Váczi Közlöny, 1887 (9. évfolyam, 1-51. szám)
1887-11-06 / 45. szám
— IX. évfolyam. 45. szám. Vácz, no HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP. Előfizetési iíra.: évnegyedre ...........................1 frt házhoz hordás vagy postai szétküldéssé'. Egyes szám ára : 10 kr. Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület) 50 kr. Hirdetések: Nyílt-tér a legolcsóbban eszközöltetnek sora .......................... 30 kr. s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték ményben részesülnek. minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők Vácz, Gasparilc-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bér men teilen leveleket nem fogadunk el. A városok világítása. A világosság a tudás, a felvilágosodottság és a haladás syraboluma. A villanyfény a mai müveit kor tudományának világossága. Az „Excelsior“ angyalát s fantastikus kostümjét már nem az üvegcsilláron megtört légszeszfény szivárvány törése világositja meg s teszi tetszetőssé; már nem a tükörrel való makináczió idézi elő a bűvös fényességet ; nem szükséges már a görögtüz szines lángja sem ahhoz, hogy a légkört túlvilági szinre fesse a rendező, hatványozott világosságával mindent pótol ennek a századnak a legnagyobb tudománya : a villany. A villany tehát a mai kor míveltségének egyik symboluma. Általánvéve a világosság együtt jár a tudománynyal s a műveltséggel. Világosság nélkül nem lehet tudás, tudás nélkül világosság. A kultúra világát értem. A müveit városok éjjeli palotasorai nem vethetnek olyan sötét árnyékot a kövezet szintelen felületére, hogy az ember a saját árnyékát meg ne láthassa a lámpa világa mellett. , A város vagyonosodását, műveltségét és hatóságát is jellemzi a város éjjeli kivilágitása. A város éjjeli közbiztonságát semmi sem óvhatja meg könnyebben, mint a sűrűn alkalmazott lámpafény. A városok világításának ügye nálunk, Magyar- országon a múlt tizedben mindenütt tizedrendü kérdés volt. Úgy, hogy egyes veszélyes pontokon való alkalmazását a világításnak csakis felsőbb hatósági rendelet útján lehetett foganatosítani. A mécs zsírját csizmájára kente az éjjeli bak- ter, a petroleum pedig a kisbiró asztalán égett el. A légszeszszel való világítás feltalálása után csak nagyon gazdag városok vállalkozhattak arra, hogy az alapcsövezés hosszú munkájával a lég- szeszcsöveket lerakhassák. S most is még csak kevés olyan várossal ta lálkozunk, ahol légszeszszel világítják meg a várost — meglehetős gyarló módon. Budapest főváros — sajnos — szintén ez alá a kategória alá esik. Csodálatos azonban, hogy a villamvilágitás olcsóbb kiállítása mellett még ma is több, mint száz olyan várost találunk Magyarországon, ahol csak minden ’tizedik utczasarkon találkozunk egy szomorú, pislogó s szánandó kísérteties fényt árasztó lámpácskával. Nem kárhoztatjuk a kisebb, tehetetlenebb városokat, hanem a tehetősebbet, amelyiktől a mai modern társadalom a kis áldozatot joggal megkívánhatná, sőt követelhetné. A villámmal való világítás kétségkívül áldásos találmánya ennek a századnak. Kihasználása most már csakis a városoktól függ. Előnyeit hangzatos szavakban elmondani fölösleges. Az országos kiállítás, mely a technikai tudományok terén való gyors haladásunk tagadhatla- nul élénk és változatos képét nyujtá a figyelmes szemlélőnek, fényesen igazolja a villamosság fontosságát és hasznát. Gondoljunk csak vissza azokra a tündéri estékre, melyeket ott a villamos lámpák kedves világítása vellett tölténk. Annyi bizonyos, hogy városok, területek, ligetek, gyárak, kiállítások, nagyobb műhelyek, színházak és hangversenytermek világítására — még pedig mindenkor csakis előnyös világítására — legalkalmasabbnak bizonyult a villamvilágitás. A „Ganz“ gyár, mely e téren is a szó legszo rosabb értelmében fényes eredményekkel dicsekedhetik, áll az első helyen nálunk a villamos berendezések készítése tekintetében. Ma már, midőn minden villámgyorsasággal halad, tör előre, midőn a forgalom az utczákon és tereken