Váczi Közlöny, 1886 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1886-03-28 / 13. szám
13. szám. VIII. évfolyam. HELYI S VIDÉKI ÉRDEKŰ H Előfizetési ára.: évnegyedre ............................1 írt •!<> kr. iiázhoz hordás vagy postai szétküldéssé'. Egyes szám ára : 10 kr Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület) és MILL MANN GÉZÁNÁL (kis piacz.) Hirdetések: Nyilt-tér a legolcsóbban eszközöltetnek sora ..................... 80 kr. s többszöri hirdetésnél kedvezB elv eg illeték ménvben részesülnek. minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: hová a lap szellemi és anya; i részét illető közlemények küldendők ■ \f-acz, Gaspaxik-utcza 151. sz. Kéziratokat ném adunk vissza. Bérmente. tlen live- léket nem fogadunk el. Felhívás előfizetésre. Jelen számunk utolsó lévén ez évnegyedben, bátorkodunk felhívni olvasóink szives figyelmét, miszerint az előfizetéseket megujitani szíveskedjenek. A „Váczi Közlöny“ előfizetési ára helyben házhoz hordással, vagy vidékre postaküldéssel I évnegjedrc .... 1 frt 50 Kr. A helybeliek a lap kihordójánál a nyugta átvétele mellett, a vidékiek postautalványon eszközölhetik legczélszeriibben az előfizetéseket. A kiadóhivatal. A 14-ik szánni végzés. Városunk képviselőtestületének folyó évi márczius hó 14-én 14. szám alatt hozott végzése ismét egy szomorú bizonyítékát adja annak, hogy polgárságunk egy nagy része, sőt mondjuk ki nyíltan : annak zöme, amennyire nagy garral szeret foglalkozni — korcsmákban és egyébb nyilvános helyeken a város közügyeivel, annak ügyes bajos dolgaival, s ostorozni szereti egyik vagy másik hatósági közegnek, sőt nem ritkán magának a képviselőtestületnek is netáni fogyatkozásait, ép annyira nem törődik azzal, hogy ha már valamely üdvös intézkedést czélzó s a panaszolt bajok elhárítására alkalmas statútumot alkot hatóságunk: ennek magát alája vetve, annak engedelmeskedjék — és előirt kötelességeit teljesítve, önként mutassa meg azt, hogy a mit — a szesz hatása alatt rosznak vitatott, a mámor elpárolgása után is valóban nemcsak annak tart, de végrehajtó akaratot is táplál az iránt, hogy ezen vitatott roszat ha alkalom adatik rá, önmaga is elhárítani kész. Számos példákkal illusztrálhatnék állításunk — szomorú valóságát; de ezúttal csupa kíméletből nem teszszük, s megelégszünk azzal az egy esettel mely alább jelezve, teljesen alkalmas a felhozottak indokolására. És ezen egy eset a következő : Még csak harmadfél évvel is ezelőtt általános volt a panasz, hogy városunk utcza — kövezete, különösen pedig a házak előtti járdák oly vizözönkori állapotúak, hogy ha városunk egyéb nevezetességekkel nem bírna is, hát elégséges — annak kövezetét felhozni, hogy elmenjen minden halandónak a kedve — a ki egyszer városunk kövezetével ismerkedésbe jött, azzal még egyszer megismerkedni kívánjon. Végre városunk képviselőtestülete, a százados panasznak véget vetendő az 1 k83 -ik év utolsó negyedében alkotott egy szabályrendeletet mely egyebek közt hivatva lenne a panasznak véget vetni: megalkotta a város utczái és közterei kövezéséről s azok tisztán tartásáról szóló szabályrendeletet. S midőn ezen szabályrendelet 1884. évi február hó 9-én belügyminiszteri szentesitést nyert, s ez által ugyanazon a napon életbe is lépett — mindnyájan — tehát még a leginkar- natusabb pesszimisták is, azt hittük és hitték, hogy városunk polgársága — az általa rosznak deklarált, de valóságban is annak mondhatott és még most is mondható rósz kövezettől, meg roszabb gyalogjárdáktól megszabadítani városunkat, karöltve versenyezni fog, s be nem várva a járda lerakásra