Váczi Közlöny, 1888 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1888-08-19 / 34. szám

X. évfolyam. 34. szám. Előfizetési i'ira : évneetyedre...........................1 írt 50 kr. Házhoz hordás va^y postai szétküldéssel. Egyes szám ára : i 2 kr. Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület) Hirdetések: a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvez­ményben részesülnek. Nyiit-tér sora .......................... 30 kr. Bélyeg illeték minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: hová a lap szellem és anyagi részét illető közlemények küldendők Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leve­leket nem fogadunk el. A kelepcze. Városunk polgármestere : R é t y Ignácz, kép- viselő-testületünkhez folyó évi ápril hó 14-én in­tézett beadványában a többek között ezeket mondja: »Méltóztassék nekem lehetővé tenni, miszerint még hátralevő nap­jaimat korom és megfogyott erőim igényelte nyugalomban tölthessem s e végből engem terhes felelősséggel járt hivatali állásomnak megfelelő évi nyugdíjjal nyugdíjazni. Magától ér­tetődvén, hogy a nyugdíjaztatásomra vonatkozó liatótrozatnak megye t'órvényhatóságilag történendő jóváhagyása és jogerőre emelkedése után nem ké- sendek hivatali állásomra vonatkozó lemondásomat azonnal beadni.« A beadványnyal — mint már egy Ízben hang­súlyoztuk — a polgármester elérte czélját, mi­után kérvénye az összes fórumok előtt kedvező fogadtatásban részesült; sőt még a közbevetett intrikák fölött is győzedelmeskedett az iránta minden oldalról táplált jóakarat befolyása mellett. Vagyis: a megye helybenhagyta városunk képviselő-testületének azon közgyiilésileg kimon­dott határozatát, melylyel a polgármesternek 800 frtnyi nyugdijat megszavazott és elutasította Görgőiy Mártonnak a. megszavazott nyugdíj- összeg ellen beadott felebbezését. A városi képviselő-testűiét f. évi julius hó 24-én tartott ülésén vette tudomásul a megyének e tárgyban leküldött végzését és az erről szóló jegyzőkönyvi határozat julius 27-én hitelesítést nyervén, közhirrététel végett még az nap kifüg- gesztetett a városház hirdetési táblájára és Gör- göly Mártonnak folyó évi julius 28-án, Réty Ignácznak pedig a megyei határozat kapcsán augusztus hó 2-án kézbesittetett. Miután a felebbezési határidő a város kö­zönsége és Görgöly Márton részéről folyó hó 13-án, Réty Ignácz részéről pedig folyó hó 17-én lejárt, s ezen idő alatt újabb felebbezés nem adatott be: a megyei határozat is jogérvényessé vált és most csak annak végrehajtása volna hátra. De éppen ez képezi az ügynek Scylláját, me­lyet elhárítani leginkább a polgármesternek áll módjában. Találó megjegyzést ejtett el a napokban, egy a közügyek terén jól kipróbált polgártársunk, mi­dőn a polgármester beadványát oly k e 1 e p- czének mondotta, melyből csak nagy nehezen lehet majd kibontakoznunk. A polgármester eddigi eljárása után Ítélve, e megjegyzésben sok igazságot látunk és tartunk tőle, hogy a jogérvényes határozat végrehajtása még nem egy kellemetlen szcénára fog képviselő- testületünknek okot szolgáltatni. A kombináczióktól tartózkodva, ezúttal csak azt konstatáljuk sajnálattal, hogy azon határozat, melyet a képviselőtestület csupa loyalitásból rend­kívüli ülésezésekkel és áldozatok árán, gőzerővel keresztül forszírozott, most alighanem a város por­lepte irattárában fog elhelyeztetni, vagyis inkább nyugalomra tétetni s alig hisszük, hogy többé jelen alakjában feltámadjon. Szóval a polgármester ügyesen állította fel kelepczéjét és