Váczi Közlöny, 1887 (9. évfolyam, 1-51. szám)

1887-12-04 / 49. szám

sári bódéban előadott pantomimika; a személyeskedés és czéizás által egyes polgárainkra, circus clown- eket véltünk hallani. Ferenczi (Csappancs Famulus) minden izében az eltűnt Dobocsányit akarta utánozni. Ferenczi még tanoncz a színi pályán, rejlik benne fejlődő tehetség; ajánljuk: mást, s nem Dobocsányit válassza tanítómesteréül.

Városi és vidéki hírek.

— Pestmegye közgyűlése. F. évi nov. hó 28-án délelőtt 10 órakor Pest-Pilis-Solt-Kiskunmegye, Földváry Mihály alispán elnöklete alatt, rendes közgyűlését tartotta. Mindenek előtt bejelentetett, hogy ő Felsége a királyné nevenapja alkalmával Szapáry István gróf nyújtotta át a miniszterelnök utján a megye hódoló jó kivánatait. Fzután Földváry Miklós bizottsági tag indítványa olvastatott fel a kisdedóvás fejlesztése ügyében. E szerint lehetőleg minden községben menedékház felállítása volna kívánatos s e czélra az alispán elnöklete alatt bizottság küldessék ki. Az indítványozó lelkes emelkedett hangú felszólalása után a javaslat egyhangúlag elfogadtatott. A gyűlés legérdekesebb tárgya Földváry alispán előterjesztése volt egy központi szolgabirói hivatal szervezése ügyében, melyet az állandó választmány tárgyalása alkalmával már közöltünk. Az előterjesztés felolvasása után szót emelt Bossányi László. Nem központi szolgabirót akar, hanem újpesti szolgabirót. Újpest az egész megyében a legnagyobb község s itt annyi a baj, a mizéria, mint egy községben sem. Ha az uj szolga- biró székhelye Budapesten lesz, majdnem ott fogunk állani, mint most, hogy Váczon van. Szóló különben még az újpesti szolgabirót sem tartja elégségesnek a bajok elhárítására, mert a kormánynak kellene alapos intézkedéseket tenni. Végül ecseteli a különböző visszásságokat, melyek Újpesten mutatkoznak. Ezután Földváry alispán szólalt fel. Azt értené, ha Bossányi Újpestnek a fővárosbavaló be- kebeleztetését óhajtaná, de az most még nem volna lehetséges. Különben az újpesti viszonyok nem oly nagyon sötétek. Most már bejelentési hivatal is szerveztetek ott. Az uj szolgabirónak egyformán távol kell a különböző helységektől lennie, s erre legalkalmasabb a főváros. Különben is fontos, hogy folytonos érintkezésben legyen a budapesti rendőrséggel s a dedektiv-főnökkel. Az újpesti rendőrség szaporítása nem vezetne czélra, mert a csendőrök, rablók, betyárok stb. ellen igen jó szolgálatokat tesznek, de nem amolyan újpesti tolvajok és orgazdák ellen. Miután még Kudnyánszky Ferencz, Kemény Gusztáv, Beniczky Gábor és dr. Freysinger Lajos felszólaltak, a központi szolgabirói hivatal eszméje elfogadtatott. Az uj szolgabiró hatáskörébe tartoznának : Újpest, Kispest, Rákos-Palota, Soroksár, Kossuthfalva, Erzsébetfalva, Czinkota és Rákoskeresztúr. Ez értelemben intéztetik majd felirat a belügyminiszterhez. Ugyancsak (Újpest községe bejelentő hivatalt is óhajtván szervezni, az erre vonatkozó szabályrendelet-tervezetet bemutatták a közgyűlésnek, — s ez akként határozott, hogy utasította az újpesti elöljáróságot a szabályrendelet-tervezetének közhírré tételére s arra, hogy 30 nap múltával ismét terjeszsze föl a megyei törvényhatósághoz. Végül a községek rendes és pótköltségvetései kerültek tárgyalás alá, a melyekkel a közgyűlés a következő napon is foglalkozott.

= Nekrológ. A váczi egyházmegyét ismét gyász érte Baader Nándor tó-almási plébános halálával. Nov. 27-én vetet a halál véget több évi szenvedéseinek. A boldogultat, a ki még csak 50 éves volt, a melyből 27 évet az egyház szolgálatában és 12 évet mint plébános töltött el, vig kedély és baráti nemes | szív jellemezték. Halálával a váczi születésű papok megfogytak. Temetése nov. 29-én a környékbeli papság, értelmiség és a hívek nagy részvéte mellett ment végbe. Áldás emlékén!