kitűzött két év leteltét — ezen időn belül oly képét fogja elővarázsolni városunk főbb utczáinak, mely feledtetni legyen 111 / J ö * alkalmas századok mulasztásait. Csalódtunk. A járda lerakásra kitűzött két évi határidő lejárt ez év február hó 9-én s a járda lerakási műnek még csak alig vagyunk kezdetén. Vagy talán nincs igazunk;?! Az említett szabályrendelet 3. §-a a, járda- kövezend<5 utczák közé : a főutczát, a kőkapútól a nagy laktanya során a kidig, s az azzal szemben a fazekas utczába becsavarodó kis utczáig; a mellék utczák közül a vásár , káptalan-, csillag-, szél- és hid utczákat sorolja. Mutasson valaki csak egyetlen egy utczát is az emlitettek közül, melyen a gyalog járda kövezés kellően bevégzett ténynek lenne tekintendő! Pedig az illető háztulajdonosok a jobb módnak és városunk vagyonosabb osztályához sorolandók; a vonatkozó szabályrendelet — valamennyinek maga idején kézbesittetett, minden egyes tulajdonos megérthette abból kötelességét, és két évi terminus is elég hosszú idő volt arra nézve, hogy minden egyes tulajdonos teljesíthette azt. Voltak a kik ezt meg tették, de még több azoknak a száma a kik mulasztást követtek el. S ezekhez szólnak szavaink. — Azokhoz sióinak azok, a kik a hatóság szemében mindig meglátják a szálkát, a magukéban pedig nem veszik észre a gerendát. Azokhoz beszélünk, a kiknek leginkább kedvük telik a boros palaczk vagy sörös kancsó mellett a város közérdekében — a saját torkuk javára-buzgólkodni, de mikor aztán tettre kerülne a dolog mikor a hatóság alkalmat nyújt nekik a cselekvésre, kéz zsebbe- téve bámulnak a világba, s megvárják azt hogy a hatóság legyen ismét az, mely őket a tétlenségből represszaliákkal kiverje és saját érdekeik megvalósítására kényszer eszközökkel rábírja; mint a hogy kénytelennek érezte magát azt városi képviselőtestületünk tenni, midőn a fenthi- vatkozott 14. számú közgyűlési végzéssel utasította a tanácsot, hogy mindazokat, a kik a házaik előtti járdakövezetet folyó évi május hó 1-éig le nem rakják, hát a járdakövezést az illető háztulajdonosok költségére és terhére hivatalból eszközöltesse; s a mely intézkedés bizonyára az illetőknek nem fogja ugyan nagy tetszésüket aratni, de minden esetre intőpéldául szolgálhat arra, hogy kevesebbet beszéljen mindenki és többet tegyen. Tanulság arra is, hogy nem mindig a hatóságban kell keresni városunk egyik vagy másik fogyatkozásának az okát, hanem magában a polgárságban. Van az említett szabályrendeletnek ugyancsak a polgárságunkban rejlő közönyösség miatt még számos végre nem hajtott rendelkezése is, de elégnek véljük ez egyszerre a felhozottat; ha azonban szükség úgy hozná magával, nem fogunk késni még keserűbb labdacsokkal is szolgálni. — Dixi. A váczi jótékony nőegylet köréből. Nőegyletünk múlt vasárnap tartotta 19-ik rendes évi közgyűlését, melyen az egylet múlt évi működéséről számolt be az egylet fáradhatatlan elnöknője, B e n k á r Dénesné. Az elnöki beszámoló kimeritő képét adta az egylet múlt évi gyarapodásának, s tartalma meggyőzött mindenkit, hogy az egylet sikerrel halad kezdete óta követett utján, melyen polgárságunk pártfogó elismerése s az általa évente gyámolított szegények hálája kisérik. Az egylet múlt évi működése sorában nevezetesebb mozzanatok a következők: Az alsó városi tüz- károsultak nyomorának enyhítésére mindjárt a tűz után 184 frt 44 krt osztott ki a kárvallottak között; 150 írttal járult a Váczon állítandó színház tőkéjéhez, s 314 írt 58 krt fordított évközi és havi szegényei segélyére vagy is 80 írttal többet mint a múlt évben. Az egylet bevétele 1885. folyamán volt 1137 