még a késő éjjeli órákban is igen nagy : valóban csodálatos, hogy a villamvilágitás eddig nálunk Magyarországon csak egyes városokat tudott meghódítani. Szinte bosszantó az a körülmény is, hogy daczára annak, hogy a „Ganz“ gyár szívesen vállalkozik városok ingyen próbavilágitására, a gyárnak ezt a szívességét is olyan kevesen vették igénybe. A szükkeblüség okát nem akarjuk és nincs is okdvünk feszegetni. Pedig a városok fejlődésére óriási haladást jelentene a csekély áldozatokkal járó villamvilágitás. Még azokban a városokban is, ahol légszesz- világitást alkalmaztak, még ott is mindenütt nagy hiányokat pótol. A városok kezdetleges világitási ügye a törvényhatóságok üléstermében nem egyszer élénk eszmecserére adott már okot. Miért tehát a zsugori gazdálkodás a lakosság igényeivel szemben, mikor a villamvilágitás azonkívül, hogy a várost szépíti: fejlődését nagyban előmozdítja, forgalmát élénkíti, s a közbiztonságnak is nagyban előnyére válik. Színházi szemle. Közönségünk a lefolyt héten is távol tartotta magát a színháztól, pedig színészeink a drámairodalom legújabb termékeiből összeállított műsorral és gondos előadásokkal igyekeztek a közönség igényeit kielégíteni. Miután a társulat az általános részvétlenség miatt a legnagyobb nélkülözéseknek van kitéve, újólag kérjük müpártoló közönségünket, mely a színészetnek mindig lelkes pártolója volt, hogy ezen társulatot is pártfogásába venni szíveskednék. Végre is be kell látnunk, hogy a városunkba telepedett színészeket is, itt időzésük alatt „a város gyermekeinek“ kell tekintenünk, kiknek legalább szerény megélhetést kell biztosítanunk, annyival is inkább, mert törekvésük, igényeinkhez mérten és a viszonyokkal számolva, kevés kívánni valót hagy hátra. E héten mutatta be a társulat operette erőit is és dicséretükre legyen mondva, feladatuknak e genreban is derekasan megfeleltek. Miután immár a társulat képességét minden oldalról ismerjük, nyugodt lélekkel erősítjük meg a multi referádánkban elmondott nézetünket, t. i. hogy a társulat hasznavehető erőkből áll és a viszonyokhoz mért szigorúbb kritikát is kiállja. Csak a direktor úrhoz van néhány szavunk. Igyekezzék a szintársulati tagok szerepkörét jobban megismerni és a mellék érdek mellőzésével, minden tagnak szerepkörébe vágó és egyéniségéhez mért szerepeket osztani. Erre a szerzett tapasztalatok i alapján figyelmeztetjük a direktor urat. * * * A múlt szombaton, október hó 29-én Jókai Mórnak „A lőcsei fehér asszony“ czimii regénye után B. Románcsik Mihály által dramatizált hason- czimü „nagy látványos“ szinmü került előadásra, csakhogy a közönség a színházban uralgott feltűnő homály miatt a nagy látványosságból mitsem láthatott, mert 6—8 szál gyertya természetesen nem világíthatja be a színház-termet. — Úgy látszik, a direktor úr jelszava a takarékosság, csakhogy ezt a fizető közönség rovására alkalmazni éppen nem illő dofiog. Tehát jövőre több világosságot kérünk! Ami az előadást illeti, jóllehet a megfelelő díszletek hiánya sokat vont le annak sikeréből, a jobbak közé sorozhatjuk. Dobocsányi (Alauda biró), Bagi (Andrássy tábornok), Szerdahelyi (Korponai), Tóth (Fabriczius), Szabó né (Géczi Julia, a lőcsei fehér asszony) dicséretes igyekezettel oldották meg feladatukat és a két utóbbit ki is tapsolták. Bizzáné (Krisztina) mindig Ízléssel öltözködik, de ezúttal különösen fess volt. A súgónak úgy látszik nem használt múltkori figyelmeztetésünk, mert ma ismét túlkiabálta a szereplőket. A közönség szin ültig megtöltötte a színházat. (Egész esemény !) Vasárnapon, október 30-án „Viola, az alföldji haramia“ Szigethy József régi népszínműve adatott elő. E darabban különösen Tóthnak (Viola) adózunk elismeréssel. — Li eszko vszky né, Violáné szerepében mutatta be magát mint újonnan szerződött drámai színésznő ; de ezen egy fellépéséből még nem mondhatunk róla határozott véleményt. Az előadás egészben véve meglehetősen sikerült. Közönség szép számmal. Szerdán f. hó 2-án Jámbori és neje