Váczi Közlöny, 1888 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1888-10-07 / 41. szám
Előfizetési iíiui: évnegyedre . . házhoz hordás vagy postai ...................1 frt Í50 kr. szétküldéssel. Hirdetések: a legolcsóbban eszközöltetnek Nyilt-tér: sora .......................... 30 kr Egyes szám ára : 12 kr. s többszöri hirdetésnél kedvezJh'lyeg illetői Kapható: DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület.) ményben részesülnek. minden beiktatásnál . 30 kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. — Bérmentetlen leveleket dem fogadunk el. Előfizetési felhívás! Múlt számunkkal az évnegyed befejezve lévén, bátorkodunk lapunkat továbbra is a nagyérdemű közönség becses figyelmébe s pártolásába ajánlani s egyúttal lapunk eddigi m. t. előfizetőit az előfizetés megújítására teljes tisztelettel felkérni. A „VÁCZI KÖZLÖNY“ előfizetési ára október-deczemfieri évnegyedre 1 frt 50 kr. Az előfizetési pénzek a »VÁCZI KÖZLÖNY« kiadóhivatalába (Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. a.) küldendők. A vidéki előfizetők posta-utalványon, a helybeliek a lapkihordónál, a nyugta átvétele mellett eszközölhetik legczélszerüblien az előfizetéseket. A „Váczi Közlöny“ szerkesztősége és kiadóhivatala. A gyermekmenhelyek czelja.*) A ki újságot olvas, kiváltképen a nyári hónapokban, midőn a falusi gyermekek szabadon, minden felügyelet nélkül, össze-vissza járják az utczákat játszó pajtásokat keresni, jól tudja, hogy alig akad kezében egy-egy lapszám, melyben ne olvasná, hogy majd itt, majd ott, szerencsétlenségből eredő gyermek-halál, vágy gyermek által okozott szerencsétlenség történt. Ennek meg van a maga természetes oka. A földmi velő népnek kiváltképen nyáron, alig van ideje gyermekeire felügyelni s azokat bajtól, szerencsétlenségtől megóvni. Hajnal-hasadatkor az apa munkaképes családtagjaival a mezőre megy munkához. Az anya siet elkészíteni a reggeli ebédet s ezzel ő is siet a munkához. A még alvó gyermekekre az ajtót rájuk zárja, vagy ha ébren vannak, eleségöket kiadva s őket kizárva, gondviselésüket a jó Istenre bízza. Ez igy történik nap nap után. Ezt látva elképzelhetjük, hogy mi jót tehetnek ezen apró s mondhatni öntudatlan gyermekek. Mivel töltik el a hosszú nyári napokat? Egyik gyermek játszik az árokparton, bele siklik, bele fül. Másik a kutkávájára kúszik fel, a kútba néz s saját képében gyönyörködve, ott leli halálát. Másokat szekerek, állatok taposnak el. Más gyermekek főzést próbálnak játszani, de a tüzet véletlenül éppen az eresz alá rakják, melytől el ég az egész falu. Végre mások magas helyekre másznak fel, le esnek s egész életükre nyomorékokká maradnak. Azért, mert nem volt ki gondjukat viselje. Nem akarok egyéb példákat fehozni, a mit felhoztam, egy, két község pár évi történetéből merítettem. Hát ha még számba vesszük azon veszedelmeket, melyek nem oly szembetűnően, de sokkal nagyobb mértékben ritkítják a gyermeksereg sorait, milyenek: az éretlen gyümölcs evés, melytől a gyermekek hideglelést, vérhast stb. kapnak. Piszkos árkokban való fürdés, melytől a gyermekek rüh betegséget s egyéb fekélyeket kapnak stb. stb. Ezek legtöbbnyire halálos kimenetelűek s gyakran a felnőttekre is átragadnak. Gondoljuk meg, hogy évente ilyen gondatlanságból országszerte hány gyermek pusztul el? *) Marosán Kornél »Falusi gyerrriekmenhely« czimii most megjelent müvéből vettük át. e ezikket, iricjy alkalomszerűnek I látszik akkor, midőn városunkban a római katbolikus iskolaszék egy gyormckmenhely felállításán fáradozik Kis-Váozon vagyis varosunk azon részén, hol a legtöbb munkás család lakik, kikre nézve valódi áldás lenne a megpendített eszme létesiLése. 