Váczi Közlöny, 1887 (9. évfolyam, 1-51. szám)
1887-10-16 / 42. szám
Előfizetési ára: évnegyedre...........................1 írt .’ÍO kr. házhoz hordás vagy postai szétküldéssé1. Egyes szám ára : SO kr. Kapható : DEUTSCH MÓRÉ'ÁL { városház épület) Püspökünkről. A szabadságharczok egyik kimasgasló alakja, Türr István tábornok megbízásából régi barátjának üdvözletét hoztam Párisból. ürömmel ragadtam meg az alkalmat, hogy én is kifejezést adjak hódolatteljes tiszteletemnek ő Excel len- cziája előtt, mint Vácz város szülöttje és megkérjem fogadja atyai kegyeibe e várost, melynek felvirágozására ő annyit tehet. Mikor a hivatalos lap a kinevezést közölte volt, Türr tábornok azzal fogadott az ebédnél: »Most már van püspöktök is fiam; kitűnő gazda rendkívül takarékos, és áldott jó ember!« És én is áldottam a gondviselést, hogy Vácz városának ilyen jó atyja van! Itthon másként fogták fel a dolgot. Természetes. A nép, a vidék a régi regime gazdálkodásához volt szokva és terhére van, hogy a püspök maga kezeli mind Mz egyházi, mind a világi ügyeket. Tudja ő azt nagyon jól, hogy ő most még nem népszerű ember — Vác.zon és tudjuk azt mi, hogy most már Kassán siratják a derék lelki főpásztort, a ki a nép atyja volt a szó legvalódibb legnemesebb értelmében. Mert hát ő másként fogja fel hivatását mint a hogy mi azt vélnők. — A püspök azon kezdte, hogy neki nem kell jószágigazgató; majd igazgatja ő azt maga. Mindennek maga járt utána és alaposan felforgatta a régi rendet. E sorok íróját kitüntette ő Excellencziája' azzal, hogy bizalmasan elmondotta intenczióit, ( múltját, jelenét; és e sorok Írója örömmel konstatálja, hogy Vácz városa boldog lehet, hogy ilyen püspöke van. — Mert hát tekintsünk vissza a közelmúltba akkor látni fogjuk, Hirdetések: Ny i St-tér a legolcsóbban eszközöltetnek sora .......................... 30 kr. s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték ményben részesülnek. minden beiktatásnál 30 kr. hogy a megboldogult püspök alatt alig történt valami . .. e város érdekében noha Peitler egy negyedszázadnál tovább volt a váczi egyházmegye élén. De hát ne bántsuk a múltat. Felelet rá a jelen. Pedig a püspök nem is olyan régen foglalkozik a gazdászattal. Vagy húsz éven át volt a kan- czelláriában (saját szavai szerint) és csak a kalocsai érsek kívánságának engedve, vette át az érseki uradalom jószágainak igazgatását. Nem sokat értett hozzá, — azt megvallotta e sorok írójának — de ernyedetlen szorgalma és kiváló erélyének eredménye nem soká késett. Az érsekség elhanyagolt gazdasága rendbe szedve, valamint zilált anyagi viszonyai is úgy, hogy az uj adminisztrátor kezelése folytán rövid idő alatt az érsekség jövedelme megnégyszereződött. »Persze, hogy zsugorinak csúfolták érte, — mondá mosolyogva a lelkes főpap — de ha én másként gazdálkodtam volna H a y n a 1 d bizonyára nem teheti ama örök időkre szólló alapítványokat, melyek mindvégig hirdetni fogják áldozat- készségét, nagylelkűségét.« Schuster nem szívesen jött Váczra. A kormány egy álló esztendeig alkudozott vele és a püspök még mindig vonakodott. Csakis ö Felségének határozott kívánságára jött el ide. Kassán vélte eltölthetni munkás életének utolsó éveit, ott a hol ismerték nemes áldozatkészségét ismerték a czivilizáczió és kulturális téren tett alapítványait. Mert Schuster mindenha úgy okoskodott mint a hogy nagy Széchenyink mondotta: »száz krajczárból lesz a forint!« Ő a krajczárokat azért gyűjtötte volt, hogy a forintokat nemes czélokra adományozhassa. És ez tény, nem frázis. Élő bizonyíték Kassa és Eperjes városai a közelA szerkesztőség és kiadóhivatal czirnzete : hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. múltból és Eperjes újra midőn a szerencsétlen város földig égett a váczi püspök fejedelmi adománya a legelsők közt volt a segitenő kívánók között! No de nem czélunk dicshymusokat zenge- dezni róla és tetteiről. Ő sokkal szerényebb ember semhogy attól ne tartanánk, hogy már is többet irtunk róla mintsem ő szeretné. Csak röviden mondjuk el mit mondott ő Exczellen- cziája a társalgás folyamán. — Fiatal barátom, értem, hogy Ön érdeklődik szülővárosa fejlődése iránt. Jól teszi. Hanem akkor szomorú statisztikával kell szolgálnom. Migazzi óta mostanáig alig történt Váczon valami a mi az egyházi vagy világi ügyeit előmozdította volna e fényes múltú egyházmegyében. Hogy Váczon nem történt semmi, azt fölösleges mondanom, azt Ön mint váczi ép úgy tudja mint magam! Pedig e városkának szép jövője van itt a főváros közelében és e városka megérdemli, hogy tegyünk érte valamit. Én öreg ember vagyok, de még még hála Istennek soha egy krajczárt