Váczi Közlöny, 1885 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1885-02-01 / 5. szám

VII. évfolyam.

5. sssoám.

Vácz, febiáiár 1. 1885.

HELYI S VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP.

KI ű fizet ési árak :

Évnegyedre................................................................I írt SO kr.

házhoz hordás vagy postai szétküldéssel.

Egyes szám ára : ÍO kr.

Kapható Deutsch Mórnál (Városház épületében.1

Hirdetések;

a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesülnek.

Nyilt-tér

sora

.......................... 30 kr.

Bélyeg illeték minden beiktatásnál 30 kr.

a. szerkesztőség és kiadó hivatal czimzete: hová a lap szellem és anyagi részét illető közlemények küldendők :

Vácz, Gasparik-utcza 151. sz.

Kéziratokat nem adunk vissza. Bér mentetten leveleket nem fogadunk el.

Társadalmi betegségünk.

Elcsépelt, szalma, fogják önök mondani. Mindegy. A legjobban kicsépelt szalmából is hull egy-két szem s ha nem volnék is többre képes, megelégszem ennyi sikerrel.

Emlegetjük a váczi viszonyokat s sajnálkozunk felettük. Egy nagy város, melynek nincs társadalmi élete; közel a fővároshoz, a honnan átszivárognak hozzánk is a nemes eszmék, de nem találnak visszhangra. Általános tespedés minden téren.

Kerestük a bajokat, hogy orvosolhassuk s a sok baj között nem bírtunk eligazodni.

Nem lehet ezen már javítani, mondják csüggedő társaink s valóban kétségbeeshetnénk a siker fölött, ha halovány csillogásával nem kecsegtetne a reménység.

Mondják más élet volt itt csak nem rég is. Az egyletek virágoztak, most böngészni kell őket s kedélyesség volt mindenütt. Mi újabbak mesének hinnők, ha a szemtanuk sóhajai az ellenkezőről nem győznének meg.

Honnan erednek ezek a bajok?

Úgy vagyunk talán mint a falánk a lukul- lusi lakoma után? Megcsömörlöttük a sok jót s még nem jött meg az étvágyunk?

Erezzük már a szükséget, hogy felélénkítsük újra társadalmunkat; de a többség közönyössége ki fog rajtunk.

Nem is annyira közönyösség az, mint inkább kényelem szeretet. Ritka város, melynek minden rétegébe úgy beleette volna magát a kényelem szeretet, mint városunkba.

Kezdjük az elején. Volna egy virágzó egyletünk — legalább számos tagjai után Ítélve —

mely magához csatolta társadalmunk összes elemeit: az egyesült casino-kör. Szép és nemes czél keresztül vitelére vállalkozott: „a közművelődés terjesztésére s a társasélet emelésére.“ Meg is határozta eszközeit, melyekkel czélját elérni akarja, s ha használná, bizonyosan el is érné.

S mit tapasztalunk ? Hogy csak alárendel- tebb eszközeivel él. Tart az alapszabályokban meghatározott helyiséget, de arról nem gondoskodik, hogy abba olyan életet hozzon, mely valóban terjesztené a közművelődést s mely emelné a társas életet.

Látom a tagadó fejmozdulatot s ha nem a meggyőződés vezérelne, bizony félbe hagynám az írást s nem zúdítanám fejemre a számos rosz- szaló intést s megjegyzést.

De ne ítéljenek el kihalígatatlanul.

Mit értenek önök társas élet alatt? Talán a kártyázást, billiárdozást vagy szivarozást ? Ha

igen

...........úgy önöknek van igazuk s a casino

nagyszerűen megfelel hivatásának.

Ha azonban azt értik, a mit kell, hogy a társaséleíet nemcsak kártyázók, szivarozók s billiárdozók képezik, hanem olyanok is, kik némi szellemi élvezetet is óhajtanának s kik nemesebb szórakozás után is vágyódnak, akkor nekem van igazam.

S mit nyújt ezeknek az egyesült casino- kör? Majd hogy semmit. Tagjai egy harmad részének kedvéért óhajtásukat figyelembe nem veszi s azt hiszi, feladatának eleget tett, ha a hazai lapokat járatja s szép könyvtárát rendelkezésükre bocsátja.