= A Inét kíapoleiai itt rendezési munkálatai már javában folynak és rövid idő alatt befejezést is nyernek. Hogy ezen ősi időktől elhagyatott út is végre rendezés alá kerül Kovách Ernő fegyintézeti igazgató úr áldozatkészségének köszönhetjük, ki e munkálatokhoz megfelelő számú rabokat rendelt ki. Illő volna, ha a városi képviselőtestület ezen szép j tettét városunk történetében megörökítené.

= A* országos vásárok a következő napokon fognak városunkban a jövő 1888. évben megtartatni: márczius 25-én, julius 1-én, október 14-én és deczember hó 16-án.

= íliríeleii halál. Izgalmas jelenet folyt le kedden f. hó 29-én Pertzián Gusztáv vásárutczai raktárában. Kata Mihály szokolyai földműves ablakokat válogatott ki megvásárlás végett; mi közben felesége szül. Palotai Erzsébet minden előzetes tünet nélkül összerogyott s mire az odahívott orvos elő jött már kiadta a lelkét. Az orvosnak élesztési kísérletei mitsem használtak és csak a beállott halált konstatálhatta. A hullát a rendőrség intézkedése folytán a városi kórházba vitték, honnan a megejtett bonczolás után eltemették. Két neveletlen árvát hagyva hátra.

= ily men. Oroszy Jenő nógrád-verőczei református lelkész a múlt héten váltott jegyet Budapesten Vörös Ida kisasszonynyal. — Schuller Lajos e hó 26 án esküszik örök hűséget Gyulafehérvárt Springer D. ottani kereskedő bájos leányának, Etel kisasszonynak. Fogadják őszinte szerencse kivána- tainkat!

— A váczi mnzciim részére legújabban Blá- zsovits János ur egy 1706. évből való „pro libertate“ czimü Rákóczy-féle X. polturát ajándékozott.

= Fóthlalk a törvényszék előtt. Fóth községe lassankint hires lesz arról, hogy utczáit időnkint vér festi meg. Alig múlik el hónap, hogy egy-egy véres eset elő nem fordulna. Mint értesülünk tegnapelőtt is egy ily véres esetben hozott a pestvidéki kir. törvényszék fenyitő osztálya Ítéletet, melynek részleteit a következőkben adjuk : B. Cselőtei János, Holfinger József és B. Balog Sándor fóthi suhanczok f. évi junius hó 28-án éjjel csendesen mentek az utczún végig, midőn Bárdos László, Stresznyák Mihály és Szalay Mihály ottani legények őket megtámadtak és veszélyesen üsszekéselték.

A sérültek, kiknek mindegyike majdnem 3 hétig állott orvosi kezelés alatt fenyitő feljelentést tettek a helybeli kir. járásbíróságnál, mely a vizsgálat befejezése után a pestvidéki törvényszékhez tette át az ügyet. A f. hó 2-án megtartott végtárgyalás alkalmával a törvényszék Stresznyák Mihályt és Szalay Mihályt egyenkint 1 évi fegyházra Ítélte

= Ilotrányos esetet provokált f. hó 29-én a mi hires városi rendőrségünk azon ténye által,

hogy egy hirtelen elhalt asszonynak a hulláját a helyett hogy a halott szállító koporsót előhozatta volna, a közönség általános felháborodására a hullát egy taligára tétette s fényes nappal szállíttatta a főutczán végig a városi kórházba. Mi az esetet egyszerűen regisztráljuk, de remél lj ük hogy találkozik majd egy városi képviselő,' ki az ügyet illetékes helyen interpelláczió tárgyává fogja tenni.

= Halálozás, üzv. Máté Józsefné szül. Ko- vácsik Magdolna november hó 27-én életének 76 évében elhalálozott és 28-án tétetett az alvárosi temetőben levő családi sírboltba örök nyugalomra. Ny. b.!

= í j lap. „Házi Közlöny“ czim alatt jövő évi január 5-ikétől kezdve kéthetenként megjelenő uj folyóiratot log kiadni Gyulai István könyvnyomdász és kiadó Aradon. Kiváló szakférfiak közreműködése mellett szerkeszti Záray Ödön. —Előfizetési ára : egy évre 3 frt.

= A (korcsolyázók figyelmébe. Üdvös mozgalom indult meg Ursziny Arnold gyógyszerész kezdeményezésére, melynek Halifax hívei bizonyára megfognak örülni. Arról van ugyanis szó, hogy a korcsolya-pálya mellett egy czélszerü csarnok emeltessék, melyben az átfázott közönség felmelegedhetne. Mint halljuk e czéira közel 300 frt lett már aláírva.

