Váczi Közlöny, 1887 (9. évfolyam, 1-51. szám)
1887-09-11 / 37. szám
lasztási gyűlési jegyzőül pedig Főt hí Gyula számvevő jegyzőt kinevezvén, megkezdődött a választás. Első állás a tanácsnoki lévén megválasztatott Dr. Franyó István egyhangúlag és felkiáltással. A. jegyzői állásnál 10 képviselő kerelmere névszerinti szavazás rendeltetett el. — A szavazas d. e. 11 órakor befejeztetett s a szavazatok összeolvastatván kitűnt, hogy a beadott 109 szavazatból Gajáry Géza 71 szavazatot. Korpás Márton tanácsnok pedig 36 szavazatot nyertek ; egy szavazat lap pedig üresnek, egy másik oly egyénre adottnak találtatott ki — kandidálva sem volt. A szavazás eredménye kihirdetetett s Gajáry Géza Vácz város szavazattöbbséggel megválasztatott főjegyzőjének kijelentetett. Az aljegyzői állásra egyhangúlag és felkiáltás utján Várady János lett megválasztva. A megválasztottak ezek után a megyei alispán kezébe a képviselő testület szine előtt az esküt letették. Az eskü letétele előtt, meghatóan figyelmeztette az alispán a megválasztatottakat azon fontos hivatásra, mely általuk leendő betöltésre vár, s a választás eredménye fölött örömét fejezvén ki, felkérte a város képviselőit is, hogy miután szokás az, hogy ilyen választásoknál a partoskodasok s ebből származó súrlódások nem mindig kerülhetők ki, ha esetleg voltak is ilyenek, most már midőn a választás megtörtént vessenek fátyolt a választás mozgalmaira s mint jó barátok ismét kezet fogva — egye- dűli törekvésük a város javának és haladásának előmozdítása legyen. Végül megköszönte az alispán Peskó Medárd választási elnök közreműködését, ki viszont az alispánnak a tisztujitoszék tapintatos és bölcs vezetéséért mondván köszönetét azt kívánta, hogy hosszabb ideig tartsa meg az isten a haza és a megye boldogságára — mint a mennyit az Isten neki (P es k ónak) Ígért. Erre a tisztujitoszék az alispán éltetésével feloszlott. A bankett. A tisztujitás megejtése után a megye alispánjának tiszteletére bankett rögtönöztetett a lőházban. Az alispán úr ő nagyságán kivül a banketten résztvettek : R é t y Ignácz városi polgármester, Kemény Gusztáv, Vácz felső járási szolgabiró, Vörösmarty János váczi kir. járásbiró, Csávolszky József, Dr. Freysinger Lajos, Dr. Csányi János, Kovács Ernő, Dr. Kiss József, Emerich Lajos városi rendőr kapitány, Korpás Márton tanácsnok, Dr. Franyó István tanácsnok, Gajáry Géza főjegyző, Fóti Gyula számvevő jegyző, Gallé József tiszti ügyész, Regele Károly nyugalomba ment városi jegyző, Kre- sák Ferencz és Kresák József, Reiser Béla ügyvéd, Csereklye István, Mikuska János, Rőder Antal, Meisz- ner Ede városi közgyám, Millmann Géza és Millmann Lajos, Witt Manó, Velzer János, Olgy.ai János, Meisz- ner János, Ernyey János, Dr. Miltényi Gyula, Joó István, Bónis Élek, Nagy János, Kurdi István, Id. Kurdi Bálint, Baján János, Furtek Mihály, Csepregi Mihály, Várady János városi aljegyző stb. Az ebéd étlapja következő volt: Karfiol leves, szegélyezett marhahús, argói vecsepecsenye tojás gom- bóczczal, borjú vésés, sült csirke, saláta, almás rétes, vegyes gyümölcs, fekete kávé, isteni csörgi bor és jó- zanitó szántói viz. A bankett további lefolyásáról szóló tudósításunkat lapunk hírrovatában találják olvasóink. Felhívás ! Vácz város n. é. katholikus közönségéhez, XIII. Leo pápa ö Szentsége aranymiséjének alkalmából. Köztudomású dolog, hogy folyó év végső napjaiban nagy ünnepe leend a kath. világnak. Ugyanis tud zsarnok lenni, nem csak a férfi, és még milyen zsarnok ! Én már láttam e fajtából nehány kitűnő példányt. Ezek