Váczi Közlöny, 1887 (9. évfolyam, 1-51. szám)

1887-05-22 / 21. szám

I IX. évfolyam. 21. szám. Vácz, május HELYI ES VIDÉKI ERDEKU HETILAP. Előfizetési Ära : évnegyedre ...........................1 írt 50 kr. házhoz hordás vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : 10 kr. Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület) Hirdetések; a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvez­ményben részesülnek. Nyílt-tér sora .......................... 30 kr. Bélyeg illeték minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők Vácz, Gaspavik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leve­leket nem fogadunk el. Beszámoló előtt. Nem vagyunk politikai pártlap. Sem czé- lunk, sem akaratunk a politikával foglalkozni, de mindenesetre kell a helyi és vidéki érdekkel foglalkoznunk, és akkor sem hagyhatjuk meg­említés nélkül azt a fontos mozzanatot, a mely előtt állunk az országgyűlési képviselők válasz­tása küszöbén. Különösen pedig most, midőn a képviselői mandátum nem többé három, hanem öt esztendőre szól és különösen akkor, mi­dőn a választók önelégült bizalommal várhatják a kerület képviselőjének, Szentkirályi Al- bertnek, legközelebb megtartandó beszámolóját. Mert a mit Szentkirályi Albert Ígért, azt meg is tartotta; hű maradt ahhoz a programúi­hoz, a melyet elmondott most három esztendő előtt és a melyet magáévá tett a Vácz és kerü­lete választóinak túlnyomó többsége. Nem vol­tak hangzatos frázisok, nem voltak nagyhangú Ígéretek . . . Előtárta a ridegvalót; elmondotta, mit szándékozik tenni; miféle pártállást foglal el a jelen kormánynyal és azt a mit mondott, azt Szentkirályi (nevéhez illően) be is váltotta. Ezen elmúlt három esztendő, melyre a ke­rület választói nyugodtan tekinthetnek vissza, eléggé meggyőzheti őket a felöl, hogy az, a kit ők bizalmokkal kitüntettek, méltó is volt reá. — Tagadhatlan, hogy nagyon kitüntető a nép bi­zalma, mikor az érdemes férfiút illet, és ki merné tagadni manap azt, hogy a város és kerület képviselője, Szentkirályi Albert,megérdem- lette ezt a kitüntető bizalmat. Mert volt ennek a kerületnek már sokféle pártállású képviselője, a kik közül nem mind­egyiknek sikerült mindiga választók megelégedésétmegnyerni. Nem szándéka e sorok Írójának a behegedt sebeken újra tapogatódzni. A Szentkirályi személye, elve és a közöttünk töltött három esztendő fényesen beigazolták azt a bizalmat, melylyel őt a város és kerület válasz­tói három év előtt kitüntették. Merném állítani, hogy ez a mult: garanczia a jövőre nézve! O eljött közénk. Itt lakik a kerület központ­jában. Minden emberfia tudja, hol van a lakása. Mindenki bizalommal fordulhatott hozzá elpa­naszolni baját; s bárki fordult hozzá, tárt aj­tókra talált. Minden emberfia tudja, hogy miként felelt ő meg választói bizalmának, mikor országos dologról volt szó a parlamentben. Mindenki tudja, ha volt az országházának szorgalmas tagja, a váczi kerület képviselője bizonyára nem ma­radt mögötte. A mi pedig a város és a kerület­nek érdekeit illeti, arra nézve csak azt a két esetet emlitjük fel, a midőn Szentkirályinak nem csekély része jutott a filoxera által sújtott sző 11 ők adó és dézsma- váltság leírása — mely jelenleg folyamat­ban van — és az Ínséges kölcsön kieszközlésében. Nem tarthatjuk feladatunknak, hogy han­gulatot csináljunk. Nem az aczélunk, de fölöslegesnek is tartjuk azt. Hiszszük, hogy a Vácz és a kerület értelmes választói saját meggyőződésüket fogják követni ezután is, mert mi száraz tényeket soroltunk fel, a miből min­denki levonhatja a következményeket. De bár miként is alakuljanak nálunk az esetleges pártmozgalmak, hiszszük, hogy a város és kerü­let hazafias és felvilágosodott választói saját és meghamisít hatlan meggyőződésüket fogják követni és mellőzendik a netalán fel­merülő önérdek vagy személy