Váczi Közlöny, 1885 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1885-08-23 / 34. szám

vább játszasson a zene karral. Este 10 óra után nem ment haza, hanem mozgást teendő dr. Rákosi Béla fegyintézeti orvossal sétált a városban, de hazafelé mentében már rosszul érezte magát és kérte dr. Rákosit, hogy kisérje őt haza, a mit ez meg is tett, de a fegyintézet kapuja elé érve még rosszabbul érezte magát, igen nehéz lélekzésről panaszkodott, most arra kérte dr. Rákosit, hogy ne hagyja őt el, hanem maradjon vele, mert ő nagyobb bajtól fél. Erre felmentek lakásába, de alig hogy szobájába mentek fuldokolni kezdett s rövid idő múlva lerogyott a földre, a szélhiidés balfelét érte, mire Rákosi dörzsöltetni kezdte, erre eszmélethez is jött, de amint az ágyba fektették, a szivszélhüdés véget vetett életének.

Temetése f. hó 15-én délután 5 órakor ment végbe. Részt vettek a temetésen a váczi kir. orsz. fegyintézet tisztikara, testületileg a fegyőrség két szakasza, a 6-ik honvéd huszár ezred tisztikara, tűzoltó testület, a helybeli kir. járásbíróság, a városi tanács, a kir. adóhivatal testületileg, továbbá különféle egyletek s társulatok; az igazságügy minisztériumot Fabinyi titkár és Emerling fogalmazó képviselték és az igazságügy minisztérium IV-iigyosztálya nevében egy koszorút helyeztek a ravatalra. Jelen volt a gyászsszertartáson még nagy számú közönség, közte városunk összes intelligenciája. A koporsót a gyászkocsira a fegyintézeti tisztviselők vitték, a temetőben a gyászkocsiról pedig a sírba fegyőrök helyezték. A sírnál dr. Freysinger Lajos kir. közjegyző következő emelkedett hangú és megható beszédben búcsúzott el a kitűnő állami tisztviselőtől és jó baráttól.

„Mielőtt koporsódat azzal a mi benned földi volt, — az örökkévalóság és feltámadás reményében átadnék az enyészetnek: — fogadd korán megnyílt sírod felett megdöbbenve álló barátaid búcsúszózatát.

Saját semmiségünk érzete támad fel koporsódnál, s aggódva tekintjük a halál hatalmát, melyet megfejtetlen kérdőjelül állított minden emberi törekvés elé a végezet.

Napokkal ezelőtt még életerős férfi, a férfi kor ifjúságában — telve nagy tervekkel s a messze jövőbe néző munkássággal, ki annyi erkölcsi halottat támasztott uj életre; — ma magad is halott! örökre halott! ki nem érzi se barátai, se szülői, se gyermekei, se szerető hitvese könnyeit — s kit nem támaszthat uj életre semmi emberi hatalom.

Fáj az enyészet látása mindenkor, de kétszeresen fáj, midőn egy betöltetlen végzet és egy be nem végzett élet előtt nyílik meg a sir; midőn a körülötte állók kétkedő panaszra fakadnak, mért kelle épen ő neki ily korán és ily váratlanul kidőlni sorainkból ?

De e tépő fájdalomra, melyre nem ád balzsamot a föld, nekem úgy tetszik, magad nyújtod a vigasztalást.

A férfi életét nem sárrá enyésző porsátorának évei, hanem tettei számítják; s ha tetteidet számítjuk : te eleget tettél és eleget éltél az emberi életre. Te is elmondhatod a római Íróval — non omnis- m o r i a r — nem egészen halok meg, mert tetteidnek emléke virrasztani fog poraid felett.