jutalomjátékául Rákosi Jenő „Magdolná“-ja adatott elő igen gyér számú közönség előtt. A jutái mázott a k (?) I nagyobb pártfogást érdemeltek volna. Jámboriné a ^ a czimszerepet átérzett bensőséggel játszotta és 1 törekvését a közönségnek lelkesült része gyakori tapsokkal jutalmazta. Anyagi siker helyett legalább tisztességes szellemi siker volt a jutalma. Különösen ki kell emelnünk Szabónét, ki Ágnes szerepét megkapó drámai erővel játszotta. A többi szereplők is, u. m. : Bagi (Laczi), Tóth (Gyömbér), Jámbori (Lajos) és Dobocsányi (Siska) derekasan megállják helyüket. Csütörtökön, f. hó 3-án Planquette világot bejárt operetteje „A kornevillei harangok“ került szinre, jó szereposztással és tisztességes sikerrel. Szerdahelyi, Henri szerepében igen ügyes baritonistának mutatta be magát és úgy Játszik, hogy az operette légkörében teljesen otthonosan érzi magát. Játékáról szintén csak elismeréssel szólhatunk. A közönség több énekszámát igazán megérdemelt tapssal jutalmazta. — Serpolettet Reiner Antonia tűzzel játszotta és sűrűén csillogtatta énektechnikáját. Különben Reiner Antonia oly előnyösen ismert énekesnő a vidéken, hogy az további dicséretre nem szorul. — Dobocsányi, Gáspár apó nehéz szerepét teljes megelégedésünkre töltötte be és különösen az őrülési jelenetben közel járt azon fokhoz, a melyet „művészetnek“ nevezünk. A harmadik felvonásban Gáspár megteremtőjéről, a korán elhunyt Együdről, igen ügyes rögtönzetben emlékezett meg, melyet ide is iktatunk : Nem messze ide egy sir vau, Ott nyugszik egy fáradt ember ; Hogy ki pihen e szent sírban Elmondom mély tisztelettel: Az ötszáz koldus feje. Tért pihenni ide le ! Csim, csőm, csalavér. Völgy iné (Germaine) igen kedvesen játszott és kellemes hangjával teljes megelégedésünket vívta ki. — Kőszegi (Greniső) szép hanganyag fölött rendelkezik, de játéka még mindig szögletes. — Ferenczi, a kornevillei biró szerepét elég ügyesen töltötte be. — Az előadásban a helybeli zene-miikedvelők is részt vettek. Végül egy megjegyzést koczkáztatunk. — A szinlapon oly tagok is szerepeltek, kik az előadásban tényleg nem működtek közre. Úgy látszik ezeknek a nekik jutott szerep derogált. Pedig ha Szabónénak, a társulat ezen kiváló tagjának, nem ártott egy epizód szerep, úgy az illető, túlságosan önérzetes hölgyeknek bizonyára mitsem vont volna le művészi becsükből, ha a nekik osztott kisebb szerepet eljátszották volna. —r. A közönség köréből.*) Felhívás és kérelem városunk iparos ifjuságához! Mindig örvendetes jelenség a magyar társadalomban, midőn intézményeink közül egyik, vagy másik az idők folyamával állhatatosan daczol s áldásos működéséről kézzel fogható eredményekkel képes beszámolni. „K ath. Legényegylet“ -ünk a jövő tavasz- szal fogja megülni huszonötéves jubileumát s az egylet kebelében megindult a legélénkebb mozgalom arra nézve, hogy ez ama magasztos czélhoz méltóképen ünnepeltessék meg, a melyet zászlójára irt fel: Hit és erény. — Munkásság és szorgalom. — Szeretet és egyezség. — Vidor- ság és kedélyesség. Hogy mennyiben érte el egyletünk nemes hivatását, arról az elnöki beszámoló lesz hivatva felvilágosítással szolgálni. — Hogy hivatását, — miszerint egy derék mesteri testületet, illetve önképző-kört képezzen városunkban, csakugyan elérte : arról mindenki meggyőződhetik, aki egyletünk nyilvános szereplései felett csak egy futó tekintetre szemlét tart s higgadtan fontolóra veszi, mennyit köszönhet ezen derék egyesületnek városunk társadalma és társas életünk. Egyletünkben az ifjúság a legnagyobb egyetértéssel, vidáman mulatva — úgy szólván fillér nélkül — ismerkedik össze; szoros baráti viszonyt köt s egész életére testvéri szeretettel osztja meg egymás baját jóban és roszban; ez mindenesetre nemesebb dolog, mintha fáradsággal szerzett heti keresményét más helyeken, dorbélyozás és éjszakázás között el*) E rovat alatt minden közérdekű felszólalásnak készséggel adunk helyet, azonban a felelősség mindenkor a beküldőt terheli. A szerk. ____