egyike úgy verte el férjecskéjét, mint hajdan a tanítók szokták az iskolás gyermekeket; — vagy is a férjét üstökénél fogva lerántotta a földre, nyakát lábai közé szorította és számtanilag meg nem állapítható mennyiségben a lekvár keverő nagy fakanállal rakta rá hitvestársi jobbjával az iitlegeket. Máskülönben nem zsarnokoskodnak-e a nők sziveinken? — ha egyszer megszerettük őket, korlátlanul uralkodnak felettünk, mintha alájok volnánk rendelve, (pedig az írás egészen más értelemben beszél) annyira, hogy ilyetén leghűségesebb alattvaló létünkre nem is merünk szóba állni valami csinos leánykával vagy aranyos asszonykával, mert rögtön megvan a harag, rögtön szemünkre hányják: te hüteten vagy, másoknak udvarolsz, másokat szeretsz! Pedig az embernek aféle pajzánság eszében sincsen. De bezzeg ha az asszonyokat körülrajongják az udvarlók, ez meg van engedve, ez szabad, e fölött a férjeknek kötelességükké van téve hivatalos képpel örvendeni. Ilyen az asszonyi logica. De hová tévedtem ? hol marad Emmuska ? kérdi a nyájas olvasó. — Jaj kérem aiássan Emmuskáriak jelenleg nagyon sok a dolga, — főz, vagy talán már mosogat, vagy bábuinak veti fel az ágyakat, azokat a piczike ágyakat, melyeket a karácsonyfán hozott a kis Jézus. Ez idő alatt csak azt akartam bizonyítgatni, hogy Eramuskábó! nem lesz ám olyan, mint az a bizonyos gümöri asszony, mert már is engedelmes, szelíd, jó lélek s eme jó tulajdonságok később mind jobban csak szilárdulni fognak. Emmuska, ez idő szerint nem oly szép még, mint a milyen szép válik majd belőle. Rajta valószínűleg be fog teljesedni az a hagyományos vélemény —■ bár nem vagyok babonás, hogy jósló lenni ki vári kozzam, hogy az a leány gyermek, ki zsenge korában igen szép, kifejlett korára szépségét veszíti, s viszont, ki ez év végén, deczember havában fogja ülni XIII. Leo pápa ő Szentsége papságának 50 éves jubileumát. Már az egész világ mozgásba jött; készül, hogy ama nagy napnak fényét emelje, azt minél magasz- tosabbá tegye. Hazánkban is élénken folynak a készületek szent- séges Atyánk felszázados áldozárságának megünneplésére. Méltó és igazságos is, hogy a magyar nemzet , a közelgő nagy ünnep magasztosságának emeléséhez, más országok s népek példájára, részéről is minél lelkesebben hozzájáruljon; az a magyar nemzet, mely iránt a római pápák tanács, pénz- és hadsegélylyel kiváló előszeretetüket s legjobb akaratukat annyiszor s oly mérvben tanúsították, hogy törvényhozóink a törvénykönyvben is elismerést adtak ennek, s azon óhajukat fejezték ki, vajha ezt bármikor is meghálálhatnák. Kegyelmes püspökatyánk, ő szentsége aranymiséjének megünneplése tárgyában legközelebb bocsátotta ki egyházmegyéjében s olvastatta fel templomainkban pásztor leve lét. Ennek kapcsán tiszteletteljesen hozzuk tudomására a n. é. katholikus közönségnek, hogy az országszerte folyamatban levő hódolati aláírások befogadására s a szeretet-adományok gyűjtésére szolgáló ivek a helybeli róm. kath. plébániákban vannak letéve, hol, miként a hódolati aláírások, úgy a szeretet-adományok is, folyó szeptember hó végéig tiszteletteljesen felvétetnek. A szeretet-adományok minimuma a jubileum országos bizottság által 5 krban van megállapítva. Azonban a hódolati ivekre azok is aláírhatják nevüket, akik szegénységüknél fogva a kegyelet-adományok ivébe mit sem jegyezhetnek be. Édesen reméljük kegyelmes püspökatyánkkal, hogy városunk kath. hívői „egyéb magasztos okokon kivül nemzeti hálaérzetre való tekintetből is, aláírásaik — s tőlük telhető adakozásaikkal bizonyítani fogják, hogy szívok együtt érez, együtt dobog a magyar hazánk, Mária, Őz. István és Sz. László országának és minden más nemzeteknek hű katho- likusaival, azon szent ügyért, melynek képviselője a szentséges Római Pápa.