1 Ha egy községre csak egyet vennénk, akkor is sok ezer gyermek hal meg idő előtt, kik családjaiknak és az országnak valaha nagy hasznára lehettek volna. így is számítva, a szerencsétlenek száma egy nagy város összes lakosságának felel meg. De biztos adatokból kimutatható, hogy minden 100 gyermek halálesetből, legalább is 20 eset gondatlanságból eredő s igy megmenthető lett ) volna. Ezen országos bajon csakis óvodák és gyermekmenhelyek felállításával segíthetünk. Hol a gyermekek, kora reggeltől estig, felügyelet alatt vannak. Szüleik pedig, kivált a szorgos munka időben, midőn a legjobb akarat mellett sem képesek gyermekeikre felügyelni s őket minden veszedelemtől megóvni, munkájokat legnyugodtab- ban végezhetik. Az óvoda vagy gyermekmenhely, megmenthetik a községet egy esetleges oly tűzkártól, melyet felszámítva, s ha csak ezt számítjuk is, ennek fentartási költsége az okozható kárhoz képest eltörpül. De ha nem is vesszük tekintetbe az ily eshetőségeket és csak azt tekintjük, hogy tényleg mennyi kár esik a gyermekek közt s mennyi idővesztegetést és egyéb hátrányokat okoznak a szüléknek, akkor is parányi a fentartási költség, a szenvedett hátrányokhoz képest. A gyermekmenhelyeknek azonkívül, hogy sok ezer lelket mentenek meg övéik és az ország javára és sok százezer forintnyi, a gyermekek által okozott kárt elenyésztelek, van egyéb hasznuk is : Itt a gyermekek már zsenge korukban szoktattatnak a rendre, tisztaságra és engedelmességre. Ha a gyermekek többféle anyanyelvűek és vallásuak, az egymás iránti szeretet szép éré- 1 nyél: e helyen elsajátítják. Ha felnőnek a haza és társadalom javára egymást megértik, egymást megbecsülik és a haza boldogságán közösen, vál- vetve munkálkodnak. Az iskolaszék küldöttsége a püspöknél. A róni. kath. iskolaszék kebeléből kiküldött bizottság, melynek vezetője Gsávolszky József kanonok volt, tagjai pedig dr. Gsányi János, dr. Miltényi Gyula, U j h el y i István, W e i s zb ar t h János, R c i t- ter István, Fodor Imre és Niki tits Sándor voltak a múlt vasárnap tisztelegtek püspök ő nagyméltóságá- nál. A bizottság vezetője a gyermek-nienhely felállítása érdekében kifejté: hogyha valahol, úgy nálunk van ily intézményre szükség, mert városunk nagyrészét a föld- in ives osztály képezi, mely a legutóbb ért nagy csapás óta napszámra van utalva, hogy a mindennapi kenyerét megkereshesse; de mit tegyen az, kit gyermekei lekötve tartanak, ezért szükséges a menhely, hogy a szegény családfők gyermekeiket gondos ápolásra bizva munkára mehessenek. Minthogy a város értelmisége örömmel fogadta a menhely létesítésének eszméjét az uralgó érdeklődést felhasználva lépések tétettek, úgy a városnál, mint a nőegyletnél és kilátásba is helyeztetett egy jelentékeny évi összegnek a. megszavazása, mely a gyermek-menhely fentartási költségeinek födözésére fordiitatnék ; azonban mindennek megalapításához alkalmas házról kell gondoskodni, melyre nézve igen csábitó körülményként kínálkozik az: hogy a befásitott Rákóczy-sétatért e ozélra meglehetne nyerni, hova egy szerény ház építtetnék, mely üde és szabad levegőjénél fogva menhelynek a legalkalmasabb lenne. Hogy pedig c terv megvalósulhasson, arra kérte szóló a fő pásztort, miszerint a házi szegények tőkéjének eddig megtakarított kamataiból 4000 irtot kiutalványozni kegyeskedjék. E kérelem indokolására a bizottság vezetője meleg hangú és szívhez szóló szavakat intézett a megyés püspökhöz, kérve őt ez ügy támogatására, mert hogyha ez meg nem vónatik, úgy nemcsak a város, a nőegylet, de egyesek és az iskolaszék is sietni fognak az intézet költségeihez járulni, mivel ezeknek áldozatával kívánja a bizottság a ház felszerelését, berendezését, a behelyezendő apácza és ápoló díjazását és a gyermekek étkezési költségét eszközölni. Ezek előterjesztése után ő nagyméltóságának hosszú életet kívánva, ajánlotta az ügyet még egyszer szives pártfogásába. Mire a főpásztor kijelenté: hogy ő szive mélyéből üdvözli a magasztos eszme megtestesítésén fáradozó iskolaszéket