Váczi Közlöny, 1885 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1885-12-27 / 53. szám
VII. évfolyam. 53, szám. * Vácz, deczember 25. 1885. HELYI S Előfizetési árak : Évnegyedre ................................................................1 frt 50 kr. házhoz hordás vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : 10 kr. Kapható : MAYER SÁNDOR könyvkereskedésében (Csillag-utcza). VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP. Hirdetések: a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesülnek. Hyiit-tér sora .......................... 30 kr. Bélyeg illeték minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőség czimzete: hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők : Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. •A kiadóhivatal czimzete: hová a lap anyagi részét illető minden küldemény (•zirnzendö : Vácz, Csillag-utcza 1428. szám. ____ Előfizetőinkhez. Lapunk jelen száma utolsó ez évben s ezzel lapunk pályafutásának VII. évfolyamát végzi be. Oda állítjuk lapunk e folyamát olvasóink bírálata elé, Ítéljen felette, mint feleltünk meg a közvélemény által reánk ruházott feladatnak. Hangzatos szavakban nem ígérünk eget földet a jövőre, csak annyiról biztosítjuk olvasóinkat, hogy az elénk kitűzött czél fog vezérelni bennünket a jövőben is, lapunk VIII. évi pályafutásán. A lap szellemi iránya marad a régi; s csupán a lap kiadásában fog uj évtől kezdve azon változás beállani, hogy a kiadói jog ismét vissza száll a szerkesztőre, miután az eddigi kiadó üzleti elfoglaltsága nem engedi a kiadói teendők K végzését s ez okból az előfizetési pénzek negyedévre 1 frt 50 kr. ezentúl a Szerkesztő nevére küldendők be A helybeliek legczélszerübben a lap kihordójánál a nyugta átvétele mellett, a vidékiek postautalványon eszközölhetik az előfizetéseket. A „Váczi Közlöny“ szerkesztőség«' és kiadóhivatala. A mi karácsonyfánk. Hála Istennek, hogy végre-valahára mi is elmondhatjuk, s városunk polgársága is elmondhatja, hogy van egy esztendő életünkben, melyben szent karácsony előestéjén, egy karácsonyivaczTközlöní'tárczájá. Karácsonykor. Az égen új csillag ragyog felénk . . . A légben túlvilági énekek : A szentek, s angyalok dicső kara Üdvözletét, köszöntést zeng Neked. Az ég, a föld örömben áradoz, Hitetlen és hivő átszellemül, Betelt a látnok égi ihlete; Az ó világ fölött egy új derül . . . Az ég Szülötte földre szállt közénk . . . S az évezrek sötét, zord fellegét, Hol csak a sejtelem, remény honolt, A hit sugára győzve űzte szét. A Megváltó szerelme végtelen. Igéiben üdvöt, békét talál A szenvedő szív és az üldözött. S lábánál fekszik az örök halál. — Nyomán fakadt a legdicsőbb erény, Mely iránt még a bűn sem mostoha. A szent alázat bájvirága az, Mely rejtezik, de nem sztin’ meg soha. — 0 tépte szét a szolgalánczokat, Melyek röghöz kötötték a kezet S szerető szive megjelölte az Utat, mely szebb hazánkba elvezet . . . Lejött közénk. Példát adott nekünk, Hogy az legyen majd az irányadó Ob! mint szeressünk Isten gyermeke? Mily nagy a téged illető adó? Röpülj szivem hát Betlehem felél Te is zengd el szerény kis éneked ; „Békesség a földön az embereknek és Dicsőség mennyben óh Uram Neked D Tromj) Lajos. i fát emelhetünk, melyre ha nem is minden várakozásainkat felülmúló, de minden esetre városunk történelmében korszak alkotó tényeket aggathatunk fél. Régen vártuk, rég óta sóvárgott í ezután minden öntudatosan gondolkodó polgár- ! társunknak a szive, s ime, az öröm egy őszinte | érzetével konstatálhatjuk, hogy a mire valamennyien oly sokáig várakoztunk : meghozta azt 1 Megváltó Üdvözitőnknek 1885-iki születése napja; a Szent Ige megtestesülésének 1885-iki évfordulója. Meghozta ezen, a keresztény világnak valóban családi örömünnepet képező napja azt, hogy ma már emeltebb homlokkal s a városunk fokozatos fejlődése és emelkedése iránti szilárdabb reménynyel és erősebb bittel vallhatjuk be enen- magunknak azt, hogy életképes erő és akarat lakozik bennünk, és hogy eddigi elmaradottságunk mulasztásait nem csak helyre hozni akar- | juk, de azokat helyre is fogjuk hozni tudni. Erős hitet és reményt költenek fel bennünk városunk jövő haladása, fejlődése és a kor színvonalán álló városokhoz való emelése iránt az, hogy pénzügyeinket a GOOOO forintos kölcsön tényleges felvétele, s a nagy laktanya után éven- kint 1000 frtnyi bérjövedelemnek biztosítása által gyökeresen rendezhettük : állandó színházat teremtettünk, melynek felépíttetését immár csak a tél gátolja; gondoskodtunk arról, hogy Egy karácsony-éj. — Elbeszélés. — Irta: 