“ Váczon, 1887. szept. 5. Schmidt János Kanda István vácz-alsó-városi helyettes-plebáaos. vácz-felsö-városi plébános. Ä közönség köréből.*) Tekintetes Szerkesztő Ur ! Tudomásomra jutván, hogy a „Dalkör“ tulajdonát képező harmoniumot, mely eddig a cassinó helyiségében volt elhelyezve Tariczky Ferencz ur önhatalmúlag birtokába, vette, kérdem rní indította őt e lépésre és hajlandó e azt békés utón minél előbb a „Dalkör“ helyiségébe visszaszó llittatni ? Ellenesetben többek óhajtására kénytelenittném az általa 40 frt iránt támasztott keresetet is e lap hasábjain szellőztetni. Egy dalköri tag’. A tek. postafőnök ur figyelmébe! Azon általános elismerés és becsülésből kiindulva, melyet a postafőnök ur hivatalbeli erélye és a közönséggel szemben tanusitott előzékeny modora által városunkban magának kivívott, remél leni engedi, hogy tudomására hozva, az előtte ismeretlen visszaéléseket, azoknak szokott erélyességével elejét fogja venni. Bizonyára nincsen a tek. postafőnök urnák arról tudomása, hogy egy bizonyos levélhordó köteles*) E rovat alatt minden közérdekű felszólalásnak készséggel adunk helyet, azonban a felelősség mindenkor a beküldőt terheli. A szerk. gyermekkorában kevésbbé szép, meglepő széppé fejlődik idővel. Barna haja, homloka, fekete szeme, orra, barnás arczszine az atyjáé ; szájacskája, ajka, gyengéd finom termete, csicsergő nyelvecskéje az anyjáé; az r betűnek kissé selypes kiejtését nagyanyjától, kitűnő eszét mindhármoktól örökölte . . . s leirhatlan kedvességét? jóságát? . . . őrző angyalától. Mint emlitém, kissé gyenge termetű ugyan, de idegzete kemény, akaratereje bámulatos. Nem egyszer történik, hogy szülői több jó barát társaságában — s egészségi szempontból gyalog — a város mellett mintegy három kilométernyi távol ságban fekvő erdőcskébe kirándulnak, mikor is Em muskát minden alkalommal magokkal viszik, s a gyermekre nézve nem épen csekély utat úgy odarae- net mint visszajövet minden megerőltetés vagy fáradtság nélkül teszi meg, sőt azok felett, kik esetleg fáradtságról panaszkodnak, még mosolyogni szokott. Egy ízben éjnek idején hanyatt homlok lezuhant kis ágyáról. Mamája, ki még hírlapot olvasott az asztali lámpa mellett, a nagy zajra felriad, rémülten tekint gyermekére, ki jajkiáltás nélkül mozdulatlanul feküdt a padlón. — Talán szörnyet halt! — Aggodalomteljesen közeleg feléje a lámpával s a kis hamis a helyett, hogy sírna vagy jajgatna, nevetve felkiált ott : — Megijedtél anyuskám ? — oh kár volt, nem fáj semmim, csak egy kicsit lepottyantam. Aranyos gyermek ! Különben mi igen jó barátok vagyunk. Ugy-e, kis hamis ? — Szemébe is néznénk ám annak a vakmerőnek, a ki az ellenkezőt merné állítani. — Kit szeret legjobban az Emmuska? kérdezém egyizben tőle. — Az anyuskát, feleié jó kedvvel. — Hát még? — Az apuskát. ségét csak úgy félválról teljesiti. Mindegy neki ha X levelét Y-nak, és ha ma helyett holnap kézbesiti. Hogy ez mennyire kellemetlen különösen a kerekedéi karra, azt bővé'-ben fejtegetnem szinte fölösleges. Mindezeket azon tiszteletteljes kérelemmel hozom a postafőnök ur tudomására, hogy a visszaéléseket megszüntetni s a leveleknek pontos és szabályszerű kézbesítése iránt ismert erélyességével intézkedni szíveskednék. Különfélék.