Váczi Közlöny, 1885 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1885-02-15 / 7. szám
VII. évfolyam. HELYI S Előfizetési ái’iik : ívnegyedre ................................................................1 frt 50 kr. házhoz hordás vagy postai szétküldéssel. Egyes szára ára : 10 kr. Kapható Deutsch Mórnál (Városház épületéhen.) 7. szám. VIDÉKI ÉRDEK Váoz, február I& 1885. Ü HETILAP. Hirdetések: Nyilt-tér a legolcsóbban eszközöltetnek sora .......................... 30 kr. s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték menyben részesülnek. minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőség és Iciacló hivatal czimzetc: hová a lap szellem és anyagi részét illető közlemények küldendők : Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. K é z i r a t. o k a t nem adunk vissza. Bérmenteti un leveleket nem fogadunk el. No nevelésünk. Nem új thema s e lapok hasábjain is megfordult már. De annyira fontos, különösen most, midőn az ügy új stádiumba lép, hogy nem tartjuk elvesztegetett időnek, miszerint vele közelebbről foglalkozzunk. Ezen a téren is hátra van még városunk. Fiainak neveltetéséről szépen gondoskodik a kegyesrendiek tanodája; hanem leányai .... ezek még mostoha gyermekei. Pedig mennyire fontos, hogy müveit s a gazdasági ügyekben jártas, takarékos — de nempompázás — kedvelő gazdasszonyáink legyenek, azt felesleges is mondanunk. Két női iskolánk van csak, de ez intelli- gencziánk nagy számát tekintve, nagyon kevés. A többi iskolák még nem bővültek ki annyira — ámbár szivünkből kívánjuk, hogy ez mihamarább megtörténjék, hogy az érzett hiányokat pótolhassák. Pedig intelligens lakosaink száma egyre szaporodik és érdekünkben áll, hogy őket meg is tarthassuk. Számos család telejuednék le nálunk, mert városunk egészséges éghajlatú, de többektől hallottuk, hogy gyermekeik neveltetése komoly aggodalmakat szerez nekik. Hála isten, most már örvendetesen haladunk. Örömmel tapasztaljuk, hogy még sem szunnyadunk annyira, minthiszszük s lappangva bár, de az életre való eszmék kezdenek határozott alakot ölteni. Az egyesült kaszinó-kör kilépett akiizdtérre s kimondta, hogy törekvését, más nemes czélok mellett, a saját ház építése is fogja képezni. Meg vagyunk győződve, hogy törekvését siker fogja koronázni s csak a mielőbbi teljesülést. kívánjuk még hozzá. Ugyanekkor más örvendetes eseményt is felemlíthetünk. Lesz női iskolánk. Az úgynevezett öreg templom anyagát fogják az iskola építéshez felhasználni s evvel kettős czélt érnek el. Nem lesz denevér fészek városunk egyik kicsiny, de csinos terén, s kapunk egy szép külsejű házat. A mint tudjuk az iskolát a piacz téren, a felső városi plébánia szomszédságában a Kron- thaller-féle ház melletti szűk helyen szándékolják felépíteni. Nem tartjuk a választást szerencsésnek, még : kevésbé gyakorlatinak. Maga azon körülmény, hogy a piacz téren van, is ellene szól. Iskolát olyan helyen, hol a közlekedés nagy s különösen heti vásárok alkalmával élénk, nem lehet alkalmasnak tartani. Azon felül maga a tér, illetőleg búvhely olyan kicsiny, hogy bizony szű- kecskén férnének el a tanulók. Udvara alig van, kertje pedig épen nem lehetne; az órák közti szünetet, nem használhatnák fel a gyermekek üdülésre, mert kénytelenek volnának az iskola szobákban maradni. S minden nap közvetlen szomszédságában a harangzúgás. Ez zavarja az oktatást s idegessé teszi az amúgy is erre hajlandó leány gyermekeket. Iskolának csendes hely való, hol semmi lárma nem vonja el a gyermekek figyelmét s nem zavarja a tanítás menetet. Hiszen van nekünk sokkal alkalmasabb és csendesebb helyünk! Ott van maga a tér, melyen az úgynevezett öreg templom áll s mely különösen csendességénél fogva nagyon ajánl ható. Evvel még azon megtakarítás is járna, mely az anyag elhordatását illeti. A szétbontást a fegyintézet igazgató úr ingyen teljesitteti s igy kiadásokat csak a felépittetés szükségelne. De volna még más hely is. Ott van p. o. a Paradicsom utcza szöglete, a középvárosi iskola helyisége kibővítve a Szeminárium hátsó épületével, vagy a Csillag utczában a Serédy-féle ház, a püspöki palota átellenében levő házhelyek. Ezek mind alkalmasabbak a piacz térnél. Egyedüli hátrányuk a meszeség volna. De városunk építkezése úgy is olyan, hogy e tekintetben kielégítőt nem érhetnénk el. Különösen figyelmükbe ajánljuk ezt az intézőknek s kérjük, tegyék beható tárgyalásuk tárgyává s ne tartsák érveinket olyan kicsinyeknek, melyek felett napirendre térnek. A „VÁCZ1 KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. Ä végzetes égetett mandula torta. — Elmefuttatás a felolvasás szükségességéről. — Irta : lESáocz István. — Fel olvastatott a Casino-kör febr. 14-iki