jégtalaj alatt látszanak, hány ezer évre vallanak azok! . . .

A látogatók számára itt csinos kis szánokat tartanak kéznél, melyeken a hölgyeket szokták kis körutazásra vinni a mesés jégbirodalomban.

Oh de ki győzne mindent leírni, oly sokat lehet e jégbarlangról olvasni, mégis nincs toll, mely leírhatná a természet e mesés pompájú csoda szépségeit.

Végre kissé átfázva de a látottaktól elragadtatva tértünk vissza a fogadóba, hol vagy tizenkét főből álló czigánybanda üdvözölt bennünket s mi a zene hangjainál felhevülve ittunk egymás egészségére, éltetve' barátainkat s azokat, kik a természet szépségei iránt érdeklődve, nem a közöny, de a lelkesülés emberei, kik méltányolni tudják hazai kincseinket, lelkesülnek azért, a mi honi.

Ismertessük és ne hanyagoljuk el, a mivel bírunk, a külföld érti azt, mint kell kevésért nagy zajt ütni, hogy idegeneket oda vonzva emeljék üzleti forgalmunkat s előmozdítsák érdekeiket.

Nekünk magyaroknak sok van, mit mások irigyelhetnek, legyünk tehát büszkék hazai nevezetességeinkre, mert azok lehetünk!

Nagy Sámioriié, szül. Szűcs R. Ida.