Váczi Közlöny, 1886 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1886-11-14 / 46. szám

Színházi szemle.

^.ornbaton, f. hó 6-án színre került „A c z i- f g^-Ja y b^br ó“ nagy Operette, írták : Jókai és Schnitzer ; zenélt szerzetté : Strausz János. — K ö v y a czimsze- -repében jól játszott és csinosan énekelt. F erenczy- n é.^Saffy) bájos czigányleány volt, ki ezúttal is sűrűn csillogtatta énektechnikáját. Minden énekét megérdemelt zajos tapsok követték. Czipra nehéz szerepe is jó személyesitőre talált T i m á r n é-ban, kinek úgy játékáért, mint egykori szép hangjára emlékeztető énekéért szintén bőven kijutott a tapsból. — Komi ey Zsupán szerepében pompás maszkjával és jóízű humorával folyton derültségben tartotta a közönséget. Különösen hatásos kupiéival aratott köztetszést. — Leginkább tetszett a színházi szakértők bölcs intézkedéseire vonatkozó kupié, mely így szól:

A színházba járás kellemes Ha ott az ülőhely kényelmes Ha színpad és nézőtér nem sötét,

Mi rontja az ember szemét.

De ám a szakértő bizottság,

Kimondta bölcsen a szentencziát:

Petróleum és a támlásszék Előidézhet tűzveszélyt.

Ki vallja ennek kárát,

Direktor tartja hátát,

Deficzit nyomja vállát.

A telt ház is, kriminális a theatrális rend előtt.

Árzéna szerepében Kárpáti Katinka mutatta be magát igen előnyösen. Megjelenése igen rokonszenves és ügyesen mozog a színpadon. Hangja szépen csengő, hangvételei biztosak; kellő szorgalom mellett szép jövőre számíthat. Viola (Gábor diák) A n dr á s s i (Ottokár), A b a f f i (Carnero gróf), Hódi Jusztin (Mirabella) és Szepesi Aranka (Minna) énekükkel és játékukkal egyaránt hozzájárultak az est sikeréhez. Ezúttal a karszemélyzet is meglehetősen működött. A szinterem a felemelt helyárak daczára teljesen megtelt, és a közönség mindvégig jól mulatott.

Vasárnapon, f. hó 7-én „Petőfi és Bem, vagy a szabadságharcz áldozatai“ czi- mü látványosság került előadásra A b a f f i ügyes rendezése mellett. A tablók megtették hatásukat — a karzat tapsolt. — Közönség szép számmal.

Kedden, f. hó 9 én Nikó Lina asszony vendégjátékául : „A v ö r ö s s a p k a“ népszínmű, irta : Vidor Fái. — Azon közkedveltségbői kiindulva, melynek Nikó Lina 3 év előtt városunkban örvendett azt reméltük, hogy a szinterem zsúfolva lesz. — De hát „tempóra mutantur“ és igy Nikó is majdnem üres padok előtt játszott, mert néhány régi tisztelője kivételével alig volt közönség. — Pedig az előadás egyike volt a legélvezetesebbeknek, melyeket a Curia uj színpadáról ez ideig hallottunk. Nikó művészi játékát már ismeri közönségünk és azért nem szorul újabb dicséretre. Csak annyit jegyezünk meg, hogy Juczi szerepében is elragadó kedvességgel játszott és gyújtó dalaival felvillanyozta a jelenlevőket. — A többi szereplők közül kiválók: Ferenczy és T imámé (Ambrus István és felesége), kik csókolni való öregek voltak. — K ö v y a drámai részletekben is kifogástalan játékával János szerepét

teljesen érvényre emelte; méltó párja volt KÖvyné, ki Terézt szerepét, mély érzéssel és a tőle megszokott egyszerű természetességgel adta. — Violának (Szél Matyi) ezúttal is jobb volt az éneke, mint játéka. Andrássi (Fésűs Mihály) jól megállotta helyét. A többi szereplő is jó igyekezettel játszott.

