Váczi Közlöny, 1885 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1885-08-23 / 34. szám
VII. évfolyam. 34. szám. Vácz, augusztus 23.1885. HELYI S Előlijei ési árak : Évnegyedre ................................................................I ú* kr. házhoz hordás vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ara : 10 kr Kapható : MAYER SÁNDOR könyvkereskedésében (Csillag-utcza). ------— ----------------- — Szol lös gazdáink és a fillokszera. Nem szivesen foglalkozunk ezen themával, mert ha foglalkoznunk kell, csak elszomorítót, lesujtót kell mondanunk. De hát mégis megteszsziik; megteszszük azért, hogy ezáltal, ha bajainkon nem segíthetünk is úgy a mint ezt tenni szeretnök, legalább az adóprés szivét — ha van — könyörületes- ségre inditsuk; de teszszük azért is, hegy szbllős- gazdáink közül azokat legalább, a kik még látszólag távol állanak a közös veszedelemtől, éberségre és óvatosságra intsük. Szollős gazdáinkról szólunk különösen, mert noha közvetve egész városunkat, közvetlenül azonban ezeket fenyegeti a veszedelem. Azt mondtuk, hogy noha az alább jelzendő veszedelem közvetlenül csak szőllősgazdáinkat fenyegeti teljes tönkre tétellel, közvetlenül azonban egész Vácz városát veszélyezteti: ezen állításunk beg’yó'zésére úgy hiszszük elegendő, ha hivatkozunk azon általánosan elismert ténykörülményre, hogy városunk leginkább szőllőter- melésből tartja és tartotta magát fenn. Annál elszomorítóbb lehet tehát ránk nézve, ha most, hivatalosan egybeállitott adatok alpján, konstatálnunk kell, hogy városunk ezen aranyere — a bortermelés — ma-holnap teljesen kiaknázva, teljesen kipusztitva lesz a fillokszera— az istennek, szemmel alig látható -—-rombolásai- és pusztításaiban azonban súlyosan érezhető —- bogárfajtája által. A mit igazolni fognak a következő adatok. Városunk szellővel beültetett területe ösz- szesen 1640 katasztrális holdat tesz ki. Ezen területen ugyanis, mielőtt a fillokszera beköszöntött volna hozzánk, termett évenkint — egy katasztrális holdra átlag csak 30 akót VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP. Hirdetések: Nyiit-tér a legolcsóbban eszközöltetnek sora .................... 30 kr. s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték menyben részesülnek. minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőség czimzete: hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők : Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. A kiadóhivatal czimzete : hová a lap anyagi részét illető minden küldemény czimzendő : Vácz, Csillag-utcza 1428. szám. véve is —^49200 akó b or, mely bormennyiség — akóját 5 forintjával számítva, jövedelmezett városunknak 246000 forintot. A mióta pedig a fillokszera nyomai szőlle- inkben is észleltettek, s ennek folytán hatóságunk intézkedését tette szükségessé, a minek szükségessége alig négy év óta merült fel, mert már a múlt 1884. év végével megállapittatott, hogy ezen vészelem alig 3 év alatt 734 holdat teljesen elpusztított, s az Ürge és Szent-Mihály nevű szőllődűllőkön kívül, melyek a gondviselés különös intézkedése folytán máig is még teljesen vészmentesek, — a többi szőllőterületet többé-kevésbbé ellepvén : városunk szőllőterüle- tének termő képességét a mondott 1884. év végével annyira csökkentette, hogy a teljesen megsemmisült 734 katasztrális hold épen semmit sem hozott; 756 vészlepte