Váczi Közlöny, 1887 (9. évfolyam, 1-51. szám)
1887-09-11 / 37. szám
IX. évfolyam. 37. szám. HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ H lloli/oloi ára: évnegyedre ...........................J t'rt házhoz hordás vagy postai szétküldéssé . Egyes szám ára : 10 kr. Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület) SO kr. Hirdetések; Nyilt-fér a legolcsóbban eszközöltetnek sora .......................... .'30 kr. s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték ményben részesülnek. minden beiktatásnál MG kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők Vúcz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. 13 érme ntetlen leveleket nem fogadunk el. A választások után. Végre elmúlt a nagy nap és vele a nagy izgalom, mely a képviselőkön és a város polgárságán hetek óta uralkodott. Rég voltunk tanúi oly választásnak, melyet a polgárság nagyobb érdeklődéssel kisért volna, mint az imént lezajlott. Részt vettek a választási mozgalmakban oly egyének is, kik előtt a közügyek eddigelé csak „nem bánom“ jószág voltak. / Városunk polgárságának a köz ügyek iránt tanúsított ilyetén érdeklődését csak örvendetes jelenségként konstatálhatjuk városunk jövőbeni fejlődése tekintetében, mert csak azon város haladhat a korral, melynek polgársága annak sorsát szivén viseli. A tapasztalatok, melyeket a lefolyt mozgalomból meríthetünk kellemes benyomást keltenek bennünk, mert úgy látszik, hogy a sógorság és atyafiság szőtte köteléket, mely városunk polgárságára évtizedek óta lidérczként nehezedett, végre megsemmisítette a józan és jóra irányult törekvés; erre mutat azon elkeseredett harcz, melyet a nagy atyafiság egymás ellen folytatott, erre a szomorú csalódás, melyre egyesek a meglepetés bizonyos nemével ébredtek. Tehát végre mégis lejárták magukat a jong- leurök és az önérdek szolgálatában állott üzérkedők is leszorultak a szereplés teréről. Igaz, hogy a kedélyek hullámai az izgalmas harczban, melyet apa és fiú, rokon és testvér egymás ellen vívtak, kissé túl mentek a medren; de i mindez nem eshet megrovás alá, ha azon példás rendet és önmérsékletet veszszük tekintetbe, melylyel maga a választási aktus lefolyt. Most már a választásokra, mint elmúlt eseményre tekinthetünk vissza, mely teljes eredményében fekszik előttünk. Oly eredményt tüntet fel a megejtett választás, mely városunk lakosságának majdnem általános óhajával találkozott. Választottunk modern gondolkozásu, kvalifikált és munkabíró egyéneket, kik ismerve areájok váró nehéz feladatot, annak megoldásától nem fognak visszariadni. Ily egyénekre van városunknak [szüksége; csakis ily egyénektől várhatjuk, hogy a városházi rendetlenségek véget fognak érni s a polgármesteri évi jelentés nagy részét sem fogja a hivatalnoki kar elleni vádaskodás elfoglalni. S éppen azért, mert már megtörtént eseménynyel állunk szemben, melyen egyelőre és bizonyos tekintetben egyáltalában változtatni nem lehet: fogadják a reményükben csalatko- zottak is megnyugvással a többség határozatát. Nyújtsanak tehát az ellenséges pártok jobbot egymásnak; álljon helyre a régi nyugalom s egyetértés, és terjessze szét a béke angyala szárnyait városunk fölött! Részleges tisztujitás. Végre valahára a városunknál üresedésben volt tanácsnoki, jegyzői és aljegyzői állások múlt csütörtökön (szept. 