Szerdán, f. hó 10-én „A czigány báró“ került másodízben és ugyanazon szereposztással színre. Az előadás — kivéve az ensemblékat, melyeket az énekkar tönkre silyányitott—jóllehet a szóló énekesek sem voltak a legjobban disponálva meglehetősen sikerült. — Közönség csak közepes számmal volt jelen.

Csütörtökön, folyó hó 11-én Planquette régen elcsépelt operetteje : „ A k o r n e v i 11 i harangok“ került előadásra, jó szereposztással. — Kö vi (Henri) épp oly jól énekelt, mint játszott. Serpolett F e- renczyné, Zsermént Kovácsicsné játszotta. Chikkes játékukkal és vervevel elénekelt énekszám- jaikkal mindketten bőséges tapsokat arattak. — Andrássi, ha Gáspár apó nehéz drámai részleteire nagyobb gondot fordít, nagyobb hatást is tudott volna elérni. Tőle többet várunk ! — Greniső ének- számjait Viola szép tenor hangjával csinosan énekelte ; ma játéka is bevált. — Ferenczy a kor- nevilli biró szerepében és K ö m 1 e y, mint Gripardén derültségben tartották a közönséget. Az énekkar és az ensemblék ezúttal sem voltak kifogástalanok. — Az előadást kis számú közönség nézte végig.

Aeskulap.

CSARNOK.

Fráter Oswald.

Azon kívül, hogy Vácz a Duna mellé épült, a város látképét különösen két tényező teszi jellemzővé : az egyik a N a s z á 1, mely az éjszaki viharoktól ótalmazza, a másik a gyönyörű székesegyháza, a mely a múlt században, de sőt a jelen század első felében is legszebb modern-stylben épült temploma volt hazánknak.

Mindazt, a mit nem az anyatermészet pazarolt Váczra, közönségesen gr. Migazzi Kristóf egykori váczi püspök nevével hozzák kapcsolatba, a ki pedig évtizedeken keresztül Bécsben élt s dús jövedelmeinek csak egy részét fiktette városunk építkezéseibe

....

Nem lehet czélja ezen közleménynek azon politikai tekintetek fejtegetésébe bocsátkozni a melyek miatt gr. Migazzi Bécsbe költözött, csupán csak azt kell konstatálnunk, hogy ha czéljai megvalósítására egy oly alkalmas egyént nem talál minő Fráter 0 s- w a 1 (1 volt, nagy kérdés, hogy azon százezrek, melyeket a jeles főpap a váczi egyházmegye jövedelmeiből húzott, nem vándoroltak volna-e ki hazánk területéről ?

Egy igénytelen piarista fráterben tiszteljük azon kiváló tehetségű egyén emlékét, a ki Vácz felvirágzását a gr. Migazzi nevében elősegítette.

Csehországban, Táborhoz nem meszsze a choto- wini uradalmán tett próbát legelőször gr. Migazzi vele, a hol egy oly csinos plébániai templomot épiszéd faluban volt dolga, ott a korcsmába vetődött, a hol a falu fiatalsága együtt mulatott, meglátott egy szebb leányt, mint. Kata, s kérdezősködésére elmondták, hogy a szép Orzsének van is mit aprítani a tejbe, meg van ám olyan hatalmas atyafisága, hogy csak az lehet biró a faluban, kit azok pártolnak.

Pistának mind ez szeget ütött a fejébe s észre 3em vette, hogy a helyett, hogy oda haza töltené a vasárnap délutánt, még az este is alig vetette haza. Kata pedig hiába várta, hogy Pista a szokott időben haza menjen, s oly szomorúan töltötte a vasárnap délutánt, a milyen vidám és boldog volt máskor1

A mint Pista haza jöttt, a leány mindjárt észre vette rajta a változást, s hogy a való ki ne derüljön, egy mesét gondolt ki a leány elámitására, de Kata nem hitt szavának, hanem másnap átment a másik faluba egy ismerőséhez, kitől megtudta, hogy Pista miért nem volt előző este odahaza.

Midőn este haza ért és Pistának szemére hányta hűtlenségét, ez beismerte hibáját, de egyúttal megígérte, hogy többé Örzsére gondolni sem fog, hanem hű marad Katához. A leány megengedett s annál boldogabbak voltak, hisz az emberek között is úgy van, mint a természetben zivatar után derültebb az ég, szerelmesek, ha valamin összeszólalkoznak, annál boldogabbak azután, akkor érzik, hogy mennyire szeretik egymást.