csábítóbb étekkel, mint szép Ígére­tekkel felczifrázott kérvényével, aligha vihette volna jobban lépre a képviselőtestületet. Távol állunk attól, hogy az ügyet elmérge- sitsük, annálkevésbé, hogy a polgármester iránt jól hangolt kedélyeket felizgassuk; csakis a ránk rótt kötelességnek teszünk eleget akkor, midőn a már hónapok óta vajúdó és esetleg még bizony­talan időig elhúzódó nyugdíj-ügynek lebonyolítá­sát sürgetjük. Igaz, hogy a polgármester csak nem rég ka­pott újabb két havi szabadságot; de ez legkevésbbé sem akadályozhatja őt abban, hogy beadványában tett Ígéretét beváltsa, vagyis: hogy »hivatali állá­sára vonatkozó lemondását beadja.« Kíváncsian várjuk, a polgármester terveinek további menetét és kiváncsiak vagyunk, meddig fogja még a várost sakkban tartani és huza-voná- jával türelmünket próbára tenni? Mi jóakarattal tanácsoljuk a polgármester urnák: ne késlekedjék sokáig lemondásával, mert ha a túlfeszített húrok véletlenül elpattannak, (a mi pedig könnyen bekövetkezhetik) füstbe ment tervei fölött zengheti majd el jeremiádjait! Sincerns. Városi közgyűlés. Városi képviselőtestületünk múlt vasárnapon (aug. 12.) rendkívüli közgyűlést tartott, melynek lefolyásáról tudósítónk a következőket jelenti. Korpás Márton helyettes polgármester tanácsnok a közgyűlést megnyitván, jegyző mindenekelőtt felol­vassa a városi egyesi tett pénztár által bemutatott s a f. év I-ső felében a városi közjövedelmekről szerkesz­tett kimutatást. A képviselőtestület türelmesen hallgatta végig a sok számot, minthogy azonban a kimutatás sem a havonkinti főösszeget, sem az egész félévi be­vétel összegét ki nem tüntette, a közgyűlés a kimu­tatást ezen hiány pótlása végett, kiadatni rendelte. A tanácsnok a dr. Kovács Pál által a városi kóroda javára hagyományozott 100 frtnyi hagyomány tárgyá­ban tett intézkedése tudomásul vétetett. Minthogy to­vábbá ugyancsak dr. Kovács Pál rendelkezése folytán a városhoz még 100 frtnyi alapítvány tétetett át azon megkereséssel, hogy ezen összeg kamatai a váczi hon­védszobor fentartására fordittassanak, felhivatni hatá­roztatok a váczi 48/49 honvédegylet, hogy az említett szobrot a város tulajdonába és felügyelete alá bocsássa. Örvendetes tudomásul vette ezek után a közgyűlés a megyének abbeli intézkedését, melyszerint megengedte, hogy a városnak még a múlt évben engedélyezett, de fel nem használt 4G6G írt GG krnyi kölcsön a folyó évben felhasználtassék. A gazdasági bizottságnak a városi faiskolára vonat­kozó véleményes jelentése felülvéleményezés és részle­tes terv elkészítése végett, kiadatott a faiskolai bizott­ságnak. A fegyelmi bírságpénzek hová fordítása iránt alko­tott pestmegyei szabályrendelet 30 napra közszemlére kitétetett. Farnady József budapesti ügyvédnek térség áten­gedése iránti kérelmi ügyének tárgyalása egy 30 nap múlva tartandó közgyűlésnek tartatott fenn. A tanács AJACZI KOZLÖNY'TARCZAJA. Utazás Balaton-Füredre. (Folytatás.) A Balaton vizétől tagjaink visszanyervén előbbi ruganyosságukat, nyolcz óra tájban folytattuk utunkat a tó partján. Alig haladtunk egy óra hosszat, újra megfürödtünk. Csalogatott a Balaton tündére, hogy lágy hullámaival körülöleljen. Mi hagytuk magunkat öleltetni, hisz olyan jó volt az. Déli tizenkét órára Kenősére értünk, fáradtan, szomjasan, éhesen. A nagy vendéglőt kerestük fel legelsőbb. Letelepedve a hosszú lóczákra, csak úgy rendeltük meg ebédünket mint va­lami nagyságos úr; hanem aztán az enni-inni valót úgy elköltöttük, mint akármilyen szegény éhes ember. Miska, a