= Gyászhir. Lesújtó csapás érte Eóthi Gyula tevékeny számvevő jegyzőnket. Nővére: Etelka f. évi november 30-án rövid szenvedés után elhalálozott. Temetése f. hó 1-én a közönségnek általános részvétele mellett ment végbe. A szertartást Kan da István prépost-kanonok végezte fényes segédlettel. A ravatalt a koszorúk egész özöne borította, melyek közül tudósítónk a következőket jegyezte fel: „Édes testvér téged soha el nem felejtünk.“ — „Felejthet- len jó testvéremnek — Paulin.“ — „Feledhetlen unoka nővérnek — Eilser család.“ — „Kedves barátnőmnek — P. Szidónia.“ — „Rokoni szeretetből Strőszner család.“. — „Feledhetlen rokonnak — Szla- tényi Ede.“ — „Tiszteletből — Tápay Emma.“ — „Isten veled — Szado.vszky Lajos és neje.“ — „A jó szomszédnak — Dr. Franyó Istvánné.* — Koszorút küldtek még: A váczi műkedvelők; továbbá Gaál József, Fiiser Károly, Boda Mártonná, Lázár Ilonná és Meiszner Ede. -— A koszorúkat egy külön kocsi vitte ki a temetőbe. Fogadja a gyászoló család őszinte részvétünket !

= Több világosságot ! Mindig arról panaszkodtunk, hogy az éjjeli világítás mennyire hiányos városunkban. A város bölcs atyái végre meghallgatták panaszunkat, mert az éjjeli lámpák száma már legközelebb negyvennel fog megszaporittatni. Csak aztán rendesen gyújtsák is meg a lámpákat.

= Kereskedőből gazda. Szekeres István derék polgártársunk beleunva az üzlet okozta kellemetlenségekbe, abbankagyta a fűszerkereskedést és az ennél nyugalmasabb gazdálkodásra adta a fejét. Üzletét Papp István vette át.

= Reküldeteít. Vettük következő panaszt; „Tisztelt Szerkesztő ur! Az újonnan alkotott szabályrendelet a kövezetvámnak csak egyszeri beszédését engedi meg, holott a vámoknál az árukért úgy a behozatal, mint kivitelnél kell a vámot megfizetni. Miután a városi hatóságnál több Ízben emeltünk ez ellen eredmény nélkül panaszt, kérjük t. Szerkesztő urat, hogy ezen ügyet b. lapjában szellőztetni szíveskedjék. Tisztelettel : Több kereskedő." Ezen inA „VÁCZI KÖZLÖM" TÁRCZAJA.

Vén Áron.

„Hosszú, csendes estén elmerengve állok,

S képzeletem messze elragad a múltba,

Szép képet keresek ! Ah ! — de nem találok :

Nincs szép képem abban, a mi el van múlva.

Nem volt még örömem, oly kopár ez élet,

Egész múltam eddig terméketlen, meddő.

Sokszor elgondolom, hogy miért is élek ?

Miért nem szólít el engem a Teremtő ?

A szomorú, sivár, messze pusztaságon,

Egy helyen lobog csak halvány mécs világa. Ébredezi... világol!... növekszik!... Már látom! — Kialudt 1 — Istenem, már megint hiába !“

így szólt a vén Áron és nedves szeméből,

Lopva támadt könycsepp szakállára gördül.

Gondolkodik némán... Megtört szeme folyton Ott nyugszik, ott pihen egyetlen egy ponton,

A kis fehér ágyon, melyben alig éve,

Hogy benne nyugodott minden büszkeség?.

Szép leánya, Éva, tavasznak virága,

Tündér, más világból ez életre válva.

Tökéletes testben szent s ártatlan lélek,

Lény, milyenről eddig csak költők regéltek.

Oly szép volt, oly ifjú 1 Feslő rózsabimbó,

Aranyos kis pille, vidor és csapongó ;

És mikor legszebb volt ifjú virulása,

Akkor érte őt el a halál kaszája.

Nagyot pislog a mécs, kialudni készül,

Ébred a vén Áron mély merengésébül.

„Jaj! a fejem úgy zúg! zsibong benne minden!...

A hideg borzogat, reszketnek tagjaim. .

Oh 1 könyörülj rajtam Te, hatalmas Isten :

Megöl a fájdalom, elpusztít a nagy kin 1

Most egyedül vagyok!... Oh, még nem is régen (') volt, itt mellettem, gondozott vigyázott,

S most — én itt vagyok, ő meg fenn az égben, Százszor és ezerszer legyen lelke áldott 1

Egyetlen leányom, éltem büszkesége ;

Tekints le búsuló, galambősz apádra,

Oh 1 varázsolj vigaszt csüggedő szivébe...

Nyújts neki enyhülést 1... Hiába!... hiába!...

De nem 1 - nem hiába ! Ott közéig, már látom 1 Arcza ismét olyan rózsás, mint volt régen. —

Nem halt meg, él tehát egyetlen leányom 1 Vigaszt hoz, enyhülést tündöklő szemében!...

Jöjj, siess apádhoz!... örülj az életnek!