Nem kicsinylem ezeket, sőt nagyra becsülöm : de kevésnek tartom.

Mert váljon csupán ezzel előmozditja-e a közművelődést? Nem.

A ki művelődni akar, művelődhet; ennyi segédeszköz állván rendelkezésére ; mondhatnék. Helyes. De az egylet kötelessége épen az volna, hogy az akaratot felébreszsze.

Hogyan ?

Alapszabályainak 3. §. c) pontja azt mondja : „népszerű felolvasásokat rendez.“ Eszembe jut itt az adoma a régi magyar nemesről, kitől egyik öcscse azt kérdezvén: olvasta-e Zalán futását? — Minek az öcsém, azok a poéták hazudni tudnak csak

...........pénzért, felelt lenézőleg. Nemsokára akaratlanul olyan társaságba jutott, hol felolvastak valamit. Fokozódott érdeklődéssel hallgatta s végre felkiáltott: Micsoda könyv az? — Zalán futása. Nemcsak, hogy élvezettel olvasta, hanem aranyat érőnek mondta minden sorát.

Az Írott betűnek csak úgy van értéke, ha az élőszó vállalja el a tolmács szerepét.

Hogy éppen a felolvasások egyik leghatha- tósabb előmozdítói a közművelődésnek, azon tény is bizonyítja, hogy a fővárosban s számos más helyen kívánatosnak tartották a felolvasó estélyeket, melyeket számosán látogatnak.

Váljon miért nem rendezhetne az egyesült casinó-kör ilyen estélyeket legalább minden téli hónapban egyszer, annyival is inkább, mert alapszabályaiba és belefoglalta?

Egy okot látok itt csak .... a kényelem szeretetet.

S ez a kényelem szeretet megölője társas életünknek.

Az iparos, ha bevégezte munkáját, fontos teendőjének tartja

...........aludni.

A.VÁCZI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA.

A Sári Sára jussa.

— Rajz. —

Irta : "Varga Ibv<EI!h.á,l3r.

Mégis csak igaz az, hogy a szegény ember dolga csupa komédia, világosan bizonyodott be a szegény Pusztain. Bizony-bizony nyilvánvaló dolog, hogy a szegény embernek még törvénye sincs. Talán az a bekötött szemű istenasszony is megválogatja, kinek adjon igazat.

Onnan kezdem, mikor a Beléndek Jóska kisbiró egy nagy Írást hozott a Pusztaiékhoz.

Az asszony vette át az irást, mert Pusztai otthon sem volt akkor. Csak úgy napnyugodtával került haza a dologból. Nagyon el volt törődve. Be sem ment a házba, csak a székasztal mellé telepedett az udvaron. Mikor köréje gyűlnek felesége s gyermekei, verejtékes arczát, melyre az életgond vastag betűkkel van felróva, az öröm derűje önti el. Bizony ha ezek nem volnának, egy lyukas mogyorót sem érne az élete. Mi volna az éj a szelíd hold s csillagok nélkül ?

Hogy esik meg szive a jó Sárinak, mikor olyan fáradtan látja férjét. Szegény apjok már megette kenyere javát, s mégis többet kell dolgoznia, mint sok fiatalnak, hej, pedig még sincs látszatja.

Rossz idők járnak. Már nagy ideje nincs áldás a gabonán, szőlőn. Az idén sincs valami sokra kilátás. Ha hamarjában nem lesz eső, főlhet a szegény ember feje : hogy telel ki.

Jő isten milyen rossz sorsa van a szegény ember élete párjának. Nem elég, hogy nap.-nap után öli magát az „örege“, még ő is búsitsa ? Minek is bozta az a Jóska azt az irást? Nem tudja elolvasni,

de tizet merne egy ellen tenni, hogy semmi jó sincs benne. Sokszor okoztak nekik már főfájást az ilyen írások. Eddig még egyikben sem volt jó. Az étel előtt még sem szól róla, legalább békével egyék az „apjuk“. A szegényes vacsorával hamar elvégződtek. Az áldott lelkű Sára újra gondolkodóba esett, hogyan adja elő a dolgot, hogy meg ne ijessze férjét Milyen irigylendő jó dolguk van azoknak az úri asszonyoknak, azok talán sohasem kénytelenek megszomoritani férjüket holmi kisbiró által hozott írásokkal. S ma meg épen más ilyen kelletlen dolog is került össze. Az adó miatt is doboltak.