33. ZB-cuttiaer Lina. Az illatos fenyőfa sötétzöld ágain, mint apró csillagok fénylettek a nemzetiszin kis viaszgyertyák, s ragyogtak azok a regebeli czukorvirágok s aranyos és jegeczes gyümölcsök, melyek csak a szent estén nyílnak s í* karácsonyfán teremnek. Nem tudom, nagyon jó gyermekek voltunk-e, vagy csak szüléink szerettek nagyon, s azért tették nekünk oly ragyogó széppé a karácsony-estét, En még csak kilencz éves voltam akkor, de három főszenvedélyem — mert hisz annyival, mint mondják, minden embernek bírni kell, — én nálam gyermekkoromban még hatalmasabb volt, mint később. K ö n y v, v i r á g, m adár! pedig e három még most is uralkodik olykor felettem. A legérdekesebb társaságban is, ha könyv ötlik szemembe — mint a fukar a kincs után — oly önkénytelenül nyúl kezem rögtön utána, és hálát, valóságos szivből jövő, nem múló hálát érzek az olyan iró iránt, ki képes közelebb jönni szivemhez, és eszméinek virágaival elbontja szellememet. A nyíló virágok pedig — ezek az alkotó kezével irt, csodásán gyöngéd eszmék a természet nyitott könyvében ! — ezek éltemnek már sok borús óráját varázsolták át enyhe derültté, mosolygóvá. No, és a madarak, az égnek e repülő, éneklő virágai ! Ezekhez annyi szeretet csatolta mindig szivemet, hogy sokszor azt gondoltam: lehetetlen, mikép valamikor a mindent átalakító távol múltban ne madarak lettek volna őseim, kik vidáman repültek át a fehér felhőkön, s közelebb voltak az éghez. Mert a rokonság láthatlan láncza, az összetartozandóság édes érzete köti most is a madarakhoz szivemet. egyelőre is a Curia vendéglő helyiségében ideiglenes szinliáz helyiségünk legyen, a hol hosszú unalmas téli estéinket Thália papjai kellemesekké tehessék ; gondoskodva lett arról, hogy a magtárul szerepelt Szent-Miklós-féle templomrom lebontassák, s helyébe a népnevelés temploma: a kor igényeinek megfelelő népiskola emeltessék ; intézkedések történtek, hogy nyak- törős járdáink köveztessenek, s ezeknek nagyrésze immár jókarba is helyeztetett; gondoskodtunk arról is, miszerint városunk egyetlen gőzfürdője egy oly vízvezetéken át láttathassák el egészséges dunavizzel, mely vízvezeték hivatva leend egykoron, városunkat is friss dunavizzel ellátni; nem feledkeztünk meg arról sem, hogy városunk határában mezőgazdaságunk emelése végett — az úgy nevezett Gombás-patakot — mely áradásaival évenként ezrekre menő károkat okozott, garázdálkodásaiban fékezzük s tette ezeket városunk közönsége karöltve a hatósággal a folyó évben, mely ehhez segédkezet nyújtott s ráadásul még bő szüret és aratással is adakozott a polgárságnak. Oly jelenségek ezek, különösen pénzügyeink rendezése és az állandó színház létesítése,a melyek városunk életében valóban korszak alkotók, s valamennyi együtt véve méltán szolgálhatnak mindnyájunknak örvendetes karácsonyi ajándékul. Igaz, hogy ezek közé egy kalamitást is oda Ama szép karácsony-estén a ragyogó, illatos fenyőfa alatt számomra könyv, virág és madár volt ajándékul téve. Nálamnál boldogabb gyermek nem is lehetett akkor az egész világon ! A díszes kék könyvben tündér-regék voltak gyönyörű színezett képekkel. A virág azálea-bokor volt, tele páraszerü fehér virágokkal, melyeknek illatos kelyheit piros szálak díszítették, és a madár egy nagyon szelíd fehér gerle volt, kék szalaggal összekötött szárnyakkal. A többi apróság, mely még a karácsonyfa dúsan termő ágairól nekem jutott, —- mint az aranyos kosárkák tele czukor-virágokkal, süteménynyel, fehér datolyával, az aranyos nagy kókusz-dió, csokolád-ör- dögök, piros narancsok, czifra dobozok délszaki gyümölcscsel s más ily szeretetreméltó dolgok, — a három fő ajándék mellett már csak annyi volt nekem, mintha a ezukrot még meg is ezukrozták volna. Minden vágyam még szebben teljesült, mint óhajtani tudtam; ez szinte kábulttá tett, s mikor aztán aludni vittek, s én a rege-könyvet párnám alá tettem, mig a gerle mellettem volt az asztalon, s az azálea- bokrot is láthattam az ablak-párkányon, akkor a legédesebb hálával gondoltam, hogy — mily jó az Isten; mily szép a világ! s mily boldogság élni! Kicsiny nővérem, kifáradva az est örömeiben, mosolyogva aludt a karácsonyfa kincsei között ágyacs- kájában, s a dada megigazítva az éji lámpát, nesztelenül távozott a szobából. Ekkor az álom csöndesen közeledett hozzám, —■ még láttam a szunyadozva bóbiskoló gerlét, — de a jövő pillanatban már tarka fátyolát borította szemeimre az álom, s lágy kezével megsimitá homlokom, mire gondolataim szertefoszlottak s csupán kis szivem dobogta meg boldogan : mily jo az Isten ! mily szép az élet !