nem vittem patikába és ha erőmet továbbra is meghagyja az úr Isten hiszem majd szorgalmamnak sikerülni fog egyet s mást tehetni Vácz városa érdekében. Ezek voltak ő Excellencziájának szavai. Nem tettem hozzá egyet sem és hiszem hogy nem feledtem el belőlök semmit. A ki igy beszél erről a városról hová a legmagasabb parancsnak engedve jött el, azt az ur Isten még soká éltesse, hogy Vácz városa áldva emlegesse majdan dicső nevét! Boross. A „VÁCZI KÖZLŐNYÚARCZÁJA. Emleksorok. Ne hidd, hogy elfeledtünk, Bár tőlünk távozál, Te eltűntél közölünk De lelkünk feltalál! Fel a zenében a dalban, A melyért rajongtál. A te érzelmed abban, Mely visszhangot talál. Visszhangra kél lelkűnkben Az érzés, gondolat, Papíron és a könyvben, Mely tőled ránk maradt. S mi túl él fen magad at Tevékeny szellemed Köztünk velünk hagyád azt, Együtt vágyunk veled. Fogadd tőlünk azért hát, Mit szivünk nyújt neked : Rokonszejlern s a barát Soha el nem feled. V. J. Kéjutazás. Irta : Ki ó To o r. (Folyt, és vége.) IV. Ki a szabadba és fel, magasra. Nem is oly nehéz, ha az embert a ló vonató, viszi a zúgligetig. Az egész út locsolva van helyenként öntöző kocsival, általában vízvezetékkel. Mennyi diszes villa épült már a hegyoldalakon. A hegyre föl pedig szép uj út van építve. A szebbnél-szebb kilátás, folyton változatosat mutat. Maga a lóvonatú állomás épülete is egy diszes építmény a hegység képezte bájos háttérrel. No meg aztán ha az ember a hegyoldali sziklákra is felkapaszkodik, hogy a nagyravágyástól ül- doztetve sast játszik, onnan tekintve szét, akkor nem csoda, ha a Fáczánt is szívesen emlegeti. Ez a Eáczán pedig egy okos hely, étkező, hova kissé meredek, de gesztenye fáktól árnyalt út vezet. Itt aztán, ki-ki ízlése szerint hódolhat azon szabálynak, hogy a vesztett erőt egyensúlyozni kell. De, aki fogékony a szép iránt, az is talál itt gyönyörködtetőt, mindjárt a Eáczánnál van Bauer József szép rózsakertje, ott az alkalom, hogy az ember egy szép rózsacsokrot vegyen a zugligeti kirándulás emlékére. No de rózsánk Váczon is van, t. i. némelyikünknek, nézzük hát ezt a nevezetességet, a mi Vácznak nincs. Feljebb haladva a Disznófőhöz jutunk. Üdítő vizii forrás ez egy nagy kődisznófej szájából ömlő tiszta vizével. Én nem tudom, milyen rósz szokás ez, hogy nekem mindig jut valami eszembe ! Erről a kődisznófőről is. Mintha távolból hallanám, hogy: röífröff-röff, arról a hétkápolna felől. Ez az egyetlen szép helye van Vácznak, ámde sajna, oda se lehet mindig menni, csak legalább valami városi intézkedés folytán valahova más irányba helyeznék el a disznóhizlalókat, mert az onnan jövő búz tönkre teszi a hétkápolna levegőjét. Akkor aztán, ha Váczra gondolunk a távolból nem „röf-röf“ jut eszünkbe. Szerencse, hogy feljutottam a Norma fához; e történeti emlékű lombos fához, melynek árnyékában a rege szerént hajdan Mátyás pihent. Itt elmerültem a felséges kilátás nézésébe és a múltak emlékébe. A jó ég tudja meddig tartott volna, ha egy hatvan esztendős sváb menyecske meg nem szól lit: hogy „Káfensz Luczapirn“ ! V. Ábrándból valóra, égből földre, magasból leszoktunk pottyanni. Mivel tehát hegyen voltam, jó lesz utánna lent járkálni. Másnapra a Margitszigetet tűztem ki. A reggeli órákban mentem át. Szép, nagy gőzhajónk vígan szelte a Duna fodros habjait. Nemsokára a sziget e kis tündér világ utain járkáltam, a remek, phantasztikus füzéreket képező falombok, az üde zöldbársonyu pázsit, a remek virágok kezdve az óriás tüzes piros Hibiskustól a csodaszép hófehér Lantána fákig, minden igézettel vesz körül. Itt talán e helyen pihenést találhat, menhelyet a fáradt lélek, a zaklatott szív is. Valóban magam is pihenést találtam, miután a szigetet bejártam, megtekintve a gőzölgő hatalmas vízesést, mely a mint aláfut, zöld árnyalattal vonja be a sziklát és a diszes fürdő épületet s átlátszó, meleg vizével a Dunába ömlik, végre a romok közé jutottam. Sorra néztem. Itt lehetett a zárda kápolnája, itt az oltár, itt a czellák, e kőpad talán Margit herczegnő fekhelye volt. A lombok között átszürődő napfény ott rezgett a köveken s a rom falába vágott neveken. Szép ez mind. És aztán, ha Budapestnek ennyi szép helye van és mi olyan könnyen juthatunk Váczról Budapestre, hát minek erőltessük meg magunkat mi vácziak, hogy szép helyeket rendezzünk, jó nekünk úgyis, a hogy van, mi ragaszkodunk mindenhez a mi ősi. Hogy mást ne említsek, hát itt van mindjárt a kapukon a zörgető, nem kerülne olyan iszonyú sokba éppen a kapukra csengetyüt csináltatni, ha akarnék megtudnánk tenni, de minek? Igaz ugyan, hogy egyikünk másikunk, ha kimarad úgy éjféltájig, (no nem mindig, csak néha) ha