— Apjukom, szól férje vállára téve kezét, már megint doboltak az adóért. Azt elhallgatta, hogy azzal fenyegetőztek, hogy annak, ki 3 nap alatt nem fizet, a végrehajtóval gyűlik meg a baja.

— Honnan fizessek, feleli elkomorodva. Épen ilyen időben szorítanak, mikor az ember sehonnan sem teremthet egy pár forintot. A mi kevés volt is féretéve, ráment a szegény öreg mama temetésére, Isten nyugosztalja meg szegényt. Ha a jó Isten nem fordít a dolgunkon, bizony nem tudom én, hogy leszünk. Már a kenyérnek való is fogyatékán van, az újig semmi esetre sem érjük be.

Hát még az anyjuk mily tengersokat tudna elszámlálni, minek hijjával vannak. Ott van teszem azt a leány Örzsi, újszoknya, új czipő, pántlika kellene neki. Már innen-onnan az eladó lányok sorába kell állnia vasárnap a templomban, s uramfia ! még tisztességes gúnyája sincs szegénynek. Ilyent csak az anya tud, lát. Saját-szükségeit nem is számítja. De hát mit egye annak az embernek a szivét, úgy is elég a maga baja, no meg úgy is megtenné, ha kitelnék tőle. Elég baj, hogy azt az írást kell előmutatnia. Jaj, hogy is kezdje.

— Édes apjukom, itt járt a kisbiró.

— Tudom nem valami jó miatt.

— Egy irás volt nála, itt is hagyta. Olyan szomorú reszketős a hangja, jó Isten, miért is kell keserűséget okoznia annak a törődött embernek.

— Hozd csak elő, édes, hadd olvassam el. Különben nem nagy sor kitalálni mi van benne. Bizonyosan valami fizetést sürgetnek.

Remegve nyújtja át az irást. Boldog' Isten, sóhajt fel, mit akarnak megint velünk? Köny szokik szemébe.

A szorongó szív fényes gyöngyei egyre sűrűbben gördülnek alá. Az elsőt, másodikat csak szétmorzsolja ujjaival, de a lassanként patakká dagadt könyek felszáritására a kötényt kénytelen igénybe venni.

De már ezt észre venné férje, azért befordul a konyhába, mintha valami nagyon fontos teendője akadt volna.

Olyan szép csendesen eléldegélnének, mint a madarak fészkűkben, a világ nem is tudna felölök, de az a törvény, az a törvény ... Nem igaz az, hogy ők nagyralátók, a mint az a gonosz szájú világ beszéli. Nem akarnak ők a világ gyönyöreivel tölte- kezni, csak békén lehessenek. S épen a békeadásban oly szűkmarkú a világ. Különösen irányukban oly mostohák az emberek. Kígyót, békát kiáltanak rájuk, hej pedig mily igazságtalanul. Azelőtt az Isten áldását irigyelték tőlök. Igaz, szépecskén gyarapodtak Isten segítségével, de a mint jött, úgy el ,is ment rövid idő alatt, áldott legyen azért is az Űr neve. Hej, mert nagy csapások látogatták meg őket. A szerencsétlenség olyan mint az árvíz, a hová egyszer utat tört magának, addig nem nyugszik, mig mindent el nem mosott. Csak végig gondolni is nagy sor a sok csapáson. Bizony sok volt az. Nem volna csoda, ha már egy fekete hajszála sem lenne. Most, hogy rájuk nehezedett az Isten keze, kárörvendve emlegetik, hogy útólérte őket az Isten büntetése. Miért ? Mi rosszat tettek ? Ók sem rosszabbak, — hanem jobbak, — másoknál. Az okát egy rossz nyel/