8-án) betöltettek s igy a hosszú időn át működött csonka tanács kiegészíttetett. Tudósítónknak jelentését a következőkben adjuk : 1 A hxndidáczió. Földváry Mihály úr, megyénk derék alispánja délelőtti 9 órakor pontban a város házánál megjelenvén, a városi polgármester által fogadtatott. Megjelenése után elnöklete alatt azonnal kijelölő bizottsági ülésre hivta össze a megye részéről kinevezett Dr. Freysinger Lajos és Csávolszky József, és a város képviselő testületé által megválasztott Dr. Csányi János és Krezsák Ferencz városi képviselő kijelölő bizottsági tagokat s a beérkezett pályázati kérvényeket zárt ülésben beható megvizsgálás alá vévén, a kijelölést megejtette. A választás. Ugyancsak a megye alispánja délelőtt 10 órakor pontban a város képviselő testületi közgyűlését megnyitván. — miután előzetesen Csávolszky József városi képviselő által szép beszéddel iidvözölte- tett s felkéretett volna, miszerint figyelemmel arra, hogy városunknak sok ügyes bajos dolga van, s igy oly erőkre van szüksége, melyek városunk ezen ügyes bajo^ dolgait elintézni alkalmasak : a képviselő testületi választók figyelmét ezen körülményre különösen fel hi vni s azokat alkalmas tisztviselők választásában hathatósan támogatni szíveskednék, s miután erre a megye alispánja a betöltendő hivatali állások jelentőséget is fontos voltát kiemelve a választó képviselőket figyelmeztette volna, hogy a város jól felfogott érdekeinek szemelőtt tartásával szavazataikat csak oly egyénekre adják a kik akarnak is tudnak is tenni valamit és állásaikat betölteni képesek lesznek : eg}7szersmind kihirdette, hogy a banditáié bizottság a pályázati kérvények beható átvizsgálása után legjobb lelkiismerete szerint a tanácsnoki állásra : Dr. Franyó Istvánt, mint egyedül jelentkezett pályázót; a főjegyzői állásra: Gajáry Géza, megyei tiszteletbeli szolgabirót, Korpás Márton városi tanácsnokot és Kiss János dunakeszi községi jegyzőt; az aljegyzői állásra pedig: Várady I János, ez időszerinti városi jegyző-helyettest és i Szlacsányi János dukai segédjegyzőt jelölte ki. Ezután a választási bizottságot Peskó Medárd elnöklete alatt Péts Sándor és Leitner Sándor tagok, városi képviselőkből megalakítván, bizalmi férfiakul: Huber József, Krezsák József, Dr. Mii fényi Gyula és Friedrich Alajos képviselőket, váA „VACZ1 KOZLONY'TÁRCZAJA. Ha majd............ Ha majd letűnik éltem csillaga, Ha majd beáll az örök éjszaka .... Ha majd meghalnak minden vágyaim, Múlás ködébe tűnnek álmaim , . . . Ha majd az ég s a föld lesz szemfödél reám, Remény nem lakja majd csendes hideg tanyám .... Ha nem lesz terv ... és szútlan gondolat . . . Kihűlt szivemnek a sir nyugtot ad, Ha majd híven szeretni nem lehet .... Érzés ha nem zaklatja lelkemet .... Ha majd fölém borul a néma hant Boldog csak ott leszek, csak ott . . alant. ______ Bajza István. Emmuska. Még alig múlt hat éves, s már olvasni, irui, számolni, kötni, horgolni tud, mi több, társalgási módja kedves, felfogása élénk. A tudvágy jelentékenyen ki lévén benne fejlődve, remélhető, hogy a legelső tanulók között fog helyet foglalni az iskolában. Eddigelé legnagyobb örömei közé tartozik, ha a templomban, vagy az iskolában töltheti idejét. Mosolyogva indul oda, búsan hagyja el, s csak akkor vidul fel újra, ha hazatérvén, mamája karjai közé öleli s a jól megér- demlett tiz órait vagy a délutáni kávé adagot jó izűen elfogyasztotta. Engedelmes jó magaviseletű gyermek. Ugyan négy éves korában kissé makacsko- dott s büntetésből először borsószemeken térdeltette mamája, másodízben az asztallábhoz lett kikötve, harmadszor kikapott a léniával. De ez a három szerfölött szigorú — de úgy látszik czélszerü — módja a büntetésnek épen elég volt arra