katasztrális hold átlag csak 7 akót jövedelmezett s igy csak 150 hold volt az, mely a fagykárok sxjlya alatt 15— 20 akót hozott termelőinknek. A folyó évben megejtett vizsgálat pedig kiderítvén, hogy a fentebb említett 150 holdra menő Ürge és Szent-Mihály szőllő dlillőkön kiviil valamennyi többi szőllőhegyeink fillokszera lépettek, s hogy 1884-ik év vége óta a teljesen megsemmisített szőllő terület 1090 holdra emelkedett, s végül hogy ma már 150 holdtól 15 — 20 akót, 1090 holdtól éppen semmit, 400 holdtól csak 7 — 8 akó bor termés remélhető ; kétségtelenül kitűnik, hogy bortermésünk a folyó évben alig tehető 5800 — 6000 akóra minek értéke a legvérmesebb remények mellett is 29000—30000 írtnál többre nem tehető; de kétségtelenül kitűnik ezen számokból az is, hogy alig 4 — 5 év óta szőlleink jövedelme 216000 írttal csökkent. Elszomorító kép ez, de számokkal igazolható ; s a számok nem szoktak csalni, s még elszomorítóbb az, hogy ha a fillokszera ily rohamosan fog haladni pusztításaiban, nem teszünk hozzá 4 évet — vajha csalatkoznánk jóslatunkban — és összes szőlleink végleg meg lesznek semmisítve. Intő példa ez arra, hogy azon szőllőhegyek, u.m. az Ürge és Szt. Mihály düllők tulajdonosai féltékenyen őrizzék meg még vészmentes szollei- ket a veszedelemtől a mit megtehetnek az által, hogy a törvényben előirt óvrendszabályokhoz szigorúan alkalmazkodnak; és intő például szolgálnak a felhozottak arra is, hogy bárminő adóprés hozatik is a nyakunkra — az nem csak eredményre nem fog vezetni, mert a hol nincs ott ne keress — de sőt a még fizetni képes polgárokat is teljes fizetésképtelenségbe fogná dönteni — el kelvén ugyanis egy-egy szőllő bírói árverésen 1—5 frton, a mint ez meg is történt; de intő példa arra is végre, hogy városunk jövője biztosítását csak egy hatalmas iparos osztály megteremtésétől várhatjuk, és kell várnunk. Közöltük ezen elszomorító képét városunknak, azért hogy tájékoztatóul szolgáljon a komolyan gondolkodó főknek, és serkentőül arra nézve, hogy nem jó lesz tétlenül bevárni a végcsapást. Meg kell azt előzni, mert mindnyájunk jól felfogott érdeke követeli. f Varga János. Varga János fegyintézeti-, kir. államfogházi- és közvetítő intézeti igazgató nincs többé az élők sorában, f. hó 14-én reggeli 3 órakor szivszélhüdés következtében meghalt. Egészen váratlanul érte a csapás özvegyét s négy kiskori gyermekét; mert még előtte való este a „Varga sétatéren“ tartott sétahangversenyen jelen volt s családja körében ritka jó kedvben töltötte az estét, sőt Aczél Béla rendező urat még arra is felkérte a zene befejezte után, hogy következő alkalommal ha ismét oly jó kedve lesz, toA.VÁCZ1 KÖZLÖNY'TÁRCZÁJA. Káprázatos déli báb . . . Kápiázatos déli báb volt Eddig az én szerelmem, Bolygó tűz és hulló csillag Rövid üdv, nagy gyötrelemÉs mennyország lett belőle Hulló csillag-raj nélkül, Boldogságom napja ragyog Rám az ő szép szeméből. Nincsenek már bálványaim De van egy jó angyalom, Képe az én oltárképem : Leborulva imádom. (Aug. 17.) Katona koromból. Irta: ZDr. Van der ZEll^yre János. (Folytatás). Vukovár Slavonországban van. Ott állt meg a hajó. Kiszálltunk. — Heszállásoltak magánházakhoz. — Az én hadiszállásom 12 cd magammal egy slavon- paraszt udvarára esett, a hol csépelt babskáron szabad ég alatt a szőke holdnak szende mosolygása mellett édesen esett volna szerelmeseknek