Te nem csak mint hivatalnok, hanem mint ember, polgár, barát és családapa egyaránt kiváló voltál, — s mi, kik hozzád közel állottunk, korán megnyílt sírod hantjainál teszünk tanúságot lelkes szivedről, mely mindenért, ami eszményi, a mi szép, ami nemes, lelkesedni és tenni tudott, s mely izgalmaiban saját tüzében égette el magát, mint a keleti mesék madara, hogy uj életre támadván, mint szentelt hagyomány tanitson minket tenni és cselekedni, az emberiség, a haza, a közügy, s minden nemes és hasznosnak szolgálatában.

meg, hogy a népek szabadságát helyre állitsuk (már mint mi), és hogy e népek közé az európai kultúrát (az Uchacius ágyukat) bevigyük. Ez a fanatikus barbár nép a mi ellenségünk. Nem fogunk kímélni senkit, mert ők sem kiméinek bennünket. Meg kell ölni, ha 70 éves öreg, vagy 10 éves gyerek kerül is fegyvereink elé. Nem adunk pardont senkinek (ezt ugyan nem is kértek) csak annak a rendes katonának, a ki leteszi fegyverét!“

Tovarnik különben közönséges mezőváros. Házai többnyire fekvő fagerendákból készült alapra vannak épitve. Sövényfonás képezi a falakat. Üépe a sövényt betapasztja sárral és bemeszeli. Fedélül nádat vagy zsúpot használ. Kútja abból áll, hogy egy gödröt ás s a fölé egy kivésett tuskót állit. — Ökröt épen nem, tehenet keveset tart. Lovai aprók. Disznóban, pulykában és ludban bővelkedik.

Viselete csak nem kizárólag vászonból készül. — Többnyire mezítláb jár, boeskort vagy szőr csizmát ritkábban visel.

Innét két nap alatt Nemcén, Nova-ÍSellon és Vrbanán keresztül Drnovcebe jutottunk, hol igen szives s o k á c z nép lakik.

Utunkat folytatva Podgraice, Bosnjake, Zsu- panje, Stitar, P.-Gleba községeken keresztül magyar Samacig nyomultunk előre.

Magyar-Samac a Száva partján van. Vele szemben áll bosnyák részen Samac.

Samac megerősített város, védett fészke volt a felkelő bosnyákoknak.

Négy órai erős ágyú harcz után (1878. szept. 14-én) rohammal bevétetett.

A Kussevich, Coronini és Airoldi regimenteket és egy üteg ágyút hajó szállított a túlsó partra. — Ez alatt elkészült a katonai hajó-hid és rögtön elkezdődött az átvonulás. Legeiül 5 század genie (utász

Mit tettél hivatalodban, azt ismerte az ország és ismerni kezdte már-már a külföld ; mit tettél városunkért, mely nem bölcsőd, de tevékenységed szerinti szülőfölded volt, arra nyilvános választással felelt polgártársaid osztatlan szeretete ; hogy mi voltál családodnak ? arról szólni sem merek, nehogy kedveseid fájdalmát tetézzem ; de hogy mi voltál barátaidnak, arra csak néma könnyünk lehet a válasz, mert a szó elhalna, mire szivünk legfenekéről felhozná érzelmeinket,

Mig e néma könny megkönynyebbit: rövid, de tettekben, ga/.dag életed példája fellelkesit és megvigasztal. És e bánatos de magasztos érzelemtől áthatva mondom hosszú utadra a búcsúszót: Isten veled! Isten veled!“