és meleg részvétet érez az árvák és a szegény napszámosok gyermekei fölött, mit bebizonyitá már akkor, midőn Eperjesen általa felállított intézetben egy oly óvodát létesített, melyben 100 czifra gyermek van és egyet olyat, melyben az árvák és a szegény napszámos szülők gyermekei reggeli G órától estig találnak biztos menhelyet és a szükséges táplálékkal láttatnak cl; ezek is 100-an vannak. Ezt nem azért emlité főpásztorunk, mint mondá, — hogy szavai félremagya- ráztassanak, — hanem, hogy bizonyítékát adja annak, mennyire át van hatva e magasztos eszmétől és hogy nézetének kifejezett szavai zálogául szolgáljanak a bizottság kívánalmának megfelelő intézkedésre. Előbb azonban -— míg ez ügyben véglegesen intézkednék — az alap természetét kívánja megismerni. Átvéve a bizottság elnökétől a kérvényt a menhely alaprajzával és a költségvetéssel, a bizottságot, — melynek minden tagjához volt egy leereszkedő szava — kegyesen elbocsájtá. Mindenki örömmel fogadta a menhely létesítésének kezdeményezését és most már reméljük, ha nagyméltó- ságu püspök urunk a kért 4000 fríot kiutalványozni kegyes leend, úgy ez épület, még ez évben födél alatt lesz. Kis-Vácz földmi vés osztálya nem is gyanítja, mily áldásos jótétemény lesz gyermekeinek biztos helyen való elhelyezése. Ezután a bizottság dr. Miltényi Gyula papnöveldéi igazgatónál tisztelgett és kifejezést adott azon örömének, hogy őt a kanonoki kitüntetés érte. Tisztelgett még dr. Gzettler Antal kanonok plébánosnál is, ki a felvárosi iskolák igazgatója; majd Újhelyi István alvárosi plébános és kanonokhoz ment, kinél a bizottság megemlékezett azon jótékonyságról, melyet annak idejében — az apácza zárda belső felszerelésére nézve — tett és ez által sziveink szeretetét már akkor megnyerte. Mire Újhelyi István kanonok plébános kijelenté, hogy a felállítandó gyermek-menhely re 100 frtot ad. E nap tehát a szegények és árvák örömet keltő ünnepe volt. Koldusainkról. Alig van város széles Magyarországon, melynek annyi koldusa lenne, mint nekünk. És ezen nem fog csodálkozni senki sem, ha megmondjuk neki, hogy ennek egyik legfőbb oka abban rejlik, hogy aki dolgozni nem akar, aki kenyerét véres verejtékével szerezni lusta, hát bátran eljöhet városunkba és még bátrabban űzheti itt a koldulás mesterségét, mert hát alantas rendőrközegeink sokkal kényelmesebb dolognak tartják a városházi, immár berendezett és az igényeknek megfelelően matraczokkal — vagy mondjuk szalmazsákokkal — és jó pokróczokkal ellátott ágyaikon megpihenni, mint utczáinkat nappal is bejárni és a koldulás mesterségét gyakorló és Üzletszerűen űző munkakerülőket összefogdosni és móresre tanítani. Tény ugyan az is, hogy rendőrségünk személyzete csekély és mondhatni, hogy egy 14,000 lelket számláló város igényeinek az alkalmazásban levő tizenkét rendőr minden tekintetben meg nem felelhet, de tény az is, hogy rendszeresebb beosztás mellett ezen csekély létszámból is két rendőr nappal is juthatna az alsó- és felsővárosi résznek, hol nappal őrjáratot alig lát az ember fél esztendőben egyszer,'akkor tudniillik, mikor kutya-hajsza van. Hát biz ez elég szomorú jelenség. És ezen más nem segíthetne, mint képviselő .testületünk, mely, ha tud áldozni, helyesebben mondva megszavazni, utcza- kövezésre, javításra, fásításra és kandeláberekre 15—20 ezer forintokat, bizony megtehetné azt is, hogy rendőrségünk személyzete szaporításáról is gondoskodjék s különben erélyes rendőrkapitányunknak annyi embert bocsájtana rendelkezésre, hogy a koldusok által nagy mértékben fenyegetett vagyon- és közbiztonságunkra vonatkozó kötelességeinek igényszerüleg megfelelhessen ; mert hogy a városunkat eldoradónak tekintő munkakerülők s igy magukat koldulásra adó számos egyének vagyon- és életbiztonságunkat fenyegetik, azt kétségbe vonni nem lehet és kétségbe vonni nem fogja az, aki