es bosz- szú által sugalt izgatásokat és a jó egyetértés újbóli megszavazására irányzott törekvéseket. Mert, amit Szentkirályi Ígért programmbe- széde alkalmával, azt beszámolójával be is vál- tandja. Megválasztásával a Vácz kerületi válasz­tók jó hírnevet szereztek maguknak. Ügyeljenek tovább is erre a jó hírnévre. Igyekezzünk azt továbbra is megtartani! Dísz-taggá választás. A váczi áltálános ipartársulat, ápril hó 22-én tartott gyűlésben R e i 11 e r Istvánnak, az egylet fáradhatlan és buzgó elnökének indítványára, Schusz- ter Konstantin püspök ő nagyméltósá­gát lelkes éljenzéssel disztagjává választotta meg; és elhatározta ez alkalommal, hogy ezen örvendetes tényről ö nagyméltóságát egy hat tagból álló küldöttség által átnyújtandó diszokmánynyal fogja értesíteni. A küldöttség tagjaivá R e i 11 e r István elnök, P o- tó ez ki Soma, Matkovits János, Kalencsik István, Schmidt Ferencz és Tápai János urak választattak meg. A küldöttség f. hó 15-én délelőtt tisztelget ő nagyméltóságánál, ki igen szívélyesen fogadta a küldöttségi tagokat, melynek egyes tagjait magá­nak bemutattatván, a küldöttséget vezető Reitter István elnök a következő beszédet intézte ő nagy- méltóságához : Nagyméltóságu és Főtiszteletü Püspök Ur, Kegyelmes Urunk ! A váczi általános ipartársulat hódolva Nagy­méltóságodnak Magas Méltósága, egyházi és honfiúi magasztos erényei, az egész hazában viszhangzó ér­demei és nagy neve előtt, folyó évi április hó 22-én tartott választmányi gyűlésében Nagyméltóságodat fiúi kegyeletének és alázatos mély tiszteletének zá­logául disztagjául választotta meg egyhangú öröm­felkiáltások között és az erről kiállított diszokmány- nak átadását, az elnök vezetése mellett a választ­mányra bízta, az iparostársulat ezen határozata értelmében van tehát szerencsénk Nagyméltóságod Kegyelmes Színe előtt megjelenhetni és ezennel át­nyújtjuk ezen diszokmányt, ismételve benne foglalt azon alázatos kérelmünket, hogy a váczi általános ipartársulat disztagságát elfogadni kegyeskedjék, — boldogoknak fogja magát érezni társulatunk Nagy­méltóságod magas pártfogása, erkölcsi támogatása, és nagy nevének védelme alatt és társulatunkra Püspök Atyai áldását kérve, kívánjuk az Egek Urá­tól, hogy Nagyméltóságodat az Egyháznak, édes Hazánknak, a váczi egyházmegyének, de különösen városunknak és ipartársulatunknak is javára és bol­dogságára munkagyőző erőben és egészségben még számos éven át éltesse ! Éljen ! ö nagyméltósága a következőleg válaszolt: „Öröm­mel veszem tudomásul ezen szives megtisztelést, hogy a váczi általános ipartársulat disztagjává megválasz­tattam, nemcsak hogy örömmel fogadom ezt, hanem szívesen fogom támogatni is az egyletet hasznos és üdvös jó törekvéseiben. Az Isten áldja mindnyáju­kat.“ Ennek végzete után, Ő nagyméltósága kérdé­seket intézett a küldöttség egyes tagjaihoz a társu­lat czéljáról, többek közt arról, vájjon az egylet gondoskodik-e az elaggott iparosokról ? Mire a kül­döttség vezetője elmondta, hogy a társulat jelenleg „társadalmi egylet“ mely az iparosok szóra­kozására nyújt alkalmat. Rendelkezik könyvtárral ; de e társulat, különösen betegsegélyző- és temet­kezési egylet. Betegeinek hetenként 3 írt segélyt ad ; az elhalt tagok temetésére 20 frtot utalványoz. Me­gyés püspökünk dicsérőleg nyilatkozott az egylet ilyetén berendezéséről s kérte a küldöttséget, hogy alap szabályait neki mielőbb megküldené. A szives fogadtatás majdnem egy félórát vett igénybe. Örömmel sziveikben távoztak a derék tár­sulat tagjai, mert meggyőződést szereztek arról, hogy van, aki az ő működésűket figyelemmel kiséri 1 Az ínséges kölcsön. Az 1886. év különösen kedvezőtlen volt a mezei gazdákra nézve, -—- a rossz időjárás miatt a termés a legkevesebbre szállott alá, takarmány is kevés volt, a marhatartás a legnagyobb gondokat okozta, mindéhez