pinczés, rendkívül eredeti, mintegy 19 éves, vig gyerek, feszes magyar ruhájában nem hiába tet- szelgett a tükör előtt, amint magát kinyalni iparkodott; bizonyára érezte, mikor betoppantunk, hogy érdemes vendégei érkeznek. Mire elkészült becses személyével, olyan galantosan festett, mintha skatulyából húzták volna ki. Alig találta helyünket. Tánczmesteri léptek­kel lejtett asztalunk körül s többrendbeli szaftos mon­dásával volt oly jó szívű bennünket minél derültebh hangulatba hozni. De sajnos, bora mindazonáltal eczc- tes, étele nem jó és mégis drága volt. Pista igy kesergett c fölött. Kenőse ken eget. nekik torkot, gyomrot, Utána a hasuk s tározójuk csikorgóit. Miután semmisem tart örökké, mi is befejezettnek nyilviiniloll.uk ebédünket s megindultunk vándorúit in­kon tovább. Füredet csak sejtettük a távolban és minél jobban emelgettük lábainkat, hogy közel érjüpk hozzá, annál messzebbnek tűnt fel. A Balaton mellett egyik falu a másikat éri s nekünk volt annyi eszünk, hogy mindegyikben állomást tartsunk; igy hosszú idő alatt aránylag kevés utat tettünk meg. Már Kenésén tudomást szereztünk arról, hogy a legközelebbi községet Vörös-Berénynek hívják. Mire beértünk, lehetett négy óra. Rettenetes meleg volt, melegben pedig nagyon fárasztó a gyalogolás. — Pista barátom, legelőbb is aludt tej után néz­zünk, ez lesz legjobb a mi forró testünknek. A gémes kutnál amott egy öreg asszony vizet húz, szóba állok vele, bizonyára lesz aludt teje. — A világért sem! mit gondol ? vén asszonynyal szóba állni útközben — veszedelem. — Minthogy ezt az egyet nem hiszem, mégis csak megszólítom. — Meglátja, bajunk lesz s a maga lelkén szárad. — Én nem félek. Közeledtem az öreghez, Pista távol maradt. — Adjon Isten jó néne jó napot! — Adj’ Isten kegyelmednek is, édes lelkem. — Bírja még a vedret, anyóka? — Rogy birom-e? jó is volna, ha csak e’ volna a dolgom, meg sem állok egész nap. Lányom meg a vejem aratni vannak, magamnak kell ellátni az egész házat; de ki is van elégítve apraja-nagyja, úgy, bogy mákszemnyi panasza sincs senkinek, — azért nem nyögök ám, mikor lefekszem. ■ Ejnye, de derék egy asszony maga, néne! Ugyan hány éves ? — Bizony már hatvan leszek szüretre, hát nem is olyan derék, ugy-c, mint mondja, édes lelkem, derék csak voltam! Hanem ha húz egyet a korsómból, nem bánja meg, lelkem, látom, hogy el van tikkadva, szegény. — Köszönöm jó néne a szívességét, de most va­lami jobb után vágyódunk. Nem adhatna egy köcsög jó aludt tejet számunkra? erre fáj a mi fogunk nagyon, meg ha jó darab fris rozskenyeret is ád hozzá, bizony megadjuk a dupla árát. — Sajnálom! ejnye de nagyon sajnálom, édes lel­kem, hogy nem szolgálhatok vele, elfogy nálunk a tej édes korában, megeszi az a sok apró gyerek odahaza; hanem se baj, mindjárt útba igazítom én édes lelkem. Látja ott azt a házat a falu végén ? — Melyiket? — Azt a cserépfedelű szép házat, a hol az a vas­rácsos kapu van, a ház előtt kert, nincs messzebb innen háromszáz lépésnél. — Látom! a kapu előtt lépcső is van, nem az az ? — Az az, édes lelkem. Csak oda menjen, kap ott aludt tejet meg rozskenyeret, jót is, olcsót is.- Köszönöm szépen szives útbaigazítását, áldja meg az Isten!- Áldja meg kegyelmedet is, édes lelkem, szeren­csével járjon! — Köszönöm! Pistához siettem. — Győzelem! — kiálték. — Mi lelte magát?- Van aludt tej! — Azaz csak lesz, ha lesz. — Már annyi, mintha volna. — Hol? ——7 Ott ni! — Semmi kedvem hozzá. — Ugyan miért? — Vén asszony tanácsolta. 3 n 32

Next

/
Oldalképek
Tartalom