a legelső lopott csók, de nekünk aludni se volt kedvünk a permetező esőben. Vukovár népsége: szerb, német és magyar. . A magyarokhoz való szitás még erősen él közöttük. Minket, mint magyar katonákat, szerettek. Első vendéglője az „oroszlán“ magyar. A vendéglős magyar ember és vendéglőjében magyar czi- gány bandát tart. — A város közepén foly egy patak a Dunába s a patakon keresztül nagy kőkid köti össze a forgalmat. Innét Írtam haza első levelemet. író szerszám volt elég a borjúmban, de nem volt hová letelepednem. Hadiszállásommal szemben levő trafikban egy fekete szemű zsidó kisasszony pillantása ébresztett bennem legtöbb bizalmat. Egyik bajtársamat elküldöttem görögdinyét vásárolni. Olcsó volt nagyon. Tiz krajczárból ki telt a borravaló is, és még is akkorát kaptam, hogy szives bajtársam másod magával gurította szállásunkra. Magam ez alatt átténfergek a trafikba. Megszólítom a bárgyú eladót. Húzódozott, nem értett a nyelvemen. Lassan-lassan összestimmeltünk. Elkezdettem az ő nyelvén (németül) hebegni. Igaz, hogy annyira megsántult a nyelvem, hogy két hétig mankón kellett járatnom. Megértett. — Ki hozatott a kapu alá egy asztalt és egy széket, ő pedig a hátam megett nézte kíváncsian, hogy mikép mén kezem után az irás-tudo- mány. Még készen sem vagyok levelemmel, mikor egy pesti csirkefogóból faragott baj társ testvéri ölelésével tisztel meg kérvén, hogy az ő édes anyjának is Írjam meg, hogy tiszteli. Az ugyan nem megy egy levélbe, — mondok, de azért sebaj, megteszem, irok az anyádnak külön levelet. Meg van. Felolvasom. Szörnyen tetszett neki. Hanem ezt németül írd meg testvér, mert az anyám nem ért magyarul. Ne neked. írj német levelet. Commandó-szóból (mert azokat mind tudtam) összeállítottam az anyjának egy bús tisztelő levelet. Elvitte. És fáradságomért szomjuhozó testvéri szeretettel egy darab 4 kros veres rezet tett az asztalomra. Ne vedd rósz néven, — vissza adtam hirtelen a pénzt, — a 4 vasat el nem fogadom, majd lekvittel- jük e csekély szívességet Boszniában. Másnap Vukovárról S o t i n - o n keresztül T o- varnikba értünk. Nem volt túlságos nagy e mars ; sőt ellenkezőleg alig volt egy jó lóduló. De mert az előtte való napokban egy héten keresztül tobzódó búcsúzó bajtársakat a lumpolás kimerítette, — az első 6 órás mars és a különös nagy forróság annyira megrongálta kitartásukat, hogy a regimentből körülbelül 200 ember kidült s közülök napszúrás következtében egy meg is halt. Ez volt az egyetlen eset az egész okkupaczio alatt, hogy regimentünkben mars alatt többen kidőltek. Napról-napra inkább megszoktuk a marsot, nap- ról-napra edzettebb lett a legénység. Tovarnikon a történt nevezetes, hogy az egész regiment letette zászlójára a katonai esküt a brigade kommendans kezeibe. Az eskü letétele után a brigade-kommendáns úr (a ki hires granicsár volt) lelkesítő beszédet tartott a legénység előtt körülbelül imigyen szónokolván: „Nehéz napok várnak reánk. Regimentünk egy része (a sorezred) már rég lenn harczol a csatatéren nagy kitartással. — Olyan nép ellen megyünk (értette a törököt) mely 500 év óta nyugtalanítja, nyo- morgatja a déli tartományokat, elnyomja a népek szabadságát és azon van, hogy kiirtsa a kereszténységet. Oly nép ellen megyünk, a mely a miveit európai államok akaratának ellene szegül, (katonás felfogás!) a kongressus határozatainak ellenére sem engedi