A koporsó fedve volt koszorúkkal, ezen kivül még egy külön kocsi is el volt halmozva koszorúkkal. Ott volt az özvegy koszorúja, ezen kivül a következő koszorúkat láttuk még: „A fegyintézeti tiszti kar szeretett főnökének“, „Az igazságügy minisztérium IV. ügyosztálya a kitűnő igazgatónak“, „A váczi kir. járásbiró- ság tisztelete jeléül“, „A váczi fegy-őrség szeretett igazgatójának“, „A jó barátok a jó barátnak“, „Siketnéma intézeti tanári testület tisztelete jeléül“, „A szegedi kir. kerületi börtön tisztikara,“ „a szegedi kerületi börtön őrsparancsnoka és a váczi fegyintézetnél szolgált őrség egykori főnökének“, továbbá láttunk még ott koszorúkat Belicza családtól, Palko- vics alezredestől, Dósa testvérektől, Pfáhn Károlytól, Ehrlich G-. Gusztávtól stb. Varga János 1848. február 7-én Szabadkán született, atyja Varga Mihály czipész Szabadkán, anyja Csernetics Margit, szülői nagyon szerény viszonyok között neveltették őt, gymnasiumi tanulmányait Szabadkán végezte, onnan Budapestre ment és az egyetemen a jog- és államtudományokat hallgatta, ennek befejezte után 1869.- ben a budapesti fő-adópénztárnál segédtisztté neveztetett ki, 1871-évben pedig az igazságügy minisztériumhoz számtisztté és mint I. oszt. számtíszt 1874. évben alig 25 éves korában neveztetett ki a váczi fegyintézet igazgatójává. Eleinte sokat kellett tanulmányoznia és a szakirodalmat megismernie, mig az akkor előtte teljesen ismeretlen börtönügyet megismerhette, de később már szorgalma és ügybuzgalma által anynyira vitte, hogy a börtönügy terén Ma gyarországon Tauffer Emil jelenleg lepoglavai fegyintézeti igazgató után első szaktekintélynek tartatott. Az igazságügy minisztérium is csakhamar felismerte benne a tehetséget s gyakran fontosabb börtön ügyek elintézése előtt véleményét kikérte, és az időszakon- kint megtartatni szokott nemzetközi börtönügyi kon- gressusokra kiküldte, s a börtönügyi szabályrendeletek tervezetének szerkesztésével megbízta. Benne a börtönügy lelkes bajnokát vesztette. Fontos, ügybuzgó, lelkiismeretes tisztviselő volt, de az alantas tisztviselők és őrség iránt túlszigoru, pedáns volt. Az alantas tisztviselőnél az önálló véleményt nem tűrte, azért is azokkal gyakori súrlódásban élt. Ellenben a fegyenczek irányában túlságosan humánus volt, úgy hogy például a foltételes szabadságra mindenkit elősegített, a kit csak lehetett. Első időben a midőn Váczra jött népszerűtlen ember volt a polgárság előtt, de az utóbbi években népszerűségre tett szert az által, hogy a város ügyei iránt érdeklődött, a hol és a mikor rajta állt mindenkor segítségére volt a városi hatóságnak, neki köszönhető a középvárosi sirkertbe vezető útnak helyreállítása, a „Varga“ sétatér“ létrehozása, tavai már a városi képviselő testületbe is beválasztatott és mint képviselő mindég szivén hordta a város ügyeit, s többször életre való indítványokat tett.

Legyen neki konyü a föld !

csapat) ment. Utánuk az Albrecht, Jellasics, Ferencz- Károly tartalék ezredek, az 5. sz. tüzér ezred 3 ütege, a Rodics sorezred, az Este tartalék ezred, a Parrna és Vaza (akkor már br. Nagy) sorezred és a Mollináry tartalék ezred vonultak át.

Estig Grenicán, Prübniken keresztül Osztralukáig jutottunk. Másnap roppant sokat meneteltünk étlen- szomjan. Csak este — midőn Goriczáig értünk — fél 11 órakor ütöttünk tábort.

Soha sem felejtem el (pedig később többet is koplaltunk): egy negyedrész száraz katona kenyerem (l/4 font), és két gerezd foghagymám volt, (másoknak ennyi sem). Ezen lakmároztam harmad magammal, így múlt el rajtam 1878. évben (szept. 15-ike) M á- ria neve napja.

Szeptember 16-án hajnalban 3 órakor megfőzöm a katona ebédet másod magam számára. — Annak, a ki erre is kiváncsi, megmondom, hogy miből állott ezen hajnalban főzött ebédem. Gusztust is csinálok hozzá, hogy mohóbban essék.