frt 74 kr. 1884-iki pénztári maradvány betudásával 2650 frt, kiadás 1062 frt 24 kr., marad pénztári maradványul a folyó évre 1598 frt 4 kr., s igy az egylet tetemes kiadásai daczára a múlt évben ismét 460 frt 30 krral gyarapodott. Az elnöki jelentés az egylet vagyonának évi gyarapodását a további évekre a jelen arányt számítva évi 5—600 frtra reméli, s igy úgy lehet, hogy rövid egy-két év után az egylet azon szerencsés helyzetben lesz, hogy óvodája mellett még egy más emberbaráti intézmény felállítását is létesítheti. Az egyleti óvodát a múlt évben is számos kisded látogatta s az elért tanítási eredmény alapján az egylet a kisdedóvót vezető szent Yincze testvér évi javadalmát érdemei elismeréséül 50 írttal felemelte. A kisdedóvóból az egylet bevétele 397 frt 80 kr., mig e czirhen kiadása 535 frt 82 kr., s igy az egylet 137 frt 98 krt fizet reá óvodája fentartására. Az egyleti tagok száma 9 alapító 23 pártoló és 169 rendes —- összesen 201, az egyleti közgyűlésen belépett újra 15 tag úgy hogy az egylet tagjainak száma is évről-évre gyarapodik. Az egylet javára a múlt év folyamán nagyobb adományokat tettek Nm. özv. gróf Károlyi Istvánná 50 irtot és a váczi takarékpénztár 100 frtot, kik iránt az évi jelentés meleg hangon fejezte ki az egylet háláját. Végre az évi jelentés hálás kegyelettel emlékezett meg az imént elhunyt lelkes főpapról Virter Bertalan novii. választott püspökről, ki végrendeletében 150 frt hagyományt rendelt az egyletnek, s kinek életében nagylelkűségét az egylet meg nem köszönhetvén, emlékezetének fogja leróni halája adóját. Az elnöki jelentést a közgyűlés örvendetes tudomásul vevén, a tisztujitás ejtetett meg s az egylet régi tisztikara, köztük B e n k á r Dénesné elnöknő, 1 kinek főérdeme az egylet mai virágzása, újból megválasztatott, a választmány pedig Szentkirályi Albertné és özv. Tor day Józsefné úrnőkkel egé- szittetett ki. Ezzel a közgyűlés véget ért. Az önkéntes tlizoltóegylet közgyűlése. Tűzoltó egyletünk évi rendes közgyűlése f. hó 25-én délután 3 órakor tartatott meg a városház tanácstermében, főleg a működő tagok élénk részvéte mellett. Krenedits Eerencz elnöklő főparancsnok a gyűlést megnyitván, a megállapitott ügyrend értelmében, előterjeszté főparancsnoki jelentését, melyet jövő számunkban, egész terjedelmében közölni fogunk. — Ezt a közgyűlés tudomásul vévén, következett az ügyrend 2-ik pontja t. i. a számvizsgálók jelentése. Ez úttal ez kiterjedt az egyletnek 1880-ik évi januárius 1-től egész 1885-ik év végéig terjedő számadásaira. —- A hirtelen halállal kimúlt Czóbel Ignácz pénztáros számadásait, melyek 1880-tól, egész 1883- ik év végéig terjedtek, ezek nem lévén rendesen elkönyvelve, a számvizsgáló bizottság az elhunyt halála után bizottságilag lepecsételt és a számvizsgálatkor felnyitott okmányok alapján, hivatalból ál 1 itá össze. Ennek alapján mutatkozik 66 frt 4 kr. bevételi többlet. Minthogy azonban csak a kiadási összegek voltak pontosan és minden kétséget kizárólag megállapíthatók, még ellenben a bevételi Összegek csak hozzávetőleg, a legkedvezőbb behajtást véve alapul lettek felvéve, és igy az összeg valódisága nem teljesen bizonyos, tekintve a boldogult pénztáros hirtelen elhunytét, és az összeg csekélységét, a számvizsgáló bizottság indítványozza az e részbeni felelőség alól mindenkinek felmentését, és a nevezett számadások felett az egyszerű napi rendre térést. A főparancsnoknak kezeihez, a fentnevezett idő alatt, befolyt adományokról vezetett számadását, — 1°' vábbá a Velzer Lajos ideiglenes pénztáros alfa 1884- ik évtől egész 1885-ik évi október végéig ■\ezet