*) Az égben. A Vész angyal munkájában kifáradva, pihenni diilt egy sötét villámmal terhes felhőre. A könyörület angyala feléje száll és megszólítja : Újra találkoznunk kell hát! Mi a czélja mind annak, a mit tészsz? Mi a tanulság belőle? Büntetsz vagy oktatsz? — Megintem az embert, felel a vész angyal, meglebentve sötét szárnyát, s pillanatban ezeren vetik föl aggódó tekintetüket a boruló égre. — Megintem az embert, s megmutatom elbizakodásának, hogy csak féreg. Hangyafészkeit romba döntöm s kezemunkáját ár alá temetem. El vagyok fáradva, de fáradságom nem vész bárba. Az Istent szolgálom, az alázatosság Istenét. — Tekints hát alá munkádra. Ezereket tettél tönkre, s im milliók sietnek nekik segítségül. Megakartad alázni az embert, hogy féregnek érezze magát, s im épen a te kezed csapása emeli föl a szeretet végtelenségébe. Kezd újra, s megint ez lesz az eredmény. — El vagyok fáradva, mondja a vészangyala. — Ez a különbség kettőnk között, válaszolt a könyörület; — én soha sem fáradok el. (Beöthy Zsolt.) * ❖ * Igaz ember t e s t é b e n felmelegszik, szájában kellemes izt érez, ha igazat mond és jót cselekszik ; de megkeseredik a szája, ha igazságtalanságot keil elnyelnie, borzongás fogja át testét, ha igazságtalanságot mond vagy elkövet. Tehát: nemcsak lelkünk, de testünk ápolása és természete is a jót és igazat követeli. (Hegedűs Sándor.) * * * — Sokat köszönhet az ember barátainak és a szerencse kedvezésének; többet ellenségeinek és az Isten látogatásának. Ellenszenv és rósz akarat serkent erőnk kifejtésére, a csapásban pedig az az Isten látogatása, hogy megpuhitsa a sziveket és tett erőre aczélozza az akaratot. Csak gyönge virul a szerencsében. Az erős a balsorsot leküzdve felemelkedik rajta. Aki sirva vigad: igy emelkedett mindig a magyar. S igy emelkedjenek újra romjaikon drága magyar városaink. (Asbóth János.) Városi és vidéki hirek. = Féiayes íársascbédet rendezett a városi képviselőtestület 38 tagja F ö 1 d v á ry alispán tiszteletére csütörtökön délben a lőházban. A kedélyes ebéden az első felköszöntőt az alispán mondotta Csávolszky kanonokra, „az egyházi, a megyei ismert nevű férfiúra, a városi ügyeket mindenkor szivén hordozó egyénre,“ ki viszont szép beszédben az alispánt éltette. Ezután Dr. Freysinger ürített poharat az alispán egészségére, kinek beszédét újonnan megválasztott fiatal főjegyzőnknek, Gajáryna k szépen előadott, talpraesett tosztja követte, melyben „Föld vár yt“, mint „Fő“-t, az ország első me*) A „Segítse g“-ből. — És aztán ? — A nagymamát is. — S mást senkit ? — De igen, a babámat, tudja, a melyiknek le tört a feje. — Ejnye és ezenkívül mást senkit ? — vallattam tovább. — Oh maga ! — miért kérdezi ?‘ — Szeretném tudni. — Hát a bácsit. — Melyik bácsit leikecském a sok közül ? — Ejha! de kiváncsi, hát — hát — hát az Elek bácsit, tudja ! — És valóban szeret engem ? — Nos ? hát miért beszélgetünk egymással ? — Jó. De hogyan szeret engem ? — Nagyon. — Milyen nagyon? — Mint a galamb a tiszta búzát. — Csak úgy ? — oh ezzel nem vagyok egészen megelégedve. Tudja-e kicsikém, hogyan szereti a galamb a tiszta búzát? — Hogyne tudnám 1 hát nagyon ! — Igaz, nagyon, de mégis csak úgy szereti, hogy megeszi. Hát igy szeret az Emmuska engemet ? — Ejnye! menjen maga rósz bácsi, csak tréfálkozik velem ; no ne féljen, nem eszem meg, már megebédeltünk. Más alkalommal tenyérnyi nagyságú horgolt munkával kezében teljes önelégültséggel s dicsekedve igy szólt hozzám : — Ugy-e szép ? — Nagyon szép; s mi lesz belőle? — kérdezém. — Ágyteritő. — Olló! — s mikor készül el vele? — Nem sokára. S hol tanulta ezt a szép munkát ? — Minő kérdés? — hát a Fodor néninél.