Az idő telt, jött az ősz s elhatározták, hogy miután Kata tizennyolezadik évét betöltötte, farsangra meg fogják tartani a lakodalmat. Kata nevelő szülői is szívesen bele egyeztek az eljegyzésbe, mert tudták, hogy a fiatalok szerelme régi keletű s csak örültek ezek boldogságán.

Pista egy ideig meg is becsülte magát, de néhány hónap múlva kezdett hazulról eltűnni s senki sem

tudta hová lett : ő akkor rendesen Örzsénél volt, de ha Kata feleletre vonta, még ő hányta szemére, mily féltékeny természetű s igy a leányt elámítottá, úgy hogy midőn már mások is suttogtak Pista hűtlenségéről, még Kata fogta pártját és védelmezte őt, mert szentül meg volt győződve, hogy kedvese hozzá soha sem lesz hűtlen.

Midőn már az egész falu Pista uj ismeretségéről beszélt, Kata egyet gondolt s elhagyta nevelő szülőit, s elment egy távolabbi faluba egy rokonához lakni. Gondolta, ha Pista szereti, majd elmegy utána.

Pista szinte sajnálta a leányt, de ez érzés nem jött szívből, hanem csak inkább a pillanatnyi benyomás vett rajta erőt, mert a mint a leány elment, s nem látta többé, rá sem gondolt, sőt jól esett neki azon tudat, hogy ezután bátran járhat Örzséhez, nem kell kitől félnie s nem lesz ki számon kérje tőle, ha eltávozik hazulról.

Járt is ezután bátran Örzséhez, csak az a tudat bántotta, hogy Kata megjöhet ; de midőn látta, hogy hónapok múltak s Kata még csak nem is hallatott magáról, ..végre egészen elfeledte szegényt és megtartotta Orzsével a kézfogóját.

Kata mindent tudott, mert nevelt anyja, kit tervébe beavatott, sokszor meglátogatta titokban s mindenről értesítette. Kata föltette magában, hogy ha szive megszakad is, még akkor sem megy addig haza, mig a Pista lakodalma meg nem lesz.

Meg jött a farsang, kitűzték Pista lakodalmát; arra a napra Kata is megérkezett, de senki sem tudta, hogy a faluban van, meid már hajnalban otthon volt. Mikor a lakodalmas nép a templomba érkezett már akkor Kata szemére húzott kendővel ült egy zugban és várta a lakodalmasokat.

Még akkor sem akarta elhinni, hogy abban az

; tett neki, hogy a megbízatások egymást érték nála | s igazolák azon genialitást, a melyet Qswaldban már előbb a nikolsburgi alapítványi szentegyház restaurálása alkalmával a legnagyobb csodálattal néztek előkelő szakférfiak.

Iparos növendékből lépett-e Oswald húsz éves korában a piarista szerzetbe vagy sem, nem bírták kipuhatolni; annyi tény, hogy elöljárói felismervén jeles tehetségeit szélesebb körű kiképeztetés végett utazni küldötték, s ő beható tanulmányokat tett Olasz- és Németország nagyobb városaiban s tanulmányait nagy szerencsével a gyakorlati életben is, Nikolsburgban és Váczon érvényesítette; az előbbi helyen egy sötét nehézkes Ízlésű templom restaurá. lása, az utóbbin a C a n e v a 1 hires építész terveinek megvalósítása által.

Migazzi úgy szólván Oswald kedvéért tetette félre a már elfogadott Pilgrám-féle terveket, s a székesegyházat egészen alapjából építtette Oswald felügyete alatt, a ki a nehéz feladatot, melynélfogva a váczi templomnak a római szent Péter templomot kellett kisebb mértékben feltüntetni, a legnagyobb megelégedésre oldotta meg.