estélyén. — Valahányszor felolvasásra gondolok, a hátam borsózik. — Hogy is ne ! Rettegek azért a szegény áldozatért, a ki elég vakmerő : merővakká lenni any- nyi, csillagsugaras tűzijátékkal szemben, a mik valóságos kereszttűzbe veszik a jámbor szónokot. Ismertem e téren egy praktikus embert, a ki a gyertyákat nem hagyta maga mellett kétfelől helyezni, hanem a háta mögé rakatta őket; úgy vélekedvén, hogy ily módon az általános figyelem lővegeinek czélpontja nem ő lesz, hanem az a kivilágított része a falnak, melyet neki addig, mig a szája jár, és a kezei hadonáznak, nem szabad látnia. Van is abban valami biztató, ha az ember érez valami erősebb anyagot a háta mögött, nem azért, hogy arra támaszkodjék, hanem hogy az elmaradhat- lan kritika annak a kemény tárgynak szaladjon és — betörje rajta a koponyáját . . . Csúf dolog is az a kritika! Kíméletlen, akár egy vasúti konduktor a III. osztályban; Önző, akár egy revolver újdondász, és vakmerő, nagyon vakmerő, vakmerőbb a —- felolvasónál. A felolvasó azzal a jó szándékkal lép az emelvényre, hogy : a mig önmaga didereg : jó kedvet gyújtson gyúlékony kedvű hallgatósága szivében, s a mikor ő izzad fféJrernagyarázott heve a legmelegebb érdeklődést is korcsolya térré fagyaszsza, melyen az a rósz érzelmű Machbeth szellem, a gánpsoskodó bi- rálgatás halifax -korcsolyájával (úgy tudom, hogy ilyen nem kapható abban a vaskereskedésben, melynek legújabb mottója: hagyjátok hozzám jönni a kisdedeket), mondom, a kritika ádáz dühvei karczolgatja ákom- bákom arabús figuráit, miket senki nem ért meg, nem azért mert arabusul vannak, hanem mert azok csakis a szegény felolvasó boszantására teremtvék. Ez az előérzet, ez a tudat sietteti mihamarabb elhagyni veszedelmes trónusát, hogy túlessék a Con- summatumon ! Az ám ! Nagyon helyesen van igy kifejezve, hogy túlessék! Mert néha megesik, hogy innen esik. Az ilyen eset aztán olyan esemény egy előadói viszketegben szenvedő képviselő, akarom mondani : felolvasási ingerrel megtámadott beteglelkü hazafi életében, hogy arról képes húsz egész esztendeig hallgatni, mint a poroszok-generalisa, a nagy ha11 - j gató. — S mikor már kihalóban vannak kortársai, I felébred benne a vágy : a rehabilitation a. Az égetett-m’andula-torta — történet igazán megtörtént. S ha már meg nem-történtté, nem tehetem, hát legalább i n t ő p é 1 d á u 1 a szenvedő emberiség figyelmébe ajánlom. Hanem, azért ne tessék megijedni! Nem leszek hosszú ! Rövidebb leszek, a legrövidebb étlapnál, a melyet a kaszinó estélyeken — képzelni lehet! Mert a képzelet a szellem éltető tápláléka. — Az a Liebig fajtájú szellemi kivonat, melytől az éhes embernek koppan a foga. Es én mégis merek képzel égni. — Nagy áldás í az ! Mikor olyan jól. esik az éhes embernek sült ga- ! lambra gondolni, tetszvágyó felolvasónak meg arra í a falrengető (freneticus) tapsra, a mi jó és balsiker után feltartóztathatlariúl agyondicsőiti az elhallgatott szónokot. Igenis, kérem! Az elhallgatottat! Szinte hallom már susogva járni e kellemes képnek előre vetett árnyékát itt e teremben. Ide jő egész e piedestálig. Meg meg lebbenti fekete szárnyait, és igy szól: „Óh! ha hallgattál volna! Aranytanács! Ha én ezt 20 év előtt előre tudom vala ! Mert ha a hallgatás arany: akkor az igen értékes dolog. — Egy hallgató ember: aranyember! Ez az arany gondolat kissé rosszul hat a felolvasóra, de annál jobban hevíti az aranyos közönséget, főleg annak legértékesebb részét: a gyémántos szépnemet. Jól esik tudnom, hogy halló-szerveik egy-egy figyelemtelefonka, miken úgy szeretnék hallani a jövő-zenéjét, már hogy a jövő perez zenéjének fülbemászó dallamait. Jól esik elképzelnem, hogy nyugtalan lábacskáik türelmetlen csárdás ütemekben csókolgatják az irigylésre méltó vikszolt pallót (kapható: a Millmann czégnél). Hát még azok a briHantos kacsócskák hogy készülnek megtapsolni az a r anyáz áj u . . . felolvasónak utolsó szavát. Bizony édes is az ilyen jutalom! Édesebb annál az égett-mandula-tortánál, mely- lyel első nyilvános ballépésemet koronázta a sikertelenség! Régen volt már az! 20 esztendő: hosszú idő ! Sok minden történt már azóta! Sok ember igazságát bélyegezték fölül, és sok igazságos embert megbélyegeztek. — Sok Ibolykából lett viruló rózsa ! sok viruló rózsából lett hervadt ibolya. — Sok derék ember nősült harmadszor is, és sok derék asz- szony szeretett volna harmadszor is férjet venni; Sok elhagyott árva talált tömérdek érdemű és terjedelmű apát, és sok mérnöknek kellett Sz.-György napkor kiköltözni a házi urak vaskalapossága mián. Részesültünk jóban; roszban — magyar stempli, magyar fináncz, magyar zsandár, magyar egzekutor, magyar görbe-vasúti szerencsétlenség, magyar posz-