Ott a helyszínén sötét éjjel, lobogó tábori tűz fénye mellett a katona mészáros eleven ökröt vág le. Szét vágja négy felé szem mérték után. Egy darab a mienk, 220 emberé (egy századé). Ezt az egy darabot a manipulans őrmester szét darabolja ismét négy felé megint csak úgy szem mérték szerint. Egy darab a mienk, 56 emberé (egy szakaszé). Ezt az egy darabot a czukszfürer feldarabolja 28 felé, de csak szem mérték után. Ebből egy darab kettőnké. Az enyém és slófomé. (így hívják azt a katonát, a ki a másikkal az alvásban mutyista). Az ilyen hus-felda rabolás nem mészárszékekben, hanem a baka konyhájában, a gyepen hajtatik végre rendesen a Line- mann-féle ásóval.

A katona nem szokta kétszer megmosni a húst, mert vize rendesen csak annyi van, hogy abban a hús egyszer bukik el. A viz egyszer patakról, máskor

Városi és vidéki hírek.

— A beiratások. A helybeli főgymnasium- ban az 1885—6. tanévre f. hó 29. 30. és 31. d. e. 8tól 11-ig fognak eszközöltetni; a javító-, pótló- és felvételi vizsgálatok ugyan-e napokon délután fognak megtartatni. A kik először kívánnak az intézetbe felvétetni, azoktól keresztlevél vagy bizonyítvány követeltetik. Minden beiratkozó szülője vagy helyettesének kíséretében tartozik megjelenni s 4 frt 50 krt. lefizetni.

— Az országos színész iskolában az

1885 — 6-iki tanévre jelentkezők beiratása f. é. szep- feipher 11. 12. 13 ik napján, mindenkor délután 3 órától 5 óráig leszen az iskola helyiségében. (Kerepesbút, nemzeti színház bérháza IÍI. em. 18. ajtó.) A jelentkezők felvételi vizsgálata szeptember 14-én d- rí. 3 órakor tartatik az iskola színpadi termében. Közöljük egyúttal e helyt a nagymélt. m. kir. vallás- és közoktatásügyi m. kir. Miniszter urnák a tanári kar javaslata alapján tett azon intézkedését is, hogy ezen túl a drámai első osztályt kitűnő sikerrel végző szorgalmas és tehetséges növendékek, ugyancsak a tanári kar javaslatára, a Ill ik drámai osztályba tétethetnek át, úgy azonban, hogy amellett a Il-ik drámai osztály elméleti tantárgyait is hallgatni kötelesek, mi által azon jelentékeny kedvezményt nyerik az illetők, hogy a négy éves drámai tanfolyamot három év alatt végezhetik. Az operai osztályokba való fölvételre csak olyanok jelentkezhetnek, kik az orsz. m. kir. zeneakademia magán ének tanfolyamának három osztályát elvégezték, vagy a III. osztályból a kir zeneakademián a vizsgálatot letévén, erről bizonyítványt felmutatni képesek. Az operai növendékek felvételi vizsgálatát szeptember 15-én d. u. 3 órakor a nemz. színházi színpadon tartjuk. A drámai tanfolyam 4, illetve 3, az operai 2 év. A beiratási dij 1 frt., a fölvételi dij 5 frt; az évi tandíj : drámánál 30 frt, operánál 50 frt. Első éves növendékek tandíjmentességért s ösztöndijért szabály szerint nem folyamodhatnak. — Ki ezenkívül bármely tekintetben kimerítőbb tudósítást kíván, forduljon az intézet titkárához, a válaszra szükséges levélbélyeg melléklésével, ki is készséggel szolgál a kívánt felvilágosítással.“