járult még philoxera pusztításának szo­katlan rohamossága, úgy, hogy a szőllő jövedelem a szőllőbirtokosaink háromnegyed részénél elmaradt, még pedig örökre elmaradt. Tetézte ezen sokoldalú csapásokat még az is, hogy, ámbár mindenből nagyon kevés termett, ára még sem volt semminek, sőt a marha oly igen olcsó volt, mint már rég nem volt rá esett, — ami természetes is, — mert egyrészt takarmány hiány miatt kellett a marhaállományt minden áron kevesbíteni; másrészt, a megszorult gazda csak is ebből tudott még némi pénzt teremteni adóra és egyébb szükségleteire. Tudjuk, hogy mi nálunk minden jövedelmi for­rás a mezei gazdaságra vezethető vissza. Ha a mezei gazdaság sinlik : sinlik minden ipar és kereskedelem, mert, ki vásárol az iparos- és kereskedőtől, ha a gazdának nincs pénze? De természetesen, a legsujtóbb egy rossz termésű év magára a gazdasággal foglal­kozókra, különösen az egészen kisbirtokosokra és mezei munkásokra nézve, kiknek egy jó része ilyen- i kor csaknem éhséget is szenved. Az olyan nagyterjedelmü éhségről ugyan miná- lunk manap már szó sem lehet, mint lehetett eset reá 50—60 évvel ezelőtt, és mint a milyennel India és China belseje még most időről-időre megdöbbenti a távoli olvasót ; mert nálunk a tengeri és vasúti összeköttetések annyira kifejlődtek már, hogy a táp­szerek, ha netalán némivel drágábban is, mint az itthon termettek, de megszerezhetők, — a leginkább sújtott vidéken pedig lehet segíteni legalább ideig óráig, — addig még megnyílnak a rendes kereseti források. De egy kedvezőtlen év mégis nagy nyomo­rúságot és nagy nélkülözéseket ró a szegény mun­kás népre, különösen azon részére, melynek idegen helyen kell munkát végeznie saját, fentartására elég­telen földecskéjének megművelése mellett, hogy az évi szükségletet a saját és családja számára kike­reshesse. A legnagyobb csapás tehát abban áll a szegényebb sorsú munkásokra nézve, hogy a munka- bijával vannak, a mi egyedül képes pótolni azt, a minek híjával vannak, a mire létföntartásukra ok­vetlenül szükségük van. Ilyen esetekben kötelelessége aztán a hatóságoknak, hogy gondoskodjanak arról, miszerint a népnek munka adassék; a rendes, de ideiglenesen hiányzó kereset források helyett rend­kívüli, de mindenesetre a közczélt előmozdító nagyobb munkálatok eszközöltessenek. Ilyen sújtott helyzetben volt a tavali kedve­zőtlen év folytán Pest megyének egy nagyrésze, de különösen Vácz városa és annak vi­déke, minek folytán kötelességévé vált a megyei közönségnek, mint első fokú felsőbb hatóságnak, az ínség enyhítésére közmunkák alakjában mindent meg­tenni, a mi hatalmában állott. Ez meg is történt. Hála a megyei közgyűlésnek, minden járás és min­den rendezett tanácsú város a megye területén, ka­pott bizonyos összeget az ínséges munkák teljesítésére, A kormány ugyanis százezer forint köl­csönt engedélyezett a megye területére, mely ösz- szeg 10 év alatt lesz törlesztendő a közmunkák adó­jából. Vácz városának és kerületének megye bizottsági tagjai megtettek mindent, hogy kerületük számára elégséges összeget biztosítsanak arra, hogy az Ínség­nek hathatósan gátat vethessenek és sikerült is a százezer forintból húsz ezer forintot nyerni m e g, a miből a váczi felső járásra 13 ezer, Vácz vár os ára 7 ezer forint jutott. Az ínség bizottmányok utolsó ülésén kitűnt, hogy milyen jótékony, sőt szükséges intézkedés volt ez. A külön e czélra kinevezett bizottságok, a szol- gabirákkal élükön, bemutatták működésük eredmé­nyét, a miből örvendetes tudomásul vehette a me­gye közönsége, hogy nemcsak az Ínség enyhitetett, de maradandó becsű munkálatok is eszközöltettek, melyek részint a közlekedés megkönnyitését, részint a közegészség előmozdítását maradandó módon esz­közölték. Különösen a váczi felső járás tűnt ki az Mai számunk 6 oldalra terjed.

Next

/
Oldalképek
Tartalom