nézve, hogy Emmuska többé makacs ne legyen. Nem volt rósz többé soha, sőt mintája lett a jó gyermekeknek, kik szülőiknek csak örömet okoznak. Viszont szülői gondos nevelésben részesitik, s figyelmük természetesen csak ő reá, az egyetlenre irányulván, a sikeres eredmény már ez idő szerint is örvendetesen láthatóvá vált s éveinek növekedtével remélhetőleg szintén gyarapodni fog. A gyermekkorban nyert alapos tanitás és okszerű nevelés befolyása alatt megfogamzott üdvös eszmék, párosulva természeti jó tulajdonságokkal, mindenkit a legszebb eredményekkel szoktak megörvendeztetni; mig a bölcsőben nyugvó kisded, bár a legjobb természeti tulajdonságok csiráit rejtse is magában, rósz lelkű nevelés mellett, jó iskola nélkül az elveszett szerencsétlenek közé számítható. Az a nő, ki csupán szép, — a hiúság által ne hagyja elhitetni magával, hogy a szépség minden; múlandó az, ha még egyszer annyi szépítő szert találnak is fel a vegyészek, mint a mennyi van, (pedig sok van) még akkor sem fogja megőrizhetni bájait. A kedvesség ennél többet ér, öreg korra is megmarad belőle annyi, a mennyi a festéktől el hervadt arcz szépség romjainál mindig többet ér. Ha a nő művelt, jól nevelt, ez igen nagy szerencse; ha szellemdús is hozzá, már ritkaságánál fogva is szerfelett becses; — de ha egyszersmind jó indulatu, mint mondják jó természetű, nem makacs, nsm önfejű, nem perlekedő, engedelmes, szelíd, házias, takarékos, vallásos és okos, — az ilyent lehet igazán angyal nak nevezni, mert ilyen nő már a földön részesít bennünket a mennyország boldogságaiban. De hát hol van ilyen? Mert én láttam már nőt, ki szép is volt, kedves is volt, müveit is volt, szellemdús is volt, — de rósz volt, mint az ördögök nagyanyja, ha rá jött az órája. Ilyenkor a férje nem is az ajtón, hanem az ablakon menekült kifelé. A mikor a férfi szekánt, ez mindig azt jelenti, hogy a nőben, vagy a házas élet hagyományos örömeiből hiányzik valami, a minek pedig tulajdonképen meg kellene lenni, — vagy több van a kelleténél. Például ha a nő nagyon szerelmes, vagy semmit sem szerelmes, ha fényűző, vagy kaczér, ha nem tud főzni s hozzá még rendetlen, tisztátalan, vagy nyelves, szembeálló, konok. Mint az a bizonyos gömöri asszony, ki férjével folyton ujjat húzott, nyelveskedett, éktelenül perlekedett, éjjel-nappal veszekedett, úgy, hogy ura eltűrni már nem vala képes. Elkeseredésében a férj elhatározta, hogy kikurálja : viz alá meríti a gonosz asszonyt, Meg is tette. Rákötözte a feleségét a gémes kút vedrére s lebocsátotta a kútba. A veder már elérte a viz sziliét. — Megjavítod magadat te rósz asszony ? — kér- dezé a férj. — Javítsa meg magát az Ördög meg kend, de nem én ! — kiáltott fel az asszony alulról. A veder ment terhével mindig lejebb s lejebb. Már nyakig volt a vízben elmerülve a házsártos asszony, midőn férje újra kérdezé: — Fogsz-e perlekedni még? — Fogok is ! azért is! Szállt a veder még alább. Már összecsapott feje fölött a viz, midőn ura az utolsó kérdést intézte hozzá: — Engedelmes lészsz e ? Békességben hagysz-e ? A makacs asszony már szóval felelni nem tudott, e helyett a viz alól kidugva kezét urának fügét mutatott. Az is igaz, hogy a férfiak szintén szenvednek hozzájok nem illő hibákban, a miért aztán a nők nagyon haragusznak, és méltán; például ha kártyások, iszákosak, könnyelműek, csapodárok, pénzfecsér lök, dologtalanok, avagy ha durvák, verekedők; végül ha buták, ha gyávák. Ez utolsó esetben rendszerint a fe leségek szokták megverni a férjeket. Hej mert a nő is 5zO