= Szt. István napján a lőházban rögtönzött tánczmulatságot rendezett a fiatalság, azonban sajnos, hogy a rósz szokást ez alkalommal sem tudta levetni hölgy közönségünk, s már 9 óra után mindnyájan hazafelé vették útjokat. Igazán nem értjük ezt a különczködést. Hölgyeink váltig panaszkodnak, hogy társadalmi életünk pang, hogy a fiatalság nem rendez semmiféle mulatságot, és a mikor aztán volna alkalmuk kedélyesen, fesztelenül báli toilette —, s nagy költekezések nélkül mulatni, akkor a 8 órakor megkezdett tánczból már 9 órakor elpályáznak. így aztán ne csodálkozzanak azon, ha fiatalságunknak elmegy a kedve hasonló mulatságokat rendezni. — A tánczoló hölgyek közt voltak: Regele Gizella Vadkerty Katicza és Irma, Lei t n e r Irma, Podluzsányi Ilka, C s i 1 1 o n Olga, Velzer Anna, Otto Riczi, D á s z k á 1 nővérek, H o l i- m a n n Anikó, Dr. C s á n y i Jánosné, Spreng Andrásné, Velzer Lajosné, V e 1 z e r Kálmánná, Zsubriczky Ferenczné, Korpás Mártonná, Dr. Kiss Józsefné, Schmidt Jánosné, özv. M a b a y n é V adkerty Mihályné, L e i t n e r Sándorné, Á d á m Rezsőné, C s i 1 1 o n Izidorné, A 1 b e r t y Ferenczné' Hube r Józsefné satöbbi.

= Ak esztergomi felsőbb leány nevelő intézel ben, melyet Scitovszky herczegpriraás alapitt 1865-ben s jelenleg Simor herczegprimás pártfogása alatt áll, a fölvételi föltételek körülbelül ezek: Felvétetnek az intézetbe a növendékek az évkutból, olykor eső vízből kerül a kotlikba. Ez a katonának ármértéke (3 liter), vizes edénye, boros hordója és fazeka. — Ha éjjel kell a vizet keresni, bizony megesik az, hogy a patak feneke is közéje kerül. Ilyen vízből készül a leves. És a mi azt a mos- datlan húson kivül oly ízletessé teszi, az semmi esetre sem a benne maradt iszap, hanem a rizskása, meg a só, mert ezeken felül egyéb nem kerülhet bele más, mint legfeljebb (fogpiszkálónak), még egy-két szalmaszál.

Ezen az elemózsián támadtuk és vettük meg még az nap Goriczát, másnap Brcskát.

Az ütközetek részleteit nem írom le. Magától érthető : mindenütt elül jártam. Bizonyítja ezt a raetáliám, melyet Zólyomban elvesztettem.

Szeptember 20-án este Majevicza-Planina (hegy- lánczolat) előtt tábort ütöttünk. — Más napra virradóra megfőztük az előtte való napi menázsét és elköltöttük. — Rögtön megkaptuk a szept. 21-iki menázsét is, hogy megfőzzük. Meg is főztük ahogy úgy. Nem tartott soká. Levét kiöntöttük, igy volt parancsolva. Nem volt érte kár. Húson kivül egyéb nem volt benne. Ezt is eltettük sálkáinkba, hogy abból majd ha időnk engedi falatozhassunk.

A sálka helye a borjú tetején van. Oda tettük, a borjut pedig, — hogy a Majeviczákra könnyebben mászhassunk fel, — egy kukoriczásban hagytuk (legelni). És könnyen délezegen, mint valami lovas bakii an esős, rohantunk előre.

Támadást intéztünk a Majeviczákon elsánczolt állásban levő bosnyákok ellen. Majdnem estig tartott a küzdelem. De győztünk. Nem is volt más dolgunk. „Fohrrükken“ ! Ez volt a jelszó. — És fényesen sikerült minden, a mit akartunk.

Az eredmény leirhatlan: Az ellenség két kocsi municziót elvesztett; én meg még a mienkéből és két töltést találtam.