Nem kevesebb mint tizenkilencz templom épült fel Oswald alatt hazánkban és Csehországban. Karcsú Arzén tizenhárom váczegyházmegyei templomnak a nevét is megmondja, u. m. Nógrádon, Veresegyházán, Berkenyén, Migazziban, Ócsán, Apostagon, Ber- czelen, Ácsán, Szent-Márton-Kátán, Heréden, Béka son, Peregen és Szendehelyen, melyeket gr. Migazzi építtetett fel s többeket, mint a kosdit, saápit, kál- lóit, bicskeit, püspök-hatvanit, alpárit, algyőit, mogyoródit, berinkeit, horpácsit, hartyánit, alsó-néme- dit, szilágyit és tápió-szeleit megujittatott, végre a váczi hétkápolnát, melynek kedves stylje lehetetlen, hogy még ma is vallásos érzületre _;>ne: ébreszsze az ide kisétálók lelkű-letét.

Mikor 1873-ban a bécsi világkiállítás, ppJotájá- jának kupolája elkészült, mint az építészet egyik remekét mutatták be, méltán ; pedig a merész tervezőnek csak a váczi piaristák múzeumában feltalálható fa-alkotványt, a székesegyház hiintáját kellett volna látni, hogy a feladata nehézségeit leküzdhesse;

E kis tervezeten kivül, úgy látszik még ktc tárgy hirdeti Oswald leleményes eszét ; az egyik egy körző, mely petekört ir le ; a másik egy l a j- torja, a melyről a fennülő köny vtárnoknak nem kell leszállnia, ha könyvekért az egyik thékától a másikig akar eljutni.

Oswaldról a legnagyobb elismeréssel emlékeznek meg Schalter Jaroslaw, a ki azon piaristák élet- történetét Örökítette meg, a kik magukat észtehetség által kitüntették s Horányi Elek, a ki a magyar- országi piáristákról irt.

Még alig volt 52 esztendős, midőn Oswald Váczon 1781-ben váratlanul elhunyt, a hol tetemeit, keményfa koporsóba zárva a kegyesrendiek sírboltjába egyszerűen lebocsátották, a melyen nevét egy reá szögezett rézlemez jelzi.

Végre Oswald volt az, a ki Vácz utczáit, különösen a Kis-Vácz felé eső nagy-utezát szabályozta, azon árkokat, melyek a mai „arany almá“-hoz czim- zett korcsma környékén tátongtak, feltöltette ; hidaemberben csalódjék, a kit megszokott gyermeksége óta maga körül látni, hogy az a ki évekig mindéit nap s minden órában hűséget esküdött, most Isten házában másnak hazudjék örök kűséget.

Mikor látta, hogy az esküvő megtörtént, úgy érezte, mintha szivét jég közé tették volna; mindene elzsibbadt a rémülettől s azt hitte: mire a lakodalmasok a templomból kivonulnak, meg kell, hogy haljon. Már majd az egész násznép kint volt a templomból, midőn Pistának egy jó barátja, ki szintén juhász volt, meglátta a leányt és fölismerte, lehet nem rossz szándékból tette, oda ment a leányhoz s a fülébe súgta: „látod-e Kata! más lett a Pista felesége nem te !“ a leány nagyot sikol- tott és eszméletlenül terült el a földön. Nevelő anyja a leányt haza vitte, ápolta, orvosolta, de többé nem nyerte vissz eszméletét. Folyton azt kiabálta : „bele kiáltott a juhász a fülembe.“

Isten jót tett vele, irgalmasabb volt, mint az emberek. A leány megőrült, nem szenvedett többé. Mindig abban a reményben volt, hogy boldog lesz.

A honvéd.

Állj ki vagy ?! . . . hangzik néha az előőrsök szava, azután ismét csendes lesz minden ; nagy ritkán egy-egy villanás látszik a sötétben, — a hangot elnyelte a távol, — s az Őrök találgatják, vájjon mi történhetett ott ?

Eg}r ifjú honvéd is ott all az előőrsök láncza- ban, mereven, mint egy szobor, fegyverére támaszkodva ; a szél sivitva rázza meg köpenyét, — mintha kelteget ni akarná álmodozásaiból, — de ő nem lát szik azt észre venni, lelke messze csapóiig, ismét a múltakon mereng el, fájó emlékeivel . . .