Karjaimba zárlak, egyetlen szép lányom!.,.

Csakhogy téged látlak, újra ölelhetlek...

Ha összedől ég s föld, most már azt sem bánom 1“

így szól a vén Áron és siet előre,

Mosolyogva tárja karját ölelőre.

Rohanna már... futna,., de nem bírja lába :

Szívrepedve bukik alá a kis ágyra...

Föl ne ébresszétek!... Legyen boldog álmai...

..................V

..............V

A násznagy.

— Bohóság. —

Irta: EZ Ó IB O TI.

Paulincsi, vagy mint röviden hívni szokták: Lin- csi, túl volt ugyan már a rózsakoron, azaz a tavaszon. De minden jó keltesz tudja, hogy „kétszer nyílik az akáczfa virága“ és kétszer nyílik a rózsa is egy évben s a rózsa második nyitása sokkal dú- sabb, sokkal pompásabb az elsőnél, igy az életben is igéző a tavasz virágpompája, de ha a tavasz elmúlt is, nem kell ám desperálni mert jön az ősz, a rózsa második nyitásának kora, azon második nyitás, midőn a szív még egyszer felhevül és óh ! . . . — ah ! újra nyílnak az érzelem rózsái, ez pedig nem csak olyan dilletans kertészkedés aztán, hanem öntudatos. Nagyitás, vétkes túlzás volna áilitni, hogy Paulincsi szép hölgy lett volna, nem óh nem ! Dehát mit szépség, elég a kedvesség! és Lincsi tudott kedves lenni, ha akart. De jaj be kár, vajmi kár, az akarat nélia hiányzott sőt bizalmasan legyen mondva, nős emberekkel szemben éppen nem is mutatkozott.

Mire véli a napot ? !

Tették megjegyzésbe, a „szentecske egy kicűt nagyon is rátartás !“

Pedig Lincsi szive sem volt jégből, üvegház volt az, még akkor is midőn körülte tél volt, az ő üvegház szivében nemcsak második, de harmadik nyitást is értek a rózsák, a kedves, b oldogitó érzelmek.

Tudjuk azonban, hogy a mig tavaszszal szívesen pazaroljuk kertünk dús virágait, őszkor már megnézzük, kinek adunk, ez üvegházi virágokat pedig csakis annak, számára tartogatjuk, ki nekünk legkedvesebb.

így Lincsi kisasszony üvegház szivének vagyis szivvirágainak üvegháza, azaz szive üvegházi virágai is csak egy botanikusnak voltak szánva. Szánva lehet ugyan, de hol van a botanikus ?

Lincsi kisasszony talált egyet, a ki véleménye szerént bevált volna, de ... és ez a „de“ iszonyú szó, az illető nem értett a botanikához.

Ha ő nem, úgy más sem ! gondolta Lincsi kisasszony és utánna tévé, mindenek felett, ha mégis talán-tán, de nős ember semmi esetre.

Lincsi kisasszony észjárását egyébbiránt igazolhatta azon körülmény, hogy ő, mint mondani szokás, nem a mai korból való volt. Hogy a világ mint vélekedett felőle, azt nehéz volna megállapitani, de ő úgy vélekedett önmagáról, hogy ő tisztességes hajadon.

Roppant megbotránkozást keltett tehát, a midőn egy napon Bomóki úr tiszteletét tenni szándékolta Lincsi kisasszonynál. Maga Lincsi kisasszony is imigyen gondolkozott, ezúttal fennhangon, Uram bocsá’ ! hiszen én úgy tudom, hogy Bomóki úr régen megnősült s ha nem csalódom Bomókiné úrnő ma is él, sőt biztos tudomásom van róla, hogy tizenegy kis Bomóki is létezik, sorszerént Bomóki Mukika, Nr. 2. Bomóki Kszenofonka, Nr. 3. Bomóki Pampi- leuszka, Nr. 4. Bomóki Polikárpka, Nr. 5. Bomóki Bomókocska, Nr. 6. Bomóki Fruzsinkácska, Nr. 7... Már biz’ én nem is tudom mindeniknek a nevét, e szerént nem tehetek egyebet, mint jó előre tiltakoznom kell a látogatás ellen perse okkal-móddal, finoman. És Lincsi kisasszony tiltakozott is, de mindezek daczára Bomóki úr ártatlanságának teljes tudatával bírván nem tágított, sőt inkább tudakozódott a tisztelkedhetés mikénti megejthetése felől.

Lincsi kisasszony értelmes nő volt egyébbként, ennek következtében négyszemközt társalgott még egy kicsit saját eszével, ilyenformán:

— Mit gondolsz, édes eszem, valyon Bomóki úr nem szándékozik nejétől válni?

Az ész pedig azt felelte, hogy :

— Tudod Lincsi